HERCZEG JÁNOS (KDNP):
HERCZEG JÁNOS (KDNP):
HERCZEG JÁNOS (KDNP): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Gonddal, bajjal, sok problémával terhelt képviselői küldetésünk során jelentős állomáshoz érkeztünk. Itt, ebben a Házban, mint másutt is az országban, számtalanszor elmondtuk már, hogy országunk gazdaságilag a sír szélén áll, csődbe jutott. Állítom, és mindnyájan tudjuk, hogy ennél is nagyobb problémánk, hogy országunk gazdasági csődbe jutása mellett erkölcsileg is csődbe jutott. Nem kell, hogy különösebben utaljak a bűnözés, az italozás nagy számára, úgyis tudjuk mindannyian. Ehhez az erkölcsi újjászületéshez, országunk újjáépítéséhez feltétlenül szükségünk van az egyházak munkájára. Elképzelhetetlen lenne az ő munkájuk nélkül.
A gazdasági életünk újjáépítéséhez, helyrehozásához első lépéseinket már megtettük vagy most tesszük. Szomorú szívvel állapítom meg, ezért bocsássák meg nekem, hogy egy évvel a rendszerváltás után a magyar paraszt még mindig nem tudta rátenni a lábát a saját földjére. Szomorú dolog, de reméljük, hogy ez a gazdasági eljárásunk pár éven belül megtörténik. Ellenben a nagyobb válság az erkölcsi válság. Ezt nem tudjuk 1-2 év alatt, 3 év alatt sem rendbe hozni, ehhez egy új generáció, egy egész nemzedék kell. Ennek a nemzedéknek a felneveléséhez, és általában a gondolkodás, az erkölcsi felfogás átformálásához az egyházak segítsége kell. Egyházak nélkül ez nem megy. Az egyházaknak évszázados tapasztalataira szükségünk van ahhoz, hogy országunkat a gazdasági csődből fölemeljük, beállítsuk megint a normális emberi életbe, a normális európai életbe és gondolkodásba.
Az egyházak munkába való állításához ez a törvényjavaslat megtette az első lépést. Ám én állítom, tisztelt Képviselőtársaim, hogy ahhoz, hogy az egyházakat munkába állítsuk, az egyházak apostoli küldetéseiket betölthessék, nem elég az épületek visszaadása, nem elég az intézmények visszaadása, az épületeket, az intézményeket embereknek kell működtetniük. Tehát az emberekről is gondoskodni kell, akik üzemeltetik az épületeket, szeretetotthonokat, a kórházakat, az iskolákat. Mivel ők emberek, létfenntartásukról gondoskodni kell.
Volt már egy módosító javaslatom a privatizációs törvény kapcsán, hogy az egyházaktól elvett földingatlanokat is adjuk vissza az egyházaknak, mert ezek létalapot jelentettek az egyházak működéséhez. Gondolom, hogy most sokan fölszisszennek ebben a Házban is, hogy megint a földekhez lyukadtunk ki. Kérem tisztelettel, senkinek a gondolkodásába ne jelenjenek meg a latifundiumok, ne jelenjenek meg az ezerholdak. Erről szó sincs. Ezt már 1945-ben megszüntettük, és soha többet nincs az egyházakban egy személy sem, aki ezt visszakívánná. Ellenben jelenjenek meg azok a pár hold földek, amelyek ott voltak az egyházközségek tulajdonában. Azok a 30-40-50 hold földek, amik létalapot jelentettek az egyházközségek működéséhez. Hogy is volt ez valamikor? Az én megyémben, Nógrád megyében volt úgynevezett párbér. A papnak, a kántornak, a harangozónak a fizetése volt. A gabona elcsépelése után körbement a szekér a falun és minden házaspár után egy kila – nem kiló, hanem kila – búzát, a kila annyi mennyiség, amely 600 négyszögöl vetéséhez szükséges. A plébános kapott körülbelül 48 kg búzát – egy kila mennyiséget –, felét kapta ennek a kántor és annak a felét a harangozó. Ez volt az ő járandóságuk egy évre. Szépen körbementek a községen és összeszedték. Igen ám, de ez még kevés lett volna a megélhetéshez, mert a megélhetési alapjuk tulajdonképpen a használati föld volt minden községben. Az én községemben például 32 hold volt. Ne menjünk gondolatunkban száz vagy ezer holdakba bele. 32 hold volt. Ez a 32 hold szolgálta a papot, a kántort, a harangozót, általában az oltárnál szolgálókat. Ez volt a megélhetési alapjuk.
Amikor az egyházak munkába állítása során mi földről beszélünk, az egyházak vagyonának visszaállítása során, kérem, a gondolatukban ez a mondjuk 32 hold föld jelenjen meg, amely létalapot biztosít a helyi kántoroknak, harangozóknak, papoknak. Erről volt szó. A kárpótlási törvény koncepciójába az én javaslatom, indítványom nem fért bele. Szeretném, ha ide beleférne. Most ismét beterjesztettem ezt a módosító javaslatot. Aggódom, hogy talán nem gondolják kellően át, és ebből is kimarad, de remélem, nem így lesz.
Ez a föld – ez volt a múltban – biztosította az egyházat szolgáló személyek megélhetési alapját. A jelenben hogyan néz ki ez a helyzet? Az állami támogatás, az állami dotáció mellett, ahogy ott a párbér mellett ott voltak a földek, a kiegészítésként, létalapként itt is a földekre van szükség.
Ott a létalapot a földek jelentették a múltban, csak kiegészítette a földek jövedelmét a házaspárok után beszedett önkéntes adomány, a párbér. Most az állami dotáció mellett a földalap, a földek jelentenék ismét az alapot, és megadnák a létfeltételhez szükséges megélhetési alapot.
Tisztelt Képviselőtársaim, Tájékozódásképpen megkérdeztem ebben az ügyben 13 plébánost és nagytiszteletű urat, hogyan vélekednek erről a kérdésről ott lenn vidéken, Nógrádban. A 13-ból 1 mondta azt, nem tudja, hogyan lesz ez, hogyan tudná ő a földet művelni, majd rábízza magát a felettes hatóságaira. Zárójelben jegyzem meg, hogy ez budapesti születésű és nevelkedésű ember, ő tehát úgy nyilatkozott, rábízza magát a felettes hatóságaira. A 13-ból 2 volt az, aki azt mondta, természetesen ez az egyházak jogos tulajdona volt, kérjük vissza, hogy majd hogyha üzemeltetjük, hogyan gazdálkodunk rajta, az a mi dolgunk lesz. 10 volt az, amelyik azt mondta, igenis kell, mert ez az egyházak tulajdona volt, de nem kell az egész, mert a funkcionalitás elve alapján csak a megélhetésük biztosítására szolgáló föld kell, nem kell nekik 32 hold, hanem általában 10 holdra gondoltak, esetleg 15-20 holdra, amely a megélhetési alapot jelentheti.
Ezt csak azért mondom el, mert ez a valóság. Erre viszont szükség van, mert látjuk, a községekben nincsenek kántorok, a harangot csak meghúzza az az öreg bácsi vagy néni valahogy, de már orgonálni nem tud. Ez egy vonzóerőt jelentene, hiszen azért nincsenek kántorok, mert nincs megélhetési alapjuk. Vonzóerőt jelentene az egyházak működéséhez, az egyházi életet szolgálná, ha kántorok telepednének le a községekben.
Hogy volt a régi időkben? A kántor egyúttal tanító is volt, kántortanítók voltak a községekben. A tanítói fizetés és a járandóság-földnek a haszna adta meg azt a létalapot a kántorcsaládnak, hogy meg tudott élni abban a községben, s szívesen volt ott. Lehetnének ismét kántorok, illetve kántortanítók.
Engedjék meg, tisztelt képviselőtársaim, hogy zárójelben megjegyezzem, az előbbiekben megkérdezett 13 plebános és nagytiszteletű úr közül 5 volt az, amelyik nem is önmagára gondolt azonnal, hanem azt mondta, hogy nagyszerű, mert az önkormányzatok sem most nincsenek, sem a jövőben nem lesznek olyan anyagi helyzetben, hogy tökéletesen tudják üzemeltetni, s fenn tudják tartani az iskolákat. A megkérdezett 13 közül 5 máris az iskolákra gondolt, ezek felszerelésének a pótlására s működtetésére, nem is önmaguk fenntartására, hanem az apostoli küldetésre.
Tisztelt Képviselőtársaim! Hogy ezt biztosíthassuk, ehhez feltétlenül be kell kerülni ennek a módosító javaslatnak ebbe a törvénytervezetbe, mert így nincs benne. Nekem van több módosító javaslatom a ketföldekre is például, amelyek nem összefüggő területet képeznek a beépített ingatlannal, de azok mások, azok belkerti részek. Az általam említett javaslatban szereplő föld kinn van a paraszti földek között. Amikor sorra kerül a paraszti földek szétosztása, eligazítása, rendbe tétele, az egyházaknak járó földeket is mindjárt ki lehet mérni, ki lehet adni, rendbe lehet tenni.
Ezzel biztosíthatjuk azt – az állam és az egyházak szétválásakor igen nagy lépést jelent –, hogy az egyházak már nem aggódnak annyira, mert a falusi plebánosok, kántorok – tehát az egyházat szolgáló emberek – létalapja többé-kevésbé biztosítva lenne a földből. Nem azt mondom, hogy az igényeket tökéletesen kielégítené, mert valamikor sem elégítette ki, az előbb említett párbérrel lett kiegészítve. Mégis létalapot jelentene, amelyre már építhetne a család – a pap, a kántor, a harangozó –, ez az egyházak működéséhez szükséges létalap lenne.
Tisztelt Képviselőtársaim! Kérem gondolkozzanak el rajta, hogy ez így meglegyen. Ne csak az épületet adjuk vissza az egyházaknak, az önmagában kevés! Az egyházaknak működniük kell, mert különben nem tettünk semmit, ha nem tudnak működni az egyházak. Az egyházakat működtető, fenntartó, egyházi funkciót betöltő emberek is hús-vérből való emberek, akiknek élniük kell. Szervesen hozzátartozik a kérdés megoldásához, hogy ezeknek az embereknek a létalapját biztosítanunk kell, mert különben nem tettünk meg mindent ezért a dologért.
Hogy ezt biztosíthassuk, tisztelt képviselőtársaim, ez a mi lelkiismereti feladatunk, küldetésünk. (Taps jobbról.)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
