KULIN FERENC, DR. a kulturális, oktatási, tudományos, sport-, televízió- és sajtóbizottság elnöke:
KULIN FERENC, DR. a kulturális, oktatási, tudományos, sport-, televízió- és sajtóbizottság elnöke:
KULIN FERENC, DR. a kulturális, oktatási, tudományos, sport-, televízió- és sajtóbizottság elnöke: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A kulturális bizottság megtárgyalta a kultúrával, oktatással, sajtóval, médiákkal, sporttal összefüggő módosító és csatlakozó módosító indítványokat, és – ijesztő számot mondok – az indítványok közül közel 40-et elfogadott, illetve támogatott. Ennek a nagy számnak azonban az ijesztő hatása talán csökken, hogyha hozzáteszem mindjárt azt is, hogy ezek egy része azonos azokkal a módosító indítványokkal, amelyeket az önkormányzati bizottság saját hatáskörében tárgyalt és szintén támogatott. Továbbá, ha az elfogadott, támogatott módosító indítványok sok esetben csomagot alkottak, a bizottság arra az elvi álláspontra helyezkedett, hogy az ugyanarra a célra irányuló módosító indítványokat akkor is támogatja, hogyha az egyik elfogadása, mármint Parlament általi elfogadása a többit fölöslegessé teszi. De meg akartuk teremteni a technikai feltételét annak, hogy bármelyik elesése ne jelentse magának a célnak, magának az ügynek a bukását.
Egészében véve tehát mintegy 14-15 olyan módosító indítványról, csatlakozó módosító indítványról van szó, amelyet a kulturális bizottság nagyon alapos megfontolás után támogat. Én ahelyett, hogy ezeknek a tételszerű ismertetésére kitérnék, engedjék meg, hogy azokkal a megfontolásokkal foglalkozzam itt néhány percben, amelyek döntésünkben motiváltak bennünket.
Célszerűnek látszott – végére érve a vitának – egyszerűsíteni a bizottsági állásfoglalást, és kiemelni egy olyan alapelvet, amely köré csoportosítható valamennyi döntésünk. Be kell vallanom, hogy ilyen alapelvet nem lehet találni, mert nagyon sok szempontot kell figyelembe venni, amikor a kultúra körébe tartozó kérdésekről döntünk. Hadd soroljak ezek közül néhányat, azokat természetesen, amelyek szerepet játszottak döntésünkben.
A költségvetés tervezetében nem szerepelt vagy nem kellő hangsúllyal szerepelt például az általános iskolák és az óvodák kérdése. Azért mondom, hogy "nem szerepelt, illetve", mert az olyan kis településeken, ahol egy általános iskolában például száz tanulónál kevesebb van vagy húsz óvodáskorú gyermeknél kevesebb van, a költségvetés nem tudta volna biztosítani ezeknek a gyerekeknek a helyben történő nevelését. Módosító indítványunk azt igyekszik elérni, hogy erre is alkalom teremtődjék. Nem egyszerűen oktatáspolitikai meggondolásból, hanem azért, mert a kistelepülések életbentartása egyben településpolitikai és középtávon már gazdaságpolitikai kérdés is. Ez az egyik típusú meggondolás, elv, amikor tehát egy kulturális, oktatási cél közvetlenül érintkezik más természetű politikai célokkal, és azt hiszem, hogy ezt különös nyomatékkal kell a pénzügyi kormányzat és általában a Kormány figyelmébe ajánlani, amikor a végső szavazásnál álláspontjukat kialakítják.
Más megfontolás áll a béremelések tárgykörébe tartozó módosító indítványok támogatása mögött. Nem szégyelljük kimondani, hogy egyszerűen szociális szempontot érvényesítettünk itt, hiszen a feladat nem az volt, hogy a tűrhető vagy jó körülmények között élő pedagógusok igazságtalan bérszintkülönbségét csökkentsük, hanem az volt, hogy a nagyon sok esetben már a létminimumnál tartó vagy affelé közelítő pedagógusok fizetését emeljük vagy tartsuk a létminimum közelében. Itt tehát feltétlenül indokoltnak látjuk, hogy a jövő esztendőben a költségvetési tervezet által előirányzott 10%-os bérautomatizmuson kívül, ha másképp nem és máskor nem, legalább az év utolsó negyedében lépjen életbe egy újabb rendkívüli béremelés. Elfogadott javaslatunk szerint ez általános 2000 forintos béremelést jelent. Itt is vita volt arról, hogy százalékos béremelést javasoljunk-e vagy összegszerűt-é. Azért döntöttünk az összegszerű mellett, mert úgy véltük, hogy a már meglévő különbségek, sok esetben méltánytalan differenciák kiküszöbölésére ez a megoldás alkalmasabb, hiszen az igazságtalanul alacsony jövedelmű pedagógusok számára a 2000 forint alacsonyabb adósávba esik, ezért relatíve többet kapnak, mint az egyébként már magasabb jövedelmet élvező pedagógusok.
Szociális szempont indokolja azt, hogy támogattuk, elfogadtuk a Művészeti Alap fokozott támogatását célzó javaslatot is, hiszen ha ezt nem tettük volna meg, januártól kezdve egyszerűen megoldhatatlan lenne a nyugdíjas korú művészek nyugdíjazásának kérdése. Tudom, hogy ez a későbbiekben más módon kell, hogy megoldódjék. Ebben a költségvetési tervben ezt másképp korrigálni már nem lehetett.
Külön témakört jelent a csőd szélére jutott, vagy csőd szélére jutó kulturális intézményeknek az ügye. Itt csak példaképpen hadd emeljem ki az állami könyvkiadók ügyét, leghangsúlyosabban a Szépirodalmi és a Magvető Könyvkiadó ügyét. Ha itt nem kap külön támogatást ez a két intézmény, Magyarországon a klasszikusok kiadása lehetetlenné válik, illetve a klasszikusok kiadásának fogyasztása lehetetlenné válik, mert csak olyan áron lehetne kiadni. Nem engedhetjük meg magunknak azt hiszem azt, hogy olyan összehasonlítás alapjává váljék az új kormányzat kulturpolitikája, hogy míg a Kádár-rendszerben évente több millió példányszámban lehetett megjelentetni magyar és világirodalmi klasszikusokat, addig a rendszerváltás után ez a tendencia nemcsak hogy megtorpan, hanem egyenesen a nulla felé közeledik.
Másik fontos elv a kulturális értékmentés, a kulturális értékóvás elve. Itt egyszerűen csak célzok arra, hogy például a műemlékvédelem nem kapott kellő támogatást a tervezetben. Ezt is korrigálni szerettük volna.
Egészen különálló mindezektől a nemzetiségpolitikának az alkalmazása, összehangolása a költségvetéssel, hiszen hogyha az Alkotmányban is rögzített nemzetiségpolitikai elveinket a hétköznapi gyakorlatra akarjuk átültetni, ennek elengedhetetlen követelménye az, hogy a nemzetiségi oktatás, a nemzetiségi kulturális intézmények működésének feltételét megteremtsük, vagy nagyobb mértékben támogassuk, mint eddig tettük.
Tudománypolitikai érdekeket is szem előtt tartottunk akkor, amikor a költségvetési tervezetből elmaradt, úgynevezett nemzeti főirányhoz tartozó programok továbbélését és továbbfolytatását szeretnénk elérni, mindössze egy 48–50 milliós összeg elnyerésével.
Még mielőtt átadnám a szót a kulturális bizottság véleményének kisebbségi álláspontját megfogalmazó képviselőtársamnak, engedtessék meg, hogy egy kitérést tegyek a Soós Károly Attila hozzászólásában már érintett Rádió és Televízió költségvetési támogatásának ügyére. Közölnöm kell a tisztelt Házzal, hogy a kulturális bizottság nem támogatta sem Fekete Gyulának, sem Csurka Istvánnak a két tömegtájékoztatási intézmény költségvetési csökkentésének tervét. (Taps a bal oldalon.) ., abból a megfontolásból nem támogatta, hogy noha mi nem vonjuk kétségbe azt, hogy az elmúlt időszakban nagyon sok visszaélés is történt, történhetett mindkét helyen, nagyon sok előnytelen és igazságtalan bérkülönbség vagy bérszintkülönbség alakult ki, nem vonjuk kétségbe azt, hogy nem gazdálkodott jól egyik intézmény sem a rá bízott vagyonnal és összegekkel. Nem vonjuk kétségbe, de egyben bizonyítani sem kívánjuk ezt most, mert ez nem a költségvetési vita tárgya.
Mi abból indulunk ki, hogy a nyugat-európai összehasonlításban a közszolgálati médiák a magyar összköltségvetési támogatásnál lényegesen, sokszor több száz százalékkal nagyobb támogatást, illetve nagyobb összeget használnak fel közszolgálati feladataik teljesítéséhez. És miután mi a következő évet nem egyszerűen egy tovább folyó gyakorlat esztendejének tekintjük, hanem egy remélhetőleg már az első negyedévben megszülető médiatörvény esztendejének tekintjük, mi kellő garanciákat látunk a már előrehaladott állapotban lévő médiatörvényben arra, hogy megfelelő felügyelet, megfelelő ellenőrzés alakul ki mindkét intézmény fölött, és így a rájuk fordított költségvetési támogatás nem vész kárba.
Végezetül tehát, miután e néhány elvben összegezni próbáltam a bizottság többségi véleményét, annyit csak a kisebbségi vélemény előadójának megszólalása előtt, hogy tisztában vagyunk azzal, hogy a legerősebben a szabaddemokraták által képviselt kisebbségi álláspont politikai viták tárgya volt, nem kifejezetten költségvetési vitákról volt szó. A politikai viták lényege az, hogy a kisebbségi álláspont védelmezői az önkormányzatokat feltétlen bizalmukkal támogatják, a többségi álláspont védelmezői pedig úgy látják, hogy nagyon sok esetben nem alakultak ki azok a demokratikus működési mechanizmusok az önkormányzatoknál, melyek a most odajuttatottt vagy juttatandó pénzek célszerű felhasználását jobban biztosítanák, mint a központilag célzottan elrendelt és folyósított összegek. Köszönöm a türelmüket. (Taps.)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
