TÖLGYESSY PÉTER, DR. a Szabad Demokraták Szövetségének vezérszónoka:
TÖLGYESSY PÉTER, DR. a Szabad Demokraták Szövetségének vezérszónoka:
TÖLGYESSY PÉTER, DR. a Szabad Demokraták Szövetségének vezérszónoka: Elnök Úr! Miniszterelnök Úr! Hölgyeim és Uraim! Jeles nap a mai, a törvény betűje szerint felelős Kormány alkotmányos kötelezettségének eleget téve az Országgyűlés elé állt, s az ország nyilvánossága előtt beszámol eddigi tevékenységéről, az ország állapotáról, programjának végrehajtásáról.
Az Antall-kormány programja négy alapelv jegyében született.
Az első alapelv úgy szólt, hogy a Kormány a gazdasági fordulat kormánya lesz. Én állítom, hogy ez a Kormány a gazdasági hanyatlás kormánya.
A másik állítása a kormánytöbbségnek az volt, hogy ez a Kormány a szabadság kormánya lesz. Meggyőződésem szerint ez a Kormány a hatalmi perlekedésnek a kormánya.
Szó volt arról, hogy ez a Kormány európai kormány lesz. Én félek, hogy ezen Kormány vezetése alatt Magyarország sodródik a Balkán felé. (Zaj a jobb oldalon.)
A Kormány alapelve szerint a nép kormánya kíván lenni. Én úgy látom: ez a Kormány egyre inkább a népszerűtlenség kormánya.
A miniszterelnök úr expozéja nehéz helyzetbe hozott. Az a benyomásom, hogy beszédének körülbelül egyharmadát mondta el a miniszterelnök úr fél óra alatt, így alapvetően az írott anyagra kell hagyatkoznom. Én azt hiszem, hogy egy ilyen kormánybeszámoló elsőrendű feladata az, hogy a kormánybeszámoló egybevesse a történteket az elfogadott kormányprogrammal, ahol eltérések vannak, ott határozottan megokolja az eltéréseket, ha kell, beszámoljon a felelősségekről, levonja a szükséges következtetéseket, és előálljon félidőben vagy félidő után egy új mondanivalóval. Nem tudom megítélni, hogy a miniszterelnök úr megtette volna ezt.
Visszatérve első állításomra, hogy a Kormány nem a gazdasági fordulat, hanem a gazdasági hanyatlás kormánya, el szeretném mondani, hogy határozott meggyőződésem, hogy a kormánypártok választási programjukban, kormányprogramjukban a könnyű átmenet ígéretével álltak a választók elé. Érdemes elővenni a Kupa-tervet. A Kupa-tervben világos számok vannak erről. A Kupa-terv szerint ebben az évben a magyar gazdaságnak már növekednie kellett volna, s a lakosság életszínvonalának 1%-kal is nőnie kellett volna. Ezek számok, olvassák el önök is, ajánlom a figyelmükbe.
Ehhez képest a legnagyobb választói kör, a bérből és fizetésből élőknek a reálbére a számítottakhoz képest sokkal nagyobb mértékben csökkent. Az infláció alakulásának az iránya megfelel a különböző számításoknak, és ez a Kormány jelentős érdemeként írható le. Ugyanakkor az infláció ma is magasabb, mint ezek a számok, és egyáltalán nem bizonyos, hogy a következő évben ez tartható lesz. A munkanélküliség alakulása nagymértékben eltér az ígértektől. Tartós és igen nagy munkanélküliségre számíthatunk, félő, hogy egymillió főnél több munkanélküli lesz Magyarországon.
A kormányprogram egyik kulcseleme volt, hogy a Kormány arra fog törekedni, hogy létrejöjjön egy széles magyar középosztály. Én úgy látom, hogy a középosztály legszélesebb rétegei leszakadóban vannak. Ma Magyarországon kétszer-háromszor annyian élnek a létminimum alatt, mint a Németh-kormány idején, és szemlátomást látható, hogy az adórendszer sem preferálja a középosztályt. Bár az adókulcsok csökkentek, mégis az inflációra tekintettel a középrétegek adóterhelése nem csökkent, hanem nőtt.
(9.50)
S nagyon sok olyan új adónem van, ami szintén a középrétegeket célozza, a benzinre kivetett adóra gondoljanak csak. Ma a benzinre kivetett adó összege nagyobb, mint a korábbi kormány alatt a benzin ára volt.
A kormányprogram arról szólt, hogy egy nagy nyugdíjreformmal biztosítani fogja a Kormány a nyugdíjasok létbiztonságát. Tagadhatatlan – és nagyon határozottan le kell szögeznem –, hogy a félévenként történő nyugdíjemelések ma már jóval igazságosabbak, mint a korábbi időszakban volt, mégis azt hiszem, hogy ezek a kitűzött választási célok, amelyekre akkor szavaztak a nyugdíjasok százezrei, távolról sem teljesültek. Jó lett volna hallani arról, hogy miniszterelnök úr mit gondol ebben a tekintetben.
A kormányprogram a vállalkozóknak a vállalkozás élénkítését, a terheknek a csökkentését ígérte. Ehhez képest nem állítható, hogy a terhek csökkentek volna, sőt bizonyos járadékterhek, a társadalombiztosítási járadékterhek növekedtek.
A hatalmas költségvetési hiány elvonja a megtakarításokat, és többek között ezért is olyan magasak a kamatok, amelyek igazán nem vállalkozásbarátok. Bizonytalan a vállalkozások helyzete, ezért a beruházási hajlandósága a vállalkozóknak nagyon csekély, bár nagyon sok új, jórészt kisvállalkozás született. Mégis azt hiszem, nem véletlen, hogy a vállalkozói érdekszervezetek még a nyáron megvonták a bizalmukat a Kormány pénzügyminiszterétől.
A kormánytöbbség programjában az szerepelt, hogy a föld azé lesz, aki várhatóan megműveli. Ehhez képest a licites privatizációs rendszer csak korlátozottan valósítja meg ezeket az eszméket. A kormánytöbbség agrárpolitikája döntően a leendő tulajdonosokkal foglalkozik, s a valódi, élő mezőgazdasági vállalkozókat magára hagyja, tűzoltó mutatványokkal szalad az időről időre bekövetkező agrárválságok után, és az élő vállalkozó, a háztájiját működtető mezőgazdasági termelő, termelőszövetkezet teljes bizonytalanságban tevékenykedik.
A kormányprogram az embert ígérte a középpontba állítani, és így nagyszabású oktatási, egészségügyi, környezetvédelmi reformokat ígért. Ezek a reformok elmaradtak. Az MDF oktatási programjának a szerkesztője állítja, hogy egyetlenegy szó nem valósult meg az MDF oktatási programjából. Ehhez képest egyes iskolákban kultúrharc folyik, és továbbra is maradványelven történik ezeknek a szféráknak a finanszírozása.
Én azt hiszem, hogy a magyar tudomány hosszú évtizedek óta nem volt ilyen nehéz anyagi helyzetben, mint most.
A Kormány egy gyorsított, a Kupa-terv szerint decentralizált privatizációt ígért Magyarországnak. Ehhez képest a számok azt mutatják, hogy az utolsó félévben a privatizáció lassul, a privatizáció áttekinthetetlen, lopakodó elvek szerint működik, igen sok gondot jelentve. Kétségtelen tény, hogy a privatizációs bevételek jórészt külföldiektől származnak, és ez egy örömteli dolog, ugyanakkor a belföldi privatizáció igen lassú, a bürokratikus eljárás miatt nagyon sokszor igen jelentős az elmaradt haszon a privatizációs bevételeket illetően.
A tervezett munkavállalói részvényprogramok nem vagy csak korlátozott mértékben működnek, az ingyenes vagyonátadásra vonatkozó terve a társadalombiztosításnak eddig nem vált valósággá.
Én azt hiszem, hogy több tekintetben a privatizáció helyett újraállamosítás történt, a vállalati tanácsok megszüntetése és az új állami vagyonkezelő szervek létrehozatala több tekintetben ezt jelenti.
Egyetlenegy pontja van a kormányprogramnak, ahol túlteljesítés történt, ez az ország nemzetközi gazdasági kapcsolatai. Ma Magyarországnak a nemzetközi gazdasági mutatói jobbak, mint ahogy ezt a Kormány ígérte. Ezzel szemben a költségvetés és az államháztartás tekintetében gyökeresen ellentétes folyamatok zajlottak, mint ahogy ezt a Kormány tervezte. A Kupa-terv számai szerint 1992-ben az állami újraelosztásnak 60% alá kellett volna csökkennie, ehhez képest tavaly 71%-os volt a kiadási oldalon ez az újraelosztás. 7%-kal magasabb ez a szám, mint a Németh-kormány alatt volt. Gyökeresen ellentétesek a folyamatok. Szeretném hallani a miniszterelnök úrtól, hogy ki a felelős ezekért, és miért adta föl a Kormány azon tervét, hogy végrehajt egy nagyszabású államháztartási reformot. Világos, egyértelmű választ szeretnék erről hallani.
A prognózisok azt sugallták, hogy Magyarországon a '91. évi fordulat után '92-ben már mérsékelt növekedés lesz. Ezzel szemben a növekedésnek a jeleit igazán nem láthatjuk, és jövőre legfeljebb egy stagnáló gazdasággal nézhetünk szembe.
Miniszterelnök Úr! Én a leghatározottabban szeretném leszögezni, hogy egy lényegesen jobban működő kormány sem tudott volna két és fél év alatt csodákat művelni. Egészen bizonyos vagyok abban, hogy gyökeresen kedvezőbbek nem lehetnének ezek a gazdasági mutatók. Ugyanakkor nagyon fontosnak érezném, hogy szóljon arról, mik az okai annak, hogy ilyen jelentősek az eltérések az önök terveihez képest.
S van egy olyan terület, amely egyértelműen a Kormány uralma alatt volt, nem lehet azt mondani, hogy külső tényezők befolyásolták, ez a törvényalkotás. A köztársaság Alkotmánya előírta, hogy 1990. szeptember 30-áig 19 fontos alkotmányos törvényt kell elfogadnia az Országgyűlésnek, ezek közül egy került elfogadásra, és másik ötöt benyújtott a Kormány. Az összes többi ilyen típusú törvény még nem is került az Országgyűlés elé. Szeretném megtudni miniszterelnök úrtól, hogy ki ezért a felelős.
Hasonlóképpen, a Kupa-tervben megígért, részletesen rögzített törvényeknek a felét még be sem nyújtotta a Kormány. Szintén jó volna hallani ennek az okairól.
Én azt hiszem tehát, hogy nem történt meg minden azért, hogy az önök programja teljesüljön, és jó volna, hogyha a jövőben ez a Kormány nem a gazdasági hanyatlásnak a kormánya lenne.
A következő alapelv, a második alapelv úgy szólt, hogy ez a Kormány a szabadság kormánya. Én állítom, hogy ez a Kormány a hatalmi perlekedés kormánya. Nincs olyan hatalmi tényező Magyarországon, akivel ne került volna a kormánytöbbség hatalmi konfliktusba, a köztársasági elnöktől az önkormányzatokig nem volt olyan terület, ahol ne lettek volna alkotmányjogi viták. Néha az az érzésem, hogy az Antall-kormánynak a jelszava az, hogy "Minden hatalmat a Kormánynak!" A kormánytöbbség igen gyakran, megítélésem szerint alkotmányos szabályokat sértve megkísérli túlterjeszteni a végrehajtó hatalmat, ahelyett, hogy a végrehajtó hatalom igen nagy eszközeivel élne.
Itt vannak az önkormányzatok. Az önkormányzatok jogosítványai az önkormányzati törvényhez képest szűkebbek, és ezek a jogosítványok igen nagyrészt a Kormánynak alávetett, dekoncentrált, illetőleg köztársasági megbízotti hivatalokhoz kerültek.
Vagy: folyik a médiaháború. A kormánytöbbség ebben a tekintetben jogait egy tudottan alkotmányellenes kormányhatározatra alapítja, megsértve nemcsak a köztársaság Alkotmányát, hanem az MDF–SZDSZ között megkötött politikai megállapodást is.
S ami talán a legfontosabb: a kormánytöbbség megkísérli maga alá gyűrni a magyar gazdaságot, nagyobb az újraelosztás, centralizált a privatizáció, mi több, a kormánytöbbség képviselői nagyon sokszor azt keresik, hogy hol lehetnek vállalati igazgató tanácsok, felügyelő bizottságok tagjai.
Következő állításom volt, hogy a Kormány nem az európai értékek kormánya, hanem nagyon sokszor a Balkán felé sodródás kormánya.
(10.00)
Egyetértek miniszterelnök úrral abban, hogy Magyarországon a legnagyobb érték a politikai és gazdasági stabilitás. Ennek a stabilitásnak a létében jelentős érdemei vannak a Magyar Demokrata Fórumnak és személyesen Antall József miniszterelnök úrnak a békés átmenet folyamán.
Ugyanakkor látni kell, hogy ma Magyarország előnye a többi új demokráciához képest nagymértékben csökkent. Van olyan ország, Csehország, amely meglehet, épp most előzi meg Magyarországot. Azok az előnyök, amelyeket az 1956-os forradalomnak, illetőleg – ki kell mondani – a reformkommunistáknak köszönhetünk, igen nagy mértékben csökkentek. (Szórványos taps.) Azt hiszem, a történelmi hűségnek tartozunk ezzel. A Kormány stabilitását és az ország stabilitását egyaránt kell védenie megítélésem szerint a kormánytöbbségnek és az ellenzéknek is belföldi és külföldi nyilatkozataikban.
A Kormány külpolitikáját miniszterelnök úr sikerágazatként állította az Országgyűlés elé. Néha szó van arról is, hogy konszenzuális ez a külpolitika. Szeretném megkérdezni, hogy mik az intézményei ezen konszenzus kialakításának.
Szó esett arról, hogy mekkora siker a Varsói Szerződés és a KGST megszüntetése. Az írott anyagban olvasható, hogy a vártnál nagyobb mértékben megszűntek a keleti piacok, és ez micsoda károkat okoz. Azt hiszem, itt ugyanannak a dolognak a két oldaláról, színéről és visszájáról van egyszerűen szó.
Nagyon örvendetes, hogy miniszterelnök úr aláírhatta a Közös Piaccal kötött társulási megállapodást. Ugyanakkor kétségeim vannak abban, hogy az ország a jogszabályok, a kereskedelmi szokványok, szabványok, egyáltalán a piaci gondolkodás tekintetében kellő módon közeledik az Európai Közösséghez. Mert előállhat az a helyzet, hogy nem leszünk érettek arra, hogy a Közösség teljes jogú tagjai legyünk.
Ma Magyarországon minden politikai erő számára rendkívül fontos a határokon túl élő magyar kisebbség sorsa. Ugyanakkor határozottan az a benyomásom, hogy az Antall-kormány nagyon sokszor kisebbségi politikájában belföldi célokat keres; a kormánypárti közönség tapsait akarja elérni, ahelyett, hogy gyakorlatias, pragmatikus sikereket érne el a határokon túl élő magyarok ügyeiben.
Fájdalom, de szólnom kell arról is, hogy ma Magyarországon jelen vannak szélsőjobboldali, radikális törekvések, olyan mozgalmi törekvések, amelyek ott vannak a kormánytöbbség pártjaiban is. Ezek nagymértékben veszélyeztethetik azt a stabilitást, amiről miniszterelnök úr szólt. És különös gondot jelent, hogy a miniszterelnök úr egy sajátos hintapolitikával egyszerre nem azonosul a szélső radikális kijelentésekkel, ugyanakkor megfeddi az ezekkel bátran, határozottan szembeforduló nézetet vallókat, akkor is, ha egy pártban van velük.
Állítottam, hogy ez a Kormány nem a nép, hanem a népszerűtlenség kormánya. Sokan mondják Magyarországon, hogy az első kormány népszerűtlenségre van ítélve. Azt hiszem, ebben az állításban vannak igazságok. Egy olyan kormány, amely bátran belekezd a cselekvésbe, és mondjuk végrehajt egy nagyszabású államháztartási reformot, újragondolja a túlelosztást, az bizony számolhat népszerűtlenséggel. De kérdem én: megtörtént-e ez? Azt hiszem, az önök kormányának népszerűtlensége nem a bátrak népszerűtlensége, hanem a gyenge kormány népszerűtlensége, a kevély kormány népszerűtlensége, a valóságos problémákkal nem igazán szembenéző kormány népszerűtlensége.
Miniszterelnök Úr! Megdöbbentett az a szavazás, ami a parlamenti ülés első pillanatában zajlott. Azt hittem, a felelős Kormány kíván beszámolni az Országgyűlés előtt és igazolni akarja azt, hogy az Országgyűlés mögötte van ennek a beszámolónak a szavazatok erejével. Nem értem azt, hogy miért kellett a Magyar Demokrata Fórumnak ügyrendi kifogások mögé menekülni a beszámoló elfogadása előtt. Talán nincs meg a miniszterelnök úrnak a szükséges többsége? (Derültség, taps a bal oldalon.)
Arra kérném miniszterelnök urat, beszéljen arról – ha folytatja expozéját –, hogy mi az oka az eltérésnek a kormányprogramtól. Kik a felelősök ebben a tekintetben? Milyen elképzelései vannak arra, hogy hogyan lehetne egy gyökeres fordulattal változtatni Kormányának politikáján? Azt hiszem, még mindig nincs késő. Másfél év van még hátra. Ha a Kormány többsége előállna az államháztartási reform, a privatizáció felgyorsítása, a nyugdíjreform, az egészségügy reformjának határozott elképzeléseivel, a magam részéről – és azt hiszem, sok más ellenzéki képviselőtársam részéről – a leghatározottabban kijelenthetem, hogy konstruktív ellenzékként, ha kell támogatóan fog fellépni az ellenzék ezekben az ügyekben.
Ugyanez a véleményem azokról a kétharmados törvényekről, amelyek nem születtek meg ebben az országban. Megengedhetetlen az, hogy az ön kormányzásának négy éve úgy teljen el, hogy igazán számottevő kétharmados törvények nem születnek meg. Megengedhetetlen az, megítélésem szerint, hogy az ön kormányzása úgy teljen el, hogy rosszabb állapotban lévő országot adjon át utódjának, mint amilyet átvett a Németh-kormánytól. Ahhoz, hogy ez ne következzék be, megítélésem szerint gyökeres fordulatra van szükség. Álljon elő azokkal a tervekkel, amelyek ezt lehetővé teszik, és a leghatározottabban állítom, az ellenzék fogadókész lesz ezekre a tervekre, ha kell, a Parlament plenáris ülésén, bizottságokban, ha erre szükség van, akkor nyilvános hatpárti tárgyalásokon. Azt hiszem, lehetséges ma még egy új kezdet ellenzék és kormánytöbbség viszonyában, hiszen ma már nem gondolhatja az önök kormánytöbbsége azt, hogy bizonyosan 40 évre fognak berendezkedni. Nem gondolhatja az ellenzék sem azt, hogy bizonyos, feltétlenül ez az ellenzék fogja átvenni az ország kormányzását. Azt hiszem, ebben a másfél évben, legalább egy évben még lehetőség van arra, hogy történjen valami ebben az országban. Azt hiszem, ezért felelősek vagyunk mindahányan; önök, kormánypárti képviselők és mi, ellenzéki képviselők. Vágjunk bele végre a munkába! Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps.)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
