SOLT OTTILIA (SZDSZ)
SOLT OTTILIA (SZDSZ)
SOLT OTTILIA (SZDSZ) Elnök Úr, köszönöm szépen a szót. Én is rövid hozzászólásra kérnék alkalmat, hogy válaszoljak Kulin Sándor képviselőtársam és Kis Gyula bizottsági elnök úr hozzászólására.
Először is szeretném azt az esetleges félreértést eloszlatni, hogy itt köztünk a bizottságban volt kemény vita. A mi álláspontunk nyilván nem elsősorban a kompromisszumkereső képviselőtársaink álláspontjával áll szemben, hanem mindenekelőtt a kormányelőterjesztéssel. És nagyon is méltányoltuk a bizottsági társainknak azt a törekvését, hogy valamilyen kiutat találjanak ebből, kormánypárti létükre nyilván nem frontálisan szembehelyezkedve a Kormánnyal. Azonban mégis hozzáfűzném Kis Gyula elnök úr szavaihoz, hogy az ugyan igaz, hogy a költségvetés a mi adónkból él, de mi azt gondoljuk, hogy rendkívül sok spórolási lehetőség van ebben a költségvetésben, tehát nem azt gondoljuk, hogy az adóterheket kellene növelni, hanem, hogy a körmére kellene nézni a költségvetésnek. Hogy mást ne mondjak, rögtön az a 8 milliárd, amit a költségvetés a népjóléti tárcához utalt ennek a betervezett 25, sőt a költségvetésben még 33-nak tervezett betegszabadságnak a finanszírozására. Ez is igen bőkezűnek látszik. Tehát feltétlenül meg lehetne ott nézni még néhány tételt, amiből össze lehetne gereblyézni azokat a milliárdokat, amelyekkel a társadalombiztosítási kötelezettségeit teljesíthetné a költségvetés anélkül, hogy a közadókat növelni kéne. Azonkívül azt szeretném mondani, hogy én nem lennék annyira meggyőződve arról, hogy a táppénz-igénybevételben a racionalitás működik, akár a munkavállalók, akár a munkaadók oldaláról. Azt hiszem, hogy nem tudunk eleget arról, hogy tulajdonképpen milyenek is a táppénzbe menési szokásai a magyar társadalomnak. Az biztos, hogy radikálisan csökkent a táppénzes napok száma, amióta a munkanélküliség veszélye fenyegeti a munkavállalókat. Ami arra utal, hogy a táppénz igénybevétele egy bonyodalmasabb stratégiának a része, ahol keveredik a munkavállalók szokásos jövedelemszerzési stratégiája a betegséggel. Tehát nem tudunk olyat mondani, de azt hiszem, a két dolog egyszerre van jelen, tehát az indokolatlan, legalábbis az egészségügyi szempontból indokolatlan táppénz és a betegen dolgozás, tehát mind a kettő előfordul. Az egyik az pénzügyi nehézségeket okoz az országnak, a másik azonban – tudniillik a betegen dolgozó – az egy ennél sokkal hosszabb távú veszély forrása, a jövőnk felélésének, a nemzet felélésének a forrása.
A mi megfigyeléseink – szociológus lévén merem mondani ezt a "mi" szót –, a szakmai megfigyeléseink azt mutatják, hogy amióta a munkapiac kedvezőtlenebbé vált a munkavállalók számára, vagyis magyarán nem kell a munkaerő, azóta nagyon-nagyon meggondolják az emberek, hogy betegen igénybe vegyék-e a táppénzt, egyszerűen attól félvén, hogy elveszítik a munkahelyüket. Tehát minden olyan intézkedés, amelyik ezt a veszélyt fokozza, ez hosszú távon nagyon veszélyes. Köszönöm szépen. (Taps.)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
