HASZNOS MIKLÓS, DR. (KDNP)
HASZNOS MIKLÓS, DR. (KDNP)
HASZNOS MIKLÓS, DR. (KDNP) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ez a javaslat, amely előttünk fekszik, egy igen sokszor módosított törvény újabb módosítása. Az 1975. évi II. törvény egy kicsiben hasonlít az 1949. évi XX. törvényhez, mert még mindig az van hatályban, de az eredetire már nehezen lehet ráismerni: az eredeti jogalkotói szándékot megvalósító politikai hatalom és rendszer már a múlté. Előbb-utóbb ennél a kérdésnél is csak az lehet a megoldás: új törvényt kell alkotni, a társadalmi-politikai változásoknak és gazdasági helyzetüknek megfelelőt.
1975-ben, a társadalombiztosításról szóló törvény hatályba lépését követően egy minisztertanácsi rendelet és egy SZOT-szabályzat is megjelent, vagyis teljes körű jogi szabályozás történt, a végrehajtást is magába foglaló jogi kérdések rendezésével.
A ma kezünkben lévő javaslat ennél szűkebb, csak a törvényt érinti. A végrehajtást illetően általános felhatalmazást tartalmaz a Kormány számára, bizonyos taxatív felsorolásokkal meghatározza, mely kérdésben dolgozzon ki részletes végrehajtási szabályokat. És itt, az új magyar törvényhozásban, példa értékűnek tekinthetjük azt, hogy ez a törvényjavaslat, valamint a végrehajtására megjelenő kormányszintű szabályozás 1992. július 1-jén lép csak hatályba, tehát bőven van idő a szükséges szabályozás előkészítésére, társadalmi szintű egyezetésére.
Lényeges változás nincs ebben a törvényjavaslatban, sem a betegségi ellátásban, sem a nyugdíj megállapítását illetően, sem a járulékfizetés mértékét és kötelezettségét illetően. Mindnyájan azt szeretnénk, ha egy olyan társadalombiztosításunk lenne, amely a betegségbiztosítás keretében világszínvonalú ellátást biztosítana, a legmodernebb gyógyító eljárások és eszközök igénybevételét garantálná, nyugdíjrendszerünk pedig vidám és gondtalan öregkort, értékkövető nyugdíjakat biztosítana minden munkában, illetve társadalombiztosításban tisztes kort megélt állampolgár számára. Ki ne szavazna meg egy ilyen társadalombiztosítási törvényt? De ki biztosítja ehhez a fedezetet, ki tudja ennek a finanszírozását garantálni?
Tudomásul kell vennünk lehetőségeinket, és azt a tényt, hogy nincs olcsó társadalombiztosítás, és a vállalkozók jogosan tartják az európai színvonal magas régiójába tartozónak a jelenlegi járulékkulcsokat is. A járulékok mérséklése a jelen körülmények között óhatatlanul csak a jogosultsági körök szűkítésével, a hozzájutási feltételek szigorításával és a mértékek csökkentésével oldható meg.
De mi lesz akkor az elért vívmányokkal? A magas színvonalú, ingyenes orvosi ellátással, ami oda fajult, hogy hovatovább egy kórház portáján már elvárták a borítékot azért, hogy beléptünk, és megmondták, hogy kit hol találunk meg.
A jelenleg hatályos nyugdíjrendszerünkben pedig egyaránt érvényesülnek a szolidarisztikus, újraelosztó és a biztosítási, az úgynevezett jövedelempótló mechanizmusok. Az infláció miatt főleg az utóbbi hatása gyengült a nyugdíjak rohamos értékcsökkenése miatt.
Ez a javaslat ebben a vonatkozásban biztos, hogy még nem nyugdíjreform, mindenesetre lépést tesz a megállapított nyugdíjak elfogadható mértékű értékmegőrzésére, de a források esetleges csökkenése miatt fennáll annak a veszélye is, hogy a nyugdíjrendszer finanszírozhatatlanná válik. Pedig az ideális nyugdíjrendszer nemcsak a létbiztonságot kell, hogy biztosítsa, hanem szociális biztonságot is kell adnia, és a magas jövedelműek számára ösztönző megtakarítási formákat is kell, hogy kínáljon. Ennek nyilvánvaló, hogy csak egy többrétegű nyugdíjrendszer tud megfelelni, aminek a megvalósítása előbb-utóbb elkerülhetetlen.
Általános vita lévén, nem kívánom a szót túlságosan szaporítani, de kénytelen vagyok néhány utalásra magában a törvényjavaslatban is foglalkozni. Ilyen az, hogy egyetértünk azzal, hogy a járulékfizetési kötelezettség, akár a magánszférában, akár más szférában keletkezik, betegségi ellátásra való jogosultságot keletkeztet. Egyetértünk azzal is, hogy a jogi szabályozás lehetővé teszi a járulékfizetésben elmaradottakra a szigorú jogi szankciókat, és a behajtás lehetőségeit kedvezőbben szabályozza, mint a korábbi feltételek. Ekkora összegű kintlévőségekkel ugyanis nehezen képzelhető el az önállóvá és elkülönültté váló Társadalombiztosítási Alap finanszírozása.
A nyugdíjrendszer változásánál a negyedik év bevonása nyilván már egy további jövőre mutat, mert hiszen valorizálva történik, nem jár átlagosan kimutatható hátránnyal. Lehet, hogy egyes embereket kevésbé fog jól érinteni, de átlagos hátrányok állampolgári szinten nem mutathatók ki.
Külön örülünk annak, hogy a biztosítottak felsorolásában szerepel egy olyan fogalom, megjelenik a közérdekű munkát végző személy, tehát biztosításra jogosult, ez a fogalmazás arra utal, hogy valahol mégiscsak foglalkoznak azzal, hogy a munkanélküli-segély helyett esetleg célszerű lenne a közérdekű munkavégzést is megállapítani.
Jó megoldásnak tartjuk ennél a törvényjavaslatnál a táppénz limitálását is a napi 2500 forintban.
Egyetlenegy dologra szeretném, méghozzá a végrehajtás során, felhívni az illetékesek figyelmét: szétválasztja ugyanis a 10%-os nyugdíjjárulékot két önálló kategóriára, a betegségi biztosítás és a nyugdíjjárulék kategóriára. Viszont ugyanakkor úgy rendelkezik a törvény, hogy az újbóli megállapításnál 1991. december 31-ét követően, tehát aki a nyugdíj mellett tovább dolgozik, és újbóli megállapítását kéri a magasabb jövedelme alapján, csak azok vehetők figyelembe a szabály szerint, amelyek után a nyugdíjas nyugdíjjárulékot fizetett, és ezt külön kérni kell, hogy tőle levonják azt a bizonyos 6%-ot. Ismerve a munkáltatói mechanizmusokat, nagyon sok nyugdíjas esetleg emiatt elesik ennek a lehetőségétől, ha erre széles körben nem hívják föl a figyelmét, és nem tudatosítják.
A következő ilyen kérdés a végrehajtás kérdése a nyugdíjjárulék beszedésénél. Mint már utaltam arra, ha ez aránytalanul hosszú időt venne igénybe, akkor az adózás rendjéről szóló törvény szabályai szerint ingatlanvégrehajtással is, és úgy fogalmaz a jogszabály, hogy "kell" behajtani. És ebben tulajdonképpen ezt a szót üdvözöljük örömmel, hogy "kell behajtani". A bizonyos 25 napi munkanap betegszabadsággal kapcsolatban megértem a kisgazdák álláspontját, és nem tartanám szerencsétlennek egy olyan módosító javaslat átvezetését, amelyik a kislétszámú, mondjuk az 5 fő alatti foglalkoztatású munkáltatókat valahogy kivonná, vagy részlegesen, más kulcsokkal és más naptári napban határozná meg azoknak a betegszabadság mértékét. Nyilvánvaló, hogy egy kislétszámú üzemben nem oldható meg ez a kérdés úgy, mint egy száz főt foglalkoztató üzemnél.
Nagyon örvendetes az a megállapítás is, hogy a táppénz, amit a dolgozó kaphat a betegszabadság címén, a betegszabadság alatt, annál a 75% csak alsó limitként szerepel, és a munkáltatónak a saját belső szabályozásában módjában áll ennél többet is megállapítani, tehát a saját kollektív szerződésükben akár a 100%-os fizetést is biztosíthatják. Nyilvánvaló, hogy ebben a jó munkahelyek, a rentábilis munkahelyek előbbre fognak járni, és a dolgozóknak ez egy olyan kedvező lehetőség, hogy az évi 25 napos betegszabadságában nem csökkenne a keresete.
Az elmondott szempontok alapján mi ezt nem tartjuk megváltásnak a magyar társadalombiztosítási rendszer vonatkozásában, de a jelen körülmények között mint átmeneti megoldás, az 1975. évi II. törvény módosításáról szóló 3749-es számú törvényjavaslatot elfogadásra ajánljuk. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
