KUNCZE GÁBOR (SZDSZ)
KUNCZE GÁBOR (SZDSZ)
KUNCZE GÁBOR (SZDSZ) Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Vissza szeretnék térni a világkiállítási törvény vitájára néhány szó erejéig, tekintettel arra, hogy az időnk megengedi, hogy foglalkozzunk a kérdéssel. (Derültség.)
Nem vitatva természetesen a Parlament akkori döntését, emlékeztetni szeretném önöket, hogyha lefejtjük az akkori vitáról a kétségkívül ráöntött politikai mázt, akkor az expo támogatói részéről olyanok hangzottak el, hogy ezt a világkiállítást vállalkozói alapon fogjuk megrendezni. A vidéki képviselők számára külön elhangzott, hogy természetesen a vidék bevonásával fogjuk ezt a világkiállítást megrendezni. Azok számára, akik nem találtak elég gömbölyűnek a gazdasági számításokat, elhangzott, hogy statikus a szemléletük, ezt dinamikus szemléletben kell, mert az utóhasznosításra kell figyelemmel lenni. Ezt éppen Szabó Iván miniszter úr, akkor még a gazdasági bizottság elnökeként mondta el.
Elhangzottak hosszas elemzések a világkiállítás gazdaságélénkítő hatásáról, és mindenki megnyugtatására, aki aggódott a költségvetési hiányért – ami 1990-ben nullszaldós volt, 1991-ben akkor a tervek szerint még csak 76 milliárd forint volt. Elhangzott, hogy ennél a 17 milliárd forintnál többet – amit az Országgyűlés előirányzott – nem fogunk erre a célra fordítani. Ezzel szemben nézzük, hogy mit tudhatunk eddig.
Ugye, vállalkozói alapon rendezzük a világkiállítást? Egyelőre úgy tűnik, hogy az akkori vitában elhangzott 8 milliárd dolláros vállalkozói ajánlkozásokból nem sok látszik jelenleg. A másik variáció persze, hogy azok az állítások nem feleltek meg a valóságnak.
A vidék bevonásával kapcsolatban annyit tudhatunk, hogy lehet pályázni az expoval kapcsolatban, és aki elnyeri a pályázatot, az viselheti a világkiállítás emblémáját a vállalkozása elején.
Ami az utóhasznosítást illeti, itt egy nagy csavar történt, ugyanis kiderült, hogy utóhasznosításról már nincs szó, ez az, amiért nem jön … Majd elmondom, miniszter úr. Látom, hogy döbbenten mered rám. (Derültség.) Ugyanis arról volt szó, hogy jönni fog a vállalkozó, hiszen az expo épületei utóhasznosításra kerülnek és ezt is be kell kalkulálni, ezekből bevételek lesznek. Kiderült azóta, hogy az egyetem leendő területén létesül a világkiállítás, ahol az utóhasznosítás az egyetemi épületek részére történő felhasználás lesz. És csak meg kell nézni a költségvetésünket, hogy milyen bevételeket kap majd az egyetem! Világosan látszik, hogy itt vállalkozási alapról már nem lehet szó.
Jött pesze a nagy csavar, hogy tulajdonképpen az egyetemi épületek előhasznosításáról lesz szó, amikor a világkiállítást rendezzük. (Derültség.)
A gazdaságélénkítő hatásról most ne nyissunk vitát. De megemlítem, hogy a világkiállítás jelentősen összement természetesen és egyelőre nem látszanak ezek az élénkítő hatások. De ha sokáig húzódik még a döntések meghozatala – erre majd külön ki fogok térni –, akkor attól tartok, hogy a magyar vállalkozások és a magyar vállalkozók egyre kevésbé fognak tudni beszállni ebbe a projektbe. Ebben az esetben a gazdaságélénkítő hatás ugyan igaz lesz, de nem feltétlenül határainkon belül fog jelentkezni.
Végül: költségvetési terhet nem fog jelenteni 17 milliárdnál többet. Erről is szó volt. Itt van előttem a finanszírozási modell kivonata. Ez bármelyik újságolvasó országgyűlési képviselő számára rendelkezésre áll, mert egyébként természetesen az Országgyűlés nem kapta meg ezt a finanszírozási modellt. Hozzáteszem, hogy a fővárosi önkormányzat is csak a kivonatát kapta meg. Célszerű lett volna mellékelni ehhez a törvényjavaslathoz, de ebben a következők állnak.
A bevételek: központi költségvetéstől független bevétel 21,1 milliárd forint, ez az 1990-es áron van. Többet egyelőre nem tudhatunk meg róla. Az ember képes lenne azt hinni, hogy itt ha nem költségvetés, akkor vállalkozással kapcsolatos bevételekről van szó. De a következő soron az található, hogy vállalkozással kapcsolatos bevételek 17,1 milliárd.
Most néhány tételt átlépve, az expo üzemeltetéséből természetesen vannak bevételek, ingatlanértékesítésből vannak bevételek, szerencsejátékból vannak – erről többet is mesélhetnék, de ez most nem ennek a törvénynek a tárgya –, privatizációs bevételek 4 milliárd forint. Itt már ez egy költségvetési tétel, mert privatizációs bevételeket természetesen más területekre is lehetne helyezni a költségvetésben, ez 4 milliárd forint tehát. Exportcélú költségvetési hozzájárulás: 17 milliárd. Ez az az összeg, amit megszavaztunk annak idején a törvény elfogadásakor.
Egyetemi célú, központi költségvetést terhelő innovációs felsőoktatási kötvény 13 és fél milliárd forint. Ezzel az a helyzet, hogyha sikerül ezeket a kötvényeket értékesíteni, akkor 1996-ban kell a költségvetésnek ezeknek a törlesztését megkezdenie. A törlesztés tehát – való igaz – 1996-ig nem jelent költségvetési terhet, csak ennek a 13 és fél milliárd forintnak a kamattörlesztése. Az viszont már 1993–94-től megkezdődik és az költségvetési terhet fog jelenteni, túl azon a 17 milliárd forinton, amiről az előbb beszéltem.
(23.30)
Persze, ha arra gondolunk, hogy a Programiroda világkiállítási főbiztosa, Barsiné Pataki Etelka amikor körülnézett az előző kormánybiztos által otthagyott irodában, rögtön közölte, hogy mindent elölről kell kezdeni. Na most ez azt jelenti, hogy vagy nem találta meg az előző Programiroda által készíttetett anyagokat. (Derültség.) Ezeket mi részben azért láttuk, mert mindenféle előterjesztéseket kaptunk, másrészt pedig a televízió-híradóban minden héten legalább egyszer mutattak egy termet, ami tele volt iratokkal, és azt mondták, hogy már ennyi tanulmány készült a világkiállítással kapcsolatban. Most utólag kiderül, hogy az Országos Levéltárból voltak ezek a helyszíni közvetítésre kivéve. (Derültség.)
Nem véletlen, hogy a vitában nagyon sokan vitatkoztak ezekkel a tanulmányokkal, amelyek vagy léteztek, vagy nem léteztek. Szándékosan nem idézek ellenzéki felszólalásokat, mert egyrészt nincs annyi időnk, másrészt meg végül is a kormánypártiak közül is több olyan felszólalásra emlékszem, amelyek felhívták ezekre a problémákra a figyelmet. Így például Gyurkó János és Jávor Károly egyaránt foglalkoztak a környezetvédelmi tanulmányok elégtelenségével, Bethlen képviselőtársunk folyamatosan feszegette a finanszírozás kérdését, és javasolta, hogy bízzanak már meg végre egy felkészült céget a finanszírozási modell elkészítésével. Ez azóta megtörtént, elkészült a Bechtel-tanulmány. Ezt nem látta még senki, a főváros a kivonatát megkapta. De hivatkozhatnék Pap András képviselőtársamra is, az ő felszólalására emlékszem. Ő ugye azt feszegette, hogy a vidéket is be kell vonni és azt mondta, hogy az ő szavazatának ára van. Ha a 6-os út mint autópálya Pécsig megépül '96-ra, akkor meg fogja szavazni a világkiállítást. Meg is szavazta, ő ugyanis nem tudta, hogy az autópálya-fejlesztési koncepció 2000-ig tartó tervezetében ilyen beruházás nem szerepel. (Derültség.)
Mindezeket azért mondom el önöknek, mert úgy gondolom, hogy még mindig nem vitatva, hogy az Országgyűlés törvényt hozott arról, hogy a világkiállítást 1996-ban az ország meg akarja rendezni, lassan eljön az ideje annak, hogy megvizsgáljuk, vajon azok a feltételek fennállnak-e, amelyek alapján az Országgyűlés ezt a döntést meghozta, és ha ez nem így van, akkor nincs-e szükség korrekcióra ezen a területen. Miután itt most az alapról van szó, ebbe a vitába természetesen nem kívánok belemenni.
Mik a problémák, most már rátérve a törvényjavaslatra, amelyekkel itt számolni kell? Először is jellemzi a helyzetet az információk hiánya általában. Körbejárva a vállalkozói, érdekvédelmi szervezeteket, azt tapasztaljuk, hogy a vállalkozói szervezetek sem rendelkeznek információkkal, a Kamara, az Iposz, a VOSZ és még sorolhatnám, nincs kellő információk birtokában, még mindig nem tudják, hogy hol lehetne csatlakozni a világkiállításhoz. De mondhatnám a fővárost is. Például a Világkiállítási Tanács ezt a törvényjavaslatot nem tárgyalta meg, nem kapta meg előzetes véleményezésre; a Világkiállítási Tanácsnak a főpolgármester a társelnöke, és a Világkiállítási Tanácsba négy tagot delegál a főváros. Ez a Világkiállítási Tanács nem látta ezt a törvénytervezetet annak benyújtása előtt, emiatt nem tudta az észrevételeit sem közölni ezzel kapcsolatban.
A javaslatban – valószínűleg ebből adódóan – nem merül fel annak a gondolata sem, hogy 1996-ra a fővárost is fogadóképessé kell tenni a világkiállítás megrendezésére. A helyzet ugyanis az, hogy nem elegendő egy adott kerírtésen belül világkiállítást rendezni. Itt a várost is meg fogják nézni. Ugyanis minden eddigi világkiállítás fontos tapasztalata az, hogy a helyszínt adó város felkészül a megnövekedő idegenforgalom által támasztott követelmények kielégítésére. Ez természetes, hiszen a világkiállítás megrendezésével az ország, illetve a város azt a célt tűzi ki maga elé, hogy bizalmat ébresztő képet adjon magáról. A kiállítás a maga zárt rendszerében elsősorban arról ad képet a látogatóknak, hogy az adott témában a részt vevő országok milyen eredményt értek el. A látogató elsősorban a helyszínt adó városban – ahol több időt tölt, mint a kiállításon – kap benyomást a meglátogatott országról. A város feladata tehát, hogy a megnövekvő idegenforgalom mellett is biztosítsa a működőképességét, és kedvező városképet nyújtson.
Nem kívánok most arra sem kitérni – hiszen a költségvetési vitában ezt elmondtuk –, hogy ehhez képest mit jelent a személyi jövedelemadó visszaosztásának, visszaosztási arányának az 50-50%-ról 30-70%-ra történő megváltoztatása. De figyelembe kell venni, hogy ilyen kondíciók és ilyen feltételek mellett a főváros képtelen lesz ennek a feladatnak megfelelni. Ha most visszagondolunk a világkiállítási törvényre, akkor az ott megszavazott 17 milliárd forintra – erre kell, hogy emlékezzenek képviselőtársaim – azt mondtuk, hogy ez a kerítésen kívüli infrastrukturális beruházások fedezésére szolgál, hiszen a kerítésen belül vállalkozási alapon lehet majd megrendezni a kiállítást. Ezzel szemben ez a törvényjavaslat, ami előttünk van, ezt a 17 milliárd forintot beteszi a bevételei közé. Ezzel még egyet is lehetne érteni, hiszen szerencsés dolog az, hogyha az expóhoz kapcsolódó pénzek mind egy alapba kerülnek, hogy lássuk, mibe kerül nekünk a világkiállítás. Természetesen egy csomó dolog ezen kívül kerül, mindazok az infrastrukturális fejlesztések, amelyek az országban másutt és a fővárosban kellenek, ide nem fognak bekerülni, ezért ez sem fog valóságos képet adni, hogy mibe került nekünk a világkiállítás, de én most ebbe a kérdésbe se szeretnék belemenni, csak rögzíteni, hogy a 17 milliárd viszont bekerül a bevételek közé.
Ezzel szemben az alapból teljesíthető kiadások között a következő tételek szerepelnek. A világkiállítás megvalósításával kapcsolatos szervezési, finanszírozási modellek, szakértői díjak stb., stb. Hát ez még nem infrastruktúra. A világkiállítási törvény 4. § (2) bekezdése szerint létesített gazdasági társaságok részére történő pénzeszközök végleges átadása. Itt megjegyezném, hogy ezt a létesítettet jobb lett volna jövő időben fogalmazni, mert a törvényi előírás ellenére ezek a gazdasági társaságok a mai napig nem jöttek létre. Talán szerencsés lett volna, ha erről is tájékoztatást kapunk, hogy miért nem.
A következő a világkiállítás területén fekvő ingatlanok tulajdoni jogai, kártalanítások, egyebek. Utána a világkiállítási területen végrehajtásra kerülő előzetes és utólagos területrendezések költségei, tereprendezés, egyebek. Utána a világkiállítási területen végzendő infrastrukturális beruházások, és végül hiteltörlesztés, hitelterhelő kamatok, és az alappal kapcsolatos pénzügyi műveletek költségei.
Nem kell nagy figyelem hozzá, hogy észrevegyük, hogy itt minden a kerítésen belüli ügyekre vonatkozik, s a 17 milliárd pedig ezek között a bevételek között szerepel, amik itt felhasználhatók. Ez nyilvánvalóan elfogadhatatlan, és nem felel meg a törvényalkotó eredeti szándékának sem. Ide tehát mi módosító indítványt fogunk benyújtani, amelyben a felsorolásba be fogjuk tenni a fővárosban az expo miatt megvalósítandó infrastrukturális és egyéb fejlesztéseket.
(23.40)
Ezen a ponton vitatkozni szeretnék államtitkár úrral abban, hogy része legyen-e a törvénynek egy felsorolás, vagy ne legyen része.
Tudomásom szerint a Világkiállítási Tanács szeptemberben elfogadta azt a bizonyos felsorolást, hogy mit akarnak a 17 milliárd forintból megvalósítani. Hozzáteszem, hogy már ez sem azonos a törvényalkotó szándékával, mert ebben is szerepelnek kerítésen belüli tételek is. De végül is ebben egyetértés volt a fővárossal. Célszerű lenne ezt a listát mégiscsak egy mellékletként rögzíteni a törvény mellett, hogy később ezen már ne kelljen vitatkozni.
Továbbhaladva a törvényjavaslaton, javaslatot tesz az államháztartási törvény megváltoztatására is, ezzel olyan jogosítványokat adva a főbiztosnak, amelyeket nem lenne célszerű megadni. Mi javasolni fogjuk, hogy ez a rendelkezés maradjon el. Ez arra hatalmazná fel a főbiztost, szemben az államháztartási törvény előírásaival, hogy zártkörű versenytárgyalásokat hirdessen, sőt versenytárgyalások nélkül adjon ki megbízásokat. Úgy gondoljuk, hogy nem lenne szerencsés, ha már a kezére adunk egy embernek 51 milliárd forintot 1990. évi áron, ami majd összességében valószínűleg a 100 milliárd forintot is meg fogja haladni, és ebben egy ember döntésére bízunk mindent: akkor nem lenne szerencsés – nem feltételezve semmit, félre ne értsék képviselőtársaim, erről az egy emberről, de nem lenne szerencsés –, hogyha még annak a jogát is a kezébe tennénk, hogy a különféle munkákat – idézőjelben mondom természetesen – "szabadon osztogassa".
Én úgy gondolom, hogy legalább a törvénynek megfelelően a miniszter döntési és ezáltal ellenőrzési jogát fenn kellene tartani az ügyekben. Hozzáteszem persze, hogy én ezzel se vagyok elégedett, de hát ez egy más kérdés.
A javaslatainkat elmondtam, ezekkel kapcsolatban módosító indítványokat fogunk benyújtani. Én kérem az államtitkár urat, hogy amennyiben lehetséges, még a vita során tájékoztatásul nyújtsa be a Kormány a finanszírozási modellt a képviselők részére, és hát nem most, hanem a jövő évben, de mindenképpen kezdeményezni fogom a költségvetési bizottság ülésén, hogy tárgyalja meg ezt a finanszírozási modellt, a költségvetési bizottság tekintse át, hogy vajon jelent-e többletterheket a költségvetés számára a világkiállítás megrendezése, és ebből vonjon le következtetéseket, és arról tájékoztassa a Házat.
Hát körülbelül ilyen feltételek mellett gondoltuk volna benyújtani ezt a törvényjavaslatot, ami számunkra ebben a formában semmiképpen nem fogadható el, és ezért módosító indítványokat fogunk benyújtani. Köszönöm szépen. (Hosszan tartó taps.)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
