TROMBITÁS ZOLTÁN (FIDESZ)
TROMBITÁS ZOLTÁN (FIDESZ)
TROMBITÁS ZOLTÁN (FIDESZ) Elnök Úr! Tisztelt Ház! A bizottsági jelentés kapcsán három kérdéskörről szeretnék röviden szólni.
Először ezen interpelláció sorsáról, másodszor az interpellációban említett lényegi kérdésekről, és harmadszor általában az interpellációkról.
Ezt az interpellációt 1991. április 30-án mondtam el itt a Házban, és hogy milyen régen volt ez, az előbb láttam, hogy Szabó Tamás tárca nélküli miniszter úr föl is kapta a fejét, amikor meghallotta a nevét az elnök úr fölolvasásában, talán már ő is elfelejtette, hogy milyen régen adott választ nekem erre az interpellációra akkor még pénzügyminisztériumi államtitkárként.
A költségvetési bizottság 1991. június 5-én, tehát meglepő gyorsasággal, alig egy hónappal az interpelláció elhangzása után tárgyalta az itt felvetett kérdést. Erről szól az itt önöknek is kipostázott – körülbelül tíz nappal ezelőtt kipostázott – bizottsági jelentés is.
Vajon mi az oka annak, hogy ez a jelentés csak 1992 novemberében került a tisztelt Ház elé?
Én úgy gondolom, hogy lehet számos olyan kérdést találni, amely egy évvel, másfél évvel, két évvel ezelőtt is éppen olyan égető gond volt, mint ma.
Az a kérdés, amiről azonban ez az interpelláció beszélt, amiről akkor beszéltem, olyan kérdés volt, ami mára nagyjából megoldódott. Megoldódott avval, hogy semmilyen intézkedés e tárgyban nem történt. Ha nem interpelláltam volna, és a Parlament ezt a választ nem fogadja el, akkor ugyanaz történt volna, mint így ebben az esetben, tehát a Parlament valóságos döntésével szemben semmiféle erre vonatkozó intézkedés, vagy arra való próbálkozás nem történt meg.
Én úgy gondolom, hogy az ilyen eljárás, és az ilyen megoldások, amelyek egyébként nemcsak ezen interpelláció kapcsán, hanem rendszeresen előfordulnak, hogy az interpelláció el nem fogadása után egy-másfél évvel később kerül vissza a Ház elé valamilyen formában a bizottság jelentése, az megakadályozza a Háznak azt az alapvető jogát, hogy a Kormányt az interpelláció útján ellenőrizni legyen képes.
(14.50)
Másodszorra szeretnék a lényegi kérdésben szólni. Ez az interpellációm azokról a fiatal házasokról s azoknak a problémáiról szól, akik valamilyen módon – általában egy kisebb – lakáshoz jutottak jelentős kölcsön felvétele mellett, és az állam által akkor meghatározott játékszabályok szerint úgy döntöttek, hogy nem valamiféle, az államtól kapott különleges segítséggel – pl. tanácsi lakás megszerzésével vagy más ilyen módon – próbálkoznak a gyermekek felnövésével vagy megszületésével nagyobbá vált lakótérigényüket kielégíteni, hanem saját takarékoskodásuk útján próbáltak ehhez lehetőséget teremteni, amivel én egyetértek. Azzal is teljesen egyetértek, hogy ezt az állam preferálja, hisz ez jó az egyénnek, jó az államnak, jó az egész társadalomnak megfelelő célból. Ezt az állam úgy preferálta, hogy adókedvezményben részesítette azokat, akik ilyen előtakarékossággal próbálkoztak cserével nagyobb lakáshoz jutni.
Az interpelláció is arra irányult, hogy az állam eközben egyoldalúan megváltoztatta a játékszabályokat. Nem vitatom annak a súlyos döntésnek a lényegét, hogy szükség volt-e lakáskölcsönök esetében a kamatok felemelésére. Most itt nem vitatom ezt a kérdést, de abban a pillanatban, amint a lakáskamatokat megemelték, olyan terhek hárultak a fiatal házasok lakás-visszatérítési kölcsöneiből kifolyólag ezen családok vállára, hogy sokak kénytelenek voltak lemondani az új, nagyobb lakás megszerzésének lehetőségéről. Ezt a takarékoskodást, amit ennek érdekében folytattak, fel kellett hogy adják amiatt, mert jelentősen megnövekedtek a kamatok terhei miatt a kölcsön visszatérítései.
Éppen ezért az interpellációban is megfogalmaztam azt a kérdést, hogyha az állam egyoldalúan megváltoztatja a játékszabályokat, akkor ezekre nem a jövőben kellene kedvezményeket biztosítani, mint ahogy a bizottsági jelentésben olvasható is, hogy a Pénzügyminisztérium részéről megjelent tisztségviselő a kedvezmények szűkítését jelölte meg célnak, és nem a további kiterjesztését, amivel én természetesen egyetértek a jövőre vonatkozólag, és minden ilyen döntésben támogatnám is a magam részéről a kormányzatot. (Az elnök poharának megkocogtatásával figyelmeztet az időre.)
Elnök úr, tisztelettel hadd jegyezzem meg, hogy nem értem, hogy miért csönget, ugyanis, nem járt le az időm, tehát engedje meg, hogy (Zaj.) zavarás nélkül folytassam.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
