KELEMEN ANDRÁS, DR. népjóléti minisztériumi államtitkár:
KELEMEN ANDRÁS, DR. népjóléti minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! A régi szállóige arra utalt, hogy azt még csak-csak el tudjuk viselni, hogy mi lesz, de a nagy kérdés az, hogy addig mi lesz. Azt hiszem, ebben a problémában jelent előrelépést az az anyag, ami önök előtt fekszik. Ugyanis a társadalombiztosításnak - miután meghoztuk a koncepcióról szóló döntést – működnie kell a jövő évben, méghozzá úgy, hogy ennek a koncepciónak a szellemében előrelépés történjék mindaddig, amíg a nyugdíjbiztosítás és a betegbiztosítás jogszabályai egy kifogástalan rendszerbe össze tudnak állni.
A társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvényt tehát oly módon kell módosítani, illetve kiegészíteni, hogy az Országgyűlés által előírt működésnek meg tudjon felelni.
A kiegészítéseknél – legjobb tudásunk szerint – arra törekedtünk, hogy az Országgyűlés által az 1992-re bevezetésre tervezett változásokat bele tudjuk fogalmazni. Ezzel közel 50, pontosabban 46 paragrafusból álló törvényjavaslat benyújtása vált szükségessé, és most természetesen a legfontosabb momentumokat emelném ki.
Az Országgyűlés szándékával összhangban törvényi szintre emelkedik a járulékok szabályozása. És fontos lépéseket kívánunk tenni a járulékfizetési szabályok egységesítése irányában is.
A változtatások másik csoportja a betegbiztosítási rendszer bevezetésével kapcsolatos. A törvényjavaslat szerint az 1992. július 1-től a magyar állampolgárokat biztosítási jogon illeti meg az egészségügyi szolgáltatás. Ennek megfelelően törvényjavaslatunk tételesen felsorolja azokat az egészségügyi szolgáltatási csoportokat, amelyekre a betegek, illetve betegségük megelőzése érdekében az egészségesek is jogosultak. Természetesen valameny- nyi kérdést majd csak egy önálló betegbiztosítási törvény tud törvényi szinten szabályozni, ezért a jelenlegi szabályozás még viszonylag nagy teret ad a kormányrendeleti szintű rendelkezéseknek is.
A törvényszabályozás fontos eleme, hogy a járulékfizetők és hozzátartozóik milyen címen jogosultak egészségügyi szolgáltatásra. Míg a munkanélküliek után a munkanélkülieket ellátó alapok, a nyugdíjasok után a nyugdíjalap, a szociálisan rászorulók, valamint több, a törvényben tételesen felsorolt csoport után az állami költségvetés fizeti a járulékot. Ezáltal elérhető, hogy minden járulékfizető, illetve mindenki, aki a járulék fizetésére nem képes, jogosult legyen egészségügyi ellátásokra.
A társadalombiztosítás ágazatokra bontásával összhangban megtörténik a járulékbefizetések szétválasztása is. Így mind az egyének, mind a munkáltatók járulékainál megjelenik a nyugdíj-, illetve a betegségi vagy egészségvédelmi járulék. Az Országgyűlés határozatával összhangban a munkavállalók által fizetett járulék csak egy bizonyos összegig, a javaslat szerint évi 900 ezer forintig fizetendő. Természetesen ezzel összhangban alakul az ellátások alapja is.
A nyugdíjazás szabályai csak azokkal az elemekkel változnak, amelyekről az Országgyűlés határozatot hozott, nevezetesen három évről négy évre növekszik a nyugdíjazásnál a nyugdíjazást megalapozó öt évről figyelembe veendő évek száma, de oly módon, hogy az 1988-as év jövedelmét a béralakulás figyelembevételével az 1990-es év szintjére kell átszámítani.
A törvény rendelkezik majd a nyugdíjak értékmegőrzésének módjáról is, ami a nettó átlagkeresetek alakulását követi. A javaslat szerint a nyugdíjak emelésére évente két alkalommal kerülne sor. A nyugdíjrendszer egyéb elemeinek, például a korkedvezményes nyugdíjaknak, az özvegyi nyugdíjaknak, a rokkantsági nyugdíjaknak az újraszabályozása 1992. folyamán történik meg.
Kérem tehát az Országgyűlést, hogy a jelen törvényjavaslatot úgy fogadja el, mint az Országgyűlés által már korábban elfogadott társadalombiztosítási elvek megvalósítása irányában tett elhatározó lépést.
Köszönöm figyelmüket. (Taps.)