KULIN SÁNDOR, DR. (MDF) Igen. Szeretnék Hack Péterre reflektálni, az általa felvetettek egynémelyikéhez kapcsolódnék. A 2,5-1% összefüggése: abból indulnánk ki, hogy 20 milliárd hiány mutatkozik körülbelül a társadalombiztosítás költségvetésében. Erre kell valami megoldást találni. A 2,5%-ot nem tudtuk elfogadni. Kétségtelen, hogy ez a konstrukció is egy szükségmegoldás, ezt nem kell titkolni és véka alá rejteni.
Az 1% mellé a tulajdonképpeni 3-10 vagy 4-10 napig terjedő táppénzkifizetés, ami a munkaadót terheli a továbbiakban, ez körülbelül 0,6-0,7 százalékpont-növekedést jelent, tehát az 1% – ha így összeadom – tulajdonképpen jelenthet 1,6-1,7%-ot. Ez az igazság.
Arra törekedtünk, hogy a terheket osszuk meg, tehát az állami költségvetés, a társadalombiztosítás, illetve a munkaadók között osszuk meg a terheket. Ezt a részét, hogy az állami költségvetés is átvesz belőle profiltisztítás, vagyonjuttatás címen, így tudtuk a legjobban megoldani.
Ami pedig az ellenőrzés kérdését illeti, hogy a munkaadónak nincs személyzete, apparátusa, felkészültsége az ellenőrzésre, azt hiszem, hogy itt egy kicsit az önellenőrzés fog belépni. Ne tessék cinikusan érteni: orvosok számára nem mondok újat, mások pedig megnézhetik a megfelelő kimutatásokat a társadalombiztosítás nyilvántartásában, hogy például a III. csoportú rokkantak közül az, aki visszamegy dolgozni, mert erre lehtősége van, vagy aki nyugdíj után visszamegy dolgozni, semmivel sem vesz több táppénzt igénybe, mint a korábbi, viszonylag egészséges korosztályok. Ez így igaz.
Tehát az egészség érték lesz, és meg fogja gondolni valaki, hogy tényleg akkor menjen betegállományba, amikor indokolt és erre szüksége van. Kétségtelen, hogy a méltányosságnak és a humánumnak a munkaadó részéről is működni kell. Nem hiszem, hogy betegen is dolgozni mennek. Nincs rá szükség. Köszönöm. Ennyit akartam a két percben.