TOMPA SÁNDOR (MSZP) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! A Magyar Államvasutak helyzetéről kívánok beszélni napirend előtt. Ilyenkor rendkívüli ügyekben szokás szólni.
De mi a rendkívüli a MÁV helyzetében? Az, hogy még járnak a vonatok, hogy menetrend szerint érkeznek a szerelvények.
Miért gondolom, hogy rendkívüli helyzet ez? A MÁV hazánk legnagyobb vállalata, százezer embernek ad munkát, akik körülbelül 8000 kilométer vasúti pályát üzemeltetnek. A boldog békeidőkben 130 millió tonna árut szállított a vasút, mára ez körülbelül 50 millió tonnára zsugorodott. A gazdaság általános válságjelei azonnal megmutatkoznak a MÁV-nál, visszaesett az áruszállítás, a személyforgalom. A gazdálkodók, fuvaroztatók tartoznak a MÁV-nak, aminek következtében a legnagyobb állami vállalat likviditási gondokkal küzd. Mára a tb.-nek már több mint 10 milliárd forinttal tartoznak. Megszorító intézkedéseket helyeztek kilátásba: létszámcsökkentés, szárnyvonalak időleges leállítása, pályafelújítások elhalasztása.
Azonban nem ez a megoldás. Ha ki akar lépni az ország a gazdaság válságos helyzetéből, előre kell tekintenünk. A vasút a gazdaság motorja volt és a nemzetközi tapasztalatok szerint az lehet a jövőben is.
Ezt az utat választották a MÁV vezetői is. Elkészült a MÁV 2000 című program, tervezeteket dolgoztak ki az átalakítást, privatizációt illetően. Miközben az előbb említett aggasztó jelenségek is léteznek, előre is tekint a vasút vezetése. A nemzetközi forgalomban intenzívebben vesznek részt, Intercity járatokat indítottak, komoly eredményeket értek el a kombinált teherfuvarozásban, a forgalom számítógépes irányításában, szervezésében.
Mindezekkel együtt a MÁV képtelen önerőből ebből a helyzetéből kikerülni, és szintén nemzetközi tapasztalatok bizonyítják, hogy az állam nem is vonulhat ki a vasúti közlekedésből.
Ebben a szerepvállalásban komoly kormányzati és parlamenti feladatok állnak előttünk. Erről kívánok befejezésül szólni, ismertetve egy múlt heti tanácskozás eredményét, mely tanácskozáson a parlamenti pártok közül a Független Kisgazdapárt, a FIDESZ és az MSZP is képviseltetette magát.
Ezen a tanácskozáson, amely október 14–15-én volt, a Mozdonyvezetők Szakszervezete, a Vasutasok Szakszervezete és a Vasúti Dolgozók Szabad Szakszervezete szervezésében tartottak egy konferenciát a magyar vasutak privatizációjáról és szervezeti átalakításáról.
A konferencián részt vevő szakszervezetek megállapították, hogy a már megkezdett átalakítás nincs megalapozva sem egy Parlament által elfogadott közlekedéspolitikai koncepcióval, sem egy új vasútfinanszírozási modellel, sem mindezeknek törvényes keretet biztosító vasúti törvénnyel.
A szakszervezetek mély aggodalommal állapították meg, hogy az alapvető feltételek hiányában zajló privatizáció és szervezetátalakítás érdekében az érdek-képviseleti szervezetek nélkülözhetetlennek tartják, hogy mielőbb szülessen politikai döntés a magyar közlekedés jövőjéről. A döntés fejezze ki a vasút nemzetgazdasági szerepét és jelentőségét, amelyet erősítsünk meg, erősítsen meg a Parlament törvényi garanciákkal.
A közlekedéspolitika kialakítása és ellenőrzése céljából javasolják, hogy jöjjön létre közlekedéspolitikai állandó bizottság. Az átalakulásban érintett vasutasok számára csak ezek jelenthetnek garanciát a jövőjükre vonatkozva.
Mindezek alapján arra szeretném felhívni tisztelt képviselőtársaim, a kormányzat figyelmét, hogy bár előttünk ismertek ezek a tervezetek, ezek a munkálatok, gyorsítsuk meg, tegyük lehetővé, hogy mielőbb elfogadásra kerüljön a közlekedéspolitikai koncepció, és a már említett törvényi garanciák is mielőbb szülessenek meg, és tegyék lehetővé a vasút piacgazdasági körülmények közötti működését. Köszönöm szépen figyelmüket. (Taps a bal oldalon.)