LAKOS LÁSZLÓ, DR. (MSZP)
LAKOS LÁSZLÓ, DR. (MSZP)
LAKOS LÁSZLÓ, DR. (MSZP) Köszönöm, Elnök Úr. Tisztelt Országgyűlés! Glattfelder, Fodor, Juhász képviselőtársaim rámutattak arra is, nem elég a jó szándék, jó törvény is kellene ahhoz, hogy céljainkat elérjük, és úgy tűnik, hogy az átmeneti törvény nem jó, ettől a módosítástól sem lesz jó.
A szövetkezeti vagyon nevesítésénél, amikor az átmeneti törvényben erről tárgyaltunk, és ahogy ez napirendre került, állandóan arról beszélünk, hogy ezt a vagyont azok között kell felosztani, akik ezt a vagyont létrehozták. Ez igazságos is, jogos is. Én egy kicsit azokról is szeretnék beszélni, akik ennek a vagyonnak a működtetéséből, ennek a földnek a termeléséből ma élnek, és várhatóan a jövőben is élni fognak, hiszen itt erről a vagyonról van szó. Tulajdonképpen tehát arról a vagyonról, amely ma Magyarországon a szövetkezetekben és elsősorban a mezőgazdaságban is sok százezer ember megélhetését biztosítja.
Ezeknek az embereknek ma nehéz gondjaik vannak. Ezek közül a legsúlyosabb a munkanélküliség fenyegetése.
A Földművelésügyi Minisztérium programja szerint 150 ezer ember veszíti el állását az agrárgazdaságban még ebben az esztendőben, azon túl, hogy tavaly szeptember és december között 50%-kal emelkedett a falusi munkanélküliek száma, és sok térségben ma már katasztrofális méreteket ért el.
Az ipari üzemek gondjait először a bedolgozók, a beszállító falusi kisüzemek érzik meg, az elbocsátásoknál is a vidékről bejárók veszítik el állásukat először, hiszen a bejárás, a napi utazás költségeit nem vállalják a termelőüzemek, és a kistelepülések önkormányzatai sem tudnak akkora nyomást gyakorolni az üzemek vezetőire, mint a székhelytelepülések képviselői.
A rohamosan csökkenő mezőgazdasági termelés pedig alacsonyabb jövedelemmel sem képes eltartani még azokat sem, akik eddig ott találták meg a megélhetésüket. A kialakult helyzet bebizonyította, hogy teljesen megalapozatlan volt az a koncepció, amelyet két kormányzópárt is képviselt, hirdetett, mely szerint az iparban feleslegessé vált munkaerő a földek művelésében megtalálja megélhetését.
Becsapták az embereket, amikor erre bíztatták őket, és semmit nem tettek egy új rendszerű, hatékonyan működő agrárágazat kialakításáért.
A válságos helyzet ellenére a mai napig nem születtek meg az agrárviszonyok szabályozására hivatott törvények. A súlyos gondok, a zűrzavar ellenére a magyar parasztság tisztességgel végzi a dolgát. A tavalyi eredmények, az ország teljes exportjának negyedét kitevő 2,5 milliárd dolláros bruttó, s 1,7 milliárd dolláros nettó bevétel a mezőgazdaságból származott és meghatározó tényezője volt az ország 1991-es pénzügyi stabilitásának. Ezt kockáztatni addig, amíg mással nem pótolhatjuk, játék a tűzzel.
A válságos helyzet ellenére nem születtek meg az agrárviszonyok szabályozására hivatott törvények, különösen az agrárpiaci rendtartás, a földtörvény és a hozzá csatlakozó törvények, és megoldatlanok az agrárgazdaságot fojtogató pénzügyi gondok. A termelők nem tudják, nem tudhatják, hogy mire számíthatnak, milyen szerepet szán a Kormány az agrárgazdaságnak, milyen szabályok szerint, milyen feltételekkel vehetnek részt a piaci versenyben. És ezt ebből a törvényjavaslatból sem tudják meg.
Megszületett ugyan a két szövetkezeti törvény, de a módosításra napirendre tűzött törvényjavaslat tárgyalásával váratlan helyzetbe kerültünk. Eddig is sok kritika érte Parlamentünk törvényalkotói tevékenységét, ezzel a törvénytárgyalással e kritikák jogosságára szolgálunk újabb bizonyítékokkal.
Az a tény, hogy a koalíciós pártok vezetői a még ki sem hirdetett 1992. évi II. törvény módosítását javasolták, önmagában elegendő döntésünk komolyságának kétségbevonására. Az a tény, hogy a Parlament újra tárgyalja a szövetkezeti átmeneti törvényt, azt jelenti, hogy várni kell a végrehajtható, a végrehajtandó törvényre. Ez az állapot pedig a mezőgazdaságban évek óta tartó bizonytalanság káosszá fokozódását eredményezheti.
A beterjesztők indokolása nem egyéb, mint a lényeg eltakarása, szándékuk leplezése. A törvény elfogadását az írásos anyag szerint azért tartják fontosnak, hogy egy bizonyos szabad mérlegelési lehetősége maradjon a közgyűlésnek, a szövetkezet helyi sajátosságainak érvényre juttatására.
A beterjesztett törvény viszont éppen az ellenkezőjéről szól. Elfogadása esetén tovább csökken a szövetkezeti tagok döntési lehetősége, nem dönthetnek a közgyűlésen a szövetkezeti vagyon sorsáról, hanem az eddigi korlátokon túl helyettük e törvényben – ahogy Nagy képviselőtársam is elmondta – a Parlament rendelkezik a nevesíthető vagyon jelentős hányadáról. Ez nem más, mint ahogy itt már többen is említették, mint a tagok tulajdonosi jogainak durva megsértése.
Én is elmondanám, hogy a törvény beterjesztése körüli eljárás súlyosan csökkenti a Parlament tekintélyét. Vajon mit gondolnak a választópolgárok a parlamenti munkáról, amikor azt olvassák a kormánypárti, egyébként beterjesztő képviselőcsoport vezetőjének nyilatkozatában, hogy a koalíció tagjai későn vették észre, hogy túl általánosra sikerült a tagi üzletrészek mértékének jogszabályi meghatározása? Magam csupán úgy tudom elképzelni a késői észrevételt, a hónapokig tartó tárgyalások után: ha a beterjesztők nem olvasták az eredeti törvényjavaslatot, nem ismerik saját módosító javaslataikat, vagy talán nem tudták, hogy mit szavaztak meg.
Nem tudom viszont, mire számítanak a beterjesztők, hiszen a vonatkozó szakaszra 17 módosító javaslatot terjesztettek be az átmeneti törvény tárgyalása során a különböző pártok képviselői. Nagyon alapos viták után a számszerűsített javaslatok egyikét sem fogadta el egyik parlamenti bizottság sem. Tehát itt egyáltalán nem egy új javaslatról van szó. Vajon mitől változott meg néhány nap alatt a képviselők véleménye?
A bevitt vagyon értékének igazolhatatlanságával kapcsolatban itt több hozzászólás elhangzott. A földdel kapcsolatos részre a részletes vitában szeretnék alaposabban kitérni. Itt tulajdonképpen kettős elismerésről lenne szó. A kárpótlás során biztosítottuk a jogokat, a szövetkezeti föld tulajdonosainak jogait helyreállítottuk. Ha ez a vagyonosztozkodásnál vagy a vagyonnevesítésnél ismét előtérbe kerülne és döntő szerepet játszana az itt elhangzott értékek miatt, akkor az e törvény végrehajtásának a komolyságát vonná kétségbe.
Az átmeneti törvény úgy, ahogy van, rossz. Mégis jobb lenne, ha a Parlament ezt békén hagyná, hiszen ezektől a módosításoktól még csak rosszabb lesz, és elsősorban azoknak a kárára lesz rosszabb, akik ma ebből élnek. Ezt pedig nem kívánhatjuk. De az emberek legalább a munkájukra és a már meglévő törvények végrehajtására fordíthatnák a figyelmüket, Parlamentünk pedig ez alatt az idő alatt inkább a még hiányzó törvények megalkotására fordítsa minden erejét, a gazdasági bizottság javaslata szellemében. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
