SZIGETHY ISTVÁN, DR. (SZDSZ):
SZIGETHY ISTVÁN, DR. (SZDSZ):
SZIGETHY ISTVÁN, DR. (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Géczi József szerint a liberálisok már megkapták a vállonveregetést az indítványaikért. Nincs szükségünk rá. Nem vállonveregetésre van szükségünk, hanem arra, hogy olyan törvény szülessék, amely beilleszkedik a magyar jogrendbe, és egy olyan törvény, amely ezt a kérdést megoldja.
Február 20-án az Igazságügyi Minisztériumtól kaptunk egy felhívást, hogy tárgyaljuk meg előzetesen a törvény tervezetét. Mi kezdettől aktívan részt kívántunk venni ennek a törvénynek a megalkotásában, a minisztériumban kitettük a kártyáinkat, s nem tartalékoltuk semmiféle későbbi általános vitára. Elmondtuk, hogy az akkori tervezettel szemben milyen alkotmányossági kifogásaink vannak, s elmondtuk azt, hogy mi ezt a törvényt kizárólagosan úgy tudjuk elképzelni, hogy az a XX. század végének, és ne a középkori állapotoknak feleljen meg. Feleljen meg azoknak a közvéleménykutatási adatoknak, amelyekre Isépy Tamás államtitkár úr is hivatkozott, amely szerint a megkérdezettek 77,2%-a a funkcionalitás, a működőképesség biztosítását tartotta a törvényben fontosnak.
Hogy mi egy pillanatig is azt mondtuk volna, ezt a kérdést nem kell rendezni, egyszerűen valótlanság. Ha bárki ebben a Parlamentben azt állította, emlékeztetnem kell Isépy Tamás expozéjára, amikor arról beszélt, hogy egy nyugati újság szerint, állítólag, a Kádár-rendszerben a tízparancsolatot is jobban betartották.
Nos, úgy gondoljuk, hogy aki a mi álláspontunkról mást állít, mint amiről most beszéltem, az enyhén szólva nem nagyon volt figyelemmel arra, hogy ne tégy hamis tanúságot felebarátod ellen. (Közbeszólás!) Köszönöm. A mi álláspontunkat akkor közöltük, s a mi álláspontunknak megfelelően az újabb tervezet mindössze egy kérdésben tért el a korábbitól, abban a kérdésben, amely a jogorvoslati elvet kezdte beépíteni a jogszabály szerkezetébe. Sajnos nem megfelelően.
Május 7. óta tart a vita a plénumon. A plénum elején Horváth József ismertette az alkotmányügyi bizottságnak az álláspontját, amely szerint ez a törvényjavaslat nem alkalmas általános vitára. Sajnos Horváth József az ismertetésben csak egészen röviden utalt az alkotmányügyi bizottságnak az álláspontjára. Mi történt valójában? Valamiféle ellenzéki ármánykodás volt-e, esetleg az ellenzék többsége leszavazta-e a kormánykoalícót vagy egészen más? Előre kell bocsátanom, hogy összesen négy ellenzéki képviselő vett részt ezen az ülésen akkor, és ez a bizottsági döntés így született meg.
A törvényjavaslat során ahhoz, hogy összhangba lehessen hozni az Alkotmánnyal, az Alkotmánynak nagyon sok rendelkezésére oda kell figyelni. Csak felsorolom ezeket: a 12. szakasz (2) bekezdése az önkormányzati tulajdon védelmével foglalkozik, a 13. szakasz a tulajdonjog védelmével, az 57. szakasz (5) bekezdése az általános jogorvoslati elvvel. A 60. szakasz (2) bekezdése a lelkiismereti szabadsággal, a 60. szakasz (3) bekezdése az állam és az egyház szétválasztásával, a 67. szakasz (2) bekezdése azzal, hogy a szülőket megilleti az a jog, hogy a gyermeküknek adandó nevelést megválasszák, végül a 70/A szakasz (1) bekezdése a jogegyenlőséggel.
Ezekkel az alkotmányos rendelkezésekkel mindenképpen összhangba kellett volna hozni ezt a törvényt, sajnos nem így történt. A törvényjavaslat szerkezetileg, kodifikációs szempontból nagyon sok hiányosságban szenved.
Ezeket az észrevételeimet az alkotmányügyi bizottság ülésén, amikor ezt a törvényjavaslatot nem tartotta általános vitára alkalmasnak, felsoroltam. Most ezzel nem kívánom húzni a tisztelt plenáris ülésnek az idejét. Hangsúlyoznom kell azonban három nagyon lényeges kérdést. A törvényjavaslat 10. § (2) bekezdése, amely a kártalanítás nélküli kisajátításról beszél, egyenesen ellenkezik az Alkotmány 12. § (2) bekezdésével és 13. §-ával.
A törvényjavaslatnak a 13. § (1) bekezdésében a jogorvoslatról szóló része egyenesen ellenkezik az Alkotmány 57. § (5) bekezdésével.
Végül a törvényjavaslat egyik legkritikusabb része, a 15. § ellenkezik a jogegyenlőségről szóló 70/A § (1) bekezdésével. Ha ennyi alkotmányossági probléma van ezzel a jogszabállyal, nem tudom, hogy május 7-e óta a tisztelt plenáris ülés miért tölti az idejét ennek a megvitatásával? Ezeket a kérdéseket előzetesen rendezni kellett volna, előzetesen összhangba kellett volna hozni a hatályos jogrenddel, és ennek megfelelően lehetne erről az ügyről egyáltalában tárgyalni.
A három kérdéskörről egész röviden: a 10. § (2) bekezdése olyan kvázi kisajátítási eljárást javasol, amelyben kártalanítás nem járna. Tudom, hogy ezzel kapcsolatosan már több vita volt a Parlamentben az önkormányzati tulajdont érintően, nem lehet azonban figyelmen kívül hagyni azt, hogy a jelenlegi iskolarendszer, művelődési rendszer, intézményrendszer az egyes önkormányzatoknál az elmúlt évtizedekben a jelenlegi tulajdoni állapotoknak megfelelően alakult ki. Ha egy városban többek között nem volt például egyházi középiskola, oda építettek. Ahol esetleg állami tulajdonba vették, oda nem építettek, de természetesen ezt még lehetne sorolni.
A jelenlegi intézményrendszer tekintetében óriási zavarokat okozna az, ha bármiféle korlátozás nélkül az ingatlanok visszakerülhetnének egyházi tulajdonba, hiszen ez sértené azt a lehetőséget, hogy bárki világnézetileg semleges oktatást is biztosíthasson gyermeke számára, ami szintén alkotmányos jog.
A kisajátítási kérdéssel kapcsolatosan nekünk módosítási indítványaink vannak, amelyek alapján megkíséreljük ezt a nagyon rossz törvényjavaslatot összhangba hozni a magyar jogrenddel, az Alkotmánnyal. Ezeket a későbbiek során ki fogják osztani.
Kevésbé esett szó egy másik rendkívül fontos alkotmányossági kérdésről, a jogorvoslat lehetőségéről. A Magyar Alkotmány 57. §-ának (5) bekezdése bármiféle állami döntéssel, bírósági, igazgatási határozattal szemben mindenki számára jogorvoslatot biztosít.
Hangsúlyoztam, hogy nagy eredménynek tartjuk, hogy az első tervezethez képest egyáltalában a bírói út lehetősége belekerült ebbe a jogszabályba. A tervezet szerinti szöveg azonban korlátozott jogorvoslatot tesz lehetővé, csak törvénysértés esetén biztosítaná azt, hogy bírósághoz lehessen fordulni az igazgatási határozattal szemben. Ez így alkotmánysértő egyértelműen, vitatni se lehet.
Ugyancsak alkotmánysértő az, hogy a jegyzékbevétel, a jegyzék összehasonlítása a törvényjavaslat szerint olyan formában történjék, hogy az érintett feleket még csak értesíteni se kelljen róla. Esetleg évekkel később lennének feljogosítva arra, hogy határozatot kapjanak majd az állami tulajdonba vételről. Erről a kérdésről a törvényjavaslat egyáltalában nem rendelkezik. Egészen egyszerűen egy modern jogrendszerben megengedhetetlen, hogy alapvető jogokat érintő ilyen döntésekkel szemben semmiféle jogorvoslatot ne biztosítson egy törvény.
A következő kérdés – a jogegyenlőség kérdése. Ezzel már többen foglalkoztak. Itt különösen felveti a jogegyenlőség problematikáját a 15. §, amely meglehetősen széles körben és korlátlanul biztosítaná – idézőjelbe téve – "működőképesség biztosításához egyes korábbi ingatlanok utáni megváltási összegeknek a kifizetését." Ez a rendelkezés az Alkotmánybíróságnak a döntésével – még az őszi döntésével – messzemenően ellentétes.
Az Alkotmánybíróság állást foglalt abban a kérdésben, hogy csak a működőképesség biztosítása jelenthet bármiféle, az általánostól eltérő olyan okot, amely alapján itt kivételes szabályokat lehetne az egyházak javára biztosítani. Ilyen ok nincs. A 15. § és a működőképesség biztosítása között semmiféle okozati összefüggés nincsen.
A működőképességhez biztosítani kell anyagi feltételeket akár a költségvetésből, akár az állami vagyonból való juttatás útján, de semmiképpen sem úgy, hogy ezzel burkoltan lehetőség nyíljék bármiféle korlát nélkül olyan ingatlanoknak a kártalanítására, amelyekre egyébként a jogegyenlőség, az Alkotmánybíróság döntése értelmében nem lenne lehetőség.
Nem kívánom húzni az időt a törvényességi kérdésekkel, hiszen nagyon sok apró kérdést felvethetnék. Teljesen illogikus a törvénynek a szerkezete. A korábbi cselekmények a törvény végén vannak, nem lehet áttekinteni, hogy az egyes eljárási cselekmények hogyan épülnek egymásra, rendkívül zavaros a jogorvoslati rendszer. És még sorolhatnám ezeket a hibákat, ezekkel részletesen a módosító indítványainkban foglalkozni fogunk.
Hangsúlyoznom kell azonban egy rendkívül fontos tényt, és itt utalnom kell arra, hogy Géczi József nagyot tévedett. Ez a törvényjavaslat kezdettől fogva köztudottan kétharmados jogszabály, hiszen önkormányzati jogokat nagyon komolyan érint, nagyon komolyan korlátoz. Itt nem lehet szó arról, hogy vitatni lehessen az érintett ingatlanoknak önkormányzati tulajdonba kerülését, hiszen ezek az önkormányzati törvény értelmében túlnyomórészben – a műemlékek kivételével – 1990. szeptember 30-án önkormányzati tulajdonba kerültek, amelyek önkormányzati jellegűek. Ebben a körben tehát mi továbbra is nyitottak vagyunk, továbbra is hajlandók vagyunk arra, hogy tárgyalásokat folytassunk ennek a törvénynek a lehetséges megjavítása érdekében, amennyiben egyáltalában ez lehetséges, azonban a jelenlegi tervezet egészen egyszerűen alkalmatlan arra, hogy részletesen vitassuk meg.
Alkotmányellenes jogszabálytervezetet nem tarthat részletes vitára alkalmasnak a plénum sem, ahogy az alkotmányügyi bizottság sem tartotta annak. Mi rendkívül örülünk annak, hogy különösen a Kereszténydemokrata Párt részéről több olyan kezdeményezést tapasztaltunk, amely szerint szeretnének velünk ebben egyezkedni, akceptálják a mi álláspontunkat, nagyon fontosnak tartják, hogy a mi álláspontunk több tekintetben előbbre mutat, mint a törvényjavaslat, hiszen amint hangsúlyoztam, a XX. század végi követelményeknek megfelelően mi több olyan előterjesztést teszünk, amely többet jelent, mint a valamikori ingatlanoknak az egyházak részére bocsátása.
Annak azonban semmiféle értelme nincs, hogy a két álláspont egymás mellett továbbra is elmenjen, mert ha az alkotmányossági kérdésekben nem sikerül kompromisszumot kötni, ha az önkormányzatokat érintő kérdésekben nem sikerül kompromisszumot kötni, akkor ebből a törvényből nem lesz törvény. Ezt pedig el kell döntenie a kormánykoalíciónak.
Továbbra is várjuk a kormánykoalíció részéről a tárgyalási készséget, ahogy vártuk az alkotmányügyi bizottság döntése után is, azonban enélkül a jelenlegi vitának nincs semmi értelme. (Taps az SZDSZ soraiban.)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
