KIS ZOLTÁN, DR. (SZDSZ)
KIS ZOLTÁN, DR. (SZDSZ)
KIS ZOLTÁN, DR. (SZDSZ) Köszönöm szépen, Elnök Úr. Kedves Barátaim! Ilyenkor a késő esti órában nehéz helyzetben vagyunk. Délelőtt elhangzottak azok a Kormányhoz közel álló vélemények, amelyek ennek a törvénytervezetnek a megvalósíthatóságáról, a megváltó voltáról szóltak. Most már így fél 10 körül nincs kinek – legföljebb a jegyzőkönyv számára – rögzíteni azt, amit az ellenzék annak érdekében, hogy az előző tárgyalási napirendjén már nyilvánosságra került alkotmánysértést elkerülhessük, itt azért mégiscsak elmondhassuk, bár nincs itt sem az Igazságügyi Minisztérium, sem pedig a Földművelésügyi Minisztérium képviselője. Úgy gondolom, a Kormány nem túl nagy fontosságot tulajdonít ennek az előterjesztésnek. (Egy hang: Az előterjesztő itt van!)
Az előterjesztő itt van, ennek nagyon örülök, de ez a törvény – és erre szeretnék kitérni – nem így kellene, hogy megszülessen. Nem parlamenti képviselőknek kellene orvosolni, illetve megpróbálni orvosolni azokat a mindennapi problémákat, amelyek a törvények végrehajtása során előadódnak, hanem a kormányzatnak kellene nagyobb gondot fordítani arra, hogy az alkotmányban és egyéb törvényekben arra felhatalmazott szervezetek munkáját elősegítse és koordinálja, amelyek az ilyen jellegű törvények végrehajtásához megfelelő felkészültséggel és hatósági törvényi jogosítványokkal rendelkeznek.
Az a törvény, az átmeneti törvény, amelynek végrehajtását ez a törvény megpróbálja elősegíteni, ugyanúgy rendelkezik, és meghatározza azokat a szervezeteket, amelyek a felügyeletet hivatottak gyakorolni, mint minden más törvény. Azzal a problémakörrel, amit az előterjesztő képviselők érzékelnek, nagyjából megismerkedtünk, tudjuk, hogy élő gondokat tartalmaz, azt is tudjuk, hogy számtalan gyakorlati probléma jelentkezik ennek a végrehajtása során, de az a megoldási mód, amit ez a törvénytervezet céloz, az sajnálatos módon nem illeszkedik bele a magyar jogrendbe.
Szabó Lajos képviselő úr délelőtt említette, hogy ez a törvény túl szigorú, túl rövid határidőket adott. Nem volt kellő idő fölkészülni sem a szövetkezeti tagoknak, sem a vezetésnek arra, hogy az átalakulást megfelelően le tudják vezényelni, és azt modellezni is megpróbálhassák. Ennek volt némi hátsó szándéka is; gyorsan túl kellett esni azon az állapoton, amelyik a termelőszövetkezetek úgynevezett átmeneti helyzetét rendezi. Gyorsan rendezzük le, alakítsuk át, mindegy, hogy ez milyen eredményt fog majd hozni, a lényeg az, hogy a régi formáció megszűnjön. Ez egy nagyon szép, szent gondolat, de a végrehajtás során – mint látjuk – nem teljesen jön be.
Képviselő úr azt is említette délelőtt, hogy ennek megfelelő propagandát kellett volna adni a rádióban, a televízióban felvilágosító előadások tartásával, amire nem került sor. Ostorozta azt a társaságot, amely most kivételes megkülönböztetésben részesül a kormányzattól, nevezetesen a Rádió és a Televízió vezetése; ugyanilyen kivételezett körbe tartozik most a szövetkezeti vezetés is jórészt, hogy okkal, ok nélkül, alappal vagy alap nélkül – ezt talán most ne vitassuk meg, mert tudom, hogy törvénysértést és visszaélést mindenütt lehet találni, de ennek a megszüntetésére talán más módszert kellene választani, mint amit most az előterjesztők tesznek.
A Televízió védelmében csak annyit mondanék el, hogy az átmeneti törvénnyel kapcsolatos felvilágosító munkában az Ablak műsora harminc részt adott le öt percével, az 150 perc, a K+P műsor is foglalkozott ezzel, valamint a Falutévé is rendszeresen. Ez több mint 5-6 óra volt, ez tudom, hogy nem elegendő, kevés, csak az igazság kedvéért jegyzem meg, hogy ezek az ilyen jellegű propagandatevékenységgel azért nem maradtak teljesen adósak.
Ami nekünk a feladatunk lett volna, illetve bocsánatot kérek, a Kormány feladata lett volna, az talán azoknak a szervezeteknek a segítése, amelyek törvényi felhatalmazottság alapján ezeknek a jogszabályoknak az érvényesülését, a végrehajtását kellene, hogy ellenőrizzék. Én körülbelül egy évvel ezelőtt interpelláltam az igazságügy-miniszter úrhoz a bíróságok leterheltsége és a bírósági szféra növelése érdekében, ahol jeleztem, hogy a csődtörvénnyel, a közigazgatási törvénnyel, a cégbejegyzési törvénnyel és a most megalkotott kárpótlási és átmeneti törvénnyel újabb feladatokat kapnak, és ennek végrehajtására szerettem volna kérni, hogy milyen elképzelésekkel rendelkeznek, valamint milyen anyagi eszközök állnak ennek rendelkezésére. Én akkor a választ nem fogadtam el, mert úgy éreztem, hogy nem fognak bírni a bíróságok jelen felállásban ezzel a megnövekedett teherrel ilyen körülmények között; a Ház sajnálatosan elfogadta. Én úgy gondolom, hogy ez lett volna akkor is a járható út, és ez lenne most is. Ugyanígy az ügyészségi szerveknél, ahol az általános törvényességi felügyelet még mindig él, különböző célvizsgálatokat nagy előszeretettel tartanak is, most legutoljára az alapítványokat vizsgálgatták, gondolom, ez is nagyon fontos, de nem ártott volna esetleg időt szentelni az átmeneti törvényben foglaltak végrehajtására sem.
Itt vannak a gondok. Itt vannak a gyökerei annak, ami aztán bennünket arra indíttat – most éppen Kánya Gábor és Bogárdi Zoltán képviselőtársaimat –, hogy lavírozva az alkotmányosság peremén próbáljunk meg új törvényeket szerkeszteni, és olyan újabb szervezeteket hozzunk létre, illetve jelen esetben ruházzunk fel törvényességi felügyelettel, amelynek eredeti célja és funkciója nem ez, és nem is erre hivatott, nem erre jött létre. És a jelenlegi infrastruktúrájában nem biztos, hogy el fogja tudni látni azokat a feladatokat, amiket ezzel a törvénnyel rá akarunk ruházni.
Már a törvénynek a címe is jelzi, hogy ez egy kvázi vizsgálati vagy felügyeleti, nyomozati tevékenységre is hivatott szervezet, mert azt mondja, hogy a mezőgazdasági szövetkezetek és egyes gazdasági társaságok feletti törvényességi felügyelet gyakorlására. Erről szól a törvény, tehát a mezőgazdasági és földművelésügyi hivatalok most egy törvényességi felügyeleti jogkört kapnának, amelyben eljárogatnak, és a bizottsági ülésen is bizonyos felhangokkal már jelentkezett, hogy egyes esetekben esetleg politikai célzattal vizsgálódnának, éppen amiatt, mert az energiájuk nem elegendő arra, hogy valamennyi ilyen szövetkezetet végig tudják nézni. Tehát ahol információ van, ahonnan valami érkezik, azt megnézik, vagy ahonnan esetleg utasítást kapnak, hogy szíveskedjenek ebben a térségben azért szétnézni.
Még egyszer mondom, valós problémát akar orvosolni ez a törvénytervezet. Én is számtalanszor találkoztam képviselői fogadóóráimon olyan emberekkel, akik a termelőszövetkezeti vezetés enyhén szólva a törvényt szabadon értelmező magatartása miatt nem tudnak jogaikkal élni. Én is megpróbáltam ugyanazt, amit – gondolom – képviselőtársaim közül már többen, a cégbíróság felé, az ügyészség felé szignalizálni, ahonnan vissza is jött a jelzés: vettük az adást, nagyon jó, de sajnos nem tudjuk megvizsgálni, mert nincs emberünk, nincs időnk. Most ezzel a törvénytervezettel azt mondjuk, hogy akkor na most ez a hivatal – bár nem tudom, még egyszer mondom, hogy milyen felállásban és milyen lehetőségekkel rendelkezik – ugorjon neki, és kezdje el az egész anyagot átvizsgálni; nem tudom, hogy ez mekkora mennyiséget jelent, de bizonyosan nem kevés ez a munka.
(21.30)
A másik gond – ami úgy gondolom, hogy azért erre a szövetkezeti szférára nem túl hízelgő – az az, hogy a preambulumban úgy fogalmaznak az előterjesztők: a törvény célja stb., stb. – utalnék itt erre a szóhasználatra –: a tapasztalt törvénysértések megszüntetése.
Tehát van egy kategória, van egy szféra, ahol a törvénysértések száma jóval nagyobb, mint az egyéb szférákban, s ezt már törvényben deklaráljuk, ennek hangot adunk, ezt meg kell szüntetni, ezért mi kitaláljuk ezt a technikai rendszert, ami a földművelésügyi hivatalokon keresztül fog realizálódni.
Nem tudom, hogy szabad-e ilyet tenni, szabad-e kijelenteni egy bizonyos körről, hogy az ő munkájuk bizony törvénysértő, anélkül, hogy ne vállalnánk ezért a megfelelő konzekvenciát, ne vállalnánk az esetleges felelősséget, mert bizony ez üzleti életükben nyilvánvalóan meg fog jelenni, mert nem szívesen állnék semmiféle partneri kapcsolatban olyan gazdálkodó egységgel, amelyről egy törvény azt mondja, hogy ennek a működése bizony törvénysértéseken alapul. Nem tudom, hogy ezt milyen megfontolásból gondolták az előterjesztők behozni.
Az indokolásban – és ezzel egyetértek – kijelentik, hogy semmiféle olyan felügyeleti és hatósági jogköre ezeknek a földművelésügyi hivataloknak nem lesz, amelyek a Cégbíróság törvény adta jogát csorbítanák, mindössze elősegíti, közreműködik a munkájukban, és ilyen-olyan bizonyítékot szerez be – én még egyszer mondom: ez azért egy picit nyomozati tevékenység is.
Ezzel szemben az első szakasz már mindjárt úgy kezdődik, hogy "Közreműködik a Cégbíróság törvényességi felügyeletének ellátásában" – tehát akkor a bíróság mellett vagy benne, vagy nem tudom, hogy milyen szervezeti kapcsolódással próbálja megoldani azt a feladatot, amelyre ebben az országban kizárólag csak a cégbíróságok vannak egyelőre feljogosítva.
Nem túl szerencsés a 2. § megfogalmazása sem, ha a Cégbíróság bejegyezte ezeket a szövetkezeteket, illetve az átalakult gazdasági társaságokat, annak ellenére, hogy azt a hivatal törvénysértőnek találta. Tehát ilyenkor egy szankció van. Tehát van a hivatalnak – kvázi a törvényben megfogalmazott – cégbíróságok fölötti felügyeleti joga is, és az itt meghatározott jogorvoslati lehetőségekkel egy szuperóvási lehetősége, amely azt jelenti, hogy itt tehet, amit akar a Cégbíróság, ezeknek a hivataloknak azért még e felett egy felülvizsgálati jogkört is biztosít.
Ezzel szemben – még egyszer mondom – az indokolás erre nézve nem is tartalmaz, és nem is tartalmazhat semmi kötelező jellegű előírást. Most megpróbáljuk mi ezt valahogy kordában tartani és módosító indítványokat benyújtani hozzá. Ezekkel a részekkel, amelyeket az előbb kifogásoltam, talán jó lenne megbarátkozni, hogy ez a törvény kívülre kerüljön, és megmaradna az, amit az előterjesztők is szívük szerint szeretnének: az a) b) illetve c) pontokban, a közgyűlési határozatok megtekintése, iratbetekintési jog, a közgyűléseken való részvétel és jelzés a Cégbíróság felé, ha valami törvénysértést találnak.
Ezek után kérdezem, hogy ki az, aki nem rendelkezik ilyen jogokkal. Gyakorlatilag ilyen jogokkal mindenki rendelkezik, akit legfeljebb erőszakkal ki nem dobnak a közgyűlésről. Bemegy, leül, megnézi. (Dr. Józsa Fábián közbeszól.) Neked is meg lesz adva a szó, szeretném, ha hangosan mondanád el, úgy talán érthetőbben tudnánk vitatkozni. Bocsáss meg, de most én kaptam meg a szót. – illetve a jelzés értékű megállapítások mindenki számára adottak a Cégbíróság felé, amire a szokásos válasz az, hogy időnk nincs, nem tudunk sem idő, sem személyi állomány hiányában ezzel foglalkozni.
Nem tudom, hogy a cégbíróságok meg fognak-e birkózni ezekkel a feladatokkal, ha a földművelésügyi hivatalok ezt a jogkört átvéve majd dolgozni kezdenek az ilyen jellegű vizsgálatokban.
Tehát összességében aggályosnak találom a megoldási módot. Azt is tudom, hogy ez egy kényszerhelyzet. Nagyon sajnálatos, hogy ezt kormányzópárti országgyűlési képviselők törvényjavaslat formájában kénytelenek behozni, tehát olyan ráhatásuk sincs a saját kormányukra, amely a végrehajtást az erre meghatározott jogszabályi kereteken belül kikényszerítheti. Ez az, amit a legnagyobb problémájának tartom, de nemcsak ennek a törvénynek, hanem most, év végén az egész törvénykezési mechanizmusunknak, amely a korábban meghozott törvények nehézkes vagy végrehajthatatlan voltát úgy próbálja megorvosolni, hogy ehhez újabb törvénymódosítások, illetve új törvények megalkotása társul, amely nem ritkán nemcsak kaotikus állapotokat teremt, hanem az alkotmányosság jogelveit is sérti.
Én megköszönöm ezt a lehetőséget, hogy sikerült a 18 képviselőnek és a jegyzőkönyvnek a gondolataimat, illetve az SZDSZ frakciójának a megállapításait rögzíteni, és kérem, hogy szíveskedjenek ezt majd társaiknak is elmondani, hogy a szavazásnál próbáljanak meg – a mi módosító indítványainkat is figyelembe véve – úgy dönteni, hogy az különösebb problémát – legalábbis a jogalkotási rendben – a jövőre nézve ne okozzon. Köszönöm szépen. (Taps.)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
