BOROS LÁSZLÓ (MSZP)
BOROS LÁSZLÓ (MSZP)
BOROS LÁSZLÓ (MSZP) Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Hölgyeim és Uraim! A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló törvényjavaslathoz 1518-as számon nyújtottam be módosító javaslatokat, melyek elfogadtatása érdekében szeretném érveimet felsorakoztatni, noha a bizottságokban nem arattak osztatlan elismerést. Úgy gondolom persze, hogy egy módosító javaslat annak ellenére érdemelhet figyelmet, ha a bizottságok pénzügyi vagy politikai meggondolásból nem támogatják.
A törvényjavaslat 1. §-a egyértelműen kimondja, hogy a munkavállalók érdekképviseleti szervei is részt vesznek az érdekegyeztetésben. Miután javasoltam, hogy a törvényjavaslat érintett helyein értelemszerűen vezessük ezt át, a bizottsági döntés: nem. Vajon miért? Miféle logika tiltja ezt az átvezetést? Szakmai és pénzügyi bizonyosan nem.
A megalakítandó munkaerőpiaci bizottságban résztvevők körét meghatározza a törvényjavaslat, később tesz egy utalást, hogy minimum 3-3 fő lenne a képviselet, de nem maximál. Igaz, az én javaslatom sem, de a harmadarányos képviselet törvénybe iktatása megteremti az esélyegyenlőséget. Gondolják végig képviselőtársaim, mennyire fontos ennek definiálása, hiszen így folyamatosan megvalósulna az arányos képviselet. Ha ezt nem teremtjük meg, akkor már a megalakulást követően kialakulhat az első konfliktushelyzet, hiszen a bizottság maga alakítja ki ügyrendjét, mely a későbbi munkát megnehezíti, esetleg meddő vitákkal helyettesíti.
Az egyik bizottsági ülésen az államtitkár úr kifejtette, hogy a tripartit bizottságnak ez az egyik lényege. Én ezt elfogadva és tudomásul véve a javaslatomat mégis fenntartom, mert korrektebbnek tartanám, ha ez a törvényben szerepelne.
Tisztelt Ház! Nagyarányú létszámcsökkentések idején az érintettek utolsó esélye, hogy tisztességes végkielégítésben részesüljenek. Bizottságok jönnek létre, amelyek ütemezik a leépítést, döntenek a jogszabályban vagy azon felül biztosított juttatások odaítéléséről. Eddig a dolog látszatra rendben is volna, azonban a törvény semmilyen garanciát nem nyújt a döntésben foglaltak betartására. Módosító javaslatom ennek hiányát pótolja, kimondva: a juttatások elmaradása esetén a jogosult igényét a munkaügyi szabályok szerint érvényesítheti. Gondolom, nem okozok nagy meglepetést, ha tájékoztatom Önöket, hogy ez a javaslat sem kapott támogatást.
Vajon miért nem? Miért nem adunk jogszabályi lehetőséget azok számára, akik a gazdaság átalakításának legfőbb vesztesei?
Hölgyeim és Uraim! Nem szokás a Házban egymás javaslatairól támogatólag szólni, legfeljebb a kormánykoalíció vagy az ellenzék pártjain belül. Én most mégis egy kormánypárti módosító javaslat támogatására buzdítom a tisztelt Házat. Az 1499-es számon Sápi József MDF-es képviselőtársam által benyújtott módosító javaslatról van szó. Valódi szociális érzékenységről tesz tanúbizonyságot a javaslat, amikor a munkanélküli járadék alsó határát a mindenkori minimális bér szintjén kívánja meghatározni. Azt hiszem, mindannyiunk számára világos, hogy ez a javaslat a legkiszolgáltatottabbak biztonságát próbálja garantálni.
Tisztában kell lennünk azzal, hogy a hivatalosan megállapított minimálbért számos vállalatnál nem érik el, ez pedig nem az ott dolgozók hibája elsősorban. Ezek az emberek néznek szembe elsősorban a munkanélküliség rémével, ne tetézzük ezt még olyan kíméletlen döntéssel, amelynek nyomán ez az alacsony kereset lesz a járadék kiszámításának az alapja.
Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Kényszerűen vissza kell térnem a tizenhatodik életévüket betöltő, de munkát vállalni, kapni nem tudó fiatalok sorsára. Már csak azért is, mert hasonló javaslat most is fekszik a tisztelt Ház asztalán. A bizottsági vitán részt vevő államtitkár úr érvei ebben az ügyben számomra igencsak gyengécskék voltak, hiszen a szociális bizottsági szavazáson 5 "igen" 1 ellen és 9 tartózkodás az elvetés ellenére engem erősített, mert az általános vitában elmondott gondolataimat pozitív visszhang kísérte, és mert meggyőződésem, hogy e kérdésben történjék bármi a szavazáskor, bizonyára igazam van.
A törvényjavaslat diszkriminatív korlátozása nem a különböző okok miatt perifériára sodródott fiatalokról állít ki elégtelen bizonyítványt, hanem a törvényalkotókról, a Magyar Köztársaság Parlamentjéről. Persze elintézhetnénk a kérdést egy kézlegyintéssel, mondván, majd a szüleik gondoskodnak róluk. Szociológiai vizsgálatok – bármilyen módszerrel történt is a felvétel – bizonyítják, hogy a továbbtanulásból éppen azoknak a gyermekei maradnak ki, akik maguk is a társadalom elesettjei. Alacsony iskolai végzettségűek, szakképzetlenek, szegények, vagyis hátrányos helyzetűek.
Nem nehéz belátni, a már jelenleg is ijesztő mértékű fiatalkorú bűnözés, a kábítószerezés, az alkoholizmus, a prostitúció további emelkedése várható, annál is inkább, mert a labilis szülői, családi háttér nemhogy gátat szabna, visszafogó erőt jelentene, inkább motiválja az erőszakos, garázda cselekedeteket. Ha ehhez még intézményes hátteret is biztosítunk – szavakban elítélve, de rejtve ösztönözve –, akkor néhány év múlva százak és ezrek csavarognak az utcán, először csak kéregetve, majd csoportokba verődve, hisz idejük lesz, de pénzük nem, a veszélyes bűnözés útjára lépve.
Az általános elszegényedési folyamat egyik negatív következménye az erkölcsi züllés, amely minden korban és minden társadalmi rendszerben a bűnözés ugrásszerű emelkedéséhez vezetett. Felvállalhatjuk-e, hogy ehhez mi hozzájárulunk, vállalhatjuk-e a felelősséget?
Csak közbevetőleg szeretném megjegyezni, hogy a szociális bizottság vitájában részt véve az államtitkár úr az elvetés befolyásolására különböző érveket sorolt fel, amelyeket nem nagyon tudok elfogadni.
Azzal, hogy ettől még a bűnözés nem fog megszűnni, ezt belátom, ebben tökéletes mértékben igaza van. Ezen én nem vitatkozom. De ha mi ennek kapcsán a bűnözés visszaszorítása érdekében csak egy kis lépést tudunk tenni, akkor szerintem komoly dolgot tettünk.
Nem tudom azt sem elfogadni, hogy majd a leendő szociális törvény gondoskodik azokról a gyerekekről, mert ennek a kérdésnek nem ott a helye.
És van egy közbevetőleges kérdésem is. Hogyha munkát nem tudnak kapni, ha munkanélküli segélyt azért nem tudnak kapni, mert az érintettek körébe nem kerülhetnek be, következésképpen a járadék levonása sem indítható el, akkor kérdezem, hogy ezek a gyerekek mikor kerülhetnek be ebbe a körbe?
Tisztelt Képviselőtársaim! Döntésünk előtt az összes, ma még talán csak halványan körülírható, de óhatatlanul bekövetkező körülményt is mérlegelnünk kell. Az idei számításokon túl gondoljunk a környezetünkben élő 16 éves fiúkra és lányokra. Gondtalan életet nem ígérhetünk számukra, de a minimális esélyt, a tisztességes életkezdéshez szükséges lehetőséget biztosítani kötelességünk. Köszönöm mostani megtisztelő figyelmüket, és előre köszönöm, remélhetően támogató, igenlő szavazataikat. Köszönöm. (Taps.)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
