KARSAI PÉTER (MDF) Köszönöm, Elnök Úr! Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Miniszter Úr! Tudjuk és látjuk, hogy egyetlen év alatt hová jutott az egyik legjelentősebb álattenyésztési ágazatunk, a sertéshizlalás. A közel teljes értékesítési csőd és a hízlaló parasztság kétségbeesett helyzetének okait többé-kevésbé ismerjük már, hiszen eleget halljuk, olvassuk. De képtelenség ebbe beletörődni, s kegyetlenség azt hinni, hogy nincs kivezető út. Kell lenni.
Egy részről fennáll Közép-Kelet-Európa tízmillióinak húsigénye, sőt nem egy helyen éhezése is, másrészről a 120 kilogramm fölé nőtt sertések tízezreinek eladhatatlansága, és sajnos, máris jelezhetem Önnek, információm szerint egyetlenegy kilogramm gyapjú eladására sem kötöttek az átvevők szerződést az idei esztendőben, ami előrevetíti a juhtenyésztés-értékesítés nehézségét is.
Első kérdésem tehát ez: van-e már valami elképzelés a magyar termelők és a távoli fogyasztók közötti szakadék azonnali áthidalására, vagy a Parlamentünk és a Kormányunk iránti közbizalomnak maradék morzsáit is szélbe kell szórnunk? A monopolisztikus helyzetben lévő állatforgalmi és külkereskedelmi vállalataink tavaly lebonyolították az értékesítést, tavalyelőtt is, és azelőtt is. Akkor hogyan lehet, hogy az elmúlt fél évben teljesen megbuktak? Több a nehézség? Lehet.
De a fokozódó nehézségek közepette is kellett volna valami megoldást találni. Azért vannak a polcon. Önkéntelenül felmerül a kérdés: a prémiumosztáskor, a nyereségrészesedés bezsebelésekor legkevésbé szemérmes kereskedelmi igazgatók és osztályvezetők valóban alkalmatlanok lennének a váltásra, a szakadékáthidalásra? Vagy talán nem is akarják? Érdekük volna a termelőknek a végső elkeseredésébe hajszolása? Bizonyosak abban, hogy a teljesen elcsigázott ember feltétlenül csak önmagát fogja elemészteni?
Én nem hiszek a vállalatvezetőségek országellenes és tudatos szabotálásában, visszarendeződésre történő spekulációjában. De a tömegek, akik szenvednek miatta, azok hisznek!
Ezért a másik kérdésem: lehetséges volna-e valamiféle kivizsgálás, hogy megláthassuk végre, vezetői alkalmatlanság vagy tudatos kártevés-e a sertéshízlalók tízezreinek gazdasági és lélektani kétségbeejtésének az oka? S ha ez megtörténik, lesz-e valamiféle felelősségrevonás, s nem is kicsi, mert az anyagi, az emberi és a politikai kár óriási.
Egy éve éppen, hogy ezrek és ezrek reménykedve szavaztak rám Bács-Kiskun megye 10. számú körzetében, s hogy gratulálva, örömmel szorongatták a kezem. És most nem tudok az utcán vagy a dűlőúton úgy végigmenni, hogy néhányan, saját vérmérsékletüktől függő módon, ne tennének szemrehányást vagy ne vonnának felelősségre.
Tisztelt Miniszter Úr! Meg kell érteni, hogy az én bűntelen hitelvesztésem, a bennem való közcsalatkozás menthetetenül átháramlik a Kormányra, sőt az egész parlamenti demokráciánkra. Ezért emelem fel szavam, ezért várom – s ott a Bácskában is ezért várják – a sürgős, embert és igazságérzetet mentő válaszát. Köszönöm figyelmüket, s elnézést…