GICZY GYÖRGY, DR. (KDNP):
GICZY GYÖRGY, DR. (KDNP):
GICZY GYÖRGY, DR. (KDNP): (Előbb a mikrofonját, majd a pad alatt lévő hangosítót próbálja üzembe helyezni. – Közbeszólás az MDF padsoraiból: Biztos benne leszel a Hócipőben! Hol vannak a technikusok?)
Stimmel, elnök úr. Le kellett térdelnem előtted! (Derültség.)
Pusztán néhány dologra szeretnék reflektálni, ami a volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezéséről szóló törvényjavaslattal kapcsolatban máris történik, ami a törvényjavaslat parlamenti vitája során, illetve még azt megelőzően a magyar társadalomban történt.
Elgondolkodtató ugyanis, hogy a szerzetesek egykori intézményeikbe, anyaházaikba ugyanúgy térnek vissza most is, ahogy elmentek. Szidalmaktól kísérve, s az egykori hazug kampány elemeit alkalmazzák velük szemben. (Közbeszólás: Így van!)
Olyan hangok hallatszanak, amelyek akár adalékul szolgálhattak volna Gadó György képviselő úrnak a legfőbb ügyészhez intézett interpellációjához. Nehogy kétségek támadjanak, az inkriminált mondatot idézem: "A mélyen életellenes és ifjúságellenes kultúrharcnak az eredményét kívánja Antall József letenni a hazánkba érkező pápa lábai elé." A kijelentés a Bibó István Szakkollégium, illetőleg az épület birtoklása során fellángoló vitán hangzott el, amelyben csak két szót kell megváltoztatni, a miniszterelnök nevét és a pápa szót, hogy Gadó képviselő úr konkrét adalékra leljen.
Az általam elgondolt szövegváltozatot azonban ezúttal elsősorban nem azért nem mondom el, nehogy én magam adhassak okot az interpellációra, hanem azért, mert egy keresztény embert, ha igazán az, aminek vallja magát, mélyen sérti, ha bármely vallást s legfőképpen a zsidóságot éri támadás. Legfőképpen ugyanis a közös hagyomány miatt. Aki nem akar vallási vitát Magyarországon, az nem kiabálja, hogy keresztény kurzus, mert könnyen megkaphatja a választ. (Közbeszólás, taps.)
Most akár a megbékélés bibliai ihletésű szava is megszólalhatna, mert "idegen voltál saját hazádban", s ez zsidóra, magyarra reformkori eszmék alapján is alkalmazható egyaránt. Az igazi megbékélés azonban ezúttal is elmarad, mert Gadó képviselő úr interpellációjában egy jelentéktelen lap jelentéktelen cikkíróját tudta idézni. Én viszont a Bibó Kollégiummal kapcsolatban Gadó képviselő úr egyik frakciótársát idéztem.
Aki legalábbis azzal a jelzővel, hogy életellenes, a legsilányabb marxista-leninista hagyományt elevenítette fel a vallási törekvésekkel kapcsolatban, amit ebben az országban az utóbbi tíz évben még a szalonképes marxisták sem használtak. (Taps.)
Mindenkinek el kell gondolkoznia azon, hogyha a Bibó Kollégium kapcsán a FIDESZ is érzékeny néhány éves hagyományára, s ragaszkodhat a hely szelleméhez, akkor talán a korábbi tulajdonosok, az Isteni Megváltóról elnevezett nővérek kongregációja is ragaszkodhat saját, nemzedékeket felnevelő hagyományához. (Taps a kormánypárt részéről.)
Persze Mészáros István képviselő úr, a Szabad Demokraták vezérszónoka azt mondhatná, hogy működő intézményeket felesleges szétrobbantani. (Mészáros István közbeszólása: Így van.) Az ellenzék már a kárpótlási törvénnyel kapcsolatban is kijelentette, hogy sajnálja a termelőszövetkezeteket, mert hogy azok is működőképesek voltak, elmondták, hogy szakemberek voltak az önkormányzatokban, szakemberek voltak a sajtóban is, az egyházi ingatlanokkal kapcsolatban pedig, amikor jórészt szociális intézményekről és iskolákról esik szó, ugyancsak működőképes intézményeket említenek. De ha elővesszük akár a rendszerváltást megelőző újságcikkeket, akkor nem kell sokáig keresgélnünk, hogy szakképzetlen pedagógusokról és a szociális gondoskodás hiányosságairól olvashassunk. (Elszórt nevetés.) Hazánban hiányzott és hiányzik ma is a hivatásszerű gondoskodás és nevelés intézménye. Attól például egy kórház nem működőképes, hogy egy haláltusáját vívó betegre, aki felkiált, az ápolónők rászólnak, hogy ne hisztériázzon. Most azonban az ellenzék szerint minden működőképes. Csak azt nem tudom, hogy ha ebben az országban minden ennyire működőképes volt, minek volt szükség rendszerváltásra. (Derültség. – Taps jobbról.)
Az ellenzék másik ellenvetése a törvényjavaslattal kapcsolatban, hogy az egyházak türelmetlenek. Kérem, 40 ilyen év után egyetlen vallásos ember sem lehet türelmetlen, nincs rá módja. Nincs rá módja! Az ellenzék ellenvetése az is, hogy a törvényjavaslat társadalmi feszültségeket teremt, megosztja a társadalmat. Miután hogy "a hiú emberek megosztják a társadalmat", ezt a pártállam idején is eleget hallottuk. Vegyék végre tudomásul, hogy ez a társadalom törvényjavaslattal vagy anélkül, megosztott társadalom! Azért megosztott társadalom, mert pluralista társadalom, nem monolitikus. Ilyen társadalmat akartunk, úgy emlékszem. Egy pluralista társadalomban ugye – remélem, így van – nemcsak a futballeredményekről lehet vitatkozni. Ezért lehetnek eltérő vélemények, és ezért lehetnek társadalmi érzékenységek is.
Jogos társadalmi érzékenységet támaszt például, amikor az ellenzék megfeledkezik a történelmünkről. Képviselői olykor-olykor úgy beszélnek a Parlamentben, mintha ennek a népnek nem lennének hagyományai. Azt mondta a Szabad Demokraták Szövetségének vezérszónoka, hogy az egyházak és a vallási felekezetek Magyarországon egyenlőek. Ezt senki sem vitatja. Az viszont már egyenlősdi volna, ha valamennyiünket egy elképzelt rajtvonalról Fodor Gábor szemhunyorítására indítanánk (derültség) a nullpontról, aki előbb ér az ingatlanhoz, azé lesz. Ezt nem lehet, mert vannak, akik korábban, olykor évszázadok során futottak együtt ezzel az országgal, néppel, és bebizonyították, hogy van közük a magyar kultúrához, kultúrateremtők. A történelmi egyházakról beszélek, ha valaki nem tudná. Más, újonnan induló vallási felekezeteknek ezt még bizonyítaniuk kell. Nem biztos, hogy olyan kisebb vallási felekezetnek lesz köze a magyar kultúrához, amelyet a közelmúltban egy Amerikából érkező hitterjesztő úgy hirdetett, hogy evangelista.
Nyilvánvaló, nem lehet hitvitát kezdeni a Parlamentben. Én nem vonom kétségbe, hogy az illető evangelista. De hát itt Európában általában négy evangelistát ismernek: Máté, Márk, Lukács, János. Ezek közül egyik sem amerikai, de mindegyik evangelista. (Derültség.) Ettől még természetesen amerikai is lehet evangelista, de legfeljebb csak az ötödik, mert az első négy hely foglalt. (Derültség.) Én tudom, hogy sok mindenre szükségünk van Amerikából, de – s ezt nem mint vallásos és hívő ember kérdezem, hanem mint képviselő – hogy éppen evangelistákra van szükségünk, eziránt nekem kétségem van. (Taps jobbról.) Ezt ugyanis még nem igazolta vissza a történelem. Bizalmat természetesen kell, sőt lehet előlegezni, de hogy Fodor Gábor fordulatával éljek, nem elég az úri becsületszó, s a garancia még hiányzik.
Ha valóban nem akarunk hitvitát a Parlamentben, akkor nem tekinthetjük másképpen az egyházakat és vallásfelekezeteket, mint amennyi a tényleges társadalmi jelentőségük. Nem lehet mindegy egy képviselő számára, hogy az egyházak igénye előtt mekkora társadalmi igény húzódik meg, vagyis az állampolgárok milyen létszámmal, milyen intenzitással vesznek részt egy-egy szerveződésben.
Tamás Gáspár Miklós mint filozófus függetlenítheti magát ettől, mint képviselő nem. Hazánkban tudomásom szerint 37 bejegyzett egyház és vallásfelekezet van, köztük olyanok is, amelyeknek taglétszáma legfeljebb megközelítheti egy közepes plébánia híveinek a számát. Ezt tudomásul kell venni. Néha hajlamosak vagyunk arra, hogy ezeket a tényeket ne vegyük tudomásul.
Az emberjogi, kisebbségi és vallásügyi bizottsághoz érkezett olyan szakvélemény az egyházi ingatlanok rendezésével kapcsolatban egy kisegyház részéről, amely azt tanácsolja, hogy ne hívjuk meg a pápát, mert a pápa egy államfő és egyházi vezető egyúttal, az ő személye ilyen módon az egyház és az állam szétválasztását szimbolikusan veszélyezteti. (Derültség.) Ez az ő szakvéleménye.
De természetesen tudom, hogy a tényleges társadalmi igények felmérése mellett az általam korábban említett történetiség elvét is mérlegelni kell. Mondok egy példát. Az izraelita hitközségek meglehetősen kis létszámúak. Mégis – ha nem akarunk mesterséges amnéziában szenvedni, akkor egy most vagy a közelmúltban induló felekezeti szerveződéssel szemben – előnyt kell élvezniük az izraelitáknak, hiszen a történelem bizonyította, hogy a zsidó vallási hagyománynak kultúrateremtő szerepe van Magyarországon.
Aki viszont új vallást alapít, annak szembe kell néznie a kezdeményezés nehézségeivel. Elnézést kérek a profán hasonlatért, a gazdasági életben a piaci feltételek között is így van ez. A régi, sikeres cégek neve – bocsánat a hasonlatért – önmagában véve is garanciát jelent, nem úgy, mint egy ismeretlen vállalkozóé. Éppen ezért nem értem, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége miért vitatja az 1948-as évet, mint a törvényjavaslat kiindulópontját. Miért akarja Mészáros képviselő úr vezérszónoklatában, hogy a jelenlegi tényleges viszonyból induljunk ki. (Dr. Kóródi Mária közbeszólása: Olvasd el!) Hiszen az egyházak esetében a jelenlegi ténylegesség fogalma eléggé kritikus, hiszen a jelenlegi tényleges helyzet – ezt ne felejtsük el – egy szélsőséges fikció eredménye. Azé az ateista fikcióé, amely szerint az egyházak és egyáltalán a vallások a történelem folyamán ténylegesen nyomtalanul eltűnnek. A tények, a tényleges helyzet nem tényekből ered, hanem fikcióból, s ez a fikció korábban sem hozott eredményeket. Miért gondolja Mészáros István képviselő úr most, hogy az efféle kiindulópont tényleges eredményt hoz? (Pető Iván közbeszól.)
Nagyon tévednek szabad demokrata képviselőtársaim akkor, ha azt hiszik, hogy a törvényjavaslat alapjául szolgáló funkcionalitásnak semmi köze sincs a történetiséghez. (Kóródi Mária közbeszólása) Teréz anya lányai nem most és nem Magyarországon bizonyítják először, hogy értenek a szociális gondoskodáshoz. Más területeken is a történeti egyházaknak Európában nemzetközi szervezetek és képzési központok állnak a rendelkezésére, történelmi hagyományú iskolarendszer, amelyik biztos alapot nyújt a szerzetesek és diakonisszák magas szintű szociális képzésére.
Az sem igaz ellenvetés, hogy a törvényjavaslat nyomán az önkormányzatok, és egyáltalán helybeliek és az egyházak között feloldhatatlan ellentét támadna.
Ha nem lesznek olyanok – feltéve –, akik az ellentéteket mesterségesen kívánják szítani. Akkor éppen a funkcionalitás elve és követelménye teszi szükségszerűvé az egyházak számára, hogy igazi együttműködést keressenek azzal a helyi közösséggel, amelyben működnek, amelyben működniök kell, hiszen működni akarnak.
Semmiféle kétségünk nem lehet afelől, hogy pogány eleinkkel szót értő szerzeteseink és egyházi közösségeink most is utat fognak találni a magyar társadalomhoz.
Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Még valamire fel szeretném hívni a figyelmüket. Kormánypárti képviselők részéről többször is elhangzott ebben a vitában, hogy az ellenzéki javaslatokban pozitív elemeket is találtak, s kétségtelen, hogy pozitívumok valóban akadnak, én azonban nem tértem ki erre. Mégpedig azért nem, mert az egyházi ingatlanok kérdése már korábban is konkrét esetekben, konkrét igények kapcsán felmerült, a vitát – a parlamenti vitát – megelőzően is.
Felmerült az egyházak tényleges igényeinek pusztán töredékét, ezredrészét jelentő ingatlanokkal kapcsolatban, s itt a tény az volt, hogy még – mondom – az igényekhez képest ezredrésznyi, vitatott ingatlanok esetében is az ellenzék mindig elutasító álláspontot foglalt el. Ebből világosan kitűnik, hogy itt a Parlamentben ellenzéki koncepciók akárhány pozitív elemet is tartalmazhatnak, a gyakorlatból az látszik, hogy az ellenzék egyetlen ingatlant sem akar odaadni az egyházaknak. (Nagy zaj. – Közbekiáltás a KDNP soraiból: Így van! – A bal oldalról: Nem igaz! Hazugság!) A társadalmi gyakorlatból eddig legalábbis ez következik vagy legalábbis levonható! (Zaj.) Egyszóval: a Szabad Demokraták Szövetsége és a FIDESZ szívesen bocsát koncepciókat és elméleteket az egyházak rendelkezésére, csak ingatlanokat nem! (Derültség és taps.)
Iványi képviselő úr, akit én nagyon szeretek, mert benne van a Szentírásban, hogy "Szeresd ellenségeidet!" (derültség) – csak azért idéztem, mert ő is szokott a Szentírásból –, azt mondta a hozzászólása végén, hogy a kereszttel egy fecskefészket sem lehet leverni. Hát fecskefészket nem, de azért ő szívesen odatenné útjelzőül a keresztet az anyaházaikba igyekvő szerzetesek elé, hogy eltérítse őket. (Zaj. Közbekiáltás: Miket beszél?) Fecskefészket nem, anyaházat igen!
Aztán aggódnak is az egyházakért! Ha ezt a törvényjavaslatot megszavaznánk vagy elfogadnánk, akkor éppen az egyházak igényei nem teljesülnének. Hogy maguknak az egyházaknak se jó ez a törvénytervezet, ezt is hallottuk már sokszor az úgynevezett szocializmusban, amikor az állampolgári jogok ellenére tettek valamit, és azt mondták: "Ez a mi érdekünk!"
Hozzászólásom elején elmondtam: szomorú, hogy a szerzetesek most is ugyanúgy térnek vissza, ahogy annak idején el kellett menniök, szomorú, hogy ugyanúgy, de ahogy akkor el kellett távozniok, most vissza is kell térniök, és biztosíthatom az ellenzéket, vissza fognak térni! (Taps a jobb oldali padsorokban.)
Végül hadd idézzem Bibó Istvánt, az Ukronia szerzőjét. Az Ukronia ugyanis az utópiák mintájára nem a hely, hanem az idő szerint kialakított elméleti modell, melyben Bibó integrálni igyekszik az európai gondolkodás irányzatait, integrálni a katolicizmust, a protestantizmust, sőt a szabadgondolkodást is. Ezért szerepelhet ebben a párbeszédes műben Ravasz László református püspök pesti bíboros érsekként s maga Bibó címzetes váci kanonokként. Ebből a műből csak egyetlen mondatot idézek azoknak, akik Bibó nevét az egyház ellen akarták felhasználni. "Az ókori rabszolgatartó demokratizmus soha keresztyén közjáték nélkül nem mehetett volna át a "minden ember egyenlő" emberi méltóságából kiindulva modern demokratizmusba! Sem az ókor elfogulatlan, csaknem játékosan kíváncsi természetkutatása a szerzetesi fegyelem és aszkézis közjátéka nélkül nem mehetett volna át modern, szigorúan egzakt tudományba, sem az ókor rezignált és alapjában pesszimista humanizmusából nem jöhetett volna létre keresztyén ihletés nélkül modern, aktív és optimista emberszeretet!" Köszönöm a figyelmüket. (Hosszan tartó taps a jobb oldali padsorokban.)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
