HORVÁTH JÓZSEF, DR. (MDF):
HORVÁTH JÓZSEF, DR. (MDF):
HORVÁTH JÓZSEF, DR. (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Először is hadd válaszoljak arra a megszólításra, amellyel Szigethy István illetett az előbb. Annyit el kell mondanom, hogy a bizottság nem bízott meg azzal, hogy véleményezzem a döntést. Gyakorlatilag csak annyi hangzott el a bizottságban, hogy a bizottsági döntést a Parlament előtt mondjuk el. Amennyiben bármelyik képviselő kezdeményezte volna, hogy részletesen indokoljam, vagy a bizottság előzőleg indokolja, természetesen ez is megtörtént volna. Kérem, hogy ezt vegye tudomásul mindenki.
Elnök Úr! Tisztelt Ház! "Fontosnak tartjuk, hogy az egyházak a működőképességükhöz szükséges javak birtokába jussanak. A Szabad Demokraták Szövetsége nagyra értékeli az egyházak történelmi szerepét, ez az emberi jogok, köztük a vallásszabadság iránti elkötelezettségünkből is, valamint a liberális eszmerendszerünkből fakad" – mondta Mészáros István László. Ezek voltak a Szabad Demokraták Szövetségének bevezető gondolatai az általános vitában. Ezekben a gondolatokban nem is kételkedem, hiszen jól emlékszem, már az 1990-es tavaszi választások előtt is hitet tettek emellett, többek között a pannonhalmi választási rendezvényükön. "Biztosítani kell a hozzájárulásukat a válság leküzdésében, az oktatás, a kultúra, az egészségügy és a szociális élet területén nyújtott kiegészítő szolgáltatásaik révén. Támogatjuk ezeket a törekvéseket" – mondotta Jánosi György, az MSZP vezérszónoka. Örömmel töltötte el a szívemet ez a gondolat is, különösképpen azért, mert az MSZP frakciószónoka azt is kijelentette, hogy "a frakció egyetért azzal, hogy az elmúlt korszakban súlyos igazságtalanságok érték az egyházakat anyagi, vagyoni, morális szempontból egyaránt".
"Azon, ami eddig volt, mindannyian változtatni akarunk, azt szeretnénk, hogy balzsam kerüljön a sebekre és kerüljön sor az egyházak helyzetének jövőbe tekintő végleges rendezésére." Ezek Fodor Gábor szavai voltak.
Engedjék meg, hogy a kormánypártok frakciószónokainak gondolataiból ne idézzek, mert még az elfogultság vádja érne és elsősorban nem velük szeretnék vitatkozni. Azon gondolkodtam egyfolytában, miközben ezt a felszólalást elkészítettem, hogy vajon miért van az, hogy miközben mindenki deklarálja: támogatja az egyházakat, azok méltó szerepének megteremtését, az ellenzéki pártok mégis mereven elutasították a törvényjavaslatot. Elgondolkodtató az a tény, hogy a törvénytervezet vitájának második fordulójában már a Szabad Demokraták Szövetsége és az MSZP is követte a FIDESZ-t és megoldási alternatívát is felvázolt. Igaz, ezek nem hoztak sok új elemet a FIDESZ javaslatához képest, biztosan megvan mindennek az oka.
A pozitív, konstruktív javaslatok után azt hiszem, arról kell beszélnünk, hogy miért jó a Kormány javaslata és miért kell az ellenzéki pártok javaslatait megvizsgálni a közös gondolkodás, a mindenkinek elfogadható megoldás érdekében.
Először vegyük sorra azokat a kifogásokat, amelyekkel az ellenzék a törvényjavaslatot illette. Az első: lényeges kifogás a törvénytervezettel szemben, hogy hatásában a javaslat azt fogja eredményezni – idézem –: "működő iskolákat, kórházakat, kollégiumokat kell az államnak feladnia". Kérdezem én, vajon kevés a templom ma Magyarországon? Én úgy tudom, hogy az egyházaknak nem ez az igazi gondja. És miért kérdeztem mindezt? Azért, mert a tisztelt ellenzék úgy beszél az iskolák, kórházak, kollégiumok elvesztéséről, mintha ott az egyházak új templomokat szeretnének létesíteni. Én eddig úgy tudtam, hogy az egyházak, a szerzetesrendek a kórházakban gyógyítottak, a szeretetotthonokban gondoztak – testileg-lelkileg egyaránt –, az iskolákban pedig oktattak. A kritikák szerint itt bizony csak hittan lesz és imaóra. Én úgy tudtam, hogy ez régen sem így volt, de hogy ne csalatkozzam, utánanéztem. Megkerestem egy bizonyítványt: 1895-96-os tanév I. félév, Lipótvárosi Evangélikus Gimnázium. Tantárgyak: magaviselet, figyelem, szorgalom, vallástan, latin nyelv, görög nyelv, magyar nyelv, német nyelv, történelem, földrajz, számtan, mértan, mértani rajz, természettan, lélektan, logika, testgyakorlat, szépírás és ének.
Ezek a tantárgyak nem kitaláltak vagy egymás mellé gyűjtöttek, hanem a vallástanból jeles rendű, egyébként klerikalizmussal igazán nem vádolható személy, Lukács György bizonyítványából kimásolt adatok. (Derültség. Mozgás.)
Természetesen megnéztem az alapfokú, mai szóval mondva általános iskolai oktatás tantárgyait is, de lényegében ugyanezt a képet kaptam. Ezért merem azt mondani, hogy az iskolákban ezután is tanítani fognak, a kórházakban pedig gyógyítani.
A következő kifogást úgy összegezhetnénk, hogy az egyházi ingatlanok sorsának rendezése az adófizetőket fogja sújtani. Nagy kérdés persze, hogy ezt ki hogy értelmezi, mert erről nem szóltak a kifogások, csak úgy általában beszéltek erről az ellenzék pártjai. Egyébként az állam tényleg olyan, az mindig mindent a választópolgárokkal, az állam polgáraival fizettet meg. Mindez önmagában igaz, hiszen leegyszerűsítve, mindenütt így működik a világon a költségvetés rendszere. Azt nem tudom, hogy vajon mi lesz az a plusz teher, ami eddig ne lett volna jelen az állami költségvetésben. Vajon előjönnek valahonnét az egyházi gyerekek? Vagy az egyházi betegek és gondozottak? Többen leszünk, több ellátást kell végezni? A magam részéről úgy gondolom, nagyon jó lenne ha így lenne, de sajnos nem ez a helyzet. Annyiban igazat kell adni ennek a kritikának, hogy minden átalakulás plusz teherrel jár, annyiban azonban el kell utasítani ezt a kritikát, hogy csak a feladatellátás struktúrája változik és nem a nagysága.
Harmadik kifogás: tíz év bizonytalan tulajdoni helyzet. Ezt az érvet két okból nem tudom ebben a megfogalmazásában elfogadni. Az egyik: nem hiszem, hogy az egyházak és az önkormányzatok annyira ellenérdekű felek lennének a társadalmi átalakítás és stabilizálás folyamatában, hogy ne legyenek egymás érdekeire figyelemmel. Nem hiszem, hogy szembekötősdit fognak játszani és azon lesznek, hogy az önkormányzatok részéről azért ne működtessék tisztességesen az igényelt ingatlanokat, mert úgyis jön majd az egyház, az egyházak részéről pedig azért ne szóljanak időben az igénylési szándékukról, hogy az önkormányzat végezze csak el az éppen soros felújítást, karbantartást, aztán majd beleülünk a készbe, a jóba.
Ha már ilyen motívumok jelentkeznek, régen rossz annak a településnek és főleg a szolgáltatást mindenképpen – működtetőtől függetlenül – igénybe vevőknek.
A másik indok, ami miatt ez a vád megítélésem szerint nem elfogadható: nagyfokú cinizmusnak és az elmúlt rendszer mindenki által elismert bűnös egyház– és valláspolitikája legalizálásának jele az, ha valaki nem látja be, hogy az egyházak romjaikban hevernek, tényleges teljesítőképességüknek csak töredékét tudják nyújtani. Hogy ez a töredék mennyire egészíthető ki, azon már lehet és kell is vitatkoznunk. Sokkal kisebb kárt okoz a tíz év esetleges bizonytalanság, mint a jelenlegi helyzet kimerevítése, az elmúlt időszak legalizálása. Természetesen el kell gondolkodnunk azon közösen, hogy hogyan lehet ezt az időt akár rövidíteni, akár a bizonytalanságát minimalizálni.
Tisztelt Ház! A leginkább általános jellegű, de talán leglényegesebb kifogás a lelkiismereti és vallásszabadság biztosításának a kérdése. A probléma úgy merül fel, hogy mi lesz azokon a településeken, ahol egy általános vagy egy középiskola van csak, és azt az egyház visszaigényli. Erről beszélt Szigethy István is, elég részletesen. Úgy ítélem meg, erre a legegyszerűbb a válasz, igaz, csak a jogot segítségül híva. Az Alkotmány 60. §-a szerint (1) bekezdés:A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságára. Második bekezdés: Ez a jog magában foglalja a vallás vagy más lelkiismereti meggyőződés szabad megválasztását vagy elfogadását és azt a szabadságot, hogy vallását és meggyőződését mindenki vallásos cselekmények, szertartások végzése útján vagy egyéb módon akár egyénileg, akár másokkal együttesen nyilvánosan vagy magánkörben kinyilváníthassa vagy kinyilvánítását mellőzve gyakorolhassa vagy taníthassa.
Ez az a törvényhely, amelyet kétféleképpen lehet értelmezni és egyik értelmezés sem zárja ki a másikat. Az ellenzék teljesen jogosan hivatkozik arra, hogy az egyházi ingatlanok tulajdonrendezése nem vezethet oda, hogy az adott településen a lelkiismereti és vallásszabadság a továbbiakban ne érvényesülhessen.
Mindez igaz és tisztelendő. Azonban az is igaz, és a hivatkozott Alkotmányhely azt is jelenti, hogy ma alkotmánysértő helyzet van Magyarországon. Az van, hiszen nincsenek biztosítva a szabad lelkiismereti és vallásgyakorlás iskolai oktatási lehetőségei. Mindez csupán természetesen a joggal való játszadozásnak tűnhet. A lényeg számomra az, hogy mindenki megtalálhassa azt az oktatási formát és iskolát, amelyre szüksége van. Lehet, hogy mindez egy iskolán belül fog megvalósulni.
A megoldásnak arra kell törekednie, hogy az igényeket kölcsönösen tiszteletben tartva biztosítsa az alkotmányosságot. Mindkét érdekelt félnek a jogait biztosítani kell a megoldás során.
Tisztelt Ház! Természetesen nemcsak kritika fogalmazódott meg az ellenzék padsoraiban, hanem úgynevezett pozitív javaslatokat is megtettek. Ezek a javaslatok egyrészt az egyháznak átadandó ingatlanokra vontakoznak, másrészt pedig a működőképesség biztosítására adnak megoldási javaslatokat.
Mivel a törvény a volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezéséről szól, én csak a javaslatoknak a tulajdoni helyzet rendezésére irányuló részéről szólok. A legfontosabb kérdés, hogy mit kívánnak egyházi tulajdonba adni az egyes pártok. Minden párt és természetesen a törvényjavaslat is az egyházak tulajdonába kívánja adni az egyházak hitéleti működését szolgáló ingatlanokat. Még abban a kérdésben is majdnem mindenki egyetért, hogy az egyházak által jelenleg is használt oktatási, nevelési, egészségügyi, szociális, gyermeknevelési és kulturális intézmények tulajdonjoga is illesse meg az azokat használó egyházakat. Azt mondtam: majdnem, hiszen a Magyar Szocialista Párt itt már hiányzik a sorból. A magam részéről nagyon reménykedem benne, hogy ez csak a véletlen műve, és egyszerű feledékenységről volt szó, amikor javaslatukban ezt nem sorolták fel.
Hacsak az eddig felsorolt ingatlanokról lenne szó, valószínűleg csekély vitával születne meg a törvény, sőt inkább úgy fogalmazok, ezért törvényt sem lenne szükség alkotni, hiszen ez – bár az MSZP nevében nem kívánok nyilatkozni – természetesnek tűnik az összes párt részére.
Most kezdődnek az eltérések. A Szabad Demokraták Szövetsége az előbb említett ingatlanokon túl már csak egy körben kívánja bővíteni az egyházaknak juttatott ingatlanok sorát. Idézem: A történelmileg bizonyos egyházakhoz kiemelten kötődő, történelmi tradíciót megtestesítő ingatlanok körét szeretnénk az egyházak tulajdonába adni. Ezek köréről a Magyar Tudományos Akadémia és az egyházak véleménye alapján egy parlamenti bizottság döntene.
Látszólag nagyon körülhatárolt, egyszerű és egyértelmű ez a megoldási javaslat. Látszólag! Ezt a javaslatot ugyanis lehet nagyon szűken értelmezni, és lehet nagyon tágan.
Szűken értelmezve ez a juttatás csupán további, körülbelül egy tucat ingatlannak az egyházak tulajdonába adását jelentené. Magyar Bálint beszédét és az újságban megjelent Szabad Demokrata állásfoglalásokat elemezve én arra a következtetésre jutottam, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége szűken kívánja ezt a pontot értelmezni. Ha pedig ez így van, akkor ez a javaslat nem több, mint hatalmas masnikkal feldíszített, színes celofánba burkolt olyan nagy doboz, amelyen belül egy igen-igen kicsi, ütött-kopott, használt, sőt elhasznált ajándék van.
Tág értelmezés esetén az a kérdés, hogy mit jelent a kimelten kötődő vagy a történelmi tradíciót megtestesítő fogalom. Tágan értelmezve ez egy gumi-megfogalmazás lehet. Abban a kisvárosban, vagy mondhatok falut is, ahol csak egy középiskola vagy általános iskola volt, és ez egyházi tulajdonú volt, nehéz lenne azt mondani, hogy az ottlakóknak, a környékbelieknek az az iskola nem az adott egyházhoz kiemelten kötődő és történelmi tradíciót megtestesítő iskola lenne. Tehát rettenetesen nehéz ezt a határt meghúzni.
A Magyar Szocialista Párt a hitételetet szolgáló ingatlanokon túl szintén az egyházak tulajdonába kívánja adni a hozzájuk történelmileg és tradícionálisan kötődő ingatlanokat. Ezzel kapcsolatos aggályukat nem ismétlem meg.
Harmadik tulajdonrendezési formaként a Szocialista Párt látszólag csatlakozott a FIDESZ koncepciójához, nevezetesen a vagyonalap létrehozásához. Ennél azért bonyolultabb a javaslatuk, hisz nem egy egyszerű pénzalapról van szó, mint a FIDESZ-nél, hanem ingatlan- és vagyonalapról – idézem –, amelyből tíz éven belül bármelyik egyház jogosult oktatási, kulturális vagy szociális célokat szolgáló épületet vagy annak vásárlására, építésére szolgáló összeget igényelni.
Mindezt természetesen értem, fel tudom fogni, végig tudom gondolni, csak a gondolatsor végén ütközöm falba. Nem is akármilyen falba, hanem a Magyar Szocialista Párt által kifogásaikkal felépített falba.
Kifogásaik közül az egyik leglényegesebb volt, hogy tíz évig tulajdoni bizonytalanságot okoz a törvény. Kérdezem: ez a javaslat, amit az előbb idéztem, nem hoz-e létre tíz év tulajdonbizonytalanságot? Dehogy nem, legalább annyira, mint maga a törvény.
A másik bizonytalan pontja az MSZP vagyonalap-gondolatának, hogy többek között nem tisztázott, mi alapján kerüljön meghatározásra a nagysága, lehet-e bővíteni, milyen legyen a felhasználás ütemezése.
Ennél a pontnál csatlakoznék a FIDESZ javaslatához is, hisz az a javaslat csak pénzügyi alap létrehozásáról beszél, így ennél a pontnál kapcsolódik, illetve találkozik az MSZP és a FIDESZ javaslata.
Alapvető kifogásom a pénzügyi alap létrehozása és az abból történő ingatlanvásárlás és intézménylétesítés ellen az, hogy – hadd éljek most egy ellenzéki szóval – ez egy paternalista gondolat. Paternalista, mert ahelyett, hogy az igényekhez igazítaná a tulajdonrendezést, a központilag meghatározott nagyságú alaphoz rendeli az igényelhetőséget.
Ehhez képest a törvényjavaslatnak pont az az alapgondolata és az alapelve, hogy a bizalomra épül. A bizalomra, mert úgy gondolkodik, hogy valós igények fognak megjelenni, és az fogja megmutatni, milyen terhet is jelent az egyházi ingatlanok tulajdoni rendezése az országnak. Számomra ez a sorrend az elfogadható.
Tisztelt Ház! Mint ahogy nincs abszolút igazság, úgy én sem állhatok meg a véleményem ismertetésénél ennél a pontnál. Vannak a törvénynek gyengébb láncszemei, és úgy ítélem meg, hogy hiányosságai is.
Mint már korábban említettem, én ezt a törvényt alaptörvénynek tekintem. Alaptörvénynek abból a szempontból, hogy még két törvénynek követnie kell a mostani munkánkat.
Elsőként rendezni kell a korábban tulajdonnal nem rendelkező egyházak, vallásközösségek tulajdoni igényeit is. Jelezni szeretném, hogy semmilyen formában nem értek egyet a tulajdonrendezésnek az egyházi földekkel összekötött rendszerével.
Másodszor: külön törvényben kell rendezni a kialakuló tulajdoni viszonyokat, figyelembe véve a működőképességről szóló szabályokat.
Ebben a körben végig lehet és kell gondolni az ellenzéki pártok javaslatait. Főleg azt a gondolatot, hogy mi az, ami leginkább szolgálja az állam és az egyházak egymástól való függetlenségét, szétválasztását.
A törvényben a felesleges torzulások és indulatok megelőzése érdekében ki kell jelenteni, hogy az egyházi ingatlanok tulajdoni rendezése nem vezethet a lelkiismereti és vallásszabadság megsértéséhez. A törvény csak ezeknek a szabadságjogoknak a tiszteletben tartásával érvényesülhet.
A törvényben bővebben és pontosabban kell meghatározni az önkormányzatok szerepét a tulajdonrendezésben. Nagyobb teret kell engedni a kölcsönös megállapodások lehetőségének.
Bízom abban, hogy az önkormányzatok és az egyházak kölcsönösen toleránsak lesznek egymással.
Tisztelt Ház! Összefoglalva: megítélésem szerint amennyiben erre a törvényjavaslatra, mint az egyházak tulajdoni helyzetének és működőképességük szabályozásának első lépcsőjére tekintünk, akkor a javaslat elfogadható és támogatható. A törvényjavaslat fontossága nem elsősorban a tulajdonrendezés területén van, hanem az országban meglévő erkölcsi válságból való kilábalás megelőzésében felbecsülhetetlen. Szükségünk van rá.
Nem az előttünk lévő törvényjavaslathoz kapcsolódóan, de erre is vonatkozóan felszólalásomat egy Szörényi–Bródy-dal pár sorával hadd fejezzem be. Kívánom, ez a pár sor kísérjen el minden képviselőtársamat a munkája során.
"Ha nem hiszed, hogy érdemes, miért kezdted el? Ha nem hiszed, hogy sikerül, miért vállaltad fel? Ha nem hiszed, hogy megéri a fáradságodat, a korlátok közt miért kerestél mindig kiutat: Higgyétek el emberek, hit nélkül nem lehet, hit nélkül élni nem lehet." Köszönöm a türelmes figyelmet. (Taps a terem mindkét oldalán.)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
