KATONA BÉLA, DR. (MSZP)
KATONA BÉLA, DR. (MSZP)
KATONA BÉLA, DR. (MSZP) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Bizonyos szempontból nagyon kellemes helyzetben vagyok: szemben az utóbbi időben elhangzott hozzászólásaimmal, most nem kell politizálnom. Több okból nem kell politizálnom. Egyrészt azért, mert tulajdonképpen, ami ebben a törvényben politikum volt, azt a vitát tavaly lefolytattuk, amikor az utolsó érdemleges árkiegészítéseket a Parlament – emlékezetes módon a tejtermékeket, vizet meg a tüzelőanyagokra vonatkozó árkiegészítéseket – kivette ennek a törvénynek a hatálya alól. Nem kell politizálnom azért, mert az adótörvényekkel kapcsolatos általános gazdaságpolitikai elképzeléseinket Békesi László kifejtette előttem, már két adótörvény vonatkozásában is. Tulajdonképpen meg merem mondani, hogy azért sem igazán politikai kérdés ez számunkra, mert ha esetleg mi lennénk egy kormánykoalíció tagjai, akkor is lenne fogyasztási adó Magyarországon, mert erre pillanatnyilag még szükség van.
Amit tehát el fogok mondani, az nem egy ellenzéki politikus kekeckedése, hanem annak a végiggondolása, hogy vajon ennek a törvénynek a most benyújtott változásai valóban segítik-e a gazdaságot, valóban segítik-e az országot, és valóban segítik-e a költségvetés bevételeinek növelését. Hiszen az világos mindenki számára, aki elolvasta ezt a – egyébként nagyon rövid – kis javaslatot, hogy ennek semmi más szándéka nincsen, mint hogy 19-20 milliárddal megnövelje az ezen a soron beszedhető adókat, és ezzel a költségvetés kiadásainak egy részét fedezni tudja. Tulajdonképpen azt lehet mondani, hogy Magyarország is egyértelműen belépett a korábbiak során már az "ABC-országok" sorába, ami ugye azt jelenti, hogy ha a költségvetésben hiány támad, akkor meg kell emelni az alkoholnak, a benzinnek és a cigarettának az adóját, és ezzel a hiány egy részét be lehet tölteni.
Ott tehát kevesebb gondunk van, ahol ezt a célt ez a javaslat egyszerűen bevallja. Ott legfeljebb azon érdemes elgondolkodni, hogy ezek az emelések hogyan fognak beleütközni egyes, a piacokon kialakult árarányokba, hogy fognak beleütközni egyes olyan fogyasztási korlátokba, amelyek közösen azt eredményezhetik a végén, hogy esetleg az a növekedés, amit jövőre a fogyasztásiadó-soron a Kormány tervezett, nem jön be; hogyan lehet elkerülnünk azt, ami idén is bekövetkezett, hogy minden előzetes számítással ellentétben – a lakosság érthetetlen fogyasztási szokásainak következtében – nem jött be a tervezett összeg.
Ott van bajom csak ezzel a javaslattal, ahol eltér ettől az alapszabálytól, és valami elvet próbál magának teremteni, hogy miért kell valahol az adót emelni.
Egyik ilyen részlete a javaslatnak a gépkocsik után fizetendő fogyasztási adó – amit már a környezetvédelmi bizottság hozzászólója is említett. Először is szeretném fölhívni a figyelmet, hogy itt nem az átlagosan említett 10-15%-os adóemelésről van szó, hanem minimum 50%-os adóemelésről van szó a nem katalizátoros autóknál. Hiszen ma már egy új gépkocsi ára Magyarországon sajnos 500 ezer forint körül van, tehát egy átlagos gépkocsi után 60 ezer forint fogyasztási adót kell 12%-kal befizetni – szemben az eddigi 40 ezerrel. Az pedig nem 10% emelés, hanem 50%-os emelés.
Igaz ugyan, hogy sokakra irritálólag hat, hogyha nálunk több 600-as Mercedes rohangászik a városban, mint Bécsben, és valószínűleg egyetértene vele a lakosság óriási többsége, hogyha a luxusautókra valamilyen magasabb fogyasztási adót vetnénk ki, de hogy a környezetvédelmi szempontokat sokkal kisebb mértékben vesszük figyelembe, mint a korábbi javaslatban, az, azt hiszem, hiba. Egy kormánynak, amely nemcsak rövid távon, az azévi költségvetés kereteiben tud gondolkodni, végig kell gondolnia azt is, hogy azok a károk, amelyeket a katalizátor nélküli autók ma Magyarországon okoznak, hány millió, hány milliárd forintban mérhetők, és valahol összefüggésbe kell hozni a különböző törvényekben ezeket az elképzeléseket.
Én tehát azt mondom, hogy igenis, ma Magyarországon ki kellene mondani, hogy a középkategóriájú katalizátoros autók vételét és üzembeállítását kellene kiemelten kezelni. Az nem igazán kiemelt kezelés, ha azt mondjuk, hogy ezek után csak 4% fogyasztási adót kell fizetni, mert ezeknek az autóknak az értéke már bőven egymillió forint fölött van – sajnos –, és a 4%-kal is többet kell fizetni értük, mint amit a korábbi törvénynél egy katalizátor nélküli autóra kellett.
Ezért, sajnos félek tőle, hogy legalábbis ez az adómódosító javaslat nem fogja azt eredményezni, hogy ide ezek a kívánt típusú gépkocsik érkezzenek be, hanem lehet, hogy megint azok a kocsik – azok a régi, katalizátor nélküli, más oszágokból kitiltott kocsik – fognak bejönni, amelyek a környezetben szerintem most már milliárdokban mérhető károkat okoznak.
Úgy gondolom, hogy helyre kellene tenni – legkésőbb a miniszter úrnak az adók tárgyalásának lezárásakor – azt a már az anyagban is kétféleképpen szereplő adatot, hogy valójában mennyivel emelkedik átlagosan a fogyasztási adó. Hiszen az anyag második oldalán, a 3. § indoklásában az van, hogy átlagosan 10%-kal emelkedik a fogyasztási adó, majd a mellé csatolt tájékoztatóban, egy oldallal később, az szerepel, hogy átlagosan 10%-kal emelkedik az üzemanyagoknál, és általában 15%-kal az élvezeti cikkeknél. Hogyha a kettőt összeadom és átlagot számolok, akkor az nyilvánvaló, hogy az átlag nem lehet 10%. Úgy gondolom – mivel nincsen kedvünk utánaszámolni tételesen ennek az ügynek –, majd a miniszter úr pontosítsa ezt a vita lezárásakor.
Azt hiszem, azon is el kellene gondolkodni ennek a listának a végigtekintése során – hiszen ez tulajdonképpen valahol egy luxusadó –, hogy valójában mi tekintendő luxusnak ma Magyarországon. Valóban, az arcápoló szerek és az illatosító szerek 1992-ben luxusnak tekintendők-e Magyarországon, és hogy a csokoládé és a rágógumi olyan áruk-e, amelyeket feltétlenül még fogyasztási adóval is meg kell terhelni?
Úgy hiszem, ebben a listában még tetten érhető egy korábbi időszakból örökölt prüdéria, és nem hiszem, hogy ma a rágógumit nekünk azért kellene fogyasztási adóval megterhelni, mert valahol az amerikai kapitalizmus képét hozza be a magyar gyerekek közé.
Végezetül még egyetlenegy dolgot említenék meg – ezt tavaly elmondta Békesi László ugyanennek a törvénynek a vitájában, de szeretném megismételni –: nehogy azt higgye valaki ebben a Házban, hogy ha az alkoholnak és a cigarettának a fogyasztási adóját emeljük, akkor azzal a gazdagokat adóztatjuk meg! Nehogy azt higgyük – mert aki ismeri a statisztikát, az tudja, hogy nem a leggazdagabb rétegek fogyasztják az alkoholnak és a cigarettának a nagyobb mennyiségét. És azt se higgye a tisztelt Képviselőház, hogyha itt megemeljük az adót, és drágább lesz a cigaretta, és drágább lesz az alkohol, akkor az apák nagy része lemond a cigarettáról és lemond az alkoholról! Én félek attól, hogy ennek a cigarettaadó-áremelésnek és az alkoholadó-áremelésnek esetleg a gyerekek fogják meginni a levét, akiknek kevesebb fog jutni – most az összes egyéb okot félretéve – kenyérre, tejre és arra, amire valóban szükségük van.
Mi úgy gondoljuk, hogy néhány módosító javaslatot be fogunk terjeszteni ehhez a törvényhez. Reméljük, hogy a Kormány úgy fogja venni ezeket a javaslatokat, mint egy szakmai segítő szándék megjelenési formáját, és amennyiben néhánynál meg fogunk tudni egyezni, még azt is elképzelhetőnek tartom, hogy mi ezt a törvényt megszavazzuk.
Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
