KÓNYA IMRE, DR. (MDF) | Országgyűlési Napló 1990-2022

KÓNYA IMRE, DR. (MDF)

KÓNYA IMRE, DR. (MDF) Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Megmondom őszintén, hogy az ülés megkezdésekor hiányoltam az előterjesztő személyes jelenlétét, jó lett volna, hogyha részleteket hallunk azokról a megfontolásokról, amelyek az előterjesztésre indították az előterjesztőt.

Ebből a szempontból örömömet szeretném kifejezésre juttatni, hogy Haraszti Miklóstól hallottunk olyan megfontolásokról is, olyan belső megfontolásokról, amelyek a köztársasági elnök urat az előterjesztés megtételénél ezek szerint motiválták. (Derültség a kormánypártok soraiban, szórványos taps.)

Én ilyennel nem tudok szolgálni, ezért én a törvény, a most módosítani kívánt törvény értelmezésénél is egyrészt megmaradnék a saját, a kormánykoalíciós megfontolásoknál, amelyek általam ismertek, másrészt az alkotmánybírósági értelmezéssel is alátámasztott Alkotmány szerinti, Alkotmánynak megfelelő törvényértelmezésnél, ami azt hiszem, hogy egyedül irányadó lehet, hogyha itt arról beszélünk, hogy vajon egy Országgyűlés által elfogadott törvény alkalmas-e arra, hogy az eredetileg neki szánt feladatot továbbra is szolgálja, teljesítse.

Nos, azt hiszem, hogy teljesen igaza van Haraszti Miklósnak, amikor felveti azt a kérdést, hogy egy 99%-kal, tehát ellenszavazat nélkül és 3 tartózkodással már ez által a Parlament által elfogadott törvény meghozatalánál vajon milyen szempont vezette az országgyűlési képviselőket, hogy ezt megszavazzák?

Én utalnék itt nemcsak az indokolásra, amit Haraszti Miklós egyébként tévesen idézett úgy, hogy a törvényt idézi, a törvény indokolását idézte, amikor itt szó szerint felolvasott bizonyos dolgokat. Én azonban nem állítom, hogy a törvény indokolása nem lenne jelentős abból a szempontból, hogy ki milyen megfontolással közeledett a törvényhez.

Én még ennél is továbbmegyek, és elnézést kérek előtte a tisztelt Országgyűléstől, de azt hiszem, hogy az adott törvény vonatkozásában nem közömbös az a megállapodás sem, amit a felek annak idején – az MDF és az SZDSZ – kötöttek, és ott mindkét fél egybehangzóan fejezte ki azt a véleményét, hogy kívánatosnak tartja, hogy a Rádió és a Televízió ügye a pártpolitikai csatározásoktól mentessé váljék.

Tölgyessy Péter a kezdeményező iratában kifejezetten ezt a kifejezést használja, "pártcsatározásoktól mentessé váljék ez a kérdés", és az MDF tárgyaló delegátusának reakciója is az volt, hogy teljesen egyetértünk ezzel.

Nyilvánvaló, hogy a Televízió működését nem befolyásolhatják a pártcsatározások, a Televíziónak nagyon fontos közszolgálati feladata van és nagyon fontos tájékoztatási funkciója van, politikai kérdésekben pedig arra kell törekedni, hogy pártsemleges maradjon, amit úgy fejez ki egyébként a Haraszti Miklós által idézett indokolás, hogy a pártatlanság érvényesüljön a kinevezett elnök és alelnökök személyében is.

Ebben tehát teljes az egyetértés, és ez az egyetértés indította, legalábbis a kormánykoalíciós oldalt, de valószínűleg az ellenzéki oldalt is arra, hogy úgy gondolták, hogy ez a megoldás az, ami a pártatlanságot biztosítani tudja a lehető legnagyobb mértékben az elnökök tekintetében.

Mi nem úgy véltük, hogy a pártatlanság úgy biztosítható, ha a különböző pártoldalak egyeztetése révén alakul ki valamiféle legkisebb közös többszörös elve alapján egy olyan személy, aki valószínűleg mindenkinek megfelel pártegyeztetések útján. Kétségkívül az első személyek, akik sajnálatos módon, annak ellenére, hogy az elmúlt évek nem azt bizonyították be, hogy megfelelőképpen tudják egyrészt pártatlanul, másrészt közszolgálati funkcióját teljesítő módon megszervezni a Televízió működését és azt irányítani, nos, ezekben a személyekben a dolog természete folytán egy megállapodás jött létre akkor, amikor felállítottuk ezt az új intézményt.

Azért megjegyzem, hogy ez a megállapodás sem volt egy hatpárti konszenzus, hanem kiindulásában a két párt között létrejött megállapodás volt, amihez aztán a koalíciós pártok is csatlakoztak, és amit végül is nem elleneztek a Szabad Demokraták Szövetségének ellenzéki partnerei sem. De azért a dolog lényegén ez nem változtat, hogy a kiválasztás már ott sem egy hatpárti kiválasztás volt.

De egész más a kérdés, amikor már törvénnyel tudjuk biztosítani, legalábbis a lehető legnagyobb mértékben ezt a pártatlanságot, és azt, hogy a pártcsatározásokat elkerüljük a Televízióban. Ezért hangoztatni szeretném, hogy ez a dolognak természetesen csak egyik része, mert azért igazán a Televízió és a Rádió pártatlanságát is magában foglaló jó működését nemcsak a kinevezéssel és nem is elsősorban a kinevezési törvénnyel, hanem mindenekelőtt a médiatörvénnyel lehet biztosítani, és ezért is szorgalmazzuk, hogy a médiatörvény mielőbb szülessen meg, csak hát jelentős részeiben kétharmados törvényről van szó, tehát nem elegendő ehhez a kormánykoalíció törekvése.

(10.40)

Visszatérve a kinevezési kérdésre. A szabaddemokraták javaslatában annak idején kétségkívül úgy próbálta a pártcsatározásoktól mentessé tenni a Tölgyessy Péter-féle indítvány a kinevezés kérdését, hogy azt javasolta, hogy az Országgyűlés kétharmados többséggel válassza meg a közszolgálati médiumok elnökeit és két alelnökét egyaránt. Ezt mi elfogadhatatlannak tartottuk, azzal együtt, hogy egyetértettünk a pártatlanságra és a pártcsatározások kiküszöbölésére vonatkozó törekvéssel. Elfogadhatatlannak tartottuk, mégpedig elsődlegesen abból a szempontból, hogy lehetetlenség az, hogy kétharmados országgyűlési döntést kívánjunk meg médiaelnököknél, amikor még a köztársasági elnöki méltósághoz sem szükséges kétharmados döntés, legalábbis egy későbbi fázisban. Lehetetlen, hogy a médiaelnököket ilyen szinten válasszuk meg.

S még egy dolog miatt lehetetlen, hogy a végrehajtó hatalomnak az állami intézmények működőképességét biztosító felelőssége így egyáltalán nem érvényesül, hiszen nyilvánvaló, hogy felelős kormányzatnak meg miniszterelnöknek az is a felelősségi körébe tartozik, hogy egy közszolgálati intézmény működjék. Hogyha nem működik a Televízió jól, ha nem működik a társadalom érdekeinek megfelelően, tehát ha például nem közszolgálati az a Televízió, tehát ha például nem teljesíti azokat a feladatait, hogy az ország lakosságát tájékoztatná arról, ami itt az országban történik, tehát például arról, hogy itt megváltozik az emberek körül a világ, a Parlament évente száz törvényt hoz, és az évi száz törvényével rengeteg jogot és lehetőséget biztosít az állampolgároknak; nos, hogyha a Televízió például nem tevékenykedik annak érdekében, hogy ezeket a jogokat, kötelességeket, egyáltalán a megváltozó világot az emberek megismerjék – mert ezt azért a közszolgálati médiumokon keresztül ismerhetik meg az emberek, ez azt hiszem, nyilvánvaló, elsősorban azokon keresztül, bár a sajtónak is nagyon nagy szerepe van ezen a téren –, ez azt hiszem, hogy kormányzati felelősségkörbe tartozó kérdés, mert hiszen a felelős Kormánynak a felelőssége arra is kiterjed, hogy a Parlament törvényeinek a végrehajtásáról gondoskodjék, és a végrehajtás körébe igenis beletartozik, hogy az emberek tudják, hogy milyen jogaik és milyen lehetőségeik vannak.

Ez különösen alapvető kérdés egy rendszerváltásos időszakban, amikor az történik, hogy az egész rendszer, az egész társadalmi életkörülmények megváltoznak az emberek körül. És különös jelentősége van akkor, amikor azt is tudjuk, hogy a Parlament a törvényeivel, a Kormány a rendelkezéseivel nem tudja megcsinálni önmagában a rendszerváltozást, hanem csak akkor tudja megcsinálni – hogy ezt a csúnya kifejezést használjam –, hogyha ebben részt vesz a társadalom teljes egészében, az emberek tömegei fogják ezt a rendszerváltozást a Parlament által törvényekkel meghatározott keretekben végrehajtani. Tehát a rendszerváltozás akadozásának, az egész társadalom átalakítására vonatkozó közös törekvéseinknek igenis alapvető feltétele, hogy az emberek megismerjék a körülöttük lévő világot, a változásokat, jogaikat, lehetőségeiket, és ebben óriási nagy szerepe van a közszolgálati Televíziónak.

Ha ezt nem csinálja megfelelően, nem végzi megfelelően ezt a munkát a közszolgálati Televízió, tehát nem tájékoztat, hanem például senkit nem érdeklő politikai vitákat folytat önmagáról vagy akármiről. Őszintén szólva én már azt is rettenetesen unom, amikor én jelenek meg a televízióban vagy akármelyik politikustársam. Amikor előfordulhat az, hogy a Földművelésügyi Minisztérium egyik vezető funkcionáriusának a kérését, ami arra vonatkozik, hogy ismertetni szeretné a szövetkezeti átalakulással kapcsolatos határidőket egy megfelelő műsor keretében, azzal utasítják el, hogy csak akkor lehet, ha egy ellenzéki képviselő is odajön és vitatkozik róla. És hiába mondja a felelős kormányzati tisztviselő, hogy én nem vitatkozni szeretnék, hanem ismertetni, hogy miről van szó. Erre nem ad módot a Televízió, és csak úgy van erre mód, hogy az Állami Vagyonügynökség pénzén kerül sor egy ilyen műsorra. De tovább megyek, amikor nem is ez lenne a Televíziónak és a Rádiónak a kötelessége, hanem hogy élvezhető, jó műsorokkal maga tájékoztassa az embereket arról, hogy milyen jogaik, lehetőségeik vannak.

Elnézést, hogy kicsit eltértem a kinevezési kérdéstől. Jelezni csak azt szerettem volna, hogy igenis a kormányzati felelősség jelentősen érvényesül abban a vonatkozásban is, hogy alapvető feladatát tudja-e teljesíteni a Televízió.

A pártatlanság kérdése azonban ezzel csak látszólag van ellentétben. Olyan megoldást kell találni, ami a pártatlanságot minden oldalról biztosítja. A kétharmados javaslat ebből a szempontból is problematikus. Kétharmados esetben nyilvánvaló, hogy egy kisebbség fogja meghatározni azt a személyt, aki a Televízió és a Rádió élére kerül, és aggodalmaink vannak abban a vonatkozásban is, hogy hátha a jelenlegi felállás mellett ugyanennek a kisebbségnek a politikai pozíciói erősebbek a Televízión és a Rádión belül. Tehát a pártatlanság kérdése nem ilyen egyszerű, politikai pártokra visszavetíthető kérdés, és ezért nem találunk jobb megoldást, mint azt a megoldást, amit az Országgyűlés is méltányolt az 1990. évi LVII. törvény nagy többséggel történő megszavazásakor, hogy a miniszterelnöki kinevezés és esetleges felmentés tartalmazza mindazokat a szempontokat, amelyek a kormányzati felelősség körébe tartozó mérlegelés tárgyát képezik, és – most figyeljenek, tisztelt képviselőtársaim – a köztársasági elnöki kinevezés pedig azért nagyon fontos, mert olyan magas szintre emeli a Televízió és Rádió elnökének legitimációját, hogy függetlenül korábbi szimpátiája érdekkapcsolataitól, magas szinten kinevezett, legmagasabb szinten legitimált személy mentes lesz a pártpolitikai befolyásoktól, tehát ellen tud állni a pártok részéről jövő esetleges telefonoknak, jöjjön az akármilyen párt részéről. Ezért volt az, hogy az előterjesztésben és az indoklásban benne van, hogy jelenleg kormányzati hatáskörbe tartozik a kinevezés. Azért kívánjuk a köztársasági elnöki hatáskörbe tenni, mert ez a pártatlanságot jobban biztosítja, megfelelőképpen biztosítja azzal, hogy magas szinten legitimáljuk.

Mi legalábbis, tisztelt Országgyűlés, így értettük, és ebből a szempontból tartottuk fontosnak a kinevezési rendnek a megváltoztatását a pártatlanság szempontjából. Hogy az ellenzéki pártok vagy az ellenzéki képviselők milyen megfontolásból tartották elfogadhatónak a törvényt, az előttem nem ismeretes. Haraszti Miklós hozzászólása azért némi eligazításra ad lehetőséget, illetőleg némi eligazítást ad. De azt kell hogy mondjam, ez bennünket nem kell hogy érdekeljen, és nem is szabad, hogy érdekeljen. Azt kell hogy mondjam, ha az volt a megfontolásuk, hogy talán a köztársasági elnökön keresztül bizonyos pártpolitikai szempontokat is érvényesíteni lehet, az bennünket azért nem kell hogy érdekeljen, mert ez a megfontolás ellentétben áll a Magyar Köztársaság Alkotmányával. És végső soron, tisztelt Országgyűlés, meg kell hogy mondjam, hogy sem a mi megfontolásunk, sem az Országgyűlés másik oldalának a megfontolása nem releváns akkor, amikor egy, a corpus jurisba már beiktatott törvénynek az értelmezéséről beszélünk. Akkor ezt a törvényt csak a törvény egészét figyelembe véve, a jogrendszer egészét figyelembe véve és az Alkotmányt figyelembe véve szabad értelmeznünk.

Nos, azt hiszem, nincs a magyar jogrendszernek még egy olyan törvénye, amely ilyen részletes alkotmánybírósági értelmezést kapott az Alkotmánnyal összefüggésben. Azt hiszem, hogy az Alkotmánybíróság elnökének az ismeretes nyilatkozataival is összhangban ma már nemcsak felelőtlen, hanem kifejezetten súlytalan is az az ellenzéki érvelés, ami imitt-amott – megengedem, hogy általában nem jogászok részéről – ellenzéki oldalról elhangzik, az SZDSZ frakcióvezetője szokta mondani, hogy így is lehet értelmezni ezt az alkotmánybírósági értelmezést, meg úgy is, hogy bizonytalan ez az értelmezés, nem egyértelmű.

(10.50)

Én azt hiszem, hogy az Alkotmánybíróság elnökének nyilatkozata után ez már meglehetősen súlytalan érvnek látszik, de mondom, jogászok azért ezt nem mondták, hogy így is lehet értelmezni meg úgy is. Az Alkotmánybíróság értelmezése teljesen egyértelmű és teljesen részletes. Nem jogforrás az Alkotmánybíróság elnökének a véleménye, csak úgy gondolom, hogy a maga súlyánál fogva esetleg jogászokat visszatart attól, és ez tart vissza attól, hogy továbbra is azt hangoztassák, hogy homályos és többféleképpen értelmezhető az Alkotmánybíróság ítélete.

Az Alkotmánybíróság ítéletével tehát egyértelművé tett alkotmányos értelmezés mellett azt hiszem, nyilvánvaló, hogy mi a megfelelő működése ennek a törvénynek. Bizony itt a kinevezés érdemi mérlegelése, a személy érdemi mérlegelése a miniszterelnök jogkörébe tartozik, és a köztársasági elnök nagyon korlátozott módon csak akkor utasíthatja vissza az előterjesztést, ha a demokratikus intézményrendszer működését akadályozná.

Én úgy gondolom, hogy tulajdonképpen ezzel a javaslattal és ennek ellenzéki támogatásával a másik oldal mindennél világosabban elismerte, hogy az Alkotmánybíróság értelmezése mellett valóban így működik ez a törvény, de ekkor nem az a megfelelő eljárás – tisztelt Országgyűlés! –, hogy módosítom a törvényt, hanem betartom. Számomra elfogadhatatlan, és megfontolásra ajánlom a tisztelt Országgyűlés minden tagjának, hogy mennyiben tart elfogadhatónak egy olyan eljárást, hogy egy törvény rendelkezéseivel, az Alkotmány rendelkezéseivel és az Alkotmánybíróság ítéleteivel szembeszegülök folyamatosan, és miután ez már tarthatatlanná válik, akkor előterjesztek egy javaslatot annak a törvénynek a megváltoztatására. Nem a törvényt kell megváltoztatni, hanem a törvénynek megfelelő gyakorlatot kell minden jogalkalmazónak követni.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Arcanum Zeitungen

Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!

Zeigen Sie mir