KÁDÁR BÉLA, DR. nemzetközi gazdasági kapcsolatok minisztere:
KÁDÁR BÉLA, DR. nemzetközi gazdasági kapcsolatok minisztere:
KÁDÁR BÉLA, DR. nemzetközi gazdasági kapcsolatok minisztere: Tisztelt Országgyűlés! Némileg zavarban vagyok, mert nem tudom, hogy az Áder képviselő úr által többségében tehetségtelennek minősített Kormány többségi vagy kisebbségi oldalán szólok fel. (Derültség a jobb oldalon.) De mivel ő is hálát adott a magasságbélinek, s éppen imént került a kezembe egy nagy örömre okot adó kiadvány, a "Döntés előtt a kormány beszámolójáról", ahol Pál apostolnak a korinthosziakhoz írt levele szerepel forrásként. Ez egy olyan vigasz a magyar parlamenti politikai kultúra javulása szempontjából, hogy akkor én is szeretnék Pál apostol efezusiakhoz írt levelére figyelmeztetni, amely úgy szól: "Emlékezzetek meg arról, hogy tisztességgel legyetek." (Taps a jobb oldalon.)
Tisztességgel felebarátaitok és a tények iránt. Nos, itt sokfajta minősítést kapott ma a Kormány és a tények oldaláról szeretnék én is egy-két gondolattal rávilágítani azoknak a tárgyszerűségére.
Tölgyessy képviselő úr ezt a Kormányt a hanyatlás kormányának minősítette. Legyen szabad emlékeztetnem arra a három évvel ezelőtt nem teljesen ismeretlen összefüggésre, hogy a magyarországi hanyatlás történelmi időszaka több évtizeddel ezelőtt kezdődött. Az elmúlt fél évszázadban szorultunk ki a közepesen fejlett országok csoportjából és sodródtunk a fejlődő országok felé, megrekedt, eltorzult a magyar modernizáció, 1937 és 1989 között világexportban kialakított arányunk felére csökkent, utolsó helyekre kerültünk Európában a műszaki-tudományos képzési, ráfordítási, fejlettségi mutatókban; negatív rekorderek lettünk népmozgalmi statisztikákban, alkoholizmusban, népszaporulatban, válásokban, idegi eredetű megbetegedésekben. Nem sorolom tovább, hiszen nem régen még mindenki tudta, hogy az ország egy modernizációs válság, egy eladósodási válság, egyensúlyi válság, növekedési válság után a '80-as évek végén egy átfogó nemzeti válság körülményei közé került akkor is, ha 1956. megkésett örökségeként Magyarország távolodott el legjobban a sztálini modell örökségétől; Magyarország lett a legvidámabb barakkja a térségnek, és a magyar életerő az akkori mostoha körülmények között is adott, reformmanőverezésekkel tudott magának jobb sorsot kialakítani.
Senkinek nem lehettek illúziói azzal kapcsolatosan, hogy egy kedvezőtlen nemzetközi fejlődési irányzat, szomszédos országokban kialakult robbanásveszély közepette, párhuzamos politikai és gazdasági rendszerváltást kialakítani nem lesz fáklyásmenet. És egy Kormány kétévi tevékenységének csak az lehet a hiteles mércéje, hogy ilyen induló helyzetben mit ért el. Lehet-e az meglepetés valakinek, hogy gazdasági rendszerváltás esetén eltűnnek a gazdaság életképtelen szereplői, termelői, vállalatai, szektorai, és ez növekedési veszteségekkel jár.
(11.30)
Lehettek-e valakinek illúziói arról, hogy a kelet-európai válság, a Kelet-Európába irányuló magyar kivitel 70%-ának elvesztése, bocsánatot kérek: eltűnése következtében súlyos növekedési veszteségek alakulnak ki, hiszen a nyolcvanas évek végén még a keleti export, a KGST-export 700 000 munkahelyet tartott fenn és a magyar össztermelés (GDP) 1/7-ét adta. Ilyen eltűnés nyilvánvaló, hogy veszteséggel jár, és veszteséggel jár-e, hogy alkalmazkodnunk kell – rendszerváltástól, külgazdasági súlypontváltástól függetlenül – az új technológiák, a műszaki-tudományos forradalom kihívásaira, amely megint csak politikai és gazdasági tényezőktől függetlenül termelési egységeket, elavult kultúrákat, emberi sorsokat rongál.
Ebben a helyzetben kellett eredményeket elérni ennek az országnak. Nos, hanyatlás kormánya-e ez a magyar Kormány olyan körülmények között, amikor veszteségeket átélt, túlélt? Tudjuk, hogy nagyon sok – itt bőségesen aposztrofált – feladat áll az ország előtt, de azért azt is tudnunk kell, hogy a gazdasági rendszerváltás legnehezebb kanyarain már túljutottunk. Azok a folyamatok, amelyek az elmúlt években akkora veszteségeket okoztak, már mögöttünk állnak, igaz nem kis szenvedések árán. A külgazdasági oldal természetesen kedvező értékítéletet kapott többektől, de ezt nem tárca szempontból szeretném megjegyezni vagy elkönyvelni, hanem az ország felemelkedési esélye és gazdasági jövője szempontjából.
Kérem, a külkereskedelem és a külgazdaság nem egy elszigetelt szektora a magyar társadalomnak. Mindenki tudja itt, aki valaha foglalkozott gazdasággal, hogy Magyarország világgazdasági összehasonlításban is a leginkább külgazdaság-érzékeny országok közé tartozik.
Külkereskedelmünknek, exportunknak aránya az össztermeléshez 1/3; idegenforgalmunk, a külföldön ma már növekvő számban dolgozó magyarok hazautalásai – ez a jövedelemtermelő közeg, amely 1992-ben a magyar össztermelésnek több mint 1/3-át, közel 2/5-ét jelenti. Ez 1992-re – kétéves megpróbáltatások után – bizony teljesítményi fordulatot ért el.
Kételkedhet-e valaki abban, ha a gazdaság 2/5-ében a romok felett megjelennek az új élet virágai, akkor indokolt azt egyértelműen hanyatlásnak tekinteni? (Derültség a bal oldalon.) A butaság gyakran kacag, tisztelt képviselő urak. (Derültség és taps a jobb oldalon.)
Horn képviselő úr említette, hogy viszonylag jó teljesítményeink voltak a keleti térfélen, de nem követtünk el mindent, amit lehetett volna. Bocsánat, jegyeztem: lehetett volna enyhíteni a keleti piaci összeomlást. (Horn Gyula: Kivédeni!)
Szeretnék rákérdezni, hogy hogyan lehetett volna, és volt-e olyan más ország itt a térségben, amelynek jobban sikerült, mint nekünk? (Horn Gyula: Volt.)
Kérem, az elmúlt évben a Szovjetunió importja 61%-kal csökkent, a Magyarországról származó vásárlások ennél jóval kisebb mértékben. Ebben az évben – nem is magyar statisztikát mondok – a Szovjetunióba irányuló kivitel csak Magyarországról növekedett, szovjet statisztikák szerint 36%-kal. Minden más országé csökkent, hiszen a szovjet összimport vagy az orosz összimport is csökkent 20%-kal – hát akkor hogyan lehetett volna jobban tenni?
Mutatóink, növekedési mutatóink, ha úgy tetszik: az átalakulás, rendszerváltás szociális költsége Magyarország esetében, ahol mérhető a teljesítmény, 50–100%-kal alacsonyabb, mint a szomszédságban. Akiknek a történelem azonos kártyát osztott le, azok közül azért mégis mi adtuk a legjobb játékot, és itt most nem is említek olyan egyensúlyi problémát, hogy mekkora különbség van teljesítményben egy 25%-os infláció vagy pedig egy 300–400%-os infláció között. Ezek mérhető növekedési teljesítmények. Ezt kérném figyelembe venni az eddig megtett út értékelése során, mert ez nem arra utal, hogy a Kormány tévúton van – csak félúton – egy program megvalósítása során. (Zaj.) Ránéztem a táblára, tudnék bőségesen – a rendelkezésre álló időalap nagy részét felhasználva – hasonló bizonyítékokat mondani, amelyek gyógyulási jelekre is utalnak.
Nemcsak a külgazdaságban volt fordulat '92-ben. Azért az infláció 12 év óta emelkedő ütemét is most sikerült megroppantani. Ebben az évben nőttek meg a megtakarítások. Megtakarítási arányaink 1991– '92-ben körülbelül négyszeresét jelentik a nyolcvanas évek átlagának.
Azért vannak itt teljesítményi fordulat jelei is az összes, mindannyiunk által ismert mizéria ellenére.
Itt kaptunk egy olyan minősítést is, hogy ez a Kormány kudarckormány, csődkormány.
Ha a tisztelt képviselő urak nem óhajtják a kialakult helyzetet saját mércéik alapján minősíteni, értékelni, akkor kérem, legalább folyamodjanak rangos, nemzetközi ítészi fórumok véleményére. Nem kaptunk rossz átalakulási jegyeket senkitől. (Dr. Tölgyessy Péter: Kádár János jobbat kapott ezektől az ítészektől! – Derültség a bal oldalon.)
És most nem kérdezem meg, hogy ki volt az osztályzó, de azért nyilván Tölgyessy képviselő úr is tudja, hogy Kádár János országlása idején Magyarország egy mór volt a kelet-európai térségben. A mórokat felosztályozzák, ma a mór megtette a kötelességét, hozzájárult ahhoz, hogy a dominóhatás itt, a kelet-európai térségben felerősödjön, a rendszer összeomoljon. Most a mór nem olyan érdekes osztályzati szempontból sem, de azt hiszem, ezt nekem nem kell bővebben mondani. (Derültség. – Taps a jobb oldalon.)
Az utolsó megjegyzésem: kaptunk olyan minősítéseket, hogy ez a Kormány népszerűtlen Kormány, kevély Kormány, mindenkivel civakodó Kormány… (Szent-Iványi István: Így van!) …hát, azért tisztelt képviselő úr, hogy ilyen sok konfliktus kialakult, abba azért bőségesen belesegítettek a magyar politikai élet más képviselői is. (Derültség. – Közbeszólások jobb oldalról: Így van! – Taps a jobb oldalon.) De teljesen egyetértek Tölgyessy képviselő úrral abban, hogy egy ilyen történelmi feladatot, kihívást mint egy rendszerváltás, azt nem lehet belpolitikai indulatkavarással, konfliktusgerjesztéssel, civakodással, nemzeti összefogás nélkül sikeresen megoldani. Erre kellene törekednie az ország összes építő erőinek, és én itt a szemben ülőknek csak egy kérdést szeretnék nekiszögezni: nem lehetne egy ilyen nemzeti építő együttműködésnek ez a Parlament a példaszolgáltatója és a központi fóruma? (Taps. – Dr. Tölgyessy Péter: De!)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
