GALI ÁKOS, DR. (független)
GALI ÁKOS, DR. (független)
GALI ÁKOS, DR. (független) Tisztelt Országgyűlés! Amikor véglegesen eldöntöttem, hogy ma hozzászólok napirend előtt, megindokolván az átülésemet, két dolgot elhatároztam magamban. Az egyik, hogy igyekszem tárgyilagos és rövid lenni, hiszen nem a napirend előtti felszólalás alkalmas arra, hogy az ember másfél év feltolult gondjait, problémáit elmondja itt. A másik, amit elhatároztam – bár nem kellett igazán elhatároznom –, hogy nem fogom szidalmazni az MDF-et, hiszen jelen pillanatban is MDF-tag vagyok, bár mint megtudtam, a kilépésemnek meglesz az az automatikus következménye, hogy kizárnak a pártból.
E két koordináta között mondanék néhány szót a kilépésemről, amelynek egyértelmű kiváltó oka az volt, hogy Kónya Imre, a Magyar Demokrata Fórum frakcióvezetője közölte velem, hogy megbízhatatlan vagyok a Magyar Demokrata Fórum számára. Ezt azzal indokolta, hogy nekem a miniszterelnök úrról rossz a véleményem, s feltehető, hogy ezt egy esetleges külföldi út során a külföldi sajtó tudomására is fogom hozni.
Nos, túl ennek az önmagában való, többrétegű lehetetlenségén – amivel nem kívánok foglalkozni – van ennek egy olyan rétege, amely engem személy szerint nagyon komolyan érint, nevezetesen, hogy bárkiben támadhat olyan képzet, hogy Gali Ákos egy olyan ember, aki szemébe vigyorog a miniszterelnöknek, a háta mögött pedig elmondja mindennek. Kérem szépen, ez nem egészen így van.
Én tavaly júniusban már olyan helyzetbe kerültem, hogy Iványi képviselőtársammal interveniáltam a miniszterelnök úrnál egy törvényjavaslat ügyében. Katona Tamás azt mondta, hogy mondjunk igazat; Deákra hivatkozott. Deák valóban ezt egy sajtótörvény kapcsán mondta, de azért tudjuk Deákról, hogy szélesebben is értette. Igazat vagyok kénytelen mondani én is: a miniszterelnök úr egész egyszerűen átejtett bennünket. Ekkor én írtam egy levelet a miniszterelnök úrnak, amit Zimányi Tibor lektorált, ami jószerivel abból állt, hogy kihúzott belőle bizonyos részeket, de a maradék levél is pontosan alkalmas volt arra, hogy Antall József tudhassa, én MDF-tag vagyok, és talán nem a legszerényebb múltú MDF-tagok közé tartozom, a képviselőcsoport tagja vagyok, és talán nem a legkisebb hitű képviselőcsoport-tag vagyok, de talpnyaló nem vagyok.
Ezt követte például decemberben egy frakcióülés, ahol a kormányátalakítás kapcsán kifejeztem azt a véleményemet nyilvánosan, képviselőtársaim előtt, hogy amennyiben ez a kormányzati filozófia, ez a személyi filozófia áll a kormányátalakítás hátterében, és ez a személyi irány, akkor a magam részéről meggondolom a bizalmat a miniszterelnök iránt. Ez is nyilvánosan elhangzott, tehát nem vagyok azzal vádolható, hogy valamiféle hátulmondogató ember volnék.
Vagy legutóbb például, a március 17-i frakcióülésen, az emlékezetesen 52-ek úgynevezett lázadásakor – bár csak egy jobbító szándékú kezdeményezésről volt szó –, egy véletlenül kikért jegyzőkönyvből idézhetem, hogy itt is miket mondtam a miniszterelnök úrnak. Miniszterelnök úr nem állíthatja azt, hogy természetes az a szakadék, ami jelen pillanatban a frakció és a Kormány között van, vagy természetes az az egyirányú utca, ami jelen pillanatban a Kormány és a frakció között van, vagy természetes a személyi döntéseknek egy olyan koncentrált gyakorlása, amely bennünket jelen pillanatban jellemez.
Mondtam azt is, hogy arcpirító volt az a helyzet, amikor decemberben a magyar miniszterelnök a saját pártjának parlamenti képviselőcsoportjával szemben a magyar Alkotmányra hivatkozott. Ezt soha nem fogom elfelejteni. Ez az egyik legcsúnyább dolog, amit el lehet követni.
Kérem szépen, lehet, hogy Kónya Imre azt mondja erre, hogy ezek hízelgő megjegyzések a magyar miniszterelnökre nézve. Én úgy gondolom, hogy a nyilvánosság előtt jelentek meg ennél hízelgőbb megjegyzések is, nem egyszer Kónya Imrétől. Mondhatja azt Kónya Imre, hogy a magyar miniszterelnök engem ezért feljelentett bíróságon, hogy a magyar miniszterelnök etikai eljárást kezdeményezett ellenem a párton belül vagy a képviselőcsoporton belül.
Mondhatja, de nem igaz. Ma kézhez kapott, hozzám írt levelében a miniszterelnök nem említette meg egy szóval sem, hogy Kónya Imrét fölhatalmazta volna az érdekei védelmére. Mondhatja azt is Kónya Imre, természetesen, hogy én rohantam, s ebbeli véleményemet mindenféle hazai és külföldi sajtóorgánumnak leadtam, de ez sem igaz. Fél éve nem kértem ki ezt a jegyzőkönyvet, nagyon jól tudja Kónya Imre, hogy milyen ügy kapcsán kértem ki ezt a jegyzőkönyvet, senkinek a tudomására ezt nem hoztam. Ez az állítás tehát nem felel meg a valóságnak.
De csak egy picikét menjünk tovább. A magánvéleményemről van szó. A Kormány egyik tagjának, akit ismerünk, van magánvéleménye, s azt a Parlamentben el is ismétli. A párt egyik illusztris elnökségi tagjának szintén van magánvéleménye, amit írói munkássága keretében közöl, és én nem kifogásolom. Vajon ki kifogásolhatja azt a jogomat, hogy legyen magánvéleményem? Ki kifogásolhatja azt a jogomat, hogy ezt közöljem is, ha kell, a tetejében úgy, hogy az előbb említett két úriemberrel szemben én ezt még nyilvánosságra se hoztam?
Menjünk tovább egy picikét! Ha egy pártban, egy demokratikus pártban valaha is elhatározzák azt, hogy a magánvéleményeket ellenőrizni fogják, akkor is meg kell állapítani egy mindenkire egyformán kötelező minimumot, ha azt valaki megsérti, vagy felmerül a gyanúja, hogy megsértette, akkor alakítsanak egy etikai bizottságot, az járjon el, tisztázza a tényállást, legyen lehetőség kontradikcióra, legyen lehetőség a másik fél meghallgatására, nem pedig hallomás alapján – azt is hónapokig jegelve – egyoldalú kijelentést tenni, egyoldalúan minősíteni valakit, s vele szemben hátrányokat alkalmazni.
Úgy gondolom, hogy egyrészt nem kell emlékeztetnem Kónya Imrét a jogi diplomára, másrészt úgy gondolom, hogy amit elmondtam, az bármilyen demokratikus párt belső kívánatos működési mechanizmusával maradéktalanul megegyezik. S azt hiszem, hogy amikor megtettem a képviselőcsoport előtt azt, hogy azt a kérést intéztem, hogy az etikai bizottság vizsgálja ki, és ez nem teljesült, abba a helyzetbe kerültem, hogy ott tovább mint magára valamit adó, jóérzésű ember, nyilvánvalóan nem maradhattam ezzel a gyalázatos bélyeggel a homlokomon. Teljesen természetes volt, hogy végül is ezt a megoldást választottam.
Szeretném megmondani, hogy semmi találgatásnak nincsen értelme, kilépésemnek más oka nincsen, tehát nem valami zsíros külföldi utazástól való elesés motiválta a kilépésemet, a tények magukért beszélnek. Hónapok óta ismert a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjában, hogy a Munka Törvénykönyvének lettem volna témafelelőse, hónapok óta ismert a képviselőcsoportban ennek az ütemezése, hónapok óta ismert tehát az a tény, hogy szeptemberben, októberben vagy talán a törvényjavaslat jelentőségére, méreteire tekintettel novemberben sem vállalhattam volna olyan elfoglaltságot, amely személyes távollétemmel jár. Ezt a részét nyugodtan le tudom zárni.
Tisztelt Képviselőtársaim! Én nagyon nehezen éltem meg ezt az átlépést, én kérem nem 90. márciusi belépésű MDF-tag vagyok, én megszenvedtem azt körülbelül úgy, mint ahogy erdélyi embereknél szokás, a menni vagy a maradni dilemmáját. Aki marad a képviselőcsoportban, az azt mondja, hogy lehet akárki ott, csinálhat a vezetőség akármit, ő marad, minden eső eláll egyszer, kibírja, őt zárják ki onnan, nem jön el magától. Aki meg eljön, az azt mondja, hogy eljövök, mert nem bírom tovább elviselni, vége a tartalékaimnak, el kell onnan jönnöm. Ha a döntés megvan, akkor normális esetben az, aki marad, megérti azt, aki távozik. Aki távozott, az pedig mindig úgy néz vissza azokra, akik maradtak, hogy azok egy kicsikét többek nála. Természetesen ez a többlet nem vonatkozik Kónya Imrére és nem vonatkozik azokra a társaira, akik a frakció gégéjét szorongatják.
Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon nehéz beszélni, higgyék el. (Moraj.) Egyébként soha nem szántam volna magam erre a lépésre, ha ez a durva sértés nem ér.
Sokan megkerestek az MDF-ből, és ez jólesett, azzal, hogy ha változik a helyzet, visszalépek-e a Magyar Demokrata Fórumba. Kérem szépen, Bartók Béla jutott az eszembe, aki azt mondta, hogy addig, amíg bizonyos közterületi elnevezések meg nem változnak ebben az országban, addig ő nem tér haza. Én nem vagyok Bartók Béla, természetesen nincsenek, nem is lehetnek feltételeim, de álláspontom az van. Mindaddig – bármilyen jószándékú invitálás legyen is –, amíg Kónya Imre és társai diktálják az erkölcsöt, diktálják a megbízhatóságot a Magyar Demokrata Fórumban, én nem tudok felhőtlenül drukkolni ennek a képviselőcsoportnak, pedig drukkolok egyébként a szívem mélyén. Tagja lenni semmiképpen nem kívánok.
Önök joggal kérdezhetik meg, képviselőtársaim, hogy mivégre volt ez, miért itt kellett ezt nekem elmondani? Kérem szépen, azért, mert nem kaptam meg a lehetőséget sem a saját képviselőcsoportomtól, sem a pártomtól, hogy tisztázzam magam. Ezért voltam kénytelen az Országgyűlés nyilvánosságát kérni arra, hogy lemoshassam azt a mocskot, amit Kónya Imre rám fröccsentett. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
