BÁNFFY GYÖRGY (MDF)
BÁNFFY GYÖRGY (MDF)
BÁNFFY GYÖRGY (MDF) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A magánszemélyek jövedelemadójának változtatása körül az értelmiség körében számos helyről kaptunk tiltakozó levelet, kérést és a megváltoztatás ellen való fellépésünk biztosítását. Ilyen levelek érkeztek a Zeneszerző Szövetségtől, az Írószövetségtől, a Színház- és Filmművészeti Szövetségtől, Művészeti Szakszervezettől, stb.
Állandóan azt hallják ugyanis, hogy a kiemelkedő szellemi tevékenységet folytatók kedvezményt élveznek. Ez a következtetés azonban csak a tények felszínes egybevetéséből adódik. Ha abból indulunk ki, hogy a megkülönböztetetten kezelt szellemi alkotások több esztendős felkészülés egyszeri és megismételhetetlen produktumai, amelyek nélkül a társadalmi, gazdasági haladás elképzelhetetlen, máris nyilvánvaló az adórendszeren belüli különbségtétel oka. A jelenlegi diktált költséghányados adózás ezen speciális munka elismerése. Tételes költségelszámolása pedig – különösen az ismert hazai feltételek mellett – egyelőre megvalósíthatatlan. Nagyon sok olyan kiadás és költség merül fel ugyanis a művészi és szellemi munka folyamán, ami számlával nem igazolható és nem bizonyítható. A tehetséget, az elhivatottságot már meg sem merem említeni.
Engedjék meg, hogy néhányat hadd soroljak fel az argumentumok közül. A művészek szinte kizárólag állami kifizetőhelyeken vesznek fel pénzt, tehát jövedelmük minden fillérje nyilvántartott, és adóelőleget vontak belőle. Láthatatlan jövedelem tehát ezen a területen nem létezik. A 10%-os tervezet nem veszi figyelembe a művészi munka specifikumait. A felkészülés során sok olyan költség merül fel, ami az adótisztviselők felfogása szerint vitatható lenne. Például a rendszertelen időbeosztásból származó életviteli többletköltségek, a könyvek, a kották és így tovább. A harmadik argumentum: a közhiedelemmel ellentétben a művészek zöme nem tartozik a társadalom magas jövedelmű rétegéhez. A pénzhiány miatt például szorosan vett szakmám területén, a színészi munka területén a jövedelem rohamosan lecsökkent.
Elég itt a televízió és a magyar filmgyártás helyzetére hivatkozni. Alig születnek új művészi produkciók színészek közreműködésével. Az országban összesen 1200-1300-ra tehető a színészek száma; ebben az aktív korosztályon kívül a nyugdíjasok is benne vannak.
És most kérem egy pillanatra igen tisztelt képviselőtársaim figyelmét: a színészi átlagbér Budapesten bruttó 13 300 forint, vidéken bruttó 16 900 forint. Ez egészül ki az egyre csökkenő színházon kívüli jövedelemmel.
Még egy érv. A jelenleg érvényes diktált költséghányados elszámolás 1989 óta van érvényben. Azóta a hivatalosan elismert infláció lényeges értékű volt. Most a csökkenő értékű lehetőséget is elvonni javasolják. A művészek, írók, zeneszerzők, képzőművészek, feltalálók alkatuknál, beállítottságuknál fogva alkalmatlanok egy, a jelenleginél nagyobb adminisztratív tevékenységre. Attól lehet tartani, hogy megaláztatásoknak tesszük ki ezt a réteget, hogy az adótisztviselőkkel kelljen alkudozniok a költségek elismeréséért.
Mindezek alapján az egyik leglényegesebb javaslatunk: egy szakértői bizottság létrehozását javasoljuk az érintett érdekképviseletek részvételével, amely szakmai konszenzust teremt a költségelszámolás kérdéseiben, egyértelművé téve a sajátos jövedelemszerzéskor felmerülő költségnemek körét, mértékét, ezeknek egyszerűsített elszámolásának módját, megelőzve ezzel az elkerülhető és sokszor bizonyára megalázó jogvitákat.
Tisztelt Képviselőtársaim! A szellem munkásai nem kedvezményt, vagy kegyet kérnek tőlünk, csupán a végzett munka társadalmi szükségességének és specialitásának eddig is meglévő méltányolását. Csupa kérdőjel ezen túlmenően a szabályok végrehajthatósága, az elszámolások terén jártas szakemberek száma és a végrehajtás ellenőrzése. A költségátalány megszüntetésével a tudományos munkát végzőket, a művésztársadalmat elkedvetleníthetjük, elvonjuk őket értékes alkotó tevékenységüktől. Ne ösztönözzük őket arra, hogy boldogulásukat máshogyan, vagy talán máshol keressék.
Nyugodtan kijelenthetjük, hogy az adótörvény tételes költségelszámolása, ami előttünk fekszik, és annak rendje gyakorlatilag ma még egyszerűen nem bevezethető. Ehhez ugyanis egyrészt a számlaadási kötelezettséget kellene elrendelni és bevezetni az élet minden területén. Másrészt meghatározhatatlan, hogy például egy zeneszerzőnek mire van szüksége a munkájához. Csupán kottapapírra, írószerre vagy radírra? Mivel a zeneszerzők általában otthon komponálnak, vajon dolgozószobájuk fűtése, világítása elszámolható-e a lakás többi részétől elválasztva? Vagy aki éjjel szokott dolgozni, vonhat-e le majd villanyszámlájából nagyobb hányadot, mint a nappal dolgozó zeneszerző? A lakásépítés, -vásárlás tekinthető-e munkahelyteremtő beruházásnak?
Mindebből látszik, hogy számtalan tisztázatlan és nehezen tisztázható kérdés merül fel, amely mind azt bizonyítja, hogy a speciális munka- és jövedelemviszonyokra még mindig a diktált költséghányados adózás alkalmazható a legkevesebb ellentmondással és konfliktussal.
Tisztelettel kérem önöket, tisztelt képviselőtársaim, hogy erre vonatkozóan beterjesztett módosító javaslatainkat, a kulturális bizottság összefogó javaslatát szíveskedjenek szavazataikkal támogatni. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
