ANDRÁSFALVY BERTALAN, DR. művelődési és közoktatási miniszter:
ANDRÁSFALVY BERTALAN, DR. művelődési és közoktatási miniszter: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Úr! Az óvodai nevelésben nem részesülő 0–6 éves korú fogyatékos gyermekek gyógypedagógiai fejlesztése jelenleg az alábbi formában valósul meg.
A tanulási képességet vizsgáló megyei, fővárosi, valamint országos szakértői bizottságok a 15/1988-as miniszteri rendelet 1. §-a (3) bekezdése alapján tanácsadói tevékenységgel segítik a fogyatékos gyermekek családon belüli nevelését. A bizottságok működési feltételeit az 1991. évi XX. törvény alapján a megyei, illetve a fővárosi önkormányzatok kötelesek biztosítani.
Az elmúlt évben a családban nevelt, a tanácsadásban részesített közel 1200 0 és 6 éves kor közötti gyermek közül rendszeres fejlesztő foglalkoztatásban csak mintegy 300-an részesültek. A középsúlyosan értelmi fogyatékos tanulók részére a 16 éves korig tartó tankötelezettség teljesítésének szervezeti keretét biztosítják az 1988-tól bevezetett, munkára felkészítő csoportok. E csoportok az adott iskola szerves részét képezik. Az itt nevelt tanulók változatlanul a fogyatékosokat nevelő általános iskola tanulói maradnak, akik az önkormányzati finanszírozás szempontjából általános iskolai képzésben részesülő fogyatékos tanulónak minősülnek.
A fogyatékos fiatalokat képező speciális szakiskolák az adott tanuló előmenetelétől, képességeitől függően betanított munkakör betöltésére, így az első szakma megszerzésére képesítenek. A '92-es évi költségvetésről szóló törvénytervezet 3. számú mellékletének p) pontja alapján tanulónként 61 ezer forint normatív állami támogatásra jogosult az az önkormányzat, mely ilyen speciális szakiskolákat tart fenn.
A beszédhibás, beszédfogyatékos gyermekeknek a beszédhiba súlyosságától függően kell ellátásban részesülniük. Ha a szakértői bizottság javaslata alapján az intenzív logopédiai kezelést, eredményes fejlesztést az e célra létesített külön csoport, osztály vagy iskola biztosíthatja, az ide felvett gyermekek után a fenntartó a fogyatékosokat nevelő intézményekre megállapított támogatásra jogosult. E gyermekek többsége azonban beszédhibája ellenére a többiekkel együtt nevelhető a helyi önkormányzatokhoz tartozó intézményekben, ahol a logopédiai ellátás egyidejű biztosítása szükséges. Miután a szakemberek alkalmazásához a fedezet előteremtése gondot jelent, a feladat ellátására kisebb településeken az önkormányzatok közötti együttműködés célszerű.
A normatív támogatások szűkössége miatt eddig a tevékenység célzott finanszírozására tett kezdeményezésünk nem valósult meg. Az egyéni gyógyászati segédeszközök, például a hallókészülékek a közgyógyellátásról szóló 120/1991. számú kormányrendelet alapján térítésmentesek. A többségében devizaigényes importból biztosítható, a testi, érzékszervi vagy beszédfogyatékos gyermekek nevelését, oktatását korszerűsítő eszközök beszerzésével minisztériumunk évenként 4-5 milllió forint értékben járul hozzá az intézmények működési feltételeinek javításához. Ez évben például a vak gyermekeket nevelő iskola részére 1,2 millió forint értékben, a hallássérült gyermekek részére pedig 1,4 millió forint értékben juttattunk korszerű eszközöket. Elvégeztük az iskolákkal egyeztetve a legszükségesebb előkészületeket a '92. évi beszerzésekhez is.
A készülő új közoktatási törvény is egyértelműen megjeleníti a szükségleteknek megfelelő speciális neveléshez való jogot. Az ezt biztosító szolgáltatást törvényi szinten kívánja garantálni. Általánosan tehát ez teremtheti meg a gyógypedagógiai oktatás fejlesztésének alapját. A gyógypedagógiai oktatás fejlesztési, szabályozási teendőit a gyermekek érdekeihez, a helyi szükségletekhez és igényekhez kívánjuk igazítani a törvény keretein belül, egyebekben a megfelelő szakmai garanciák és a formák sokszínűségének biztosításával.
Mindezeken felül azonban szemléletváltásra is szükség van a társadalomban, hogy előítélet-mentesen, türelemmel és természetességgel fogadja el teljes emberként különleges sorsú polgárait, hogy mindnyájunk számára megnyugtatóan válaszolhassunk a felvetett, nagyon is eleven kérdésekre.
Még több kérdés tartozna ide, például a gyógypedagógiai képzés kiszélesítése. Ma a Magyarországon folyó gyógypedagógiai képzés, tehát gyógypedagógusok képzése elégtelen, és már fölvetődött annak a gondolata, hogy más vidéki gyógypedagógiai nevelőintézeteket, illetve tanárképzések mellé gyógypedagóiai képzést is kellene felállítani.
Ugyanide tartozik az anyanyelvű oktatásnak a kiszélesítése, hiszen a beszédhibás és gyakran így a gyógypedagógiai intézetbe került gyermekek nagy része csak azért kerül oda, mert nem anyanyelvén kezdte meg a tanulást.
Mindezek nagyon égető kérdései ennek a társadalomnak, s ezért köszönöm azt, hogy ezt a kérdésével újra a közvélemény elé hozta.
Kérem válaszom elfogadását. (Szórványos taps.)