KOVÁCS PÁL, DR. (MSZP)
KOVÁCS PÁL, DR. (MSZP)
KOVÁCS PÁL, DR. (MSZP) Köszönöm a szót, Elnök Úr. Tisztelt Ház! Valóban szükség van erre az új anyagra, még akkor is, hogyha a címe megtévesztő. A miniszter úr az imént elmondta, és képviselőtársaim is, hogy erre az anyagra azért volt szükség, mert az eredetinek a benyújtása óta jó pár törvényt elfogadott ez a Ház, és emiatt változtatásokat kell végigvezetni. A cím mégis az, hogy Pontosítás.
Kiderül ebből, hogyha átnézzük, hogy valójában olyan sok dolgot nem is pontosít, igen sokat homályban hagy ez a második változat is. Ami a régi változat hibáit illeti, azokat konzerválja. Freund Tamás képviselőtársam az imént már részletesen szólt arról, hogy milyen nagy bajt jelent, és mennyire ellentmond ezen Országgyűlés egy korábbi határozatának az a tény, hogy az állami költségvetés nem vállal garanciát az egészségbiztosítás felett. Megmarad tehát egy bizonytalanság, amelyben csak egy dolog garantált, mégpedig az, hogy nincs garancia. Ugyancsak megmarad a bizonytalanság, amelyeket ezen Országgyűlés egy másik döntése hozott, hogy tudniillik bizonytalanságban marad továbbra is az, hogy kik és hogyan kapják meg a táppénzüket Magyarországon a csődbe jutott vállalkozásoktól.
Tisztelt Ház! Ennek az új anyagnak is hibája az – ami a régiben is volt –, hogy nem veszi figyelembe, hogy itt egy másfajta társadalombiztosítás kiépítése kell, hogy megkezdődjék. Erre hozott határozatot az Országgyűlés. Tudniillik a biztosítási elvű nyugdíj- és egészségügyi ellátásé. Ez a társadalombiztosítási költségvetés, ez a bizonyos pontosítás is úgy készült, hogy valakik megmondták azt, hogy körülbelül mennyi kiadása várható jövő évben a két biztosítási ágazatnak, holott a dolog nem itt kezdődik, ha biztosítási elvről beszélünk.
A dolog ott kezdődik, hogy meg kell nézni, hogy a nyugdíjbiztosító és az egészségbiztosítás milyen feladatok ellátására való, mire hozta létre határozatával vagy mit célzott meg e határozatával októberben az Országgyűlés.
Nem arról van szó tehát, hogy a kiadásokhoz meg kell teremteni valamifajta bevételeket, hanem arról, hogy meg kell határozni, hogy milyen feladatokat lehet ellátni a biztosításon belül és ezekért a feladatokért kell a járulékokat beszedni. El kell dönteni, hogy ezeket a feladatokat kinek kell ellátni. A most már biztosítási alapú nyugdíj- vagy egészségügyi rendszernek vagy pedig a költségvetésnek? De ez a pontosításban is homályban marad, talán még jobban, mint előzőleg. Milyen pontosításokra lett volna szükség?
Az imént Mezey képviselő úr beszélt arról, hogy a társadalombiztosításnak vagyonra van szüksége. Mondogatjuk azóta, amióta ez a folyamat elindult, hogy tudniillik a társadalombiztosítás reformja, azt, hogy vagyonra van szükség, néha illúziók is kapcsolódnak ehhez, hiszen a társadalombiztosítás csődjét nem lehet kizárólag vagyonjuttatással megoldani, de valójában nem történik semmi. Nem hiszem, hogy ebben a Házban lenne valaki, aki a vagyonjuttatással nem ért egyet, legfeljebb a mértékén, milyenségén vitatkozgatunk, de mégsem történik semmi.
Hát hol van az, amit Mezey képviselő úr hiányol másfél év után vagy lassan két év után, hol van az a probléma, hogy tudniillik az ország egyik legnagyobb ellátórendszerét, a szociális ellátórendszerek centrális elemét, ilyen helyzetben lévő centrális elemét vagyonnal támogatnánk meg? Nem történt ebben semmi.
Megjelenik ebben a pontosításban egy igen homályos dolog, a 2. § (3) bekezdésében, amely a vagyon kérdését érinti, mégpedig úgy, hogy a vagyonból származó bevétel 1,8 milliárd forintnyi értékben. Jó lenne, hogyha lehetne tudni, hogy ez mit is jelent, milyen vagyon az, amelynek hozadékáról szó van, egyáltalán hozadékáról van szó vagy magáról a vagyonról.
A homályt még csak fokozza az, hogy egy későbbi paragrafus már azt is mondja, hogy ezt a vagyont is el lehet adni, és ezt is fel lehet a folyó kiadások finanszírozására használni. Hát itt van az igazi ellentmondás azzal, amit én vallok, amit Mezey kollégával együtt vallok, hogy a társadalombiztosításnak vagyonra van szüksége, de nem olyanra, amelyet a folyó kiadások finanszírozására használ fel. Talán ezt pontosíthatta volna ez a bizonyos pontosítás.
Ugyancsak elég homályos dolog a bevételek kérdése. Azt írja ez az új változat, hogy növekedni fognak mintegy 6 milliárddal, ebből a járulékbevételi többlet 4 milliárdot tesz ki, de a nyugdíjalap-járulék bevételei 5 milliárddal csökkeni fognak, az egészségbiztosításé növekszik 9 milliárddal. Vagyis, és a nyugdíjalapon belül is a munkáltatói járulékbefizetések okozzák majd ezt az ötmilliárdnyi mínuszt. Ez tehát azt jelenti, hogy a nagy terhekkel megáldott munkáltatók, vállalkozók inkább fizetnek egészségbiztosítást, mint nyugdíjbiztosítást? Nem valószínű, hogy erről van szó, nem tisztázza ezt ez a bizonyos pontosítás sem.
Ez a kérdés egyben át is vezet bennünket a járulékmegosztás problémájához. Látható a pontosított anyagban is, hogy az egyéni járulékot 40–60 százalékarányban osztja meg a két ágazat között a tervezet. Ugyanakkor a munkáltatói járulékok megosztásánál, még ha 43%-ot számolunk is és nem 44-et, hiszen azt az 1%-ot az egészségbiztosítás kapná, – akkor is ez az arány egészen más, 4 %-nyi eltérés van, és önök jól tudják, hogy 1 %-nyi járulékbevétel az 9,5 milliárd forint. 4 %-nyi eltérés van a nyugdíjbiztosítás kárára.
Természetesen felmerül a kérdés, hogy milyen alapon történik pont így a megosztás. Ezt a kérdést ez a bizonyos pontosított anyag sem tudja megvilágítani.
Felmerül az a kérdés is, hogy egyáltalán kell-e mindegyik típusú járulékot megosztani? Vannak olyan szakértők is, akik azt mondják, hogy tekintettel a jövőjére ennek a rendszernek, nem lenne szükséges most az egyéni járulékokat megosztani.
Ugyancsak homályban marad azon ellátásoknak a sorsa, pontosabban az értük járó pénznek a sorsa, amelyeket szociális alapelvűnek tekintünk, nem biztosítási elvűnek. Ezek valójában biztosítási rendszerű egészségügyi és nyugdíjellátásnál egyértelműen költségvetési finanszírozásúak, az állami költségvetés tartozásai. Ezeknek e költségvetésben is ilyen módon kellene megjelenni. Mégsem ez történik, hanem a két ágazat között, a két leendő ágazat között valami fajta megosztást hoznak létre, nem pedig az állami költségvetés tartozása című csomagban szerepeltetik e szociális jellegű kiadásokat.
Felmerül minden évben – az idén is természetszerűleg – a nyugellátások emelésének a kérdése. A tervezet 19,5%-ról, 48 milliárd forintról szól. Nincs szó azonban ezen összeg felosztásának módjáról, utalások vannak az időpontra vonatkozóan és arra, hogy majd egy másik rendelet vagy törvénytervezet eljut hozzánk és abban ennek az összegnek a felosztását is el lehet intézni.
Csakhogy itt erről nem lehet szó január közepén vagy inkább január végén. Azt kellene elérni, hogy ez a nyugdíjemelési összeg minél előbb felosztódjék meghatározott módon, de erre javaslatot kellene, hogy kapjunk, és nem a Parlamentnek vagy a parlamenti bizottságnak kellene kidolgozni. Semmiképpen sem szimpatikus az, hogy majd márciusban és szeptemberben történjék meg a nyugdíjak emelése, hiszen az inflációnak a legfőbb hatásai az év első egy-két hónapjában érintik a lakosságot, és ezt nem kompenzálja az az egyszeri segély, amelyet decemberben e Parlament határozata alapján kaptak a nyugdíjasok.
Külön gondot jelent és semmivel sem pontosabb a pontosításban a kórházak költségvetése, amelyekről már korábban is itt többen szóltunk. Egyrészt azt mondja ez a tervezet, hogy 5 %-nyi dologi automatizmus érvényesüljön, másik oldalról azt mondja, hogy a gyógyszertámogatás az idei szinten maradjon, vagyis a gyógyszereknek biztosan bekövetkező áremelkedése a kórházak kockázata, továbbá az, hogy az infláció nem 5%-os lesz, az egészségügyi költségek, dologi költségek nem 5%-kal fognak növekedni, egyértelműen a kórházak kockázata. Márcsak azért is a kórházak kockázata, hiszen nincs az egészségbiztosítás mögött állami költségvetési garancia.
Ugyanebbe a körbe tartozik a béremelés problémája. 10%-ot év elejétől és 5%-ot év közepétől ír ez az anyag is. Először is ez a 10% nem elegendő az egészségügyben dolgozók számára. Bérviszonyaik, bérarányaik más ágazathoz viszonyítva még most is igen rosszak, azokat a körülményeket, amelyekben dolgoznak és amilyen feladatokat ellátnak, figyelembe kell venni, de figyelembe kell venni a béremelésnél azt is, amiről itt ugyancsak szó volt, és amely képviselőtársam szerint egyik összetartó eleme az egészségügynek, tudniillik a paraszolvencia kérdését.
Nehezíti a dolgot és a megértését is az, hogy az 5 %-nyi béremelés e törvénytervezet szerint kizárólag a háziorvosi rendszer finanszírozására fordítódjék, tehát ebből kirekesztődik az egészségügyben dolgozók nagy része. Nem fogadható el egy ilyenfajta béremelési tervezet.
Nagyon fontos dolognak tartom azt, hogy a költségvetés által térítendő ellátások, így tudniillik a rehabilitációs nyugdíjak, a foglalkozási okból, korengedménnyel nyugdíjba mentek nyugdíjai nem egyszeri kiadást jelentenek a társadalombiztosítás számára, hanem folyamatos kiadásokat. Ezeknek a költségvetési finanszírozását szintén az állami költségvetésnek kell állnia.
Végezetül, tisztelt Ház, meg kell állapítani azt, hogy ebben a pontosított anyagban sem tudunk meg többet a kintlevőségekről. Arról tudniillik, hogy az 50 milliárd feletti járuléktartozás behajtása hol tart, ennek jelentős része vagy egy része mindenesetre már leírandó, mekkora ez a be nem hajtható hányad, a behajtható hányaddal mi lesz, mi lesz ennek a sorsa, mire lehet ezt felhasználni, semmivel nem pontosabb tehát az anyag sem, mint az előző.
Ugyancsak gondot jelent az, amiről itt már mások is szóltak, hogy nincs meg az összhang ezen törvénytervezet és a korábban elfogadott törvények között. Elsősorban a tekintetben nincs, hogy ez a Parlament megalkotta a társadalombiztosítás önkormányzatáról szóló törvényt. Én a felügyelő bizottságot nem tekintem még pótszervnek sem az önkormányzat vonatkozásában, de létrehozására törvény rendelkezik. Ezt tehát ténynek kell tekinteni.
Ebből következően ezen költségvetésben a biztosítás három szereplőjének, az Országgyűlésnek, a felügyelő bizottságnak és a Kormánynak a viszonyát meg kellene valahogy másként fogalmazni. Nem szabadna olyan jogosítványokat adni a társdalombiztosítási alap kezelőjének és a Kormánynak, mint amelyeket ez a tervezet itt leír. Hogy ti. bizonyos mértékben, igen jelentős mértékben átcsoportosíthat, szerződések milyenségéről, a szerződéskötések feltételéről dönthet és így tovább. Nem jelenik meg a felügyelő bizottság ebben a tervezetben.
Végezetül, tisztelt Ház, úgy látjuk, hogy ez a pontosítás nem oszlatott el egy seregnyi homályt, amelyet az eredeti előterjesztés magában foglalt. Egy csomó olyan összegnek a sorsáról, felhasználási módjáról nincs tudomásunk, amelyek jelentős tételt képeznek ebben a költségvetésben. Mindezekért mi azt javasoljuk, legyen része ennek a költségvetésnek egy olyan megjegyzés, hogy az első félév végén a Parlament tekintse át a társadalombiztosítási költségvetés teljesülését, ennek állását és ugyanekkor kapja meg a '93-as költségvetés legfőbb tételeit.
Szükségesnek tartunk mindezek mellett ezen pontosításhoz jónéhány pontosító és tartalmilag is gazdagító módosító indítványt benyújtani, amelyeket a részletes vitában szíves figyelmükbe ajánlunk. Köszönöm a figyelmüket. (Kis taps.)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
