LAKOS LÁSZLÓ, DR. (MSZP)
LAKOS LÁSZLÓ, DR. (MSZP)
LAKOS LÁSZLÓ, DR. (MSZP) Köszönöm, Elnök Úr. Tisztelt Országgyűlés! Mi, szocialista képviselők nem támogattuk az átmeneti törvény elfogadását, mert a szövetkezeti elvekkel ellentétes előírásokat tartalmaz.
A szövetkezeti önkormányzat döntési jogkörét vonja el, vonja a Parlament kezébe, amikor a szövetkezeti vagyonról dönt. Félő, hogy kettes számú kárpótlási törvénnyé válik, de a kárpótlási törvénnyel ellentétben, amely az állami és a szövetkezeti vagyon terhére kárpótolta a jogosultakat, itt a szövetkezeti vagyonból kívánja orvosolni a jogos és a jogtalan sérelmeket egyaránt.
A kormánypártok képviselői, a földművelésügyi kormányzat vezetői egyaránt azt hangoztatják, hogy a parasztság nem érett, nem eléggé felnőtt arra, hogy döntsön saját sorsáról. Ezt visszautasítjuk!
A szocialisták a szövetkezeti törvények tárgyalása során minden módosító javaslatukkal arra törekedtek, hogy olyan törvények szülessenek, amelyek a döntési jogokat azok kezébe teszik, akik a jog szerint tulajdonosai annak a vagyonnak, és akiknek ez a megélhetését, az állását, sokuknak a nyugdíj-kiegészítést jelenti.
És bár nem értünk egyet az átmeneti törvénnyel, most a módosítások kapcsán is olyan javaslatokat tettünk, amelyek a szövetkezeti tagok érdekeit védik, olyan javaslatokat tettünk, amelyekkel kiküszöbölhetők lennének azok a hiányosságok, amelyek a törvény végrehajthatóságát kockáztatják.
Ennek során javasoljuk, hogy a törvény 3. § (1) bekezdését pontosítsa a Parlament, ugyanis a mérleg szerinti vagyon meghatározása nincs összhangban a számviteli törvénnyel. Az 1991. évi XII. hó 31-ei mérlegben a tárgyévi nyereség és veszteség nem szerepel vagy például ugyanebben a mérlegben nem szerepel az egyszerűsített kettős könyvelést vezető szövetkezetek saját termelésű készlete.
Így pontatlan a törvény, alaptalan támadásokat indukálhat az eltérő értelmezés.
Nem értünk egyet azzal az elképzeléssel sem, hogy a korábbi nevesítést figyelmen kívül hagyva a teljes vagyon újranevesítéséről rendelkezett a Parlament. Ezért javasoltuk azt, hogy az szvt. hatálybalépésekor működő szövetkezeteknek az 1991. évi december 31-ei mérleg szerinti, a korábbi vagyon nevesítése a részjegytőkével és termőfölddel csökkentett vagyonát kelljen nevesíteni.
A hivatalos indokolás szerint e törvényben minden a tagok érdekében történik, a valóság viszont az, hogy az átmeneti törvény éppen a tagok jogai elé állít korlátokat. A vagyoni hozzájárulás és a tagi évek elismerésének túlzott erőltetése ellen vagyunk, ezért nem értünk egyet a beterjesztett javaslattal. Ahány szövetkezet, ahány falu, annyi sajátosság, annyi lehetőség, nem lehet igazságos kaptafákat előírni felülről.
Ezért nem javasoljuk a számszerű megkötöttségeket. Módosító javaslatot terjesztettünk be a törvény végrehajthatóvá tétele érdekében, amelyben azt javasoltuk, hogy az igénybejelentők kötelesek legyenek igazolni annak megalapozottságát.
Gondoljanak bele, milyen viták keletkeznek 30–40 évre visszamenőleg a tagi évek, az aktív tagság, a vagyoni hozzájárulás vagy a személyes közreműködés megítélése kapcsán! Félünk, hogy a föld után a szövetkezeti üzletrész is szembeállítja az embereket egymással.
Külön is beszélnem kell a szövetkezeti tagok időszakos munkanélkülisége kapcsán kialakult tarthatatlan helyzetről. Tsz-tagok ezreit küldik el a munkaügyi hivatalokból. Miért nem jár a munkanélküli járadék annak a szövetkezeti tagnak, akinek a szövetkezete nem tud munkát biztosítani? A munkahelyének elvesztése előtt a szövetkezeti tag ugyanúgy fizeti a munkanélküli járadékot, a szövetkezettől ugyanúgy levonják, mint más munkavállalótól vagy mint más munkaadótól.
Az átmeneti törvény nincs szinkronban más törvényekkel, de ez az összehangolatlanság nem veszélyeztetheti 30-50 ezer szövetkezeti tag napi megélhetését. A Parlamentnek biztosítania kell az állás nélkül maradt szövetkezeti tagok munkanélküliekkel azonos ellátását. Elfogadhatatlan az az indokolás, mely szerint a szövetkezeti üzletrésszel rendelkező tulajdonos kvázi-tőkés, ne tartson igényt a munkanélküli járadékra.
Tisztelt Országgyűlés! A szövetkezeti vagyon nevesítéséből származó szövetkezeti üzletrész hozadéka országos átlagban az elmúlt esztendőben nulla volt. Tehát az osztalék a többség megélhetését nem biztosíthatja, de nem csupán az osztalékra nem futja belőle, hanem a tagok munkadíjára sem, ezért vesztették el a munkahelyüket.
A tagok szövetkezeti üzletrésze bizonyára igazodik a szövetkezeti vagyon létrehozásában való közreműködésük arányához. Ezért természetesen – különösen a fiatalok – nem jutnak olyan mértékű üzletrészhez, mely megélhetésüket biztosíthatná. A szövetkezeti üzletrész a szövetkezeti törvény hatályba lépéséig, akár 1993-ig is, korlátozottan forgalmazható értékpapír lesz, tehát a tagnak sok esetben lehetősége sem lesz annak pénzre váltására. Ezért indokoltnak tartjuk, hogy a munkanélkülivé vált – akár átmeneti időre is munkanélkülivé vált – szövetkezeti tagok is részesedjenek munkanélküli járadékban saját és szövetkezetük befizetése alapján.
Egyébként e helyről is javasolom a szövetkezeteknek, vizsgálják meg, miként tudják alkalmazni a Munka Törvénykönyvében rögzített – 17. § (1) bekezdés – határozott időre szóló munkaszerződés intézményét, melynek alapján ez a probléma talán megkerülhető.
Hasonlóan megoldatlan a szövetkezeti tagok végkielégítésének ügye. Véleményem szerint az a szövetkezeti tag, aki vagyonát, üzletrészét a szövetkezetben hagyja, és ennek ellenére a munkalehetőségét elveszíti, jogosult legyen végkielégítésre. Hiszen a többség számára a szövetkezet elsősorban ma is munkalehetőség döntően. Természetesen azok, akik vagyonrészükkel együtt kiválnak a szövetkezetből és más keretekben keresik boldogulásukat, erre ne tartsanak igényt.
Befejezésül, az átmeneti törvény e módosítástól sem lesz sem jobb, sem pontosabb. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
