SCHIFFER JÁNOS, DR. a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjának vezérszónoka:
SCHIFFER JÁNOS, DR. a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjának vezérszónoka:
SCHIFFER JÁNOS, DR. a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjának vezérszónoka: Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Az önkormányzati törvény a címzett és céltámogatás rendszerét azért hozta létre, hogy a társadalmilag kiemelt fejlesztési célok megvalósítását elősegítse, segítsen a településeken olyan módon is, hogy a kialakult egyenlőtlenségek leküzdhetők legyenek.
Az önkormányzati törvényben megfogalmazott feladatok óta, amióta ez a Parlament ezzel a rendszerrel foglalkozik, ahogy az expozéban is elhangzott, állandó zavarral kellett megküzdenie. Zavar volt az időben, zavar volt a pénzben. Zavar volt az időben, mert mindig utána kellett futnia a Parlamentnek a határidőknek, zavar volt a pénzben, mert mindig kevesebb volt, mint a benyújtott igény. Formális szerepre kárhoztatta a Parlamentet ez a rendszer az elmúlt két évben, azért, mert konkrét döntéseket kellett hozni, konkrét településekre lebontott döntést kellett hozni. Ugyanakkor az egész feltételrendszer nem ebben a törvényben, nem evvel a döntésével fogalmazódott meg, hanem más és más törvények fogalmazták meg, az önkormányzati törvény, vagy pedig a mindig adott költségvetés törvénye.
Nehezítette a helyzetet az, hogy konkrét települések címmel jelentek meg itt a Parlament előtt, és a helyi érdekek markáns képviselete arra buzdította a képviselőket, hogy módosító javaslatokat tegyenek be, függetlenül attól, hogy az elutasításra szánt, vagy meg sem pályázott település megfelel a feltételeknek, vagy nem felel meg a feltételeknek. Jobbik esetben a képviselőtársaim olyan módosító javaslatokat tettek be, ahol valaminek a terhére próbáltak átcsoportosítani, a rosszabbik esetben pedig egyszerűen csak beadták a támogatandó célt, anélkül, hogy foglalkoztak volna azzal, hogy az egyensúly létrejön vagy nem jön létre.
Ez a helyzet, ami az elmúlt két évben volt, nem szolgálta azt az alapcélt, amit az önkormányzati törvény megfogalmazott, hogy eme kötelező feladatok ellátásához szükséges fejlesztési célok kapcsán az önkormányzatok időben, megfelelő módon, előre kiszámítható és hosszú távra kiszámítható módon juthassanak hozzá azokhoz az eszközökhöz, amelyekkel fejlesztési céljaikat meg tudják valósítani, azokat a fejlesztési feladataikat, amelyek a kötelező állami feladatok ellátáshoz szükségesek.
Nem alakult ki az elmúlt két évben az a mechanizmus sem, amely valami összhangot próbált volna teremteni a célok és a pénzeszközök között, tehát a célokhoz rendelte volna a megvalósításhoz szükséges pénzeszközöket.
E törvényjavaslat úgy tűnik, hogy ezekre a feladatokra is próbál választ keresni. Nézzük meg talán a legfontosabbat, a pénzügy és a feladatok közötti összhang kérdését. Úgy tűnik, hogy az alapkonfliktus marad, tehát kevesebb lesz a pénz, mint ami az elismert feladathoz, fejlesztési feladathoz szükséges. Azt is lehetne mondani, hogy az a helyzet alakul ki, hogy itt egy maradékelv érvényesül, tehát ennyi pénz van, ebből megoldódnak a feladatok. De tudjuk azt, a pénzügyminiszter úr a múltkor kiokosított minket, hogy az a maradékelv marhaság, de az a helyzet, hogy sokkal több igény, jogos igény van – és ezt az expozé is elmondta, az Állami Számvevőszék vizsgálata is kimutatta –, sokkal több valós igény van, mint amit a mostani költségvetés is tervez. Fekete Pál kiemelte, hogy plusz 7 milliárddal növekszik ez az összeg. Azért ennél a 7 milliárdnál nem szabadna elfelejteni, hogy ez a 7 milliárd nem más feladatoktól, hanem az önkormányzatoktól kerül átcsoportosításra, az SZJA 30–50%-os módosításával. És arra is fel kell hívni a figyelmet – ezt majd persze csak a konkrét beruházások esetében tudjuk megítélni –, hogy ennek nagy részét, 25%-át az ÁFA-visszatérítés miatt a kormányzat vissza is fogja venni. Tehát a jövő évben induló infrastrukturális beruházásoknál az ÁFA már terhelni fogja az önkormányzatokat, tehát ebből rögtön 25% vissza fog csorogni az állami költségvetésbe.
De látjuk, hogy konfliktus van, hogy nincs összhang; feloldható-e ez a konfliktus, és hogyan? Feltehető, hogy ha már nem lesz eredendő hátrány, tehát nem lesznek olyan problémák, amelyeket itt a célok is megfogalmaznak, tehát nem lesz már életveszélyes iskolaépület, vagy mindenhol egészséges ivóvíz lesz, akkor ez a teher a költségvetéssel szemben sokkal kisebb lesz, mint most. Ezért nem hasznos az az összehasonlítás, hogy Európában van-e ilyen rendszer, vagy nincs ilyen rendszer. Én azt hiszem, hogy ez egy nagyon jó, okos döntése volt a magyar Parlamentnek, mikor egy ilyen rendszert kialakított, és nem kell azt mondani, hogy ez más országban nincs, azért ez feltehetően rossz. Ez egy nagyon jó dolog, hogy azokat az eredendő hátrányokat leküzdjék a települések, amelyek az egészséges, normál működésükhöz szükségesek.
Van egy másik lehetőség is, hogy az ellentmondást föl lehessen oldani, ha például a költségvetésben a prioritások máshova tevődnek. Tehát ha például a költségvetésben az iskola, az egészséges víz, az egészségügyi szolgáltatás szerepel a prioritások között, akkor feltehető, nagyobb arány jut e fejlesztési feladatok megoldására, mint ma, tehát kisebb lesz a konfliktus, mint amit ma jelez a helyzet.
Én azt hiszem, hogy ha tisztességes mechanizmust akarunk, és itt a cél az, hogy tisztességes mechanizmus legyen, akkor nagyon keményen kell azon küszködni, hogy összhang jöjjön létre, tehát a szükséges feladatokhoz a szükséges pénzeszközök legyenek rendelve.
Azt gondolom, hogy ezt a feladatot viszont nekünk kell most itt megoldanunk. Tehát vagy egyik oldalról azt, hogy növelni kell a keretet, nem tudom, van-e lehetőség rá, hogy a prioritások közé bevenni az iskolát, az egészségügyet, az egészséges ivóvízellátást, vagy itt meg kell határoznunk és meg kell harcolnunk egymással, hogy azok a célok, amelyek ma szerepelnek, azok a minimális, a legfontosabb célok, vagy ez valami olyan pluszt tartalmaz, ami már csak dísz, ami már luxus, mert ha ilyenek vannak, akkor azokat természetesen le kell csökkenteni, és akkor talán kisebb eltérés lesz az összeg és a feladatok között. De ezt ma itt nekünk kell megoldanunk, és semmiképpen nem lehet azt támogatni, hogy egy későbbi költségvetési megoldásból, szemléletből szűkítsék a célokat, amelyeket itt most mi meghatározunk, nem lehet azt sem felvállalni, hogy egy felhatalmazó paragrafus alapján azt mondjuk, hogy az egész támogatási rendszert felfüggesztjük, vagy hogy az arányokat csökkentsük, tehát az önkormányzatok által prognosztizált támogatási lehetőséget megváltoztassa egy későbbi döntéssel a Parlament.
Azt gondolom, hogy itt egy olyan stabil rendszert kell kialakítanunk, amely legalább 1995-ig stabil, ami nem egy olyan hosszú táv, hogyha arra gondolok, hogy itt beruházásokról van szó, a beruházás átfutási ideje nem egy-két hónap, hanem hosszú idő.
Tehát ezért én a magam részéről, és a frakciónk is tiltakozik a 8. § ilyen széles körű felhatalmazása ellen, hogy ezek a most meghatározott célok és a vita alapján kialakult célok később bármikor módosíthatók legyenek.
Azt gondolom, hogy ez a feszültség nem is lesz olyan erős, mint ahogy itt egy páran elmondták, ha végignézzük az önkormányzatok állami támogatásának arányát, ha látjuk itt a jövőre belépő még nehezebb helyzetet, akár csak a kétkulcsos ÁFA-t említem, lehet látni azt a tendenciát, hogy amíg 1990-ben 81% volt a működés fenntartása az önkormányzatok költségvetésének hányadában, addig '91-ben ez már 84%-ra emlekedett, feltehetően '92-re még magasabbra, s a jövőre belépő előbb említett szabályozók miatt ez még magasabb lesz. Tehát az a szabad keret az önkormányzatoknál, amit fejlesztésre fordíthat, minimális lesz.
Még egy problémasor, ami egyik oldalról nagyon pozitív, hogy olyan egyedi döntéseket nem igényel most ez a rendszer az Országgyűléstől, ami korábban jogos kritika tárgya volt. Most egy kicsit kikerül minden egyes lényegi pontja az Országgyűlés látóköréből.
Azt gondolom, hogy itt olyan garanciális szabályokat kell beépíteni, amelyek a most más területre áttevődő döntési jogköröket nyilvánossá teszik, kontrollálhatóvá teszik, tehát nem eredményezik azt a helyzetet, hogy a Parlament formálisan dönt kérdésekben.
(17.30)
Nem lehet most még pontosan látni az igénybejelentés rendszerét, hogy hogy s mint lesz ez megfogalmazva. Nem lehet látni azt, hogy az elbírálás hoszszú időszaka alatt mi történik. Hogy lehet ebben résztvenni? Milyen ügyintézés lesz? Barátságos ügyintézés, ami keresi a megoldás lehetőségét? Vagy egy bürokratikus ügyintézés, amelyik azt mondja, hogy nincs meg a feltétel, ha az csak formai is, rögtön visszautasítja? Vagy egy szelektív ügyintézés, amely itt enged, a másik oldalon nem enged?
Nem látszik ebből a törvénytervezetből az sem, hogy hol lehet felszólamlani az eljárásban, ha valaki úgy érzi, ha úgy érzi, hogy olyan méltánytalanság történt, amelyet még az eljárás keretében meg lehetne oldani. Nem lehet azt sem látni, hogy a különböző alapok – amelyek nagyon helyesen belépnek ebbe a rendszerbe –, vagy a nagyon helyes, de sajnos csak 1994-ben belépő kiegészítő rendszer milyen feltételrendszerrel fog működni, hogy lehet oda pályázni, ki fog pályázni, ki ítéli meg a pályázatokat? Ezek a kérdések sajnos még nem igazán tiszták.
Nem igazán tiszta az sem, hogy a TÁKISZ-nak milyen ügydöntő szerepe lesz, mennyire tud az önkormányzatok tevékenységébe beavatkozni.
Harmadik problémát a címzett támogatásnál látom. Ezt már képviselőtársam is emlegette. Azt hiszem, nem jó az, hogy a cél- és feltételrendszer ennyire szabadon lesz hagyva, nem jó az, hogy a címzett és célkeret aránya nincs meghatározva. Tehát azt még nem lehet pontosan tudni, hogy melyik keretre mennyi fog jutni. Azt gondolom, ez túlságosan tág kormányzati megítélésre ad lehetőséget és utána ezt a megítélést az Országgyűléssel akarja jóváhagyatni. Tehát nem tudjuk még, hogy a címzettel milyen feladatok valósíthatók meg. Azt gondolom, van lehetőség – ha keretjellegűen is – azokat a feszültségpontokat meghatározni, amelyek a címzett támogatás felhasználására fordítódnak.
Egyetértünk összefoglalóan azzal, hogy stabil rendszert kíván létrehozni az Országgyűlés. Azt szeretnénk, ha az Országgyűlés nem passzív szemlélője lenne az elfogadott törvény után ennek az egész folyamatnak, hanem meglennének azok a betekintési pontok, amelyek mutatják a mechanizmust. El lehet gondolkodni ennek kapcsán arról is, hogy van-e szükség – és én úgy érzem, lenne szükség – egy olyan középszintű szervezetre, amely egyik oldalról biztosítaná azokat a fórumokat, amelyek a társadalmi kontrollt biztosítják. Ugyanakkor biztosítanák azt is, hogy a helyi ismeret nagyobb lenne, mint a központi közigazgatási szerveknél.
A fentiekben megfogalmazott problémákat a részletesebb vitában kifejtjük, illetve a célokkal kapcsolatos álláspontunkat is a későbbi vita során fogjuk elmondani. Köszönöm szépen. (Szórványos taps.)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
