ZSUPOS LAJOS (MDF)
ZSUPOS LAJOS (MDF)
ZSUPOS LAJOS (MDF) Köszönöm szépen, Elnök Úr. Azt hittem, én leszek az utolsó, abban a reményben voltam, de már ezek szerint lesznek utánam is.
Én voltaképpen reagálni szerettem volna az előttem szóló egy-két kollégára. Elsősorban a Kis úr által elmondott dolgok valóban megszívlelendők, de azért azt tudni kell, hogy azzal, hogy elmossuk itt a felelősségi határokat, én úgy gondolom, nem segítünk ezen a törvényen.
Egyszer és mindenkorra le kell szögezni és el kell fogadni azt, hogy nem azok ellen szól ez a törvény, akik tisztességesen megcsinálják a törvénynek megfelelő vagyonosztásokat, átalakulásokat. Egyáltalán nem erről van szó. És nagyon szerencsétlen dolog az, elsősorban nem a Kis úrnál, hanem a Lakos Lászlónál és az MSZMP-nél (sic!) (Közbeszólások balról: MSZP!) örökké visszatérő téma az, amikor elkezdjük felfesteni az eljövendő sötét fellegeket és miegymást. Vegyük már észre, hogy rendszerváltás volt, ez már végbement, ez a Parlament nem az a Parlament, ahol egy párt irányított, és kimondta magáról azt, hogy ugye osztályöntudat, és hát aki az osztályból kiállt, akkor az botozásra került. És nem ebben a szellemben kellene bírálni eleve a törvényeket, mert szerencsétlen és rossz úton járunk.
Ez a mai Kormánynak semmiképpen nem lehet célja. Ennek a Kormánynak egyetlen célja volna, hogy tisztességesen, viszonylag rövid idő alatt ezt az átmenetet levezényelje. Viszont azt is tudni kell, hogy ezt olyan körülmények között kell végigvigye ez a Kormány, amikor a költségvetésből egyre kevesebb pénz jut arra, hogy megfelelő tisztviselői kart jártasságban, fizetségben, ellátásban, infrastruktúrában biztosítani tudjon hozzá.
Tehát ilyen módon úgy gondolom, még az is érthető, ami a cégbíróságoknál van, amit a Kis úr itt emlegetett, hogy megjósolta egy évvel ezelőtt, hogy a cégbíróságok nem fognak majd ezzel megbirkózni. Tényleg nem volt különösképpen nehéz megjósolni, de hát reménykedtünk, hogy meg tudunk vele birkózni, mert azért az mentségére szolgáljon – hogy mondjam – a kormánypártnak, hogy senki nem látta végül is pontosan azokat a nehézségeket részleteiben és nagyságában, egész volumenében előre, amik bekövetkeztek.
Hiszen nincs rá példa, ezt már sokszor elmondták a Parlamentben, hogy valaha is egy társadalomból, egy kommunista társadalomból valaki visszagyalogolt volna a kapitalista társadalomba. És sajnos ez nyilvánvaló, hogy ezzel jár.
De azt hiszem, és aki ebben a konstruktív felfogást vallja, az szerintem mindenképpen el kell fogadja legalább azt, hogy a kormánypárt, bármennyire is időnként unszimpatikus, de alapjában véve azért dolgozik, amiért feltehetően az ellenzék is szeretne dolgozni, és akkor ezeknek az előre vetített sötét árnyaknak még éppen a drótkerítést nem szögezte ki Lakos képviselőtársam időnként. Ezeknek – úgy érzem – nincsen létjogosultságuk semmi szín alatt sem. Ezek csak rontják a helyzetet. Ezek arra alkalmasak, hogy az egyébként valóban meglevő hibákat – mert azt azért senki nem tagadja, hogy itt bizony vaskos hibák vannak a végrehajtásban, és megbocsásson a tisztelt ellenzék, de kérdem én, ha egy törvényjavaslatot meg lehet jól oldani, kivitelezni, márpedig van példa rá, ugye, nem egy jó átalakulás van, ami szinte példaértékű, akkor úgy érzem, végül mégsem egészen csak a törvény lehet itt hibás, hanem valahol belejátszik az is, aki ezt az egészet végrehajtja.
Úgy gondolom, ezt roppant fontos volna hangsúlyozni, és itt messzemenően nem tudok Lakos úrral egyetérteni, amikor a törésvonalakról beszélt, a tisztesség határairól beszélt. Nem úgy működik a dolog. A dolog igenis úgy működik szerintem, hogy alapjában véve, amennyiben a változásnak a személyi feltételei biztosítva vannak olyan emberek személyében, akik tárgyilagosan és hozzáértően akarják ezt levezényelni, meg vagyok győződve, hogy emellett a törvény mellett le lehet vezényelni. Csak hát az a baj ugye, hogy az ember gyarló – és mondjuk ezt el kell ismerjük –, az ember igyekszik magának nagyobb részt kihasítani, és különösen azok az emberek hajlamosak erre, akik hosszú időn keresztül nagy jólétben éltek, és nem akarnak megszabadulni az istennek sem attól a közös vagyontól, ami egyébként sosem volt az övéké, csak ilyen hitbizományként kezelték ezt az egész dolgot.
Most rendkívül rosszul esik megválni ettől, és sajnos nem tud megbirkózni olyan értelemben az emberséggel, mint ahogy meg kellene birkózni, ahogy a törvény szelleme diktálja ezt. Hangsúlyozom, a szelleme. Én nem vagyok jogász és ennek ellenére biztos vagyok benne, hogy ennek a törvénynek elég sok kiskapuja van. De először is azt kérdezem, melyik törvény az, amelyiket nem lehet kijátszani? Minden törvényt ki lehet játszani.
A másik kérdés pedig nyilvánvalóan az, hogy ebben a gyorsított ütemben ennél jobb törvényeket, mint amiket mi hozunk – legalábbis úgy néz ki, és ebbe beleértve mindnyájunkat –, nemigen tudunk hozni. Hát akkor legalább próbáljunk meg egyet, hogy az adott törvényeket ne hagyjuk felügyelet nélkül, mert törvényességi felügyelet nélkül maradt törvényeknek végül is az a sorsa – gondolom, egy ilyen átmeneti társadalomban ez nagyon elfogadható –, hogy lépten-nyomon kijátsszák őket, és azok jutnak a birtokon belülre, akik korábban is benn voltak ebben a birtokban, és akik tisztességesen, és itt én nem teszek különbséget egyik – hogy mondjam – réteg között sem, aki a tisztességes osztást megcsinálja, aki belül marad ezeken a határokon, az bizony keményen rosszul jár.
(22.20)
Ezzel a jövőt is levetíthetjük, mert ne felejtsük el, pláne egy kis közösségen belül, egy falun belül ezek évtizedekig lesznek meghatározók a jövőre nézvést, hogy ki, hogy szerezte a vagyonát, és olyan ellenségeskedést, olyan feszültséget teremthetnek ezekben a közösségekben, amire – gondolom – nem volna senkinek szüksége és jó volna, hogyha ezeket el lehetne kerülni.
Azt hiszem, hogy túlzás volna tovább nyújtani itt a mondandót, de én alapjában véve ezt feltétlen el kívántam mondani, mert az az érzésem, hogy egy kicsit a szellemen, a látásmódon kell változtatni ahhoz, hogy közösen tudjunk lépni, mert végül is ez az érdekünk. Köszönöm szépen. (Taps.)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
