WEKLER FERENC, DR. a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjának vezérszónoka:
WEKLER FERENC, DR. a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjának vezérszónoka:
WEKLER FERENC, DR. a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjának vezérszónoka: Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Az elmúlt év folyamán számtalan alkalommal foglalkozott a Ház a céltámogatás és címzett támogatás kérdésével, és hosszas nekirugaszkodás után, háromszori próbálkozás után az idén tavasszal sikerült eldönteni, melyek azok az önkormányzatok, amelyek céltámogatást kaphatnak ebben az évben. Ezek után mindannyian úgy gondoltuk, hogy szükséges ennek a rendszernek, a pályázati rendszernek a megváltoztatása annak érdekében, hogy a céltámogatási mizéria ebben a Házban ne ismétlődjön meg.
A közös próbálkozás ellenére a nyár folyamán néhány érdekes levél született a Belügyminisztériumban. Ezek közül például az 1992. július 3-án keltezett arról tájékoztatja az önkormányzatokat, hogy a '93. évi céltámogatás igénybejelentését meg kell tenniük augusztus 19-éig. Abban az esetben, ha ezt nem teszik meg, nem lesz módjuk arra, hogy újabb igényeket nyújtsanak be a későbbiek folyamán, illetve hogy a benyújtott igényeket kiegészítsék. Ez a levél annak ellenére született, hogy semmi nem jogosította fel újfent a Belügyminisztériumot arra, hogy parlamenti felhatalmazás nélkül az önkormányzatoktól a céltámogatási pályázatokat bekérje.
Úgy tűnik, a Belügyminisztérium saját hatáskörben rájött arra, hogy ez a levél nem tartható, és ezért szeptember 4-én egy újabb levelet küldtek az önkormányzatoknak, amelyben az előbbivel ellentétben arról tájékoztatják őket, hogy az új, az augusztus 19-ei határidő csak egy igényfelmérési határidő volt, és lehetőség lesz újabb igények és pótlások benyújtására.
(17.00)
A két levél közti időszakban viszont az történt, hogy az önkormányzatok a nyár kellős közepén – kapkodva – összehívták az önkormányzati testületeket, szakértői véleményeket, szakértői anyagokat gyűjtöttek be, és igyekeztek a 19-ei határidőnek megfelelni.
Emellett még öt másik levél is született, amely a levélíró szándékai szerint magyarázta, illetve másként magyarázta az 1993. évi céltámogatási lehetőségeket. Ennek ismeretében azt kell mondani, hogy a benyújtott törvénytervezet szándékai támogatandók. Támogatandó az, hogy ezen a helyzeten változtatni kíván a kormányzat, és azt gondolom, hogy ezt a változtatást támogatni kell. Más kérdés az, hogy mennyi realitása van annak, hogy a céltámogatás, a céltámogatás rendszere ebben az évben, ebben az időszakban – éppen a költségvetés időszakában – megváltoztatható.
Az előbb Fekete Pál képviselőtársam arra hívta fel a figyelmet, hogy a költségvetés a tavalyi évhez képest több pénzt javasol céltámogatásra fordítani, mint amennyit az előző évben az önkormányzatok kaptak.
Várom azt, hogy a költségvetésben döntés szülessék ezekről a pénzeszközökről. Azt is szeretném jelezni, én már hallottam olyan hangokat is, hogy ebből az összegből le kell vonni, el kell vonni, és más területre kell fordítani ezeket a pénzeszközöket.
A céltámogatási törvénynek ez az egyik alapvető hibája az én véleményem szerint – mármint az, hogy elveket természetesen meg tud határozni a céltámogatási törvény, de a 8. § (2) bekezdése értelmében a mindenkori költségvetés dönti el, hogy milyen és mennyi pénzt használunk fel a céltámogatások támogatására. Ha ez a paragrafus benne marad a törvényben, akkor azt gondolom, nem változik semmi az előző rendszerhez képest, az előző időszakhoz képest: a mindenkori költségvetés függvényében a mindenkori kormányzat bármilyen módosítást eszközölhet a most elfogadásra kerülő céltámogatások tekintetében.
A célkitűzés – mondom még egyszer – támogatandó. Az is támogatandó, hogy hosszabb időre kiszámíthatóvá tegye az önkormányzatok számára azt, hogy milyen beruházásokat érdemes előkészíteni, milyen beruházásokat érdemes elindítani, és ehhez a költségvetés várhatóan milyen támogatást nyújt. A gondot – mondom még egyszer – az okozza alapvetően, hogy erre semmilyen garancia nincsen – akkor sincs garancia, hogyha a beterjesztett törvényjavaslat azt irányozza elő, hogy a most elfogadandó céltámogatási pályázatok, amiket márciusra kell benyújtani, három évre előre meghatározzák azt hogy milyen célokat támogat az Országgyűlés, és a Kormány hatáskörébe utalja, hogy az e céloknak megfelelő pályázatokat elbírálja, és eldöntse azt, hogy melyik település kap ezen célok alapján támogatást.
Én azt gondolom, hogy a három év önmagában is megkérdőjelezhető, ugyanis egy parlamenti ciklusváltás időszakában történik a három év meghatározása, és nemcsak a Parlamentben változhatnak az erőviszonyok és változhatnak a célok, hanem az önkormányzatokon belül is – ugyanis a három évbe beleesik az új önkormányzati testületek felállítása is.
A másik elgondolkodtató – a már Fekete Pál által is említett – lehetőség az, hogy az önkormányzatoknak folyamatosan lehetőségük nyílik a pályázatok benyújtására, de ezek elbírálásának határideje március 14-e, illetve a címzett támogatások esetében április 14-e. Ez a határidő sok szakértő szerint – és szerintem is – nincs teljes mértékben összhangban sem a költségvetéssel, ami előbb kerül elfogadásra, sem pedig az államháztartási törvénnyel, amely az önkormányzatokat bizonyos határidőkhöz köti: a költségvetés elkészítésének határidejéhez köti – így nehezen tudnak március 14-éig elfogadhatóan felkészülni egy céltámogatási pályázat benyújtására.
Pozitívuma viszont ennek a céltámogatási törvénynek az, hogy kiemelten támogatni kívánja a hátrányos helyzetű önkormányzatokat, azokat, amelyeknek nincs saját erőforrása arra, hogy pénzeket tegyen le az állami pénzek mellé a beruházások finanszírozására. Eddig ugyanis ezek a települések nem juthattak céltámogatáshoz, ugyanis a hátrányos helyzetű térségek támogatására fordított pénzeszköz nem volt felhasználható céltámogatási saját forrásnak a kiegészítésére. Most a törvényjavaslat azt irányozza elő, hogy az elkülönített állami pénzalapokból pályázni lehet saját forrás kiegészítésére. A gondot ebben az esetben csak az okozza viszont a számomra, hogy pillanatnyilag – információm szerint – 144-féle állami pénzalap működik, amely az önkormányzatok számára áttekinthetetlen, és különösen áttekinthetetlen azoknak a vidéki kistelepülésen dolgozó szakembereknek, polgármestereknek a számára, akik messze vannak a központtól és nem ismeretesek számukra a minisztériumok útvesztői.
Azt gondolom, hogy egyszerűsíteni kellene, egyértelművé kellene tenni, hogy melyek ezek az állami pénzalapok, amelyekből pályázni lehet a saját forrás kiegészítésére, és ezzel előnyösebb helyzetbe kerülhetnek ezek a hátrányos helyzetű települések.
Szintén jó és támogatandó az, hogy eleve egy kiegészítő keretet kíván meghatározni ez a céltámogatási törvény, amelyet a Környezetvédelmi Minisztérium kezelne, és egy, a kormányzat által összeállított lista alapján azon települések igényelhetnének innen pénzt, amelyek hátrányos helyzetűek. Itt is apró gond az, hogy sokan vitatják annak a településkörnek a jogosultságát, amelyet a Kormány kijelölt, illetve amelyet a kormánytervezet, a kormányrendelet tartalmaz, és fontos lenne ennek a településkörnek az aktualizálása – magyarul: újra meg kellene határozni azokat a településeket, amelyek igényjogosultak lennének a kiegészítő támogatásra.
Eddig részben a pozitívumairól beszéltem ennek a törvénytervezetnek. Vannak kétséges pontjai, kétséges részei is ennek a törvényjavaslatnak, amelyek újragondolást igényelnek, és amelyek számunkra nem túl szimpatikusak.
A kétségek egyik köre a támogatások milyensége, tehát, hogy mit támogat az állam, a központi kormányzat és a Parlament – a bevezetőben már utaltam rá, hogy nehéz meghatározni, hogy három évre előre mik azok a területek, amelyekre a központi költségvetésnek pénze lesz a következő időszakban. És hogyha ezt nem tudjuk garantálni, akkor véleményem szerint kétséges és fölösleges meghatározni három évre azt a kört, ami támogatásra érdemes.
Kétséges számomra az is, hogy – az eddigi gyakorlatnak megfelelően – továbbra is a Kormány lesz jogosult összeállítani a támogatandó települések körét. Azt gondolom, hogy az eddigi viták, anomáliák és kétségek – amiről szintén beszélt az előttem szóló MDF-es képviselő – azt bizonyították: jó lenne a szubjektivitást kiszűrni a céltámogatások eldöntéséből. De azt hiszem, ez nem lehetséges akkor, hogyha csak egy minisztériumot vagy egy kormányszervet bízunk meg azzal, hogy eldöntse, melyik település jogosult a céltámogatásra és melyik nem – amikor mindig kevés a pénz, és mindig mérlegelni kell, hogy két hasonló pályázat és két hasonló igény közül melyik kapjon támogatást. Azt hiszem, ezen a szubjektivitáson részben segíteni lehetne, hogyha az elbírálás menetébe az önkormányzatok szövetségeit hatékonyabban vonná be az előkészítő, és ezt ebben a törvényben is rögzítené. Meggyőződésem, hogy az önkormányzatok szövetségei hatékony véleményt és hatékony igényjogosultságot tudnának megállapítani a pályázatok elbírálása tekintetében, és a kétségek, kételyek, amelyek az elmúlt két évben megfogalmazódtak, kiszűrhetők lennének.
Kétséget ébreszt a 14. § is, amely a jogosultságukat elvesztő önkormányzatoktól visszamaradt pénzek kezelését irányozza elő. A paragrafus szövegéből nem derül ki, hogy mi lesz ezzel a pénzzel, mi lesz azzal a pénzzel, amit az önkormányzatok – objektív okokból – nem tudnak lehívni, nem tudják a beruházásaikat elkezdeni vagy szüneteltetniük kell a beruházást. Az indoklásban megtaláljuk azt, hogy ez a pénz hová kerül. Az indoklásból kiderül, hogy ez az önhibájukon kívül hátrányos helyzetben lévő települések támogatását célzó alapba fog kerülni. De azt gondolom, hogy egy törvény szövege ilyen pontatlanságokat nem tartalmazhat, és szükséges ennek a törvényi – paragrafusokban történő – egyértelmű rögzítése.
És most azokról, amik számunkra rossz benyomást keltettek, és amik számunkra elfogadhatatlanok ebben a törvényjavaslatban.
(17.10)
Alapvetően elhibázottnak és túlbürokratizáltnak tartjuk azt, hogy létre kíván hozni ez a törvény egy állami fejlesztési intézetet, illetve az állami fejlesztési intézetek hatáskörébe kívánja utalni a céltámogatási pénzek és különösen a címzett támogatást biztosító pénzeknek a kezelését és az utalását.
Én azt gondolom, hogy erre semmi szükség nincsen, eddig is közvetlenül az önkormányzatokhoz lehetett utalni ezeket a pénzeket, és nincs szükség arra, hogy egy köztes szint túlbürokratizálja ezt a rendszert.
A célt sejteni véljük, a cél az lehet, hogy az állam, a kormányzat a céltámogatás összes fillérét állandóan nyomon kívánja követni, és látni akarja, hogy adott alkalommal hol van ez a pénz és ki akarja küszöbölni azt, hogy az önkormányzat számláján ez esetleg két-három hétig vagy egy-két hónapig ott legyen, és ezzel az önkormányzatok esetleg valami mást is tudnának kezdeni az idő alatt, amíg ez a pénz szabadon a rendelkezésükre áll.
És itt szeretném megcáfolni Fekete Pálnak azt a megjegyzését, amely az előbb arról szólt, hogy az önkormányzatok egy része felelőtlenül gazdálkodik a céltámogatás pénzeivel és pénzszórás volt tapasztalható a céltámogatások felhasználása során.
Én azt gondolom, hogy éppen azok a szorító intézkedések, amelyeket az elmúlt egy-két évben bevezettünk a költségvetési törvényben és a céltámogatás kapcsán, azok, amelyek arra ösztönözhetik az önkormányzatokat, hogy pocsékoljanak a pénzzel. Ugyanis most már ott tartunk az elmúlt évi költségvetésben, hogy büntetőkamatokat kell fizetni, hogyha az önkormányzatok nem tudják azonnal felhasználni a pénzüket, illetve hogyha – és ezt a céltámogatási törvény tervezete is tartalmazza – olcsóbban tudják megvalósítani a beruházásaikat, mint ahogy azt eredetileg tervezték, akkor vissza kell fizetniük az államkasszába a fennmaradó pénzeket.
Én azt gondolom, ez egy hibás szemlélet és hibás gyakorlat. Ha az állam már egyszer azt a pénzt az adott önkormányzatnak biztosította, és az az adott önkormányzat helyi források, helyi eszközök, helyi aktivitás bevonásával olcsóbban és gazdaságosabban meg tudja oldani az adott feladatot, mint ahogy azt egyébként a költségvetési számítások indokolnák, akkor nem célszerű büntetni a települést azzal, hgy elvonjuk ezt a pénzt, hanem inkább hagyjuk ott, hogy esetleg ne egy tantermet tudjon építeni abból a pénzből, hanem hogyha hajlandó a polgármester és a testület és a szakemberek erre energiát fordítani és pénzt megtakarítani, akkor hadd építsenek két tantermet, ha erre van szüksége egy településnek.
Ez a szemlélet az, amelyet ez a törvényjavaslat is tartalmaz, amely pocsékolásra ösztönözhet, de az elmúlt időszakban ilyen pocsékolásról én nem tudok.
A címzett támogatások köréről szeretnék még röviden szólni, amely ebben a törvényjavaslatban egyértelműen úgy minősíthető, hogy a kormányzat lehetőséget kap arra, hogy néhány milliárd forintot teljesen szubjektív módon, minisztériumi szinten szétoszszon, szétoszthasson. Semmilyen kritériuma nincs annak, hogy ki kaphat címzett támogatást, illetve csak egy összeghatár van megjelölve, hogy bizonyos határ fölötti beruházások támogathatók ebben, de egyébként a minisztériumi szakemberek hivatottak a törvényjavaslat szerint eldönteni, hogy ki kapjon, melyik önkormányzat kapjon az adott évben támogatást.
Én azt hiszem, hogy ez a támogatási forma viszszaszorítandó és sokkal hasznosabb, hogyha céltámogatási körbe vonjuk ezeket az eszközöket és ezeket a pénzeszközöket, ugyanis ebben garantálni lehet azt, hogy az önkormányzat mekkora saját erőforrást tegyen le, és világosan lehet látni, hogy kik azok, akik erre képesek és kik azok, akik igényjogosultak a központi támogatásra.
Tisztelt Ház! A mondandóm végén még egyszer összefoglalóan azt kell mondanom, hogy maga a beterjesztett törvényjavaslat szándéka támogatandó, az támogatandó, hogy a céltámogatási rendszerben, a céltámogatásban – amely alanyi jogon jár az önkormányzatoknak – és annak elosztásában változtatni kell, a változtatás iránya is támogatandó azokkal a fenntartásokkal, amelyeket az előbb, rövid beszédemben ismertettem. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
