GLATTFELDER BÉLA (FIDESZ)
GLATTFELDER BÉLA (FIDESZ)
GLATTFELDER BÉLA (FIDESZ) Nagyon szépen köszönöm, Elnök Úr. Tisztelt Ház! Rendkívül örülök annak, hogy a gazdasági bizottság előadójához kapcsolódóan a gazdasági bizottság alelnöke elmondta, hogy valójában mi is történt a gazdasági bizottság ülésén. Való igaz, hogy a gazdasági bizottság, mint ahogy eddig minden törvényt, ezt a törvényt is – illetve tévedek, mert nem minden törvényt: volt olyan törvény, amit nem tartottunk általános vitára alkalmasnak – általános vitára alkalmasnak tartotta. A gazdasági bizottság ülésén felmerült problémák miatt azonban a gazdasági bizottság időközben megváltoztatta a véleményét olyan módon, hogy ezt a törvényt nem támogatta, és föl is szólította a három kormánypárti előterjesztőt, hogy ezt legyen szíves visszavonni. A gazdasági bizottságnak ez az állásfoglalása azonban nem volt olyan jellegű, hogy kizárta volna annak lehetőségét, hogy a gazdasági bizottság a törvényjavaslathoz benyújtott módosító javaslatokat megtárgyalja.
Tisztelt Ház! A Független Kisgazdapárt 33-as frakciójának múlt heti sajtótájékoztatóján hangzott el az a megállapítás, miszerint ez a törvénymódosító javaslat tulajdonképpen egy jelentéktelen javaslat, csak egyes részletkérdésekben kíván az elfogadott törvényjavaslathoz képest változásokat eszközölni. Én nem tudom osztani ezt a véleményt. Én úgy gondolom, hogy ez a törvénymódosító indítvány alapvetően, koncepcionálisan változtatja meg ezt a törvényt.
Két oldalról is szeretném megvilágítani, hogy milyen kifogásaim vannak ennek a törvénynek a tartalmával szemben, illetve a beterjesztés módjával szemben. Egyik oldalról kifogásolom majd a törvényjavaslat előterjesztésének módszerét, másik oldalról viszont tartalmi ellenvetéseket fogok tenni, a törvényjavaslat gazdasági hatásait fogom elemezni, azt a jogtechnikát, amivel meg kívánja valósítani a törvényjavaslat előterjesztője a tartalmi elemeket, harmadrészt pedig alkotmányossági kifogásokat fogok megemlíteni.
A törvényjavaslat beterjesztésének módszeréről. Az az eljárás, ami szerint egy, a Parlament nagy többsége által elfogadott törvényt a három előterjesztő a kihirdetés utáni napokban már rögtön módosítani szándékozik, szerintem tarthatatlan. Gondoljuk el, tisztelt képviselőtársaim, mi lenne a következménye annak, ha minden gazdasági jellegű törvényt a kihirdetés után azonnal, nagy gyakorisággal módosítgatnánk. Azt hiszem, ez az eljárás, ez a módszer a gazdasági életben rendkívül nagy bizonytalanságot eredményezne.
A kárpótlási ügyek, a tulajdoni viszonyok rendezetlensége miatt a mezőgazdaságban így is az átlagosnál lényegesen nagyobb bizonytalanság alakult ki az elmúlt másfél év alatt. Ennek a törvényjavaslatnak a módosítása most a legkritikusabb időszakban, az átmenet végrehajtásának időszakában, ezt a zűrzavart tovább fokozza.
Konkrétan is különös problémákat okoz ez, hiszen az átmenet végrehajtásának első üteméhez, a vagyonnevesítéshez csupán nagyon rövid idő áll rendelkezésre, hiszen április 30-áig a szövetkezeteknek be kell fejezni a vagyonnevesítést – miközben most már lassan február közepén tartunk, ennek a törvénynek a kihirdetésére vélhetően csak február végén kerülhet sor. Az a furcsa helyzet alakulhat tehát ki, hogy alig két hónap marad majd ennek a törvénynek a megismerésére és végrehajtására.
Tartalmi kifogásaim a következők lesznek – de előbb még néhány szót szólok arról, hogy a törvény, mármint a szövetkezeteket érintő törvények koncepciói milyen gyakorta és milyen sűrűn változtak.
Az első koncepciót a Kormány valamikor a nyár elején visszavonta az átmenet tekintetében, hiszen ez a koncepció akkor még csak bizonyos formális tulajdonosi jogosítványokat kívánt adni a szövetkezeti tagoknak. Ennek a – szerintem – nagy eredménynek a kivívásában nagy jelentősége volt a gazdasági bizottság igen kemény fellépésének: mind a kormánypárti – Bogárdi Zoltánt szeretném itt megemlíteni –, mind az ellenzéki oldalról elhangzott kritikák közrejátszottak abban, hogy a Kormány visszavonta ezt a javaslatot.
Aztán új előterjesztés készült, amelyik már lényegesen jobb volt. Majd ezt az előterjesztést a törvényjavaslat vitája alatti időszakban a Bogárdi Zoltán nevével fémjelzett módosító javaslatok teljesen új koncepcióba terelték.
Ugyanakkor nemcsak javult ez a törvénytervezet a viták alatt, hanem romlott is – elsősorban azon módosító javaslatok elfogadásával, amelyeket a Kisgazdapárt nyújtott be. Volt olyan módosító javaslat, amely elfogadásra került, amely korábban sem az előterjesztő – tehát a Kormány –, sem egyetlen bizottság támogatását nem élvezte. Ilyen volt például az a módosító javaslat, amelyik megszüntette az ipari és a mezőgazdasági szövetkezetek esetében a 10%-os fel nem osztható vagyont, de ilyen volt például a 6. § b) pontjára vonatkozó módosító javaslat is, amelyik a törvénybe beemelte azokat, akik öt évig tagjai voltak a szövetkezetnek, illetve ezek örököseit – és ezek számára is lehetővé tette a vagyonnevesítést.
Ennek a törvényjavaslatnak a hatását elsősorban az előbb említett 6. § b) pontja alapján kell megítélni, hiszen ez a javaslat lényegesen kitágította a vagyonnevesítésre jogosultak körét, tehát lényegesen kisebb mértékű vagyonban fognak részesedni majd a szövetkezeti tagok, hiszen sokkal többfelé fog osztódni a szövetkezet vagyona.
A Bogárdi Zoltán képviselőtársunk által jelzett módosító javaslatok hatását ez a törvényjavaslat most lényegesen lerontja, hiszen Bogárdi Zoltán módosító javaslatait abból a célból nyújtotta be, hogy könnyebbé, egyszerűbbé tegye a szövetkezeti tagok számára a kiválást, hogy lehetővé tehesse, hogy a szövetkezetek merev struktúráiban a szövetkezeti tagok megtalálják azokat az érdekeket, amelyek nyomán újjá tudnak szerveződni, és ezekből a merev struktúrákból ki tudnak válni, új szövetkezeteket tudnak alakítani, magángazdálkodókká tudnak válni. Nem lesz meg azonban a lehetőségük erre abban az esetben, hogyha nagyon kicsi vagyonrészekhez jutnak, hiszen abban az esetben a szövetkezet egészével szemben, vagy a jelenlegi vezetéssel szemben sokkal gyengébb alkupozíciókkal fognak rendelkezni; hogyha árverésre kerül a sor a szövetkezet felosztása, illetve a szövetkezet átalakulása során, akkor sokkal kisebb vagyonrésszel fognak tudni az egyes vagyontárgyakra licitálni. Tulajdonképpen ez a módosító javaslat, amelyik most előttünk fekszik, csupán azt fogja eredményezni, gazdasági szempontból megvizsgálva, hogy a szövetkezetek jelenlegi strukúráját konzerválja.
Lehetetlenné fogja azt tenni, hogy a szövetkezeti tagok a meglévő érdekeik alapján kiváljanak ezekből a szövetkezetekből, hogy új szövetkezeteket tudjanak alakítani. Gondoljanak arra a kedves és tisztelt képviselőtársaim is, hogy ez az év nem lesz egy igazán jó év a mezőgazdaság számára, hiszen ebben az évben a mezőgazdasági szövetkezetek százai fognak csődbe jutni, ebben az évben fog lezajlani a kárpótlás is, és hozzájön még az átalakulás is, amelyet most még tovább nehezítünk, illetve kívánnak majd nehezíteni azok, akik ezt a törvényt megszavazzák.
Néhány technikai kérdésre térnék rá, mint ahogy ezt jeleztem. A módosító javaslat lényege az, hogy elgalább 20, maximum 60% mértékben a vagyonnevesítésnél figyelembe kívánja venni a bevitt vagyoni értéket. Maga a módosító javaslat azt hiszem, tiszteletre méltó, azonban nagyon nehezen megvalósítható. A következők miatt: először is a 6. § – amelyről már beszéltem – vagyonnevesítésben kívánja részesíteni a szövetkezet tagját: azokat, akik legalább öt évig voltak tagjai a szövetkezeteknek, akik helyreállították tagsági viszonyukat, azt hiszem, a 7. § alapján, és akiknek a tagsági viszonya átlépéssel szűnt meg. A b) és c) pont esetében az örökösöket is be kívánja vonni a vagyonnevesítési körbe. Ezen igények bejelentésére a hatályba lépés után, tehát január 20-ától számítva 60 napon keresztül ad lehetőséget a törvény. Ez azt jelenti, hogy március 20-ig van lehetőség arra, hogy azok, akik fel kívánják újítani a tagsági viszonyukat és a többiek, március 20-ig jelentsék be ezt az igényüket. Tehát március 20-ától április 30-ig, ameddig a vagyonnevesítést be kell fejezni, már csupán 40 nap áll rendelkezésre, 40 napja van a szövetkezetnek arra, hogy megállapítsa azokat a képleteket, azokat az eljárási módokat, amelyek alapján majd a konkrét vagyonnevesítést elvégzi.
Gondoljanak arra tisztelt képviselőtársaim, hogy ha így elhúzódik a vagyonnevesítésre való igény bejelentése, abban az esetben – tehát minél később kerül sor a vagyonnevesítés konkrét formáinak meghatározására – annál kevesebb esélye lesz majd a szövetkezeti közgyűlésnek, vagy a szövetkezeti tagoknak arra, hogy a vagyonnevesítés módjáról vitatkozni tudjanak. Például, hogyha április 29-én történik majd meg az a vagyonnevesítő közgyűlés, amelyiken a vagyonnevesítés mértékéről szavazni kell, abban az esetben én igazán nem is tudom, hogy milyen vitára lesz ott lehetőség, hiszen számomra nem világos, hogy mi a jogkövetkezménye annak, ha április 30-ig nem történik meg a vagyon nevesítése. Tulajdonképpen, ha április 29-én tartja meg a szövetkezet a vagyonnevesítő közgyűlését, abban az esetben a szövetkezeti tagság számára nem lesz lehetősége annak, hogy valamilyen vitát folytassanak ott.
Nyilvánvaló, hogy ezeket az igényeket ugyanúgy, mint a kárpótlás esetében, az utolsó pillanatban, az utolsó napokban fogják a jogosultak bejelenteni. Sajnos, a módosító javaslat nem tartalmazza, hogy az egykori vagyonbevitel igazolásának, illetve a vagyonbevitel alapján történő vagyonnevesítésre vonatkozóan milyen határidő áll rendelkezésre az igénybejelentésre. Ha jól értelmezem ezt a törvényt, akkor azáltal, mivel nem szab határt a vagyonbevitel igazolására vagy a vagyonbevitel utáni vagyonnevesítés igényére, tulajdonképpen lehetővé teszi azt, hogy a vagyonnevesítő közgyűlés előtti napon is még lehessen benyújtani erre vonatkozó igényt.
Milyen problémákat vet ez fel? Vizsgáljuk ezt meg annak a szemszögéből, hogy a módosító javaslat nem tér ki arra sem, hogy ki jogosult eldönteni azt, hogy a bevitt vagyon értékére vonatkozó bejelentést ki bírálja el. Például ki bírálja el azt, hogy valóban megfelel-e a vagyonnevesítésre jogosultnak az az állítása, miszerint ő valamilyen vagyonbevitelt teljesített a szövetkezet felé? Ki jogosult elbírálni azt, hogy a bevitt vagyonnak valójában milyen értéke van?
Képzeljük azt el, hogy ha az egyik szövetkezeti tag a szövetkezetesítés idején – mezőgazdasági szövetkezetről van itt szó – bevitt egy lovat, és hasonlóan hozzá, a szomszédja is bevitt egy lovat a szövetkezetbe, akkor ma, 1992-ben ki fogja eldönteni azt, hogy az egyik ló, amelyik mondjuk csánkpókos volt, kehes volt, vagy rossz gebe volt, az mennyit ér a másik lóhoz képest, amelyik viszont egy valóságos pegazus volt. (Derültség.)
Gondoljanak arra tisztelt képviselőtársaim, hogy még a kárpótlási törvény sem vette magának a bátorságot, hogy ezeknek a kérdéseknek az eldöntését valamilyen fórumra bízza, hanem maga a törvényjavaslat alkalmazott átalányokat. Megmondta, hogy egy aranykorona föld mennyit ér, hogy egy négyzetméter lakás mennyit ér, sőt most ugye itt a kárpótlás második ütemében az egy karátnyi arany értékére is valamilyen átalányokat próbálunk meg megfogalmazni. Tehát, hogy ha ez így belekívánkozik a törvénybe mindenképpen – ez a módosító javaslat –, akkor azt hiszem, hogy nem kerülhetjük el annak a szükségességét sem, hogy a tisztelt előterjesztők megállapítsák, hogy egy csánkókos lónak mennyi az értéke egy pegazushoz képest. Egyébként nagyon várom a tisztelt előterjesztők erre vonatkozó javaslatait. (Taps.)
Tisztelt Ház! Mi a helyzet akkor – kérdezem –, ha jogvita keletkezik? Nyilvánvaló, hogy ebben az esetben a szövetkezet fog dönteni, lévén, hogy mást el sem tudok képzelni jelenleg. Ha jogvita keletkezik, és nem a szövetkezet és a jogosult között, hanem a két jogosult között keletkezik jogvita, hiszen azt mondja az a tag, aki egy csánkpókos, rossz, kehes lovat vitt be, hogy a másik nem pegazust vitt be, az ő lova is csak olyan rossz volt, mint az enyém, és erre minden érdeke megvan – mint ahogy ezt majd be fogom bizonyítani – azért, mert a javaslattevők minenképpen legalább 20%-os mértékig vagyonnevesítésben kívánják ezeket a tagokat részesíteni.
Ha a bíróságra bízzuk, mennyi ideig fog tartani ezeknek a jogvitáknak az elbírálása? A madárfüttyöt nem sikerült ugyan megítélni, vajon a lovak minőségét majd sikerül-e a bíróságnak megítélnie?
Tisztelt Ház! Gondoljanak bele abba, hogy azáltal, hogy a javaslattevők legalább 20%-át a közös vagyonnak a vagyonbevitel alapján kívánják majd megítélni úgy, hogy közben vannak olyan szövetkezetek, amelyeknél – mivel nem történt részjegyjegyzés – tulajdonképpen a vagyonbevitelek mind természetbeni vagyonbevitelek csupán. Nagyon erős ellenérdekeltséget alakít ki a különböző jogosultak között. Hiszen abban az esetben, hogyha egy szövetkezeten belül csak egyetlenegy fő tudja bizonyítani azt, hogy ő egy darab lovat bevitt a szövetkezetbe, akkor e szerint a törvény ilyen formán való módosítása szerint – mivel csak ő egyedül tud vagyonbevitelt bizonyítani a szövetkezetnél – a szövetkezet vagyonának 20%-ára egyedül ő lesz jogosult. Ez azt jelenti, elképzelhető, hogy egy kehes, csánkpókos lóért ma mondjuk 20 millió forintot kap az arra jogosult.
Tisztel Ház! Továbbá szeretném megjegyezni azt, hogy vannak olyan szövetkezetek – például az ipari szövetkezetek és a fogyasztási szövetkezetek bizonyosan ilyenek –, ahol a vagyoni hozzájárulás nem éri el a vagyon létrehozásában a 20%-os mértéket. A múlt hét végén beszéltem például fodrász szövetkezetek képviselőivel, illetve ipari szövetkezetek tagjaival, és ott teljesen nyilvánvaló, hogy ez a feltételezés nem állja meg a helyét.
Végül engedjék meg, hogy azokról az alkotmányjogi problémákról, amelyekről már Világosi Gábor, az alkotmányügyi bizottság kisebbségi véleményének előadójaként beszélt, én is ejtsek néhány szót. Én egyetértek azzal, hogy ez a javaslat alkotmányellenes, és én is hivatkozok a 7/1991-es alkotmánybírósági határozat indoklására, ahol az Alkotmánybíróság kimondja, hogy az alapjog korlátozása a tulajdonjog korlátozásán keresztül abban az esetben, ha a rendelkezési jogot korlátozzuk, akkor valósul meg, ha ez nem elkerülhetetlen, és kényszerítő ok nélkül történik, vagy ha a korlátozás súlya a korlátozással elérni kívánt célhoz képest aránytalanul nagy, akkor megvalósul. Ebben az esetben nyilvánvaló, hogy kényszerítő okról, elkerülhetetlen körülményről nincsen szó, tehát egyrészről megvalósul mindenképpen az alapjog korlátozása, de másrészről, ha megvizsgáljuk azt, hogy vajon ez a korlátozás arányban áll-e az elérni kívánt céllal –, hogy valamifajta igazságosabb vagyonmegosztást, vagyonnevesítést írunk elő a szövetkezetek számára, akkor szintén azt kell mondanunk, hogy ez az arányosság nem áll fönn. Többek között azért nem áll fenn, mert a Kormány által benyújtott eredeti törvényjavaslat, amelyik egyébként a FIDESZ számára sokkal szimpatikusabb volt, és ezért egyetlen egy, az eredeti törvényjavaslathoz benyújtott módosító javaslatot sem fogadott el; ennél a jelenlegi módosításnál lényegesen kisebb korlátozással kíván élni, hiszen ott 50%-os mértékig kívánja csak meghatározni, hogy milyen formában kell a vagyonnevesítést véghezvinni, nem úgy, mint itt, ahol egy egészen részletes táblázatot írtak le az előterjesztők. Egyébként ebben az esetben én azt gondolom, hogy az még egy igazságosabb megoldás is, hiszen – mint beszéltem – az ipari és a fogyasztási szövetkezeteknél ez a 20%-os nevesítési kényszer a bevitt vagyon alapján semmiképpen nem igazságos.
Tehát összefoglalásként – lassan most már húsz percnél tartok – azt szeretném elmondani, hogy ez a módosító javaslat, bár szándékában feltétlenül tisztességes, így önmagában nem állja meg a helyét. Vagy egy sokkal részletesebb, jogtechnikailag kidolgozottabb javaslatot, a részletekre kitérő, például a csánkpókos ló és a pegazus közötti összehasonlítást lehetővé tevő táblázatot is tartalmazó törvényjavaslattal hajtható végre, természetesen akkor, hogyha az ipari és a fogyasztási szövetkezetekre is különös szabályokat próbál a törvény megállapítani, akkor hajtható végre; és hát sajnos az alkotmányjogi problémákat is figyelembe kell venni. Tehát hiába a három doktorral kezdődő név a javaslat alján, én ezt a módosító javaslatot – a felsorolt okok miatt – nem tudom támogatni. (Taps.)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
