KIS ZOLTÁN, DR. az SZDSZ vezérszónoka:
KIS ZOLTÁN, DR. az SZDSZ vezérszónoka:
KIS ZOLTÁN, DR. az SZDSZ vezérszónoka: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Miniszter úr azzal fejezte be beajánló expozéját, hogy új földtörvény kell. Valóban, új földtörvény kell, én ezzel kezdem, sőt kellett volna már ezelőtt két évvel új földtörvény, erdőtörvény, természetvédelmi törvény, a föld tulajdonjogának egyszeri és mindenkori időre szóló végleges, megnyugtató rendezése, ami a mai napig sem történt meg. (Tirts Tamás: Hála a Kisgazdapártnak!)
Én nagyon sajnálatosnak tartom, hogy a két szakbizottság egybehangzóan nem tartja alkalmasnak ezt a törvénymódosító tervezetet általános vitára. Ennek ellenére itt a kora esti órákban tovább folyik a vezérszónoklati sor, amelyben támogató és kevésbé támogató vagy kritikus megjegyzéseket hallunk vagy fogunk még hallani.
Ha nem veszik rossz néven, én szeretettel arra hívnám fel a szaktárcát, hogy gondolkozzon el ezen, és ha lehetséges, akkor inkább ezt a törvénymódosító tervezetet vonja vissza vagy annak átdolgozását kezdeményezze. Hogy miről is van itt szó?
Azzal egyetértünk a miniszter úr és a Kormány előterjesztésében, hogy itt nem lehet átfogó szabályozást adni, egyszerűen technikai kérdések megoldásáról van szó, az élet által megkövetelt és szükségtelenné váló folyamatok kikapcsolásáról és egy új mechanizmus beindításáról. Ami az én véleményem és a pártom véleménye is, hogy ez egy előremenekülés, ez egy olyan játék, amikor egy rákényszerített bürokrácia kényszerből, a politikusok által meghozott jó vagy kevésbé jó törvények végrehajthatósága érdekében kezd el dolgozni, és ebből a munkából nem is mindig a legjobb eredmény szokott kisülni. Sajnos, erre most épp egy példát találunk a mai napon is.
Amikor a kárpótlási törvények végrehajtásához még mindig módosító indítványok érkeznek, és egy olyan törvénnyel kell dolgoznunk, ami folyamatos mozgásban van – ugyanez vonatkozik az átmeneti törvényre, a szövetkezeti törvényre –, akkor a mezőgazdaságot nagyon és alapvetően érintő földtulajdonjogi rendezés, az ingatlan-nyilvántartási törvényerejű rendelet módosítása csak egy átmeneti, éppen a percnek megfelelő módosításokat jelenthet. És ezeknek a technikai módosításoknak talán – ha nem veszik tőlem rossz néven – elegendő lett volna egy olyan rövidített megoldásával találkoznunk, amely azoknak a jogszabályhelyeknek a hatályon kívül helyezését célozza, amelyekre a miniszter úr is utalt.
(19.40)
Nevezetesen a szövetkezeti tulajdonra vonatkozó kiemelt szabályozásnak a kiiktatása.
Egyebekben nem látom ezt olyan horderejűnek, hogy érdemes lenne esetleg hónapokat is vitatkozni ezen, mert azok a részaránytulajdont rendező technikai szabályok, amelyek itt ugyan megjelennek és nem eléggé egyértelmű módon nyilvánulnak meg, azok esetlegesen megoldhatók némi törvénymódosítással, vagy ne adj' Úristen, kormányrendelettel – ugyanis a földhaszonbérletre vonatkozó részletes szabályokat eléggé el nem ítélhető módon kormányrendelet szabályozza. Ezzel szemben itt ebben a törvényben is találkozunk olyan tiltó rendelkezésekkel – amelyekre esetleg majd kitérek –, amelyek a föld használóját eléggé komolyan érintik, és részben a tulajdonosok rendelkezési jogát is sértik, illetve törvényi szinten természetesen korlátozzák.
Részleteiben talán kitérnék azokra a gondolatokra, amelyeket önök is mint vezérelveket jelenítettek meg, és amelyekre önök is úgy gondolnak és amelyekről úgy emlékeznek meg e törvénytervezet tárgyalásánál mint elévülhetetlen érdemekre a haladás útján. Itt az állami tulajdon – amely ugye nem vállalkozói tulajdonként marad meg itt a jövőre nézve is – természetesen korlátozva lesz a kezelői jog intézményével, azzal a szervezettel, amelyet majd külön törvény fog meghatározni; a vagyonkezelői szerződések tartalmát külön törvény fogja meghatározni.
Ez a törvény mit határoz meg? Azt, hogy letiltja a kezelőnek a rendelkezés jogát az elidegenítés és a megterhelés vonatkozásában. Nagyon helyes, egyetértek vele.
Ezzel szemben megjegyzi, hogy a vagyonkezelői szerződések megkötése után a kezelői jog elidegenítése tilos. Kógensen megtiltja ennek az átruházását. A 42. §-ban átmenetileg engedélyezi akkor, ha erre a megfelelő hatósági jogosítványokat megkapja. Ellentmondást érzek ebben. Miért kell a jövőre nézve letiltani, ha átmenetileg még engedjük? Vagy miért nem abban a külön törvényben határozzuk meg, amely majd a vagyonkezelői szerződések lényeges tartalmi elemeit lesz hivatott rendezni?
Én úgy gondolom, ez nyilvánvalóan akkor lenne megnyugtató és végleges rendezési elv, ha ezeket a törvényeket is látnánk itt, legalább a koncepció szintjén. Ugyanezt mondom – még egyszer – a földvédelmi, az erdő- és környezetvédelmi törvényekre is. Tudom, ez most csak egy kipipálás, ezt elintéztük, most egy kis szünet van, egy kis szusszanásnyi idő, hogy majd követni tudjuk azt a folyamatot, amelynek előrelátható motivációit nem ismerjük, de már szabályozni akarjuk.
A kezelői jogon túl, ami egy kicsit engem fölbosszantott, ez a földrendező bizottságok és a részaránytulajdonosok fórumának az összekapcsolása. Nem is értem, hogy ez hogyan jön ide, és megdöbbentett, amikor a kormánypárti, az MDF-es vezérszónok ezt követendő példaként hozta elénk. A földrendező bizottságok egészen más érdekszférában dolgoznak. Egészen más az, amit ők a földtulajdon kialakításával és gyakorlatilag a birtokbaadás lehetőségeinek a kialakításával kapcsolatosan végeznek, mint a részarány-tulajdonosok érdeke, akik tulajdonképpen arra ösztönzöttek és abban egységes az érdekük, hogy az ő általuk ugyan meg nem nevesített – és én tudom, hogy csak átmenetileg fönnmaradó – részaránytulajdon vonatkozásában tudják rendelkezési jogaikat gyakorolni.
Igen ám, de ez a rendelkezési jog sem lehet egységes, mert a részarány-tulajdonosok eddig egy kategóriát képeztek. Mégpedig a termelőszövetkezeti tagok kategóriáját, akiknek a korábban tulajdonukban levő föld akár földbeviteli kötelezettség, akár egyéb jogcímen került szövetkezeti használatba.
Most ez a kategória bővülni fog. Ide jönnek a kárpótlás alapján földtulajdont szerzettek, akik önállóan nem kívánják hasznosítani földjeiket, valamint ide jönnek a termelőszövetkezeti tagok és alkalmazottak, akik az átmeneti törvény rendelkezései alapján jutnak földtulajdonhoz. Ez a réteg már egy heterogén társaságot feltételez, mert van, aki ott akar megélni és ott akar dolgozni, lásd a szövetkezeti tagokat, és ők nyilván másképpen fognak viszonyulni a haszonbérlő felé, mint azok, akik a földjüket éppen csak olyan kényszerből viszik be közös földhaszonbérlet formába, mert akár képességük, akár koruk, akár egyéb okok miatt nem tudják saját maguk vagy családjuk segítségével művelni.
Ezek között azt a várhatóan megjelenő érdekellentétet, amelyre itt a törvénynek bizonyos rendelkezése is utal, nem célszerű úgy lejátszani, hogy erre kifejezett rendelkezéseket adunk azzal, hogy a törvény némely helyen túl szigorú, másik helyen viszont nem rendez olyan utat, amin a szabad kezdeményezésnek esetlegesen törvényi lehetőségét biztosítaná. Én nagyon helyesnek látnám – és nem egyedül vagyok ezzel a véleménnyel –, ha a részarány-földtulajdonosoknak a szabályozási lehetőségét megnyitnánk, és kvázi így tulajdonosi rendelkezési jogokat – azon belül, amit a törvény megenged – nagyobb térben nyitnánk meg.
A kisajátítás most egy példa erre. A törvénytervezet azt mondja, hogy ha kisajátításra kerül sor, akkor a kisajátításért kapott kártalanítási összeget a részarány-tulajdonosok között majd szépen föl kell osztani aranykoronák szerint, és aki ahogy jelentkezik, abban a sorrendben kaphatja meg a kártalanítási összeget, amelynek részletes szabályait alapszabályban kell rendezni a földhasználat… – itt a földhasználatról, a földhaszonbérlőről mindig majdnem a szövetkezetek jutnak eszembe, mintha úgy készült volna ez a törvény, hogy csak ebben a kategóriában gondolkozik, itt az utalás is erre mutat.
Egy ilyen kisajátításnál, amely kényszer-tulajdonelvonást jelent gyakorlatilag, ha én abban a kategóriában gondolkodom, amely a részarány-tulajdonosnak az érdekét képviseli, akkor őket nyilvánvalóan nem hagyhatom ki abból az eljárásból sem, amely a kisajátítási eljárásban az alkut jelenti a kártalanítási összegnél. Ugyanis a tervezet szerint már nincs tovább, egy adott tényhelyzet áll be, amikor már csak azon lehet vitatkozni, hogy ki milyen sorrendben kapja meg azt a kártalanítási összeget, amely már egy jogerősen lezárt kisajátítási eljárás végeredményeként jelent meg.
Jó lenne, ha itt nem a földhaszonbérlő lenne a domináns, hanem a részarány-tulajdonosok. Annál is inkább, mert mi van abban a helyzetben, ha mondjuk egyáltalán nem jelentkezik egyetlenegy részarány-tulajdonos sem, hogy ő igényt tartana a kártalanítási összegre, azt mondja, igenis a földrészarányomra tartok én igényt, és nem rajtam múlott, hogy ez a kisajátítás így ment végbe, ahogy végbement. Tehát ezt a dilemmát valahogy kezelni kell.
Kezelni kell a másik oldalról a földhaszonbérlőnek a védelmét is, mert itt azért mondjuk ki tisztességgel, még mindig 4-500 ezer embernek a munkaalkalmáról van szó. És ha az a földhaszonbérlő nem tud tervezni, nem tudja, azon túl, hogy van egy ötéves minimális korlát, amely alatt nem lehet részarány-földhaszonbérleti szerződést kötni, ha nem tud egyéb szempontok szerint is tervezni, akkor ez a bizonytalanságot csak növeli.
Ha már a földhaszonbérletnek egyes szabályaira kitérünk, akkor azzal, amivel kezdtem a mondataimat, hogy jó lett volna, ha a földhaszonbérletet azon a konstrukción hagytuk volna, ahol most van, most ezzel szemben a másik variáció az, hogy emeljük föl ide, de akkor szabályozzuk le a földhaszonbérletnek a teljes vertikumát, amit nyilván – a kormányzat is tudja – jelenleg nem lehet megcsinálni. Nem lehet, mert a folyamatok még kiszámíthatatlan vonalban mennek.
Azt mondja, hogy az összevont földrészarány-tulajdonnál a földrészarány-tulajdonosok fóruma meghatározhatja azokat a táblákat, azokat a területeket, ahonnan – amikor a földhaszonbérleti szerződés lejár – a föld kiadható. Ezt meghatározhatja helyileg, helyrajzi szám szerint és földterület szerint is. Igen, ez a járható út, de nemcsak egy helyen kell feljogosítani a földrészarány-tulajdonosoknak a fórumát, hanem én ki sem emeltem volna ezt, azt mondtam volna, a tulajdonosi rendelkezés jogkörébe tartozó valamennyi döntést, egyeztetve a földhaszonbérlőkkel, együttesen oldják meg és belső szabályzataikban rendezzék. Megnyugtatóbb lett volna. Éppen azért, mert nem tudjuk, milyen folyamatok várhatók és hogyan fog ez megindulni.
Csak egy példa megint. Itt vannak az utak, amivel a tisztelt kollégám az előbb befejezte, amelyeket a földrészarány-tulajdonos terhére kell kimérni. Tehát csökken a területe az úttal. És akkor mi van, ha pontosan olyan telekminimumot fog elérni azzal, hogy az út kikerül a tulajdonából, hogy már önálló telekként nem is vehető nyilvántartásba? Mert ilyen problémák is vannak, mert vannak jogszabályok, amelyek ezeket is előírják.
(19.50)
Tehát ez csak egy technikai dolog, de számolni kell vele. Millió egy ilyen példát lehetne mondani.
A földvédelmi szabály. Örömmel üdvözlik, hogy a földvédelem milyen magas színvonalú szabályozást nyert ezzel a törvénnyel. Semmilyet nem nyert. A földvédelem akkor jelent valamit, ha a kivonással és a művelésiág-megváltoztatással kapcsolatos szankciók olyan szigorúak, hogy a spekuláció lehetőségét kizárják. Itt kellett volna egy módosítót hozni, hogy milyen feltételek és milyen földvédelmi járulék megfizetésével lehet kivonni. Az, hogy korlátoztam a kivonást, jó dolog. De ennek van egy másik oldala is, hogy megéri, vagy nem éri meg.
A nagy hazai föld védelme, a külföldiek tulajdonszerzési korlátozásának kivételként történő megjelenítése. Ugyanis az általános szabály az, hogy a külföldi szerezhet ingatlant, kivéve termőföldtulajdont és védett természeti területen lévő tulajdont. Ez a két kivétel van. És ehhez rendeli aztán a csere, a kisajátítás és a közös tulajdon megszüntetéséből eredő kivételeket.
Nem kell jogásznak lenni, nem kell rafinált rókának lenni, hogy ismerjük: az ilyeneket, az ilyen rendelkezéseket milyen könnyű és egyszerű kijátszani, akár bérlettel, akár egy gazdasági társasággal, amelyben történetesen épp egy külföldi is tag, akár megbízás alapján fölvásárolt földekkel. Tehát ez a szabályozás – ez a normatív szabályozás – a gyakorlati életben várható – ha úgy tetszik – visszaéléseknek nem vet gátat. Ha ezt a szigorú kitételt némiképp módosítanánk, és azt mondanánk, hogy igen, nem szerezhet termőföldtulajdont és védett természeti területet, de meghagynánk azt a lehetőséget, hogy egy állami kontroll mellett, tehát egy erre feljogosított szervezet, amely megállapíthaná a szerződés tartalmát, különböző kötelezettségeket előírhatna egy opciós jog fönntartása mellett, talán célravezetőbb lenne. Mert akkor egy ellenőrzött folyamatot látnánk, nem zárnánk be a kaput, és garanciát is kapnánk arra, hogy az így megszerzett földterület belföldi hasznosítása úgy történik, hogy az lehetőség szerint a nemzetgazdaságnak se legyen kárára. Talán ezen is el lehetne gondolkodni.
Említette a miniszter úr, hogy a földrészarány-tulajdonok bevitelét követően nyitott az út, amennyiben a földhaszonbérlő és a részarány-földtulajdonos a továbbiakban a szerződést nem kívánja fönntartani, hogy a föld kivitelre kerüljön, kimérésre kerüljön azon a településen, ahol az a földhasználó használatába, illetve birtokába került. Ez némi pontosítást igényel, mert ez szabatosan úgy van megfogalmazva, hogy lehetőleg azon a területen, ami már azt jelenti, hogy én nem tudtam ott kiadni, igaz, hogy ebben a községben került a közös használatba, de majd másutt adjuk ki. Azért a fogalmazás vagy pontos, vagy nem tudom, hogy mi lett elhallgatva. De sajnos, ez problémát fog jelenteni, mert akadnak, akik ezzel talán vissza akarnak élni.
Az ingatlan-nyilvántartásról is mondanék néhány gondolatot.
Az átalakítás és a korszerűsítés elkerülhetetlen, ennek a technikai szabályait rendező megállapítások véleményünk szerint járhatóak. Egy olyan dolog van, ami aggasztó és elgondolkodtató. A személyi szám használata helyett bevezetésre kerülő úgynevezett személyi azonosító szám. Ami ebben a törvénytervezetben ismételten nem kap garanciát, mert egy utalást tartalmaz, hogy a külön törvényben az adatok védelme vonatkozásában minden előírás betartva, csak belső használatban engedélyezett. Nem akarok rosszmájú lenni, de csinálnak most vagyonnyilatkozatokat az emberek, bejárnak az adóhatósághoz elszámolni, meg különböző módszerei vannak, hogy a láthatatlan jövedelmeknek az útját követni lehessen, vagy a láthatónak a hozadékát. Ha egy ingatlannyilvántartásban nem elegendő a név, a születési év és az anyja neve, hanem még egy külön kódolt azonosító jel kell, ami tudom, hogy a számítógépes feldolgozás meggyorsítását célozza – ezt már jól tudom –, de ez, még akkor is, ha ez belső használatra kerülhet csak, addig, amíg ez taxatíve külön törvényben megfogalmazásra nem kerül, és ennek a védelme le nincs biztosítva, mostani elfogadása vagy tárgyalása meglehetősen kétséges.
Ennyiben próbáltam a kritikai, és némiképp azért a módosító jellegű észrevételeket is a Szabad Demokraták Szövetsége nevében előadni, és nagyon kérném a tisztelt Kormányzatot és a földművelésügyi tárcát, hogy ha olyan jellegű törvénymódosító elképzelések vannak, amelyek azt az ágazatot érintik, amelynek további sorsa nem politikai kérdés csupán, hanem nagyon komoly gazdasági is, és amely vonatkozásában itt a Parlamenten belül – hála a jó Istennek – nem ellenzék és kormányzópárt, hanem nagyjából szakemberek megbeszélése immár folyamatos, és több hónapra visszavezethető, hogy keresse a kapcsolatot, és a legközelebbi tárgyalásnál – még akár ennél a törvénynél is – legyen arra mód, hogy együttesen, közösen, a gyakorlati problémákat is elemezve, és a várható szabályozási rendszer optimális megoldása felé hatva közösen gondolkodjunk.
Ne vegye sértésnek miniszter úr ezt a hozzászólást. Higgye el nekem, hogy ha néha egy picit kemény is volt, ez azért van, mert a jövőre nézve igazán nem szívesen venném, ha ugyanúgy módosító indítványok tömkelegével találkoznánk egy-két hónap, három-négy-öt hónap múlva, mint ahogy sajnálatos módon az agrárszférában szinte havonta is, és indokolt módosító indítványok, de egy technikát vagy lekezelünk, és akkor mindenre játszunk, ami törvényhozás szintjén nem lehet, vagy pedig megpróbálunk olyan szabályozást adni, hogy ezek a folyamatok ellenőrizhető, olyan mederben folyjanak, amelyek, úgy gondolom, hogy ennek az országnak a javát kellene már hogy szolgálják.
Nagyon szépen köszönöm, és elnézést, hogy kicsit hosszú volt. (Taps.)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
