CSEHÁK JUDIT, DR. (MSZP)
CSEHÁK JUDIT, DR. (MSZP)
CSEHÁK JUDIT, DR. (MSZP) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Miközben azon töprengtem, hogy az izgalmasnak nem mondható mai vitában szót kérjek-e, elolvastam a múlt heti ülés jegyzőkönyvét. A jegyzőkönyv olvasása arról győzött meg, hogy valóban minden érdemi észrevétel elhangzott már a társadalombiztosítás múlt évi zárszámadásával kapcsolatban.
Képviselőtársaim – ellenzékiek és kormánypártiak – igen kritikusan elemezték ezt a zárszámadást, és kifejezték őszinte és felelősségteljes aggodalmukat. A különbség csupán annyiban volt tetten érhető, hogy egyedül az ellenzéki képviselők jutottak el addig a következtetésig, hogy nem fogják elfogadni ezt a zárszámadást, és nem ajánlják az Országgyűlésnek sem.
Szeretném a mondandómmal azt bizonyítani, hogy itt nem egyszerűen ellenzéki kekeckedésről van szó, és szeretném még néhány érvvel felhívni az önök figyelmét arra, el kell töprengenünk erről a zárszámadásról, hiszen a zárszámadás és az 1992 őszéig tapasztalható folyamatok arról győznek meg bennünket, hogy a Kormány nem tanult a múlt évi hibákból, a hibák, a hiányosságok, a rossz és hátrányos folyamatok továbbra is érvényesülnek, tehát meg fogják határozni '92-t és a következő esztendőt is.
Min kell tehát eltöprengenünk?
Először is azon, hogy a társadalombiztosítás vajon van-e olyan helyzetben, hogy konkrét és korrekt jelentést készítsen a saját gazdálkodásáról, hiszen az elmúlt év decemberében, az év vége előtt három héttel, jóváhagyattak a Parlamenttel egy olyan költségvetési módosítást, amelyikben 1,6 milliárd hiányról volt szó. Ezzel szemben fél évvel később a tények és a számok azt bizonyították, hogy több mint 22 milliárd a társadalombiztosítás hiánya.
Miből keletkezett ez a különbség? Miért nem lehetett vajon tudni a múlt év decemberében, hogy nem 1,6 milliárd, hanem ennek sokszorosa lesz majd a hiány? Miből keletkezett ez a többlet; és ha tavaly nem lehetett tudni, akkor vajon tudni fogja a társadalombiztosítás az idén, hogy hogyan zárja az évet?
Ezekre a folyamatokra kell a jövő évi költségvetést alapozni, mint arról a korábbi napirendben hallottunk, és azt gondolom, hogy tárgyszerű tájékoztatást, pontos helyzetfelmérést igenis kérnünk és követelnünk kell a szakemberektől.
Másodszor azon kell töprengenünk, hogyha a társadalombiztosítás helyesen mérte volna fel a helyzetét, akkor vajon lett volna-e lehetősége még az elmúlt év végén tisztázni azt, hogy ki fogja fedezni az igen tetemes gazdálkodási hiányt. Akkor még rendet lehetett volna teremteni, és meg lehetett volna szüntetni azt az ellentmondást, amelyik valóban feszül a társadalombiztosítási II. törvény szövege – márpedig a között, hogy a költségvetésnek garantálnia kell a társadalombiztosítás kiadásait – és az 1991. év költségvetési törvénye között.
Ha a társadalombiztosítás időben tudta volna ezt a hiányt, akkor eltöprenghetett volna azon, hogy nem érdemes-e inkább mobilizálnia a 16 milliárdnyi, hosszú távra lekötött vagyonát, ahelyett hogy elkölti a likviditási tartalékát.
Érdemes lett volna elgondolkodnia azon, hogy nem érdemes-e inkább hosszú távú hiteleket felvennie ahelyett, hogy a likviditási tartalékát használja fel, és ezzel arra kényszeríti saját magát, hogy rövid távú, igen költséges kölcsönökkel tudja csak finanszírozni az idei évet.
Ha a társadalombiztosítás tudta ezt a jelentős hiányt, akkor vajon nem kellett volna-e már az elmúlt év végén hangosabban követelnie azt, hogy a Kormány töltse fel vagyonnal a társadalombiztosítást, hogy legyen lehetősége a gazdálkodásra és a vagyonból bizonyos jövedelem megszerzésére.
Ezzel a vagyonnal – és ez a második dolog, amin el kell töprengenünk – a mai napig nem látta el a Kormány a társadalombiztosítást. Tehát nemcsak 1991-ben, hanem '92-ben sem lesz a nem létező vagyonból bevétele a társadalombiztosításnak, és ez csökkenő gazdasági jövedelmek mellett igencsak súlyos hiányosság és elmaradás.
El kell töprengenünk azon, hogy vajon a döntések és elhatározások után két évvel még miért mondhatja a Pénzügyminisztérium és a Kormány illetékese a társadalombiztosításnak azt, hogy a szakemberhiány és a vagyonkezelő szervezet hiányossága és szakmai gyengesége miatt nem adja át a vagyont, hiszen a társadalombiztosítás nem képes a jó hasznosítására ennek az állami vagyonnak.
Harmadszor: el kell töprengenünk azon, hogyha a társadalombiztosításnak nincs vagyona, tulajdonképpen az idei teljesítményekből is csökkeni fognak a bevételei, akkor vajon lehet-e számítani a zárszámadásban is megadott mértékben a kintlévőségek behajtására.
(13.00)
A Számvevőszék is azt prognosztizálja, hogy nem. Márpedig ha a likviditási bevételből, a likviditási tartalékból fedezzük a tavalyi hiányt, az idén nincs vagyonunk, az idén nincs várható többletbevétel, akkor ezt a tartozást, ezt a hiányt valószínű, hogy nem lehet a 70 milliárdos kintlevőségből behajtani. Arról van ugyanis szó, hogy 7 milliárdnyit legalább be kéne hajtani az idén. Sebaj, mondják a Kormány, az előterjesztők képviselői, hiszen ha nincs bevétel, ha nem fizetik meg ezeket a tartozásokat, akkor átveszünk majd annyi vagyont, amennyiből az idén 7 milliárdnyi likvid bevétel megszerezhető.
Senki nem tudja ugyanakkor megmondani, hogy mennyi állami vagyont kéne ma Magyarországon a társadalombiztosításnak ahhoz átvenni, hogy az 7 milliárdnyi bevételt jelentsen. Hiszen az állami vagyon rendre leértékelve kerül eladásra, nem tudhatjuk, hogy mennyi annak a valóságos értéke, és éppen ezért, mert eddig ebben az évben a nem tudom hány milliárdnyi állami vagyonból, amelyik fedezete lehetne a szükséges és a zárszámadásban előírt 7 milliárdnyi bevételnek, nem vett át a társadalombiztosítás; jól, előre látható, hogy 7 milliárddal nem fog csökkeni a kintlévőségek összege ebből a körből, tehát teljesíthetetlen a zárszámadás előírása. Olyasmit hagyunk jóvá, amit jól tudunk, hogy nem fog tudni a Kormány teljesíteni.
Helyes dolog-e a likviditási tartalékot, a maradékot úgy felosztani, ahogy a Kormány javasolja – töprenghetnénk el negyedszer ezen a fontos dolgon. Hiszen a maradékot egyenlő arányban osztja el a nyugdíjalap és az egészségbiztosítási alap között. Ugyanakkor a tartósan lekötött eszközöket és ezek hozadékát 90 és 10%-os arányban. A Számvevőszék is azt állítja, és nekem is az a véleményem, hogy ezt az osztozkodási arányt semmilyen számítás nem alapozza meg. Nem tudni, hogy miért 90%-nyi a nyugdíjalap részesedése, és senki nem tud pontos választ adni arra, hogy elegendő lesz-e a 10%-nyi részesedés és az 50%-os likviditási pénz megszerzése az egészségbiztosítás finanszírozása számára.
Miért tehetem fel ezt a kérdést, tisztelt Ház? Azért, mert jelenleg is törvényellenesen finanszírozza a társadalombiztosítás az egészségügyet, hiszen a nyugdíjmegelőlegezési számla terhére szabálytalanul hív le olyan pénzeket, amiket az egészségügy havi megelőlegezésére, havi költségvetésére kell hogy fordítson. Valószínű, hogy erre a jövő évben nem lesz lehetőség, és addig, amíg a 10%-os nyugdíjjárulékot rendre befizetik még a késedelmes vállalatok is, tulajdonképpen az egészségügy finanszírozásához szükséges társadalombiztosítási járulékok ma annyira biztosak, mint a kutya vacsorája. Tehát ha üres a likviditási tartalék, ha bizonytalan a bevétel, ha nem lesz igénybe vehető a nyugdíjmegelőlegezési számla az egészségügy számára, joggal kérdezhetjük majd, hogy miből fogjuk jövőre kifizetni a havi előlegeket az egészségügy számára.
Végül és utoljára, szeretném felhívni a figyelmüket a társadalombiztosítás működési kiadásainak elszámolására. A múlt év végén, decemberben felhatalmazást kértek arra, hogy elköltsenek több mint 1 milliárdot a működési tartalékból. Majd most jelentik nekünk, hogy nem tudták elkölteni, 700 millió megmaradt. De nem azt kérik tőlünk, hogy ezt helyezzük vissza a társadalombiztosítás működési tartalékába, hanem annak ellenére, hogy az idén a társadalombiztosítás működési kiadásait önökkel duplájára emeltették háromnegyed évre, hozzá akarják tenni a több mint 9 milliárd működési költséghez még ezt a 700 milliót is.
Igen aggályosnak tartom azt, hogy fel lehet-e használni háromnegyed év alatt több mint 9 milliárd forintot értelmes, fontos, a társadalombiztosítás működését elősegítő beruházásokra. Különösen aggályos vagyok amiatt, hogy – a társadalombiztosítás vezetői ugyan nem, de – a Kormány felelősei továbbra sem álltak el attól a tervüktől, hogy a társadalombiztosítás igazgatási szervezetét, kerül, amibe kerül, a Világbank szakértőinek véleménye ellenére is különválasszák, és ebből a pénzből megfinanszírozzák.
Ezért tehát bármennyire is szívesen legyintenénk a társadalombiztosítás múlt évi zárszámadására, arra való hivatakozással, hogy a tényeket tudomásul kell venni, nem tehetjük ezt, és arra kérem önöket, önök se tegyék.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
