SZENDREI LÁSZLÓ, DR. a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjának vezérszónoka:
SZENDREI LÁSZLÓ, DR. a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjának vezérszónoka:
SZENDREI LÁSZLÓ, DR. a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjának vezérszónoka: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A gazdasági jogalkotásban megtett eddigi változások indokolttá teszik a termőföld védelmére vonatkozó rendelkezések lehetőleg komplex módon történő újraszabályozását. Az ingatlanok tulajdoni, használati, hasznosítási és forgalmi viszonyainak korszerű szabályozása azt a kérdést veti fel, hogy ez a munka elvégezhető-e jelenleg, elvégezhető-e komplex módon, egy törvényben.
A földre mint termelőeszközre és mint vagyonra vonatkozó tulajdoni viszony a változások, a váltások időszakában van. A tulajdonra vonatkozó szabályok már nagyjából elkészültek, és a végrehajtás a kiteljesedés szakaszában van. A működtetésre vonatkozó törvény tehát nem késhet. A teljes szabály azonban akkor lehet aktuális, ha a földre vonatkozó tulajdonviszonyok véglegesen kialakultak, vagy kézzelfogható közelségbe kerülnek. A komplex szabályozásnak ez az akadálya, és az a tudományos kérdés, hogy a föld sajátosságai indokolják-e a vele kapcsolatos viszonyok önálló szabályozását.
Amellett is nagyon sok érv van, hogy a tulajdoni, használati viszonyok szabályozhatók a polgári jog keretei között. Ezt a kérdést a tulajdonviszonyok, a célba vett piacviszonyok kialakulása fogja megoldani. A jelenlegi törvényi szabályozás azonban már nem felel meg az alapvető működéshez sem, így nem lehet halasztani a földről és az ingatlan-nyilvántartásról szóló törvény és törvényerejű rendelet módosítását, természetesen azzal az igénnyel, hogy a módosítás mint a törvényhozás egyik módszere nem konzerválhatja a jelenlegi helyzetet. Emiatt ajánljuk alapos tárgyalás és nagyon indokolt módosítás után a törvényjavaslat elfogadását.
Tisztelt Ház! A tulajdonmozgások közepette a korszerű piacgazdasági viszonyoknak megfelelő, rugalmasan alkalmazkodó szabályokat kell teremtenünk mind a termőföldre, mind pedig az ingatlan nyilvántartására. Egyidejűleg követelmény az is, hogy a javaslat alkalmazkodjon az új jogszabályokhoz, hogy divatosan fejezzem ki, azokhoz kompatibilis legyen. Ezt a megegyezőséget, csatlakoztathatósági igényt kifejezi a javaslat bevezető mondata is.
A törvényjavaslat törvényhozási kényszerhelyzet következménye, ezért általános minősítése nem lenne ildomos. Előírásai átmeneti jellegűek, még akkor is, ha egy-egy pontja jövőbe mutató és időtálló lesz. Az átmeneti jelleget igazolja az is, hogy a törvényjavaslat beterjesztése óta meghozott egyes törvények máris szükségessé teszik egy-egy részének megváltoztatását, módosítását. Ez elsősorban a földről szóló 1987. évi I. törvény korszerűsítésénél helytálló, ezeket a következőkben részletezem.
Az erdőre mint ilyen művelési ágú termőföldre és a földön fekvő épületre és építményre, ezeknél a kezelői joggal kapcsolatban a törvény hatályának pontosítása indokolt. Ugyanígy tekinthető a zártkerti föld mint kategória kiiktatása is. A javaslattevő gondosságára vall a 45. § felvétele, amellyel más jogszabályban – itt az illetéktörvényre gondolok – e kategória kezelése oldódik meg.
A földet ténylegesen használó haszonbérlőnek a termőföldre, a tanyaépületre és az ehhez tartozó termőföldre vonatkozó elővásárlási jog biztosítása egyetértésünkkel találkozik. A végrehajtási rendeletben célszerű azonban a tanya fogalmának meghatározása, mégpedig a jelenlegi gazdasági tartalommal és szereppel, mert bár ez a fogalom kárpótlási törvényben is szereplő, élő jogi definíciója nincs. A védett természeti területen a magyar állam elővásárlási jogát már a kárpótlási törvény meghozatalakor eldöntöttük. Új szabály azonban a jogkör gyakorlójának a megjelölése. Most már csak az a kérdés, hogy az előírás gyakorlására mikor kerülhet sor, mikor lesz a természetvédelmi igazgatóságoknak az elővásárlási jog érvényesítéséhez pénzük.
Vitatottabb azonban az építési telek bérlőjének elővásárlási joga. Ha szinkronban akarunk maradni a haszonbérelt területre elfogadott álláspontunkkal, akkor az elővásárlási jogra itt is igent kellene mondanunk.
A telekgazdálkodáshoz fűződő sajátos érdekek – arra is tekintettel, hogy építési telkekkel legnagyobb részt az önkormányzatok rendelkeznek – megfontolás tárgyává teszik e vonatkozásban az elővásárlási jog biztosítását. Meggondolandó, hogy az építési célú felhasználásra szolgáló telkek esetében a tulajdonjog korlátozása indokolt-e. Meg kell-e hagynunk a jogot a tulajdonosnak arra, hogy a vevőt korlátozás nélkül maga választhassa meg. Erre vonatkozóan képviselőcsoportunk az álláspontját később alakítja ki.
Az állami tulajdonban álló ingatlanok kezelésére vonatkozó javaslatot a jövőbe mutatónak tartjuk. A tulajdonosi jog gyakorlásának egy állami szerv kezelésébe kerülése biztosítja a vagyon áttekinthetőségét és kizárja az úgynevezett, az alapítói szervekhez telepített protekcionizmust.
A kincstári vagyon kezelői joga megváltozik és a kezelő nem jogosult az ingatlan elidegenítésére, megterhelésére. Addig is, amíg a kincstári vagyonra a javaslatban is előrejelzett külön törvény meg nem születik, igen indokolt a kezelői jog gyakorlásának korlátozása.
A javaslat 42. szakasza előírja, hogy ennek a törvénynek a hatálybalépéséig a kezelő az általa kezelt ingatlan kezelői jogát vagy tulajdonjogát az alapító hozájárulása nélkül nem idegenítheti el, beleértve a gazdasági társaságba vitelt és a határozott időre szóló bérbeadást is. Nagyon jó lenne, ha ez a szabály most is élne. A tilalom hiánya ugyanis lehetővé teszi – sajnos nem elvétve – a morálisan kifogásolható vagyonkiajánlást.
A javaslat a 11. szakaszában a szövetkezeti használatban maradó magántulajdonú földekre írja elő a tulajdoni részarány szerinti nyilvántartást. Ezt az átmeneti megoldást is el kell fogadni, mert – ahogy a miniszteri indoklásból is kitűnik – technikailag nem vagyunk képesek a 3-4 millió hektárnyi föld felparcellázására. A felkészülés során úgy gondoltuk, hogy méltányos határidő kitűzésével legalább a táblákra, egybefüggő földdarabokra lemenően javasoljuk a tulajdoni részarány meghatározását. Ennek a jogtechnikai megoldásán töprengve ért bennünket dr. Szabó Lajos kisgazdapárti képviselő úr 6791-es számon benyújtott törvényjavaslata a földrendező bizottságok feladatairól és a hatósági jogköréről.
A valós tulajdoni érzet megalapozását szolgálná a tulajdoni részarány minél pontosabb területi behatárolhatósága. Azonban, ha a tulajdoni részarányból gyorsan lehetséges kimérhető és birtokba vehető termő földterület, el kell kerülni a fáradságos, elhúzódó és feltehetően sok vitával járó, úgynevezett tábla szerinti tulajdoni részarány kidolgozását. Ha a tisztelt Országgyűlés gyorsan megalkotja a földrendező bizottságokról szóló törvényt, csaknem bizonyosan elhagyható a jelen javaslat 14. szakaszának (4) (5) (6) bekezdése, a 20. § és a 28. §-ba foglalt, a földkiadás szabályai címet viselő 17. fejezet.
Visszatérve a javaslat e szakaszához, ez abból indul ki, hogy az 1992. évi II. törvény alapján a földkijelöléseket, az egyes földalapok elkülönítését településenként hajtják végre. Mivel ez a gyakorlatban nem így történt, ezért a törvényjavaslat (2) és (3) bekezdésében a településenkénti kitétel indokolatlan, elhagyására módosító javaslatot nyújtunk be.
(19.30)
A külföldiekkel szemben a termőföld tulajdonjogának megszerzését illetően ugyanolyan szigorúak akarunk lenni, mint a legtöbb európai állam. Vagyis a szerzési lehetőséget a legvékonyabb csatornára szorítjuk vissza.
Az egyre fogyó termőföld, a ki nem alakult földpiac, a hazai földművelők védelme indokolja, hogy amennyire lehet, védjük az ország földalapját. Elejét akarjuk venni a különböző jogi ügyeskedéssel megnyitható földszerzésnek, hogy a külföldi csak a törvényes öröklés és a kárpótlási célú árverésen szerezhessen új tulajdonjogot.
Ki kell emelnem, hogy a tilalom csak a termőföldre, a természeti védelem alatt álló területekre vonatkozik, és nem jelenti azt, hogy a külföldiekkel vegyes gazdasági társaságok nem juthatnak a működéshez szükséges földterülethez.
A javaslat benyújtását követő időben meghozott 1992. évi L. törvény 3. §-a szabályozta a tulajdoni részarányt. Így nem indokolt az ismételt szabályozás, amit a 19. § (1) és (3) bekezdésének elfogadásával tennénk meg.
A termőföld mint alapvető termelési eszköz védelme érdekében elképzelhető viszont a 21. § kiegészítése. A kárpótlásról szóló törvény azt írja elő, hogy a kárpótlással megszerzett földet a tulajdonosa a szerzéstől számított 5 éven belül bármelyik évben nem hasznosíthatja, a termőföldet – idézem: – "kártalanítás nélkül állami tulajdonba kell venni és árverés útján kell értékesíteni".
A javaslat szerint a nem kárpótlási jogcím alapján szerzett vagy a meglévő termőföld elhanyagolása legfeljebb földvédelmi bírsággal sújtható. A különbségtétel felülvizsgálható, s eldönthető, hogy az előbbi fenyegetettséget ebbe a törvénybe is belefoglaljuk-e.
A javaslat 28. §-a új 16. és 17. fejezet beiktatását írja elő. A 16. fejezet tartalmazza a termőföld értékének meghatározására vonatkozó szabályozást. Kötelezően előírja a gazdálkodó szervezetek részére a tulajdonukban és használatukban lévő és a könyveikben nulla, illetőleg a megváltási értéken nyilvántartott termőföldek átértékelését.
Az átértékelésre vonatkozó javaslat idejét múlta, mivel a szövetkezeti átalakulás időszakában – amely ez év december 31. napjával lezárul – valamennyi szövetkezeti föld magántulajdonba kerül.
Az állami gazdaságok kezelésében lévő földek tekintetében is változik a helyzet a privatizációs törvények végrehajtása során. Az állami gazdaság könyveiben nem jelenhet meg az állami föld, amellyel ténylegesen más szerv, például az ÁVÜ és az ÁVRT rendelkezik. Ezért indokolt a javaslat 16. fejezetének az elhagyása.
A 17. fejezet pedig a földkiadás szabályairól rendelkezik. Az előbbiekben említettem már, ha a földrendező bizottságok hatósági jogköréről szóló törvény megszületik, erre a fejezetre nincs szükség. Ha ez mégsem születne meg a jelen javaslat elfogadása előtt, akkor szükséges a fejezet átalakítása, módosítása. Ennek az az indoka, hogy a javaslat nem tesz különbséget a földbeviteli kötelezettség alapján keletkezett részaránytulajdon és a szövetkezeti átmeneti törvény alapján keletkező új részaránytulajdon között. Úgy igazságos, hogy a részaránytulajdonnal megfelelő településhez kötött földkiadást ott írjuk elő, ahol konkrét földrészlet volt a részaránytulajdon alapja.
Ha ez most minden előzmény nélkül keletkezett és korábbi tulajdonhoz nem köthető, ott a földkiadást sem lehet konkrét településhez kötni.
A tárgyalt ponthoz kapcsolódóan még három pontosító észrevételt teszünk. A földkiadás során a tulajdonosnak meg kell térítenie a termőföld aranykorona-értékében ki nem fejeződött értéknövekedést. A javaslat 74. pontjának (2) bekezdése tartalmaz olyan szabályt, amely ellenkezik az előző paragrafus előző bekezdésével, ezért ezt az ellentmondást módosítással kell feloldani.
Az 1992. évi II., azaz az átmeneti törvény rendelkezéseivel a különböző célú földkijelölések már megtörténtek, már nem indokolt erre új szabály meghozatala, ezért új fejezetben a 76. § (1) bekezdésének módosítása szükséges.
Ugyanígy szükségtelen a mezőgazdasági szövetkezet közös használatában lévő utak tulajdonbaadásáról rendelkezni, mert ezt az 1992. évi L. törvény már a helyi önkormányzatok tulajdonába adta.
Tisztelt Országgyűlés! Természetesnek tartható, ha a föld tulajdonjogával és használatával kapcsolatos szabályok változnak, ezt azonnal követnie kell az ingatlan-nyilvántartási előírások megváltozásának is. Ennek a követelménynek a javaslat megfelel.
A jogváltozások önálló tárgyai gyors és naprakész, mindenki által hozzáférhető, vagyis korszerű nyilvántartása a tulajdoni és használati biztonság jogi alapja. Ezért teljes mértékben egyetértünk a miniszteri expozéban foglaltakkal. Ebből a jelentősége miatt kiemelek egy mondatot:
"A tulajdoni átalakulás folyamata zátonyra futhat, ha a kialakuló új tulajdonosi rend adminisztrálása, nyilvántartása elmarad, késve vagy pontatlanul követi az eseményeket."
Ez a tétel igazság marad a tulajdoni átalakulás után is. Ezért nagyon nagy szüksége van egy korszerű, teljes biztonságot, jogvédelmet adó nyilvántartási rendszer megteremtésének.
A polgári demokráciában a jogvédelem fő intézményrendszere a bíróság. Meggyőződésünk szerint az ingatlan-nyilvántartásnak telekkönyvi rendszerben, a bíróság keretében kell működnie, ide azt vissza kell telepíteni. A telekkönyv visszaállítása nagymértékben erősítené a tulajdon elvonhatatlanságába vetett bizalmat.
A telekkönyv mint közhitelű nyilvánkönyv ugyanakkor elősegítené a vállalkozási, üzleti és finanszírozási bizalmat is.
Az elmondottakból következik, hogy a jogalkotás folyamatában a telekkönyv visszaállításában látjuk az ingatlan-nyilvántartás szabályozásának útját.
Mivel a törvényjavaslat megfelel annak a kívánalomnak, amit most támaszthatunk, szükségtelennek látom akár a miniszteri expozé, akár a javaslathoz fűzött indokolás megismétlését.
Tisztelt Országgyűlés! Szeretnénk remélni, hogy a törvényjavaslat vitája a szabályozandó kérdéshez fog kapcsolódni, és elfogadása a szakmai kérdések tisztázását követően nem fog elhúzódni. Engedjék meg, hogy ebben a reményben ajánljam a szükséges módosítások után az elfogadását. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
