SALAMON LÁSZLÓ, DR. az alkotmányügyi, törvény-előkészítő és igazságügyi bizottság elnöke:
SALAMON LÁSZLÓ, DR. az alkotmányügyi, törvény-előkészítő és igazságügyi bizottság elnöke:
SALAMON LÁSZLÓ, DR. az alkotmányügyi, törvény-előkészítő és igazságügyi bizottság elnöke: Az egyik kör a mezőgazdasági termelőkkel kapcsolatos kérdéskör, amiben bizottságunk bevárja a gazdasági, illetve a költségvetési bizottság állásfoglalását. Nem tudom, mennyire haladtak előre, hozzánk ezek az állásfoglalások még nem érkeztek meg, legalábbis, ha a munkát el is végezték.
A másik kör az ingatlan-elidegenítéssel kapcsolatos kérdés, amivel kapcsolatban szintén a többi bizottság álláspontjának ismeretében kívánunk állást foglalni. Erre nézve már megérkeztek hozzánk a javaslatok, csak még nem volt módunk megtárgyalni.
Ezzel a kérdéssel kapcsolatban nagyon röviden azonban – bár határozatot a bizottság még nem hozott – a bizottságunkban lefolyt vita néhány elemét szeretném ismertetni. Tudniillik ennek a törvényjavaslatnak a megtárgyalásában, illetőleg az ide kapcsolódó módosító javaslatok megtárgyalásában ez a kérdéskomplexum volt az, ami a legnagyobb vitát kiváltotta. Mint ismeretes, itt a Kormány előterjesztése többirányú változtatás mellett, tehát a jelenleg hatályos jogszabály többirányú változtatása mellett főleg abban az irányban kíván elmozdulni, hogy a tízéves határt a jövőre nézve megszüntesse-e, tehát az 1992. január után szerzendő ingatlanok elidegenítése – későbbi elidegenítése – esetében ezeknek csak tíz éven belüli figyelembevételét mellőzze és ezt korlátlanná tegye.
Ennek kapcsán alakult ki egy meglehetősen élénk vita a bizottságban, ahol fölmerült önmagában annak a kérdésnek a vizsgálata is, hogy az ingatlanelidegenítések kapcsán tulajdonképpen mi kerül adó alá vonásra, és ez indokolt-e. Több irányban és jelentős számban hangzottak el a jelenlegi hatályos megoldással szemben is olyan fenntartások és aggályok, hogy az ingatlan elidegenítéséből származó jövedelem az legalábbis igen jelentős részben az infláció megadóztatása, és nem valóságos, nem tényleges, nem reális értéknövekedést von adózás alá, hanem tulajdonképpen azt a nominális értékgyarapodást, aminek a célja nem más, mint a javak értékének a megőrződése.
Ezzel kapcsolatosan kifejtésre került bizottságunkban olyan álláspont, hogy tulajdonképpen indokolt lenne visszatérni a legelső formához, és a szerzéskori értéket kamathozadékkal, vagy annak esetleg valamilyen hányadával növelni, és csak a különbözetet adóköteles jövedelemként tekinteni. Ez volt az egyik vitakérdés.
A másik vitakérdés pedig azokhoz a módosító javaslatokhoz, illetve annak irányához kapcsolódott, melyek visszamenőleg szüntetnék meg a tízéves határt. Bár már az előző kérdés kapcsán is – jóllehet határozathozatal nem történt, de – a bizottsági vitában egyértelműen domináns véleményként lehetett azt értékelni, hogy a jelenleg hatályos adóztatási móddal az alkotmányügyi bizottság így nem ért egyet; az a módosítási irány, amit a Kormány javasolt a mostani előterjesztésében, illetőleg azok a módosítási irányok, amelyek időben visszamenőleg akarják a tízéves határt megszüntetni, ha lehet, még nagyobb vitát, még nagyobb mértékű fenntartást váltottak ki a bizottságban.
Itt, kétségtelen, olyan anomálikus helyzettel kellene szembenézni – egy példával éljek, ez is elhangzott a bizottság ülésén, hogy mondjuk ha valaki 1947-ben vásárolt egy ingatlant, egy olyan ingatlant – az akkori forintértéket és ingatlanértékeket is alapul véve mondjuk 50 vagy 60 ezer forintért, vagy 40 ezer forintért – amit ma 10 millió forintért el lehet adni, akkor itt jövedelemadóként – hacsak nem forogna fent mentesség esete – szinte a teljes összeget, adott esetben a példában 9 millió 950 ezer vagy 960 ezer forintot kéne tekintetbe venni, és ezt ráadásul, további paradoxonként, szembeállítottuk a bizottságban azzal az esettel, hogyha valaki ugyanezt az ingatlant 1946. augusztus 1. előtt vette meg valamilyen csereberével, mert ugye akkor a pengőnek már nem volt értéke, akkor a másik értelmező szabály szerint jövedelemként ennek a mai 10 millió forintnak a 25%-át kell alapul venni. Azaz ugyanannak az ingatlannak a szerzése, ha egy hónappal elmozdult, akkor az adóalap 5-7 millió forintot is változhat ebben a példában, és hasonló abszurditásokkal kell számolni.
Végül is, bár, mint az előbb is említettem, határozathozatal ebben a kérdésben nem volt, de teljesen egyértelmű volt a bizottság véleménye szavazás nélkül is a hozzászólások alapján, hogy ezt az irányát akár az eredeti előterjesztésnek, de még inkább az ilyen irányú csatlakozó javaslatoknak, illetve módosító javaslatoknak – a bizottság messzemenően nem tudja osztani és helyteleníti. Végleges állásfoglalásra azonban, ismételten mondom, még nem került sor, határozatszerű szavazásra sem ebben a kérdéskörben, sem a mezőgazdasági körben. Erre csak akkor lesz lehetőségünk – és az egész javaslat tekintetében a bizottságnak a végleges döntését kialakítani csak akkor lesz lehetősége – hogyha meg tudja majd tárgyalni, elvégzi a többi bizottság által történt véleményezések jogi szempontból való további vélemnyezését.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
