KÁVÁSSY SÁNDOR, DR. (FKgP)
KÁVÁSSY SÁNDOR, DR. (FKgP) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Urak! Vissza kell térnem október 13-ai, de befejezni nem hagyott interpellációmhoz. Akkor is hangoztattam, és most is szeretném hangsúlyozni, hogy a Szabolcs-Szatmár-Bereg-i kisgazda vezetőknek 1989 tavaszán is az volt a véleményük, és ma is az, hogy megfelelő garanciák mellett, mint soha vissza nem térítendő segélyt kell odaadni az újrakezdő gazdáknak azt a támogatást, amit a kedvezőtlen adottságú termelőszövetkezetek kaptak évtizedeken át, minden évben. Ezt a véleményt változatlanul fenntartom, és ehhez képest gyenge lábon áll Sárossy államtitkár úrnak az a vélekedése, miszerint a mezőgazdaság tőkeellátását szolgálja – idézem –: "A reorganizációs program, melyre a jövő évi költségvetési előirányzat három milliárd forintot irányoz elő." – eddig az idézet.
Először is: e tárgyban intézkedő 173/1991-es kormányrendelet csak jóindulattal, külön értelmezés, valójában csak belemagyarázás alapján vonatkoztatható az újrakezdőkre, illetve magángazdákra. Olvassa el bárki, meggyőződhet róla.
Másodszor: a rendeletben kilátásba helyezett hitel- és kamattámogatás csak pályázat útján, bonyolult adminisztrációs eljárás útján nyerhető el. Nehéz munkában megkérgesedett tenyerű, írásbeli munkához nem szokott emberek számára ez egy cseppet sem teszi vonzóvá.
És végül: mi hárommilliárd forint a mezőgazdasági kisüzemek talpraállításához, amikor 600000 forintnál kezdődik egy valamirevaló traktor – esőcsepp a tengerben.
A holland mezőgazdaság hiteligénye 1988-ban 26 milliárd holland forint volt az Agrárgazdasági Kutató- és Informatikai Intézet adatai szerint. Pedig ott beállt, jól működő mezőgazdaságról van szó, ahol nem kell mindent újra az alapoknál kezdeni.
Kupa Mihály expozéjából értesülhettünk a mezőgazdasági fejlesztési alap létrehozásáról. Ez iránt is érdeklődtem. Illetékes helyről kapott tájékoztatás szerint az alap megszervezése feltétlenül hasznos, jó dolog lesz. De máris mondhatom, igazában nem oldja meg a hitelt és a hitelezés roppant gondját. Nem tudom megérteni, miért nem lehet célirányos intézményeket létrehozni, ahol egyszerűen a falu, a vidék a parasztságtól és a kispolgárságtól idegen eljárások mellőzésével lehet pénzhez jutni. Miért nem lehet külföldi tőke bevonásával visszaállítani a földhitelintézetet?
Végül, hízelgek magamnak azzal, hogy legalábbis érzékelem az ország szédületes gondjait. Mégis kérdezem: miért nem lehet a mezőgazdasági kisüzemek ügyében kardinálisan intézkedni? A tüneti kezelés ugyanis hitem szerint sehová sem vezet, és senki se vegye bántásnak – mert nem a kritizálás, hanem a helyzet őszinte feltárása vezet –, három-, öt-, hatmilliárd forintokkal nem lehet talpraállítani és működőképessé tenni a magyar mezőgazdasági kisüzemeket, se a kiscsaládi gazdaságokat, se az úgynevezett farmergazdaságokat.
A mezőgazdaság intenzív fejlesztése, strukturális átalakítása tőkeigényes folyamat. Ehhez fejlett, kifejezetten a mezőgazdaság támogatására létrehívott bankhálózatra van szükség. (Az elnök poharát megkocogtatva figyelmeztet az időre.) ., hosszú lejáratú hitelekkel, sűrű fiókhálózattal, ügynökökkel, pénzügyi és gazdasági szaktanácsadással, és mindazokkal az intézményekkel, amelyek a hitelnyújtás gyakorlatát Nyugat-Európában jellemzik.