KÁLMÁN ATTILA, DR. művelődési és közoktatási minisztériumi államtitkár:
KÁLMÁN ATTILA, DR. művelődési és közoktatási minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Magyarországon évtizedeken keresztül csak a Tankönyvkiadó Vállalat jelentetett meg tankönyveket. Ezeket az Állami Könyvterjesztő Vállalat és a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat juttatta el az iskolákhoz. E két utóbbi vállalat átalakulása és súlyos anyagi gondjai miatt ebben a tanévben már nem végezhette a tankönyvek szétküldését. Ezért a Tankönyvkiadó kénytelen volt nyilvános pályázatot hirdetni a terjesztésre. A pályázatot öt, egymástól teljesen független papír- és írószer-értékesítő vállalat – rövidítve: Piért – nyerte el: az Észak-magyarországi, a Pest megyei, a Dél-magyarországi, az Észak-dunántúli és a Dél-dunántúli Piért Vállalat. Velük kötött szerződést a Kartográfiai Vállalat és a Holnap Kiadó is. Gondokat kizárólag a Piért vállalatok által forgalmazott tankönyveknél tapasztalhattunk.
A tankönyvek mintegy 10%-át biztosító 17 új kiadónál ellátási zavart nem észleltünk.
Az 1992–'93-as tanévben 1413-féle közismereti tankönyvet hagytak jóvá, ennek nem egészen 3%-a, 41-féle jelent meg késve, azaz augusztus 25-e után. A megkésett tankönyvek többsége úgynevezett kis példányszámú volt, vagyis nemzetiségi, gyógypedagógiai vagy két tanítási nyelvű iskola számára készült. Természetesen ezek nem kevésbé fontosak, mint a többiek, csupán kevesebb diákot érintenek.
A minisztériumhoz vagy a Tankönyvkiadóhoz eljuttatott reklamációkat – amennyiben közölték, hogy hol mennyi és milyen tankönyv hiányzik – az illetékes terjesztőkhöz továbbítottuk.
Az egyes konkrét kérdésekre a válaszaim a következők:
A minisztérium a törekvéseinek megfelelően, ebben az évben közvetlenül már nem irányította a tankönyvek terjesztését. Szerződést kötött a kiadókkal a tankönyvek megjelentetésére és terjesztésére.
A három kiadó a terjesztést tovább hárította az 5 Piért-vállalatra. A bekövetkezett zavarokért különböző mértékű felelősség terheli természetesen elsősorban a minisztériumot, a Tankönyvkiadó Vállalatot, a terjesztést végző 5 Piért-vállalatot és az iskolák egy részét is.
A minisztérium a fő felelős azért, mert nem elég gyorsan határozta meg a tankönyvek térítési díját, mert előzetes tapasztalatok hiányában nem elég körültekintően kötötte meg a szerződést a Tankönyvkiadóval, mert a változásokról nem kellő alapossággal értesítette az iskolákat.
Az egyes személyek egyéni felelősségének megállapítása folyamatban van.
A Tankönyvkiadó Vállalat felelős azért, mert az előző évek rossz gyakorlatát követve, nem készült fel rugalmas intézkedésre, gyors beavatkozásra, mert 41-féle tankönyvet késve jelentetett meg, mert az 5 terjesztő vállalat között a tankönyvelosztást nem a tényleges igény felmérése alapján, hanem az előző tanévi rendelések alapján állapította meg.
A terjesztést végző Piért-vállalatok felelősek azért, mert részben a rövid idő miatt, előzetes kipróbálás nélkül vették használatba az e célra írt számítógépes programokat, és azért, mert a terjesztésnél görcsösen ragaszkodtak a leggazdaságosabb útvonalakhoz, s nem vették kellően figyelembe a rendelések időpontját. Márpedig nem mindegy az, hogy a tavasszal leadott eredeti igényét nem kapja meg egy iskola szeptember végéig vagy csupán a pótigény teljesítése késik.
A tankönyvszállítás elhúzódásának okozói helyenként részben maguk az iskolák voltak, pontatlan rendeléseikkel, az ebből eredő sok visszáruval, néhol irreális jutalékigénnyel, a reklamációknál az eredeti rendelés és a pótrendelés el nem különítésével, a tankönyvszállítás fogadására biztosított szűk időkeretekkel.
Értesüléseim szerint november 9-én megjelent az utolsó tankönyv is, tehát ma már csak ott lehet hiány, ahol vagy a megrendelés, vagy a szállítás pontatlan volt.
A központi elosztási rendszer piaci viszonyokra való átállása zavarokkal is jár. A piac szereplői most tanulják feladataikat. Ebbe a folyamatba az állam közvetlenül nem avatkozhat be. Ma már mintegy 1200 kisebb-nagyobb könyvkiadó működik az országban. Közülük száznál több jelezte, hogy részt kíván vállalni a tankönyvek megjelentetésében.
Az eddigi tapasztalataink kedvezők velük kapcsolatban. Ezúton kérek elnézést a kiadók és a terjesztők nevében is mindazoktól, akik önhibájukon kívül megkésve jutottak egy-egy tankönyvhöz. A minisztérium részéről azt tudom ígérni, hogy a következő tanév előtt szigorúbb feltételekkel, körültekintőbben fogjuk a szerződéseket megkötni, és idejében fogjuk az iskolákat tájékoztatni az esetleges változásokról.
Köszönöm a figyelmüket, kérem a válaszom elfogadását. (Taps.)