VARGA MIHÁLY (FIDESZ)
VARGA MIHÁLY (FIDESZ)
VARGA MIHÁLY (FIDESZ) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mielőtt rátérnék frakciónk zárszámadással kapcsolatos véleményének érdemi részére, előzőleg engedjenek meg egy rövid megjegyzést.
Tisztában vagyunk azzal, hogy semmilyen előírás nem kötelezi arra a pénzügyminisztert, hogy előterjesztését személyesen tegye meg. Ezt megteheti a helyettese is. Ám úgy ítéljük meg, hogy az év egyik legfontosabb törvényjavaslatának tárgyalásakor – amelyben arról van szó, hogy a Kormány mire költötte el az adófizetők pénzét – szerencsésebb lett volna, ha a pénzügyminiszter úr személyes jelenlétével tiszteli meg a Parlamentet, és távollétével nem járul hozzá ahhoz az érdektelenséghez, amely a tisztelt Házban a kérdés iránt megvan. (Szórványos taps.) Alkotmányos demokráciákban ez így illik. (Taps a bal oldalon.)
Tisztelt Ház! A Parlament immár másodszor találkozik költségvetési zárszámadással, de csak először olyannal, amelynek alakításában érdemi szerepet vállalt, pontosabban: vállalhatott volna. E zárszámadás mindenképpen különbözik az előzőtől. A benne rejlő adatok már az új kormány tevékenységét, első lépéseit minősítik, a beszámolás módja pedig az örökölt rendszer hagyatékán túl is ígéretes kezdet lehetett volna.
A Parlamentnek átadott írdatlan anyagtömeg, a Kormány öt kötete az 1990. évi folyamatokról azonban ismét csak azt bizonyítja, hogy a mennyiség nem feltétlenül jelent minőséget is. Az adatok garmadájából álló nagy kirakósdit egy nagyon fontos dolog különbözteti meg az egyszerű gyermekjátéktól: hogy az összerakható.
A 2537-es számú jelentés és 4 melléklete időnként önmagának is ellentmond. Persze a statisztika íratlan szabálya szerint ha egy jelenségről egynél több adat áll rendelkezésre, az csak a bajok forrása, – hát még, ha több! Minden bizonnyal közrejátszik ebben az is, hogy az elmúlt években nem volt két összevethető szerkezetű költségvetés, a beszámolási rendszer pedig lényegét tekintve szabályozatlan. Épp a tanulságok miatt tartjuk rendkívüli fontosságúnak az államháztartási törvény információs rendszerre vonatkozó szigorú törvényi és nem rendeleti úton történő szabályozását.
Az 1990. évi költségvetést befolyásoló első érdemi kormánydöntés – mint már többször elhangzott – a tavaly nyári 24-26 milliárd forintos, az egyensúlyt javító csomagterv volt. Ennek célja a tervezett 10 milliárd forintos költségvetési hiány túllépésének megelőzése volt.
Ezen intézkedések szükségszerűségét a jelentés többször is hangsúlyozza, s az akkori feltételek mellett azt mi sem vitatjuk. Elgondolkodtató azonban a tényleges hiány csekély mértéke, az év végi soron kívüli kifizetések megszaporodása, az Állami Számvevőszéknek az 1990. évi kifizetések jogosságát vitató megállapításai, továbbá azon kijelentése, miszerint "a tárgyévi pénzforgalmi jelentés összege, tehát a költségvetési hiány mértéke is befolyásolható".
Mindezen összefüggések arra utalnak, hogy az évközi intézkedések eredményeként jelentkező szufficit megelőzése érdekében az említett befolyásolás meg is történt. Ilyen célt, a nem kívánt többlet eltüntetését szolgálta a korábbi gyakorlatban a titokzatos nevű hitelfedezeti alap. A vállalati befizetések szokásosnál nagyobb év végi torlódása ugyan az ez évi mérleget rontó tényezőként jelentkezik, de még így is közel egyensúlyi állapotban volt a költségvetés az ellentétes áthúzódások, áthúzások ellenére is.
Bár a költségvetés mértékéhez mérve a múlt évi előrehozott teljesítések nem jelentősek, mégis súlyosan kifogásolhatók. A továbbiakban egyértelmű törvényi szabályozásnak kell biztosítania az évek közötti összehasonlíthatóságot.
Komoly gondot látunk a helyi önkormányzatok 1990. évi támogatásának rendezéséről szóló 21. §-ban. Az innen megszerezhető ez évi többletforrások szükségszerűsége sem teszi számunkra indokolhatóvá a tervezett szabályozást. E szabályozás a többszöri feddések jótékony hatására használható jelentést benyújtó Állami Számvevőszék szerint "a hatályos törvényeknek nem felel meg".
Az elszámolás részletezettsége, az ÁSZ jelentése szerinti elszámolás hibái, továbbá az önkormányzatok 1991. évi helyzete önmagában is az egyedi vizsgálatot, az alapos újragondolást indokolják.
Csak pihentetőül néhány pontosítást is javaslok. A 12. § szövegét "költségvetés"-ről "zárszámadás"-ra kellene cserélni, és a törvényjavaslat mellékleteiben is elvárható lenne legalább a múlt idejű megfogalmazás, ha már egyszer zárszámadásról van szó.
A komolyabb kérdésekre visszatérve: az úgynevezett letéti számlák tervezett szabályozása aggályosnak tűnik, egyrészt azokkal a számlákkal, amelyeket az anyagok nem sorolnak fel, és ezzel lehetővé teszik a további költségvetésen kívüli kezelést, másrészt azzal, hogy a 80-as népgazdasági elszámolásokat a törvényjavaslat kezeli.
Még a mellékletekből sem derül ki, mekkora is lehetett ez a kassza, ám el nem fogadható módon 1990. végén sem került felszámolásra. 1.1 milliárd forint a maradvány.
Külön érdekesség, hogy a törvényjavaslat 20. §-a 1/b pontjában szereplő 4 milliárd 337 millió forint, amelynek forrása e vitatott számla, az indoklás általános része szerint részleteiből felépítve 4 milliárd 955 millió forint. A kettő közti különbség 618 millió forint.
A 80-as fejezet részletes és végleges elszámolása, felszámolásának története mindenképp a tisztelt Ház elé tartozna.
A letéti számlák különös tulajdonságainak – úgymond – jobb megvilágítását szolgálja a honvédelmi tárca költségvetéséhez fűzött magyarázat is, amely csak megerősíti e nyilvánvalóan ellenőrizhetetlen gazdálkodást célzó eszköz gyors felszámolásának szükségességét. A tárca, ahonnan képviselőtársam többszöri kísérletei ellenére sem sikerült elemezhető, rendszerbe szedhető adatokat kapnunk, és általában a védelem és egyéb fegyveres testületek elszámolása számunkra elfogadhatatlanul elnagyolt. Kevésnek tartjuk például az összes, 12,2 milliárdos saját bevételről kapott információt is, hisz nehéz megérteni, mitől oly nagyon jövedelmező ez az ágazat. Mellékesen ebből a 12,2 milliárdból 8,8 milliárd forint a Honvédelmi Minisztérium bevétele.
A benyújtott törvényjavaslat 22. §-a szerint a Kormány és a pénzügyminiszter előirányzott átcsoportosítási tevékenységét ezért nehéz elfogadni, mivel nem tudni, mit takar teljes egészében. Bár a tételes elszámolás nem szükségszerű a ma hatályos szabályozás szerint, de akkor sem tudjuk, mit kéne jóváhagyni. Ugyanígy nem tudni, mit vesz tudomásul az Országgyűlés a 19. § szerint a 3,1 milliárd forint tartalék felhasználásával. E tételhez sem áll rendelkezésünkre semmiféle magyarázat.
Az 1990-es év költségvetési szempontból legnagyobb pozitívuma a költségvetés és az államháztartás egyensúlya. A költségvetés és az államháztartás bevételének GDP-ben mért szintje, a centralizációs hányad a csökkenő termelés ellenére sem nőtt. A kiadások aránya ugyanakkor körülbelül 3%-kal csökkent.
Az előző évi 54 milliárd forint költségvetési hiány után a felhalmozási kiadások komoly visszafogásával, az intézményi szféra működésében rejlő feszültségek további halmozódásával megteremtett egyensúly azonban ez évben már érezteti hatását.
Az 1990. évnek is az a sajátossága, hogy az államháztartás belső szerkezetében arányeltolódás ment végbe. A központi költségvetés intézményei az államháztartás összes kiadásaiból a korábbinál mintegy 3%-kal nagyobb hányadban részesültek. Különösen érthetetlen az igazgatás, a védelem és az egyéb fegyveres testületek – úgymond – egészséges dinamikája, miközben a területek pénzköltsége teljességgel ellenőrizhetetlen.
Bár tudatában vagyunk annak, hogy a ma hatályos jogszabályok szerint a Kormány elszámolási kötelezettsége korlátozott, mégis mind a költségvetési törvényben, mind a több száz oldalas mellékletben érdemibb és összefüggőbb, a kormányzati intézmények működését jobban bemutató adatokat szerettünk volna látni. Nem az Antall-kormány miatt nem érvényesültek ugyan az 1990-es költségvetésben a korrekt elszámolásokat lehetővé tevő elvek, de a most bemutatott törvényben sokkal több, a pénzügyeket átláthatóvá tevő lépés megtételére lett volna lehetőség.
Az elmondottak után – azt hiszem – nem kell mondanom, hogy a beterjesztést a FIDESZ frakciója nem javasolja elfogadásra. Köszönöm. (Taps a FIDESZ soraiban.)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
