UGRIN EMESE, DR. (FKgP)
UGRIN EMESE, DR. (FKgP)
UGRIN EMESE, DR. (FKgP) Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretném megköszönni Laborczi Géza képviselőtársunknak mindazt, amit elmondott. Azt hiszem, nagymértékben megkönnyítette a dolgunkat. Én is úgy vallom, hogy az ember szabad akarattal rendelkezik és a törvényeknek mindig figyelembe kell venni – még a vallásos ember számára is azt –, hogy a döntéseik szabad akaratból születhessenek meg.
Egyetlen idézettel próbáltam – azt hiszem – érzékeltetni, amit Walter Kerber atyától vettem, aki egy jezsuita társadalomtudós, aki a politika és az erkölcs közötti határmezsgyét úgy próbálta megfogalmazni, hogy számunkra is használható legyen a törvényhozásban az erkölcsi kitétel, hogy értelmesen csak olyan erkölcsi követelményeket támaszthatunk, amely az adott helyzetben megvalósítható. Úgy gondolom, egy törvénynek mindig az a feladata, hogy az adott problémákra, adott helyzetre, adott kérdésekre próbáljon választ adni. Arra találták ki a parlamentet, hogy majd ha ezen változtatni kell, akkor a törvényeit az adott körülményeknek megfelelően a későbbiekben megváltoztassa.
Jelen pillanatban – úgy érzem –, nagyon pragmatikus, nagyon hétköznapi kérdéseket kell szabályozni a törvénynek. De rajtunk, törvényhozókon van még egy másik felelősség, amit nem szabad elfelejteni; ennek a törvénynek december 31-ig el kell készülni, és a bevezetését – ne feledjük el – több hónap fogja kísérni. Azok az emberek, akik várják most a döntésünket, bizonytalan helyzetben vannak, hiszen nem tudják, hogy mi szerint kell, hogyan kell majd a törvény szerint a továbbiakban élniük.
Surján László miniszter úr, amikor az expozéját tartotta, két fontos kritériumot fogalmazott meg a törvénnyel szemben.
(20.50)
Az egyik, amit hangsúlyozott, hogy ez kiegyensúlyozott törvény kell legyen. A második kritériuma pedig az volt, hogy előremutató legyen.
A kiegyensúlyozottságot én úgy gondolom, csak akkor tudjuk igazában megtalálni, ha nem állítjuk szembe az anya és a magzat jogát, ha nem húzunk éles ellentétet anya és gyermek között, hanem valóban a két jogot egymás mellett kezelve, azonos mértékkel, azonos szinten próbáljuk megítélni. Ha ez nem történik meg, akkor a vita tovább fog folytatódni, és nagyon komoly emberi tragédiákhoz is vezethet a törvény bevezetésének következménye.
Éppen ezért, amikor a törvényjavaslatot vizsgáltam, az egyik ilyen ellentmondás, amit találtam benne, az pontosan a cím és az indokolásban megfogalmazott kitétel között volt. A törvény indokolásában megtalálhatjuk azt a mondatot, amit én fontosnak tartok, "a magzati élet tiszteletet és védelmet érdemel, amely védelem elsősorban a gyermeket váró nőkről való fokozott gondoskodással valósítható meg". Nagyon fontos kitétel, ennek ellenére a cím csak a magzati élet védelméről beszél, s az anyáról nem. Ezáltal az egyensúly egy kicsit felbomlik.
Úgy gondoljuk, hogy a magzati élet védelme nem egyszerűsíthető le az abortusz kérdésére, hanem sokkal és jóval komplexebb megközelítést igényel. A törvénytervezet ebből a szempontból nézve igen szűkkörűen rendelkezik a magzati élet védelméről, nem foglalkozik a magzati élet egészséges fejlődésének társadalmi feltételeivel, amelyek biztosításában az állam kötelezettségei nem elhanyagolható méretűek.
A cél elérése érdekében állami és társadalmi összefogással minden szellemi és anyagi erőforrást a hatékony megelőzés feltételeinek megteremtésére és bővítésére kell összpontosítani. Ennek éppúgy meg kell jelenni az oktatásban, a nevelésben, a felvilágosító és segítő programok készítésében, mint intézmények létrehozásában. Ezek a törekvések – úgy gondolom – a törvényben megjelennek, csupán az a kérdés, hogy mennyiben tudjuk a törvény paragrafusainak módosításával, javításával ezek hatékonyságát elősegíteni.
De nagyon fontos szempontnak tartjuk – mint ahogy képviselőtársaink is elmondták –, hogy javítanunk kell a gyermekvállalás és -nevelés társadalmi támogatásának gazdasági és szociális feltételein.
Az anya és a magzat jogainak szembekerülése miatt mi semmiképpen nem tudjuk az A-variációt támogatni, és ezért az elkövetkezendőkben én csak azokkal a gondolatokkal foglalkoznék, amelyek a B-variánsban fordulnak elő, s itt fogom észrevételeimet elmondani.
Annyit szeretnék még az A-variánssal kapcsolatban megemlíteni, hogy teljesen egyetértek azokkal a képviselőtársakkal, akik abból a gondolatból indulnak ki, hogy a demográfiai kérdést nem lehet ezzel a törvénnyel megoldani. Egészen más okai vannak a magyar népesedés csökkenésének, mint ahogy az európai országok lakosságcsökkenésének is más okai vannak. Másodszor pedig nagyon fontosnak tartjuk azt, hogy a tiltások az európai példák alapján mindenképpen csak negatív eredményhez vezethetnek.
Egyáltalán nem tartom erkölcsösnek, illetve erkölcsileg elfogadhatónak azt, hogy egy olyan tiltó törvénytervezetet hozunk, amely ellenőrizhetetlen, az emberi életre, az egészségre káros következményekkel járhat, például a tiltásnál akár a fekete abortuszok számának növekedésével – román példák nagyon jól mutatják, hány anya halt meg, most idézőjelbe téve "kuruzslások" miatt –, és nagyon jól tudjuk azt, hogy fontos szempont például Nyugat-Európában, hogy megtalálja a társadalom azokat a kiskapukat és kiutakat, amelyekkel meg fogja a problémáit oldani. Gondoljunk Olaszországra, Belgiumra, ahol úgyszintén föl kellett oldani az abortusz tiltását, mert mindenki Hollandiába járt, és nem kis mértékben a liberális Hollandia lázadása váltotta ki azt, hogy igenis újra kellett értelmezni a tiltó abortusztörvényeket, mert ők azt mondották, ők nem lesznek Európa mészárszéke.
Azt viszont erkölcstelennek tartom, hogy a magyar társadalom úgy őrizze meg a tisztaságát, hogy a szennyesét a szomszéddal mosatja ki. Ez álszemérem. Nem tudom elfogadni.
Demográfiai szempontból viszont nem beszéltünk egy kérdésről, amiről nagyon fontos lenne beszélni. Ez pedig az, hogy egy törvény által a háború óta most már harmadjára nyúlunk bele erőszakosan egy természetes demográfiai mozgásba, amelynek vannak gazdasági-társadalmi következményei, és azt hiszem, ezeket át kell gondolnunk. A legutolsó ilyen nagyméretű beavatkozásnak az eredményeként most érezzük a lecsapódását, az 1974–'77-ben született gyerekek most fognak kikerülni az iskolából, most kerülnek nagy arányban munkanélküli helyzetbe. Tudjuk azt, hogy 50-60 ezer emberrel, tehát több gyermekkel kell számolnunk évenként, ha szigorító törvényt hozunk. Tehát nem tiltót, hanem szigorító törvényt, és ez természetesen meg fog jelenni majd az állam költségvetési kereteiben is.
Ezeket én most nem támadólag mondom, hanem ezekkel minddel számolnunk kell. Itt meg fog növekedni a gyednek, a családi pótléknak a száma, néhány év múlva jelentkeznek majd azok a szociális intézménybeli igények is, amelyek fontosak. Tehát ezek is felelősséget rónak majd a továbbgondolás szempontjából. Ennek ellenére én úgy gondolom, ezeket fontos felvetni, és én boldogan fogom ezeket a témákat, ezeket a kérdéseket majd támogatni és elemezni.
Nagyon fontos kérdés, itt már elhangzott a KDNP részéről az oktatással kapcsolatban az, hogy az abortusz nagymértékben ifjúsági kérdés is, mert ez az elég nagy arányszám, a 90 ezres átlagos abortusz arány nagymértékben az ifjúságot is érinti. Nagyon sok kiskorú van érintve. Úgy gondolom, a kiskorúaknál csak az oktatásban tudunk segíteni. A 25 év alatti és az iskolából kikerült fiataloknál pedig nagyon komoly szociális, gazdasági kérdések indokolásokat is fölvetnek az abortusz előtt.
Surján úr arra utalt, hogy Nyugat-Európában nem lehet kimutatni azt, hogy az abortuszok indokolásában gazdasági okok szerepelnének. Én végignéztem 48 országnak az adatait, bizony jelentős mértékben szerepelnek az indokolásoknál ezek a kérdések, és talán a legfontosabb adatot Japánban találtam, ahol az abortuszok 95%-át gazdasági okkal magyarázták. De általában 45-50% között mozog a nyugat-európai országokban is ez az indokolás. Ez az oka annak, hogy Portugália, Spanyolország és Svájc kivételével majdnem minden ország törvényében megtaláljuk, mint kritériumot ezt a lehetőséget, hogy szociális helyzetre is hivatkozhatnak az anyák és a családok, ha ilyen drámai okokhoz nyúlnak.
Szeretnék még egy dolgot a gazdasági indokolásban fölvetni. Akkor, amikor a várandósági pótlékról beszél a törvény, amelyet maximálisan támogatunk, sőt, akkor támogatnám igazán, ha ez a terhesség megállapításának pillanatától már érvényre jutna, ugye az indokolásban a miniszteri expozéban benne volt, hogy anyagilag ezt most jelen pillanatban nem tudja az állam vállalni. Természetesen el kell fogadnunk, de ugyanakkor viszont a másik oldalról, amikor egy család hasonló okkal kell, hogy ilyen megoldáshoz folyamodjon, akkor az egyén oldaláról is el kell tudni fogadnunk egy ilyen indokot, mert különben nincs egyensúly a törvény szellemében.
Én úgy gondolom, néhány olyan kérdést szeretnék megemlíteni, amelyek kifejezetten a törvényre, a paragrafusokra vonatkoznak. Nem értek egyet Balogh Gáborral abban – azt hiszem, ő említette –, hogy a férfiak kimaradtak ebből a törvényből. Az egyik legpozitívabb része, kitétele ennek a törvénynek, hogy a döntésbe, ha lehetséges, az apát is bevonja, s azt hiszem, ez egy teljesen új gondolat.
Nagyon fontos és pozitív elemnek tartjuk a törvénytervezetben az orvosi lelkiismereti szabadságnak a kérdését, amely szintén először jelenik meg a magyar törvényhozásban. Nagyon fontosnak tartjuk és komolyan támogatjuk a családvédelmi, szexuális ismeretek oktatási kötelezettségének az oktatási rendszeren belül való megvalósítását, a családvédelmi szolgálatok megszervezését, a térítésmentes terhesgondozást, valamint a várandósági pótlékot.
Ugyanakkor azonban szeretnénk fölvetni néhány problémát, pontosan ezekkel a családvédelmi szolgálatokkal kapcsolatosan több olyan nő jelezte felénk, hogy bizonyos ellenérzések alakultak ki a szervezettel kapcsolatosan, mert úgy érzik, ennek működése hasonlít a korábbi AB-bizottságokhoz. Nagyon fontos feladatot látnak el, a nők szívesen fordulnak ilyen családgondozó szervezetekhez, de mivel a magzatelhajtásban való döntésnél is szerepet játszanak, ezért ez a két kritérium az emberek fejében összeolvad. Talán jó lenne, ha valamilyen formában a tanácsadó szolgálat tevékenysége jobban meg lenne ismertetve az emberekkel, hogy ne ellenérzésekkel kezdjük már ezt a programot, hanem valóban nyitottabban fordulhassanak az emberek hozzá. Egy törvény érvényre jutásánál nagyon fontos, hogy az elején az emberek milyen bizalommal fordulnak az új intézményekhez.
(21.00)
Már csak azért is, mert a szolgálatok működése társadalmi segítséget és társadalmi ellenőrzést is igényel. De az engedélyezési eljárás következtében kis kérdőjelek vannak az emberekben.
A törvény előterjesztői szerint a magzat védelmének a népegészségügyi szolgálathoz, illetve szociális vonatkozásaiban az önkormányzatokhoz kell kötődnie, és hosszabb távon mindez egy átfogó családvédelmi szolgálatban öltene testet.
Én ezt a célt rendkívül támogatom szellemében, csak félek attól, hogy a realitás gátat fog ennek szabni.
A szolgálatok az eddig is hagyományos helyzetű család- és nővédelmi tanácsadók keretében működnének, amelyek érdemi fejlesztésére fordított jelentős pénzeszközök betervezését viszont nem látjuk a költségvetésben. És nem látható az oktatási törvényben sem a kötelezővé tett teendőknek az anyagi háttere.
Ezzel kapcsolatosan szeretném megjegyezni, hogy igazában akkor tudnánk jól dönteni egy törvényben, hogyha megkaphatnák a képviselők, és azt hiszem, a társadalom is, hogy az elképzeléseinknek milyen anyagi háttere van. Igazában itt kezdődik valahol a cél és a megvalósíthatóság közötti ellentmondás.
A másik ilyen problémánk, hogy az új szociális törvény tervezete sem egy elhúzódó és mélyülő gazdasági krízissel számolt. Nincs szociális válságkezelő programrésze ennek. Egyetlen új normatíva ellátását látjuk, hogy szigorodnak a társadalombiztosítási ellátások, és megmarad a gyermeknevelési támogatás.
Ebben nagyon sok választópolgár fordul hozzánk, hogy mit ígérhet felelősen ebben a helyzetben a képviselő, mit mondhatunk az embereknek ahhoz, hogy ezt a törvényt el tudjuk valóban fogadtatni.
Szeretnénk tudni, ami szintén nem derült ki a törvényből, hogy milyen elvek alapján választják ki az úgynevezett tanácsadó bizottság tagjait. Tehát hogyan ellenőrzik a tevékenységüket, a szakszerűséget hogyan biztosítják.
Volt egy másik nagyon fontos vélemény ezzel a törvénnyel kapcsolatban, mégpedig az, hogy nagyon nagy az igény arra, hogy szakorvosok és szakmailag komolyan felkészült emberek vegyenek részt ebben a munkában. Azt hiszem, hogy ez is nagyon fontos része lesz majd a megvalósításnak.
Mint mondottam, a várandósági pótlék az egyike azon elemeknek, amelyet teljes mértékben támogatunk, ami fölváltja az egyszeri anyasági segélyt, bár összegében jelentős anyagi többletet nem jelent a régi ellátási formához viszonyítva, ugyanakkor a szemléletmódja és a célja a nők körében azt hiszem, hogy mindenképpen elismerést fog kiváltani. Kifejezi egyben az állam felelősségérzetét is a magzatokkal szemben. És sokkal hatékonyabbnak tartják ezt a módszet, ennek a hatásmechanizmusát, mint a tiltást.
Az egyszeri anyasági segély kifizetésének korábban az volt a feltétele, hogy az anya a terhesség kezdetétől számított 140 napon belül minimum négyszer jelenjen meg orvosi vizsgálaton. Ez azt a célt is szolgálta, hogy azok a nők, akik különböző okok miatt egyébként nem mentek volna orvoshoz, kellőképpen motiváltak legyenek. Azonban átütő eredmény még a mai napig sem történt, ezért szükségesnek látnánk azt, hogyha az új ellátási forma komolyabb kötelezettségeket is róna az anyákra.
Már Csehák Judit említette, hogy nagyon jó lenne, hogyha a törvényhez kapcsolódó végrehajtási utasítások minél hamarabb ismertekké válnának, hogy már a szavazás előtt pontosan tudjuk, hogy egyes részleteit hogyan kell a gyakorlatban értelmezni. Így nagyon sok ellentmondást és nagyon sok félreértést tudnánk ezzel elkerülni.
Fontos lenne a törvényben valamilyen formában tisztázni a művi beavatkozások árát is, hogy hogyan történik az állami támogatás rendje.
Ugye, kétfajta elképzelés terjedt el eddig a köztudatban. Az egyik az, hogy a társadalombiztosítás nem támogatja az abortuszokat, hanem az összegét szociális kategóriánként definiálnák, és előzetes bemondás alapján, utólag pedig kereseti kimutatással kell igazolni, vagy pedig van az önbevallás, területi védőnő kontrollálná ezt az önbevallást.
Itt egynéhány technikai és alapvető kérdés van, ami bizonyos fokig a személyiségi jog védelmét is érinti, hogy az igazolási eljárással kapcsolatban felmerült az a probléma, hogy a munkáltató a kereseti kimutatást csak úgy adhatja ki, a visszaélések elkerülése miatt, hogy rávezeti, hogy milyen célból adták ki. Ez esetben a nő a munkahelyén egyszerűen nem tudja diszkréten kezelni a vele történteket, és ez egy elég kellemetlen helyzetet is teremt.
A másik verzió szerint pedig nem látjuk azt, hogy milyen jogon és hogyan, hogy milyen szabályozás alapján fogja majd a védőnő a tényleges kereset alakulását ellenőrizni, hogyan lesz ő erre feljogosítva, miként fog ez zajlani.
Ezek kifejezetten a személyiségi jog szempontja miatt merültek föl. Többen támadták az eltelt időben a kötelező háromnapos várakozási, vagy gondolkodási időről szóló részt.
Erre csak azt szeretném megjegyezni: a világon mindenütt van ez a gondolkodási idő, sőt Nyugat-Európában általában öt nap szokott lenni, tehát az orvos és az intézmény között, ahol a beavatkozást elvégzik, ez egy általános jelenség. Ez nemcsak gondolkodási idő, hanem sok más okból, egészségügyi okból is magyarázzák ezt.
És sokan támadták azt is, hogy az abortusz előtt bizonyos fokig egy jogi és egészségügyi kurzuson, egy rövid ismertetésen kell átesni a terhes anyának. Ez szinte mindenütt a világon kötelező. Nem mindenütt kell írásban adni azt, hogy az ember elvállalja a műtétet, de azt, hogy meghallgatta a jogszabályokat, és tudja pontosan, hogy mi történik vele, és teljes felelősségének tudatában döntött, ezt minden intézményben kérik, legyen az magán- vagy állami intézmény. Ez nem idegen az európai gyakorlattól, és úgy tűnik, hogy nagyon fontos része is ennek a sajnálatos, de mégis létező problémamegoldásnak.
Van egy kérdés, amit én nagyon hiányolok, és azt hiszem, hogy rendkívül fontos: ez pedig az utógondozásnak a kérdése, amellyel a törvény nem foglalkozik mélyebben. De nagyon fontosnak tartjuk. Mert nemcsak az a kérdés, hogy egyszer valaki egy művi beavatkozáson esett át, hanem igen fontos az, hogy többet ne forduljon vele ez elő.
Másodszor: nemcsak fizikailag, hanem pszichikailag is egy borzasztó krízist él meg az az anya, aki ezt a megoldást választja, és ezt a hatékony utógondozással, támogatással talán a jövőre vonatkozólag meg lehet előzni, és lehetne segíteni.
Én úgy gondolom még, hogy fontos lenne a fogamzásgátlás módjairól is érdemben valamilyen formában intézkedni. Mégpedig azért, mert most már nyitott ország vagyunk, és sok minden bejut ebbe az országba. Nagyon sokfajta új gyógyszer, új módszer jelenik meg, amelyet nem lehet hivatalosan ellenőrizni, és bizonyos beláthatatlan következményekkel is járhat nagyon sok emberre.
Talán nem lenne értelmetlen, hogyha ezekre a problémákra is tudna valamilyen formában a törvény vagy utalni, és tudná később ezeket szabályozni, vagy pedig valahogyan ezeknek a kérdéseknek a szabályozásával is foglalkozna.
Még volt egy gondolat. Van néhány olyan kérdés, amelyik egyáltalán nincs érintve a törvényben. Én azt hiszem, amikor a magzati élet védelméről beszélünk, akkor tisztázatlanok maradnak a humán-reprodukció jogi kérdései. Az egész világon mindenütt vitásak ezek a kérdések. De mindenképpen a lombikbébi-programok, a béranyaság, a mesterséges megtermékenyítés jogi, etikai kérdéseit, finanszírozási kérdéseit is meg kell oldani. Ezek nem maradhatnak érintetlenül, vagy utalás nélkül a törvényben, hiszen ezek a programok léteznek, és nagyon sok szülőnek az egyetlen lehetőség arra, hogy valaha gyermeke legyen.
(21.10)
Végül még egyetlenegy gondolatot szeretnék elmondani: bizony ahhoz, hogy egészséges gyermekek születhessenek, ahhoz a nők védelmét, a kismamáknak a védelmét is biztosítani kellene. Segíteni kellene azt, hogy olyan törvényekben – akár a munkavédelmi törvényben például – lehetőség nyíljon arra, hogy a jelenlegi törvénnyel kapcsolatos, itt nem szabályozható, de más törvényben igenis ennek a szellemiségnek a megjelenítő részei ott lehessenek. Ez egy kérés a tárcához, de talán nem tudom, hogy jogilag van-e mód arra, hogy ebben a törvényben utaljanak: milyen más törvények még azok, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a megelőzés kérdését még inkább érvényre tudjuk juttatni.
Végül van egy utolsó kérdés, amelyről szintén Csehák Judit képviselőnő már beszélt: a terhességmegszakítás technikáiról nem beszél a törvény, ezt orvosi kérdésnek minősíti. Én úgy gondolom, ez megint egy nagyon fontos témakör, amelyről beszélnünk kell. Nem mindegy, hogy milyen művi beavatkozás történik, már csak azért sem, mert a legmodernebb technikák, legalábbis, ha nem is tökéletesen, de mindenképpen lehetővé teszik, hogy későbbi terhességmegszakításokra, betegségekre, esetleg beteg emberek, beteg gyermekek megszületésére ne kerüljön sor.
Még egy gondolat: a válsághelyzetre való utalás. Általános véleményünk az, hogy ennek a gondolatkörnek a definiálása fontos lenne, mert egyébként az, hogy mit értek én válság alatt az egy relatív dolog. Tehát két elképzelés lehetséges. Ha én a válságot tág értelemben értelmezem, akkor valójában mi egy nagyon liberális törvényt hoztunk meg, amelybe minden ok belekerülhet, amikor terhességmegszakításról van szó.
Van a másik megoldás, amikor nagyon szűken értelmezzük. Ha a törvény erre nem ad utalást, akkor félő, hogy azok, akik az abortusz aláírásánál szerepet töltenek be, egyéni elképzeléseik szerint fogalmazhatják meg ezt a fogalmat, mert válság az, hogy holnap nem tudok megélni, válság az, hogy egyedül maradtam, válság az, hogy nem tudok valamilyen más okból gyermeket vállalni, tehát el kell döntenünk. Én azzal egyetértek, hogy tágan értelmezzük, de akkor ez nem egy szigorú, akkor ismerjük el, ez egy valóban liberális értelemben felfogott törvény. Köszönöm. (Taps.)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
