KÖRÖSFŐI LÁSZLÓ (MSZP)
KÖRÖSFŐI LÁSZLÓ (MSZP)
KÖRÖSFŐI LÁSZLÓ (MSZP) Köszönöm, Elnök Úr! Tisztelt Ház! A társasági adóról szóló törvényhez módosító indítványokat adtam be, ezért most ezekről a módosító indítványokról akarok röviden szólni. Javaslataim a szakképzés legsúlyosabb gondjain kívánnak enyhíteni. E gondok elsősorban a tanulók gyakorlati oktatása terén jelentkeznek.
Az elmúlt évtizedekben hazánkban a szakképzés túlnyomórészt a nagyüzemek szakember-utánpótlását volt hivatva kielégíteni. Ennek megfelelően a szakmai gyakorlati oktatásra elsősorban nagyobb vállalatoknál került sor. A tanulók 84%-ának gyakorlati oktatása üzemekben történik. Az elmúlt két évben viszont a gazdaság szerkezetváltása és privatizációja következtében egyre nagyobb számban vonulnak ki vállalatok a szakmunkásképzésből. Ez egyre több tanuló oktatását nehezíti meg és teszi lehetetlenné.
A Művelődési Minisztérium kimutatása szerint az üzemi képzési helyek száma egy év alatt 52 ezerről 46 ezerre csökkent. A Munkaügyi Minisztérium felmérése is azt mutatja, hogy körülbelül 500 vállalati tanműhelyt számoltak fel az elmúlt időszakban és ezzel körülbelül 28 ezer gyerek szorult ki a szakképzésből, ami 1992-ben a tanulók 15%-a. A tanulók gyakorlati képzéséből a korábbinál nagyobb szerepet vállalnak a kis- és középvállalkozások, melyeknél az elmúlt két évben kétszeresre nőtt a foglalkoztatott tanulók száma. Ez kedvező tendencia, de a problémákat távolról sem oldja meg. Ugyanis 1989-ben a szakmunkástanulóknak mindössze 4 és fél százaléka volt foglalkoztatva kisiparban, tehát ez a kétszeres növekedés még mindig nem éri el a 10%-ot sem.
Mi adódik ebből a helyzetből? Miután a vállalatoknál és az iskolai tanműhelyekben nincs elegendő gyakorlati oktatási hely, a szakképző iskola általában csak olyan gyerekek jelentkezési lapját tudja elfogadni, akik találnak maguknak gyakorlati oktatási helyet. De még azok a tanulók sincsenek biztonságban, akik számára állami vállalatoknál biztosította az iskola a gyakorlati oktatást, mert számtalan esetben tanév közben kerül utcára a gyerek amiatt, hogy a vállalatot eladják vagy csődbe jut.
Ilyenkor a szülő kétségbeesetten próbál munkahelyet találni gyermeke számára. Mindez kiszolgáltatottá teszi a tanulókat, s a szülőket azokkal a kisvállalkozókkal szemben, akik az ebből adódó lehetőséget kihasználják. Gyakran súlyos tízezreket kell fizetni a szülőnek annak fejében, hogy a vállalkozó, a kisiparos elvállalja a gyerek gyakorlati oktatását. Természetesen nem vonatkozik ez minden munkáltatóra, de sajnos gyakori jelenség. Ezt az összeget a hátrányos helyzetű, kis keresetű munkanélküli szülők nem tudják előteremteni, így elsősorban az ő gyerekeik maradnak szakképzetlenek. A szakmához jutást így nem a gyerek tehetsége, hanem a szülő pénztárcája dönti el.
Ez a helyzet véleményem, s a szocialista frakció véleménye szerint is tarthatatlan. Természetesen ebben az esetben az oktatás, az első szakma megszerzésének ingyenessége csak kinyilatkoztatás marad. Mi lehet a megoldás a jelenlegi nehéz helyzetben?
A magángazdaság szakképzési részvétele minden piacgazdaság esetében jelentős. Ahhoz viszont, hogy a kis- és középvállalkozások olyan számban vegyenek részt a gyakorlati képzésben, hogy ez a visszaélésekre lehetőséget adó helyzet megszűnjék, az szükséges, hogy érdekeltté legyenek téve a tanulók gyakorlati képzésében.
A Munkaügyi Minisztérium többször kinyilvánította azt a véleményét, hogy a munkáltatók gyakorlati oktatásban való részvételét adókedvezményekkel és központi támogatással kell ösztönözni. Ez jelenleg sajnos nem így történik. Az a tanulónként ezer forintos adóalap-csökkentési lehetőség, amit a társasági adóról, valamint a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló törvény biztosít, nem jelent ösztönzőerőt ezen a téren. Ugyanis azért tudomásul kell venni a következőket:
A hároméves szakmunkásképzési idő alatt a munkáltató fizeti tanulójának az ösztöndíjat, a társadalombiztosítási járulékot, az étkezési hozzájárulást, a munkaruhát, a védőruhát. Átadja a szakmai tudását, amit már neki sem adnak ingyen, ha tovább akarja képezni magát. Adja az oktatáshoz saját műhelyét, annak összes rezsiköltségével. Adja termelőeszközeit, anyagait, mert enélkül, nem lehet szakmát tanítani. És végül saját munkaidejének is egy részét tanulójára kell áldoznia.
Igaz, hogy a tanuló elsősorban másod- és harmadévesen már termelőmunkát is végez, de főleg elsőéves korában sok selejtet is termel. Ha mindezeket számba vesszük, egyértelművé válik, hogy a jelenleg havi ezer forintos adóalap-csökkentés mint egyedüli kedvezmény tanulótartás esetén egy olyan munkáltató számára, aki a tanulóképzést lelkiismeretesen akarja végezni, egyáltalán nem ösztönző.
A Munkaügyi Minisztérium szándékával megegyezően a gyakorlati oktatásban való fokozottabb részvételre ösztönöznék a munkáltatókat a 7220-as és 7221-es számon benyújtott módosító javaslataim.
Az egyik javaslat a tanulóképzés utáni adóalap-csökkentés mértékét tanulónként 2000 forintban javasolja megállapítani. Megjegyezni kívánom, hogy a Munkaügyi Minisztérium ez év októberében megjelentetett, szakképzésről szóló törvényjavaslatában már ugyanez az összeg szerepel. Mivel indokaimat a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló törvényjavaslat részletes vitájában nem kívánom elismételni, ezért itt közlöm, hogy a magánszemélyek adóalapjának csökkentését is ugyanilyen mértékben, tanulónként 2000 forintban javaslom megállapítani a 7222-es módosító indítványomban.
A társasági adóról szóló törvényhez benyújtott második módosító javaslatom azt tenné lehetővé, hogy a vállalkozási tevékenység érdekében felmerült ráfordításnak minősüljön az adóalany által a szakmunkástanulójának juttatott segély, munkaruha, védőruha, pénzben vagy természetben nyújtott étkezési hozzájárulás, belföldi üdülési hozzájárulás.
A jelenlegi törvény szerint ugyanis ez a ráfordítás csak az alkalmazottak és nyugdíjasok esetében áll fenn, ezt kívánná kiterjeszteni javaslatom a szakmunkástanulókra is. Megjegyezni kívánom, hogy az ismertetett mindhárom javaslatomat az Országgyűlés oktatási, ifjúsági és sportbizottsága egyhangúlag, ellenszavazat és tartózkodás nélkül támogatta.
Kérem tisztelt képviselőtársaimat, hogy a szakmunkásképzés súlyos gondjainak csökkentése, valamint az első szakma megszerzése jogának biztosítása érdekében az általam elmondott indokok alapján módosító indítványaimat támogatni szíveskedjenek. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
