BÖRÖCZ ISTVÁN, DR. (FKgP)
BÖRÖCZ ISTVÁN, DR. (FKgP)
BÖRÖCZ ISTVÁN, DR. (FKgP) Köszönöm a szót, Elnök Úr. Tisztelt Ház! A néhány órája folyó vita során úgy koalíciós, mint ellenzéki oldalról rengeteg érv hangzott el, nem hiszem, hogy igazán sok új érvet lehetne még fölhozni akár a törvényjavaslat mellett, akár a törvényjavaslat ellen.
Itt és most, a hozzászólásom elején szeretném rögzíteni, hogy a koalíciós oldalról elhangzott érvekkel alapvetően egyetértünk, azokkal azonosulunk, éppen ezért ezeket nem kívánom most megismételni, mégis néhány gondolatot azért röviden szeretnék elmondani, különösen az idő előrehaladtára is tekintettel.
Elhangzott ellenzéki oldalról, hogy itt – úgymond – egy részkérdésnek a megnyugtató módon történő megoldásáról, illetve ennek a megoldásnak a megkísérléséről van szó. Úgy vélem, itt nem egy részkérdésről, hanem egy nagyon fontos kulcskérdésről van szó, és pontosan a kulcskérdésre való tekintettel az a véleményünk, hogy ez a kulcskérdés – legalábbis a körülményekhez képest – megnyugtatóan rendezett.
Úgy gondoljuk, hogy ez a módosító javaslat, a köztársasági elnök úr által beterjesztett törvényjavaslat valójában nem rendezi, nem képes rendezni megnyugtatóbban a jelenlegi rendezésnél a kinevezés kérdését. Az természetesen más kérdés, hogyha bárki, akármelyik oldalról a jelenlegi megoldásnál megnyugtatóbb megoldást képes előterjeszteni, akkor annak megvizsgálására, megvitatására természetesen nyitottak vagyunk.
Elhangzott, hogy az a vád érte a köztársasági elnök urat, hogy az ellenzék szócsöve lenne e törvényjavaslat előterjesztése kapcsán. Úgy gondolom, hogy természetesen nem szócsöve az ellenzéknek a köztársasági elnök úr, de mindenképpen hangsúlyozni kell, hogy a javaslat – akár az A-, akár a B-variánst nézem –, nem új. E javaslat a lényegét illetően már a bizottsági vita során módosító indítványok formájában és a témával kapcsolatos hatpárti politikai tanácskozások során is fölmerült, hisz mindkét javaslatnak a lényege a jelenlegi döntési mechanizmussal szemben egy valamiféle testületi kétharmados döntésnek a beépítése a kinevezési törvénybe.
Megismételve, hangsúlyozva, hogy érveink elhangzottak már, ezért most csak ezt az egy érvet emelném ki, hogy számunkra pontosan ez a kétharmadosság az, ami egyáltalán nem megnyugtató, pontosan ez a kétharmados döntési technika az, ami alapjában véve elfogadhatatlan.
Álláspontunk szerint, különösen olyan testületeken belül, ahol többség és kisebbség van, a kétharmados döntés valójában azt jelenti, hogy a többség kénytelen lemondani a többségéről, és a döntést megelőző alkumechanizmus során egy lényegében 50-50%-os alkupozícióba kerül a többség. Nyilvánvaló, hogy demokratikus jogállami körülmények között az ilyen típusú kétharmados konszenzuskényszerre építő döntési mechanizmus csak egészen rendkívüli, kivételes esetekben, kivételes helyzetekben indokolt, és kivételes, rendkívüli helyzetekben fogadható el.
Úgy gondoljuk, hogy a kinevezési törvény kapcsán nem indokolt ilyen kivételes és rendkívüli döntési technikának a törvénybe történő beépítése. Ezzel együtt – emlékeztetni szeretnék arra, ami ma már itt elhangzott, hogy habár nem a törvényi szabályozás keretén belül, de a hatpárti tárgyalások során a miniszterelnök úr javaslatára egyszeri politikai megoldásként a koalíció elfogadta volna, és el is fogadta a kétharmados döntési mechanizmust a kulturális bizottságot illetően. Ez egy nagyon lényeges dolog, hiszen Deutsch Tamás utalt rá, hogy a koalíció oldaláról nem észleli a megállapodási hajlandóságot. Pontosan ez az egy körülmény is – de hozhatnék más példákat is –, bizonyítja, hogy akkor, a hatpárti tárgyalások során is volt megállapodási hajlandóság – hogy őt idézzem –, s ez a megállapodási hajlandóság lényegében mára sem változott meg.
A törvényjavaslat A- és B-változata egyaránt egy kétharmados döntési mechanizmusra épül, és mint előbb kifejtettem, pusztán emiatt is mind a két változat elfogadhatatlan számunkra, nem tudjuk támogatni.
Hozzá kell még tennem hozzászólásom végén, hogy a B-változatot lényegében még az A-változatnál is kedvezőtlenebbnek ítéljük, különösen amiatt, mert egy még nem létező testületre kívánná bízni a törvényjavaslat a kinevezést. Úgy gondoljuk, hogy ennek a testületnek pusztán a megalakítása, létrehozása – ma már itt lényegében elhangzott érvek alapján – egy további bizonytalanító tényező, tehát még az A-változatnál is kedvezőtlenebb megoldást javasol.
Az elmondottakra és egyáltalán a koalíciós oldalon elhangzott érvekre is figyelemmel, legnagyobb sajnálatomra – és ma, azt hiszem, nem én vagyok az első sajnálkozó – nem vagyunk abban a helyzetben, hogy támogatni tudjuk a köztársasági elnök úr törvényjavaslatát.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a jobb oldalon.)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
