PAP JÁNOS, DR. (FIDESZ)
PAP JÁNOS, DR. (FIDESZ)
PAP JÁNOS, DR. (FIDESZ) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim!
Azt gondolom, amit Jávor Károly képviselőtársam mondott, ahhoz nem szükséges mit hozzáfűzni. Csak megerősíteni tudom, hogy ebben a helyzetben nagyon higgadt, nagyon következetes magatartásra van szüksége a Parlamentben mindenkinek, és azt hiszem, hogy a Kormánynak is egy nagyon egységes, határozott és higgadt magatartást kell tanúsítani.
Amit Cséfalvay képviselőtársam mondott, a beszéd utolsó két mondatát kivéve a beszédével tulajdonképpen egyetértek. Pontosan a végén volt az, amire én azt mondtam, hogy nagyon vigyázzunk a kompromisszumos megoldással. Meg kell mondani, hogy mit értünk kompromisszumos megoldáson. Megint csak olaj a tűzre, ha azt mondjuk, hogy van kompromisszumos megoldás. Meg kell tudni mondani, hogy mi az, mire van. A legkisebb rosszat kell választani. Én azt gondolom, mi nem azért ülünk itt, hogy a legkisebb rosszat, hanem a legjobbat, a legoptimálisabbat próbáljuk elérni. Természetesen a lehetőségeink egyre szűkülnek. S én azért említettem az előbb, ha két és fél évvel ezelőtt a magyar Parlament és a magyar Kormány fél éven belül határozatot hoz, kemény, egyértelmű határozatot Bős–Nagymaros ügyében, akkor ma nincs konfliktushelyzet. Természetesen ezt az időt nem lehet nem megtörténtnek venni. Nem értek egyet azzal, hogy a legkisebb rosszat; nekünk itt a legjobbra kell törekedni.
Amit az államtitkár asszony mondott, azzal kapcsolatban a következőt szeretném elmondani. Tulajdonképpen – ahogy az államtitkár asszony mondta, abban is – lehetett érezni, hogy van a KTM-nek feladata, és van Mádl Ferenc tárca nélküli miniszter úrnak feladata. Én azt gondolom – és ez a lényege tulajdonképpen, természetesen én is tudom és én is belátom, hogy egy ilyen helyzetben, amikor a vízlépcső igen, vízlépcső nem, kompromisszum valamilyen formában, C- vagy eredeti, tehát rengeteg változat fut, még esetleg a képviselőtársaknak a fejében is, akkor – nagyon nehéz elvonatkoztatni. Én a tájat mint egységet szeretném leválasztani a vízlépcsőről.
És itt egy nagyon érdekes dolog jön. Tudniillik abban a pillanatban, ahogy ezt leválasztjuk, és csak a tájról beszélünk, akkor Mádl Ferenc tárca nélküli miniszternek nincs kompetenciája benne, mert van a KTM, amely a környezetvédelemért felelős és a természetvédelemért felelős. A leválasztás tulajdonképpen ilyen szempontból elvi. És ezért kell megtenni, hogy ne legyen sok felelőse, és csak a tájnak legyen felelőse. Tudniillik egy következő érdekes dolog jött elő újra – egyébként ez nyomon érhető a vízlépcsőrendszernél sorozatban –, azt mondja az államtitkár asszony, '93-ban, '92 végén lesznek meg azok az adatok, amelyek egy felmérés alapján rendelkezésünkre állnak majd. A helyi szakemberek és a helyi környezetvédelmi felügyelőség, természetvédelmi igazgatóság sem rendelkezik adatokkal, nem kapnak adatokat. Na most, ha ilyen nincs, akkor borzasztó veszélyes még a KTM-ből is kompromisszumról beszélni.
Tudniillik a kompromisszumnak hol a lényege? Mit akar a Szigetköznek? Mi egyáltalán a kompromisszum? Mire vonatkozik, hogy néz ki? Illetve ebből a kompromisszumból mi jut a Szigetköznek, ha nem tudjuk, hogy a Szigetközben mi van? Tehát ezért nagyon veszélyes az, hogy mi beszélünk kompromisszumról, megoldásokról, közben nem tudjuk megmondani, hogy mire van szükség ebben a térségben. Hiszen az államtitkár asszony mondta, hogy majd lesz '93-ban, és lesz '92 végén.
Tehát ezért született, ezért is – tehát próbálom sorolni, hogy miért – született mégis a határozati javaslat. Ezért is, hogy ezek legyenek konkretizálva. Ezeket el kell végezni, és ezek szellemében lehessen megmondani, hogy nem variációkban, nem kompromisszumban gondolkodva, milyen minőségű, milyen mennyiségű víz – és még sorolhatnám – kell a Szigetköznek.
(18.50)
Természetesen a mi kiinduló pontunk – akik azt mondjuk, hogy a vízlépcsőre nincs szükség több megfontolásból: hajózás, árvízvédelem, ökológiai egyensúly, és sorolhatnám, ezekhez egyikhez sem kell a vízlépcső –, hogy a vízlépcső egy dologhoz kell: az erőműhöz kell, ami tudjuk, hogy mennyi energiát fog termelni. Nekünk nagyon könnyű az állításunkat igazolni, tudniillik, mi azt mondjuk, hogy ahhoz az egyensúlyhoz, ami évtizedek, évszázadok óta a Szigetközben fennállt, az a vízmennyiség kell az eredeti mederben, ami ott folyik le. Na most, ha ehhez képest valaki kompromisszumról beszél, kevesebb vízről, rosszabb minőségű vízről beszél, akkor annak minimum meg kellene tudni mondani, hogy ez mennyi és milyen víz. Ilyet még senki nem tett, ugyanakkor kompromisszumról, pótmegoldásokról, "legkisebb rossz" megoldásokról beszélünk. Ezért van ez a határozat, hogy tudjuk végre megmondani: milyen víz kell, mennyi víz kell. Még egyszer, én azt mondom: az a víz kell, ami az eredeti mederben folyik – de ha valaki ezzel ellentéteset állít, akkor azt igazolja vagy tudja megmondani. Egyébként ilyen nincs, mert az ökológiai egyensúly ebben az esetben biztos, hogy fel fog borulni.
Azt mondja az államtitkár asszony, hogy születnek regionális tervek, regionális koncepciók. Az a kérdésem, hogy ezek a regionális tervek és koncepciók mihez kapcsolódnak, milyen megoldáshoz: a '77-es eredeti szerződéshez, a vízlépcső nélküli állapothoz, netán a C-megoldáshoz – hallottam már olyat is – kormányzati képviselőktől –, egy H-megoldáshoz, nullmegoldáshoz? Tudniillik, nem mindegy, hogy mihez készítünk egy koncepciót, egy regionális koncepciót. Ennek rendkívül sok leágazása van, tehát ezt minimum meg kellene tudni mondani – ellenkező esetben fölöslegesen kidobott pénz olyan koncepciókat csinálnunk, amik majdan nem kapcsolódnak a tényleges állapothoz.
Na most, amit az államtitkár asszony mondott, hogy 15 millió forintot költöttek '92-ben, ez minimum azt kell hogy jelentse, hogy adatok is állnak rendelkezésünkre, és az állapotról tudunk beszélni. Ez számomra azért meglepő, mert pontosan a környezetvédelmi felügyelőség és a helyi természetvédelmi igazgatóság viszont azt mondja, hogy nincs adat, nem áll rendelkezésükre adat, nem tudnak adatot kérni. Akkor itt valahol tulajdonképpen probléma van: nem tudni, hogy milyen felmérések, milyen állapotfelmérés, milyen adatgyűjtés folyik, ha nem áll rendelkezésre.
Azt mondja az államtitkár asszony, hogy a vízbázis védelme tulajdonképpen nem vehető el a vízlépcsőtől, mert a Duna eredeti vízmennyiségéből jut a vízbázisba víz. Innen kezdve a dolog megint érdekes, mert akkor az egyes kormánytagok kijelentése, mely szerint el lehet vinni bizonyos mennyiségű vizet, szigetelt mederbe lehet vinni, megint nem állja meg a helyét, mert akkor a vízbázis védelme nem oldható meg. Egyébként azt mondom, hogy a vízbázis védelme érdekében – vízlépcső igen, vagy vízlépcső nem – is tenni kell. Mert azokkal akik azt mondják – nagyon helytelenül egyébként –, hogy a szigetelt medrű tározóból is jut annyi víz a vízbázisba, hogy az nem szennyeződik el, azt hiszem, nem lehet egyetérteni. Ha ez így van – még egyszer mondom: nem így van –, akkor is szükség van vízbázisvédelemre, mert pontosan a sérülékeny vízbázisok közé tartozik a szigetközi vízbázis is, tehát a kavicskúpon lévő vízbázis is. Akkor is szükség van vízbázisvédelemre.
Tulajdonképpen már az elején elmondtam: azt mondta az államtitkár asszony, hogy támogatja a javaslatot, és megemlítette, hogy az MTA koordináló szerepe megvan. Igen, ez a bizottsági határozati javaslatokban benne volt és így a határozatban is. Itt fölsorolta, hogy Mádl Ferenc felelős, aztán ökológiai kutatás: KTM, és az egész környezetvédelmi kutatásért a vízlépcsőben Mádl Ferenc a felelős. Elmondtam mindjárt az elején, amikor reagáltam, és most is elmondom: szerintem nem jó ez így, mert a Szigetközért, egy tájért egy minisztérium felelős, a minisztérium kompetenciájába tartozik – ez pedig a KTM. Nem lehet másra átruházni. Ilyen szempontból – hangsúlyozom még egyszer – elvi a leválasztás. Nyilván nem lehet elfelejteni, hogy van egy vízlépcső, van egy konfliktushelyzet, nem lehet ettől elvonatkoztatni, de elvileg el kell. A KTM-nek el kell tudni vonatkoztatni, és tudni kell, meg kell tudni mondani a KTM-nek, hogy a Szigetközben milyen beavatkozásokra van szükség, mit kell tenni – és nem lehet függvénye, természetesen a vízlépcsőnek. Köszönöm szépen. (Szórványos taps.)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
