BALSAI ISTVÁN, DR. igazságügy-miniszter:
BALSAI ISTVÁN, DR. igazságügy-miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Mint ahogy azt a törvényjavaslat expozéjában is megtettem, most is összevontan szeretnék néhány gondolattal reflektálni a vitával kapcsolatban elhangzottakra – ezért köszönöm a lehetőséget, hogy erre így mód nyílik.
Mindenesetre, azt szeretném elöljáróban mondani, hogy mind a két javaslattal kapcsolatban felismerte a jelentőségét a tisztelt Országgyűlés ennek a – bár nem rendes, hanem rendkívüli – perorvoslati eljárás új intézményének a bevezetésére vonatkozó javaslatnak. Valóban, jelentős jogalkotási terméke lesz az igazságszolgáltatás szűkebb területének is, de gondolom, a jogkereső állampolgárok számára is egy igen jelentős és alanyi jogon gyakorolható jogintézmény elfogadására teszek indítványt.
Először azokkal a módosító javaslatokkal foglalkoznék, amelyek mind a két törvény tekintetében a törvényjavaslat szerinti eljárás alapvető koncepcióját érintik, és ezzel kapcsolatban – mint azt már jeleztük elöljáróban – nem támogatjuk azokat a koncepcionális kérdéseket érintő javaslatokat, amelyek közül kiemelném, hogy nem tartjuk megvalósíthatónak a jogszabálysértésen túlmenően a megalapozatlansággal is – mint rendkívüli perorvoslat alapjául szolgáló ténnyel – kapcsolatos indítványt. Utalok az Alkotmánybíróság 9/1992-es határozatára, amely szerint a jogerő áttörésének szükséges alkotmányossági feltétele, hogy ismérveit a törvény pontosan meghatározza, tehát kiszámítható legyen.
Úgy gondoljuk, hogy az ily módon is előírt követelményeknek nem felel meg a megalapozatlanság fogalma, amely tágan értelmezhető és ennélfogva szükségszerűen bizonytalanságot – jogbizonytalanságot – is eredményezhet. Általában a jogbiztonság azt követeli, hogy a jogerő csak kivételesen legyen áttörhető, ezért, hogyha a rendes perorvoslatot nem veszik igénybe, szintén indokolatlannak tartjuk, hogy a felülvizsgálat megengedhető legyen, ezért azt a javaslatot sem támogatjuk, amely szerint az első fokon jogerőre emelkedett határozatok ellen is megnyílna a felülvizsgálat lehetősége.
Tekintettel arra, hogy egyik törvényjavaslat sem foglalkozik a bírósági szervezeti rendszer átalakításával, és ezen belül is olyan koncepcionális kérdésekkel, hogy hány fokú bírósági szervezet és milyen szintekre helyezett jogorvoslati rendszer, jogorvoslati fórum lenne a Magyar Köztársaság alkotmányának jelenlegi formájában vagy egy távlati elképzelésnek a leginkább megfelelő, ezért részletesen nem kívánok a fellebbezési szintekkel kapcsolatban elhangzottakra reagálni. Még egyszer mondom: ez a javaslat nem erről szól.
Annyit azonban megemlítek, hogy az Alkotmánybíróság döntésének szövegéből többféle megoldáshoz is el lehet jutni, többféle megoldásra is lehet érveket gyűjteni. Önöktől, akik ebben a vonatkozásban nem értenek egyet a Kormány által előterjesztett javaslattal, és akik ezeket a javaslatokat mint módosító javaslatokat beterjesztették, tulajdonképpen csak az egyik fajta érvelés hangzott el. A szóban forgó alkotmánybírósági határozat, miközben rámutat arra, hogy a jelenlegi perorvoslati és fellebbviteli rendszerben, tehát a rendes fellebbviteli és a perújítási rendszeren belül is megoldható, tulajdonképpen ezzel azt is kifejti, hogy az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében megfogalmazott jogorvoslathoz való jog követelménye voltaképpen az egyfokú fellebbezéssel is kielégítő módon megoldott. Ezen túlmenően a törvényhozás bármikor, elhatározásához képest, rendkívüli jogorvoslati lehetőséget is adhat, természetesen – itt erről van szó.
Nekünk most egy rövid idő alatt, viszonylag szoros határidővel, egy olyan jogorvoslat lehetőségét kell megteremtenünk, amely megfelel egyfelől az alkotmányossági követelményeknek, másfelől ezen a határidőn belül bevezethető, és megfelelő tapasztalatok gyűjtésére alkalmas időszak után nyilván vissza lehet térni erre a kérdésre.
Rátérve a támogatandó kérdésekre, illetve javaslatokra, szeretném kiemelni: egyetértünk azzal a javaslattal, amely a polgári perrendtartás módosításával kapcsolatban a gazdálkodó szervezetek egymás közötti pereiben az egyesítésre vonatkozó szabály egyértelmű, és a gyakorlati alkalmazásból eredő esetleges félreértéseket is kiküszöbölő indítvány tartalmához kapcsolódik.
Ugyancsak egyértelművé teszi a büntető eljárás módosítását az a javaslat, amely a szóhasználatot illetően is eligazítja a helyesebb megoldás irányába a jogalkotást, amely nem jogi képviselőt, hanem értelemszerűen ügyvédet vagy ügyvédi irodát rendel ki a Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati indítvány megfogalmazásával kapcsolatos elképzelése esetén. Ennek a kirendelésnek a címzettje tehát nem jogi képviselő, hanem ügyvéd vagy ügyvédi iroda lesz a módosítás szerint.
Igen fontos és támogatandó javaslat a büntető eljárási törvény módosításával kapcsolatban az, amelyet elfogadhatónak is tartunk, hogy a terhelt javára időbeli korlát nélkül legyen benyújtható a felülvizsgálati indítvány. Meg vagyunk ugyan arról győződve, hogy a perújítási intézmény, amely mint tudják, korlátlanul lehetőséget ad a vádlott, illetve az elítélt javára történő perújításnak, tehát nincsen időbeli korlátja, önmagában is alkalmas lenne ennek az igénynek a kielégítésére, de ha egy új jogintézményt bevezetünk, úgy gondoljuk, hogy nem lenne szabad szűkíteni a terhelt javára történő benyújtást időbelileg.
Úgyhogy mindamellett, amit a jogerő tiszteletével kapcsolatban az imént elmondtam, tehát azt, hogy szigorú időbeli határt állapítsunk meg általában a jogerőre emelkedett ítéletekkel szemben igénybe vehető esetleges további jogorvoslati lehetőségek tekintetében, mégis a büntetőjogi szankciók jellege és súlya indokolja, és a közelmúlt történelmi tapasztalatai különösen indokolják azt, hogy az időbeli korlát mellőzésre kerüljön.
Ezek azok a lényegesebb gondolatok, amelyeket úgy gondolom, hogy a zárszóban érdemes elmondani, tehát az elmondottak alapján, a támogatott javaslatokkal együtt kérem a két törvényjavaslat elfogadását. Köszönöm szépen. (Taps.)