SALAMON LÁSZLÓ, DR. az alkotmányügyi, törvény-előkészítő és igazságügyi bizottság elnöke:
SALAMON LÁSZLÓ, DR. az alkotmányügyi, törvény-előkészítő és igazságügyi bizottság elnöke:
SALAMON LÁSZLÓ, DR. az alkotmányügyi, törvény-előkészítő és igazságügyi bizottság elnöke: Köszönöm szépen. Az A-változatban a miniszterelnöki előterjesztésre történő kinevezéshez a törvényjavaslat a kulturális bizottság kétharmados többséggel kialakítandó egyetértését írná elő. Ezzel az A-változattal kapcsolatban három alapvető alkotmányos aggály merült fel az ülésen.
Az első az, hogy ez a konstrukció a kulturális bizottságnak gyakorlatilag vétójogot biztosítana a miniszterelnöki és az államfői döntés kialakításának menetében. Ez egy olyan alkotmányjogi és olyan közjogi konstrukció lenne, mely az Országgyűlés kulturális bizottságát közjogilag fölébe helyezné mind a Kormánynak, mind az államfőnek. Ennek alkotmányos lehetősége nem áll fönn. Ilyen az Alkotmányban – ami egy ilyen megoldást lehetővé tenne – nem szerepel.
De ezen túlmenően ez egy olyan alkotmányos modell lenne, amely példa nélküli a világon. Teljes mértékben összekeverné az államhatalmi ágakat, és ezért mint alkotmányos modell elfogadhatatlan.
A másik alkotmányos aggály abból eredt, hogy ez a konstrukció a kinevezési és felmentési mechanizmusban a kulturális bizottság számára érdemi döntési jogot ad. Ez pedig megint csak ellentétben áll az országgyűlési bizottságok általános jogállásának alkotmányos helyzetével és a Házszabály idevonatkozó rendelkezéseivel is. Ugyanis mióta a Magyar Országgyűlés bizottságokban is működik és plenáris ülésen, azaz teljes testületi ülésben, azóta állandó hagyomány – és jelenleg is tételes jogi előírás –, hogy az országgyűlési bizottságok csak javaslattevő és véleményező szervek, nem pedig ügydöntő szervek.
(9.40)
Ez a konstrukció ezen változtatna és ennek az alkotmányos alapja megint csak nincs meg. De a bizottságban egyetértés volt a többségi véleményt osztók körében abban, hogy egy ilyen konstrukció a magyar közjog megoldásával szemben teljesen idegen megoldás lenne, és ezért ez nem támogatható.
A harmadik alkotmányos aggály pedig az, hogy a javaslat a kulturális bizottság határozathozatalát – most már függetlenül attól, hogy ügydöntő határozatról, vagy véleményező, vagy javaslattevő határozat meghozataláról van szó – kétharmados többséghez kötné. Az Alkotmányban nincs olyan rendelkezés, amely az Országgyűlés bizottságainak határozathozatalát kétharmados többséghez kötné, de nincs ilyen a Házszabályban sem.
A Házszabály azt írja elő, hogy a bizottságok egyszerű szótöbbséggel hozzák határozatukat, tehát az Alkotmány és a Házszabály ide vonatkozó módosítása nélkül ez a rendelkezés sem lenne elfogadható. Hadd tegyem hozzá, hogy a kétharmados többségű döntést az Alkotmány tételesen felsorolja, és mindig, és kizárólag az Országgyűlés mint testület hatáskörében hozott testületi döntés tekintetében.
Ezek voltak az alapvető alkotmányos aggályok az A-változattal kapcsolatban. Felmerült a kérdés, hogy ezekre az aggályokra tekintettel bocsátható-e ez a törvényjavaslat általános vitára. A kérdés azért érdemel figyelmet, mert az alkotmányügyi bizottság az elmúlt két évben talán ha öt esetben mondotta azt törvényjavaslatra, hogy nem támogatja az általános vitára bocsátását. Meg kell azt is mondanom ennek kapcsán, hogy tulajdonképpen egzakt, írott szabály arra, hogy mikor tekint egy bizottság egy törvényjavaslatot, előterjesztést általános vitára alkalmasnak és mikor nem, nincs. Kialakult gyakorlat van. Lehet, hogy az a gyakorlat nem is egyforma minden bizottságban. A mi bizottságunkban az a tapasztalatunk, hogy az általános vitára bocsátás kritériumait az ellenzék értelmezi szigorúbban. Az a tapasztalatunk, hogyha bárminemű alkotmányos aggályt lát az ellenzék valamilyen előterjesztésben, akkor nem szokta támogatni az általános vitára bocsátást. A kormánykoalíció álláspontja ennél rugalmasabb.
A kormánykoalíció az alkotmányügyi bizottságban ezt a kérdést úgy szemléli, hogyha egy törvényjavaslat legalább módosító javaslatokkal összhangba hozható az Alkotmánnyal, akkor akkor is lehet támogatni az általános vitára bocsátását, ha maga a javaslat az eredeti előterjesztésben alkotmányos problémákat tartalmaz.
Mi a helyzet jelen esetben? Jelen esetben az a helyzet, hogy a felsorolt alkotmányos aggályok csak egy módon küszöbölhetők ki. Olyan módosító javaslattal, amely megszünteti a kulturális bizottság egyetértési jogát, ügydöntő jogkörét, vagyis javaslattevő, véleményező szervként tartja fenn egyszerű többség mellett. Ez pedig nem más, mint az a törvény, ami most is hatályban van, és aminek a módosítására az előterjesztés irányul. Ezért van olyan helyzet most, hogy nincs olyan módosító javaslat, amely az A-változat tekintetében ezt az előterjesztést az Alkotmánnyal összhangba tudná hozni. Ezért foglaltuk el elsősorban azt az álláspontot, hogy ez a törvényjavaslat nem bocsátható általános vitára.
Meg kell mondjam még azt az A-változat kapcsán, hogy ezeket az érveket egyébként az ellenzék sem tette vitássá. Nem volt olyan felszólalás, amelyik kétségbe vonta volna az elmondottakat. Arra történt hivatkozás, hogy az A-változattal szemben van egy B-változat, ahol ilyen alkotmányos aggályok nem merülnek fel.
Mi a helyzet a B-változattal? A B-változattal szemben egyetlenegy komoly – de annál súlyosabb – aggodalom merült fel, hogy a B-változat egy működésképtelen konstrukciót tartalmaz. Tudniillik a B-változat szerint a koalíciós és az ellenzéki pártok 3-3 tagot delegálnak abba a bizottságba, amely hivatva lenne a kinevezés és a felmentés procedúrájában a döntést meghozni. Az így delegált 6 tag további 7 tagot kooptálna maga mellé, így állna fel a grémium, hét, a szakmai kérdésekben járatos, független tag. Ennyi a szabályozási javaslat.
A következő gondok merültek fel ezzel kapcsolatban. Először: annak ellenére, hogy a kormánypárt és az ellenzéki pártok kifejezés a politológiában teljesen bevett és elfogadott fogalom, tudnunk kell és látnunk kell, hogy a közjogi szóhasználatban nem szokásos terminológia. Magyar törvényben én ilyen kifejezéssel, mint kormánypárt vagy ellenzéki párt, nem találkoztam. De ez még áthidalható.
A másik kérdés az, hogy az egyes ellenzéki, illetve egyes kormánypártoknak mi a viszonya a delegálandó tagokat illetően. A törvényjavaslat nem tartalmaz arra utalást, hogy azt az ellenzéki pártok egyhangúlag vagy szótöbbséggel választják. Például nem dönti el a törvényjavaslat azt a kérdést – csak példának mondom –, hogy az SZDSZ és az MSZP a három tag állítása tekintetében leszavazhatja-e a FIDESZ-t, vagy sem. De hasonló példákat mondhatnék a mi oldalunkról is.
Nem foglalkozik azzal a törvényjavaslat, hogy mi történik akkor, ha a pártok pozíciója megváltozik – amire valamilyen értelemben legalábbis volt már példa ebben a ciklusban –, akkor érvényes-e a tagok delegálása, megszűnik-e a delegált tagok mandátuma, újra kell-e őket delegálni, vagy sem. Nem tartalmaz a javaslat arra nézve sem eligazítást, hogy hogyan és milyen többséggel lehet a további hét tagot delegálni. Nem tartalmaz arra a javaslat iránymutatást, hogy mi történik akkor, ha belátható időn belül nem jön létre megegyezés vagy döntés a bizottság felállításában.
Nem tartalmaz arra a javaslat iránymutatást, hogy ezeknek a bizottsági tagoknak a megbízatása miként szűnik meg.
Ennyi volt röviden, amit a leglényegesebb aggályokként a működőképességet illetően a B-változattal kapcsolatban itt most elő tudtam adni, lényegében a bizottságban is ezek merültek fel.
Ellenzéki képviselőtársaink a bizottságban elismerték, hogy ez a szabályozás nem rendez minden kérdést. De úgy gondolták és gondolják, hogy a fogyatékosságot pótolni lehet módosító javaslatokkal, és ezek nem alkotmányos súlyúak.
Ugyanakkor a bizottságban megfogalmazódott az a vélemény, hogy egy ponton túl egy működőképtelen konstrukció felállítása már azért nem lehet alkotmányos, mert ellenkezik azzal a tétellel, hogy Magyarország demokratikus jogállam, amiből következő jogtétel, hogy jogbiztonságnak kell lenni. Eleve egy olyan konstrukciót teremteni, amelynek a működése több mint kétséges, az nem lehet alkotmányos.
Tisztelt képviselőtársaim! Hosszas vita után először döntött a bizottság arról, amit itt is először említettem, hogy a törvényjavaslatot nem tartja általános vitára alkalmasnak 11 igen szavazattal, 8 ellenében. Ezek után megvizsgáltuk a független képviselők módosító javaslatát, amely gyakorlatilag a B-változat tekintetében a független képviselőknek is egy további tag delegálását kívánta szorgalmazni. Nem alakult ki ebben a kérdésben részletesebb vita. Végül 11 igen szavazattal, 7 ellenében fejezte ki nem támogatását, utasította el a bizottság ezt a javaslatot. Nagyobb vita arányában csak következtetni lehet a döntés mögötti megfontolásra. Nyilvánvalóan egy alapvetően nem alkotmányos megoldásban ez a módosító javaslat egyébként céljától függetlenül nem tudott már változást és javulást hozni.
Végül az ügy érdemében, tehát a törvényjavaslat egésze tekintetében a nemleges döntést a bizottság 11 igen szavazattal, 8 ellenében hozta meg. Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok oldalán.)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
