ZSIROS GÉZA, DR. (FKgP 33 tagú képviselőcsoport): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Hát igen, itt mondják, hogy adjál neki… Nem szándékozom adni senkinek, csak engedjék meg, hogy néhány gondolatot elmondjak.
Mint tudjuk, a kárpótlás során mintegy 50 milliárd forintnyi vagyon jut az arra jogosultaknak. Itt e törvény kapcsán ennek tízszereséről, várhatóan mintegy 500 milliárd forintról lesz szó, illetve arról kerül döntés minden egyes termelőszövetkezetben. Na most érthető, hogy több érdeket, indulatot hoz felszínre, és mindenki a maga módján elmondta meglátásait politikai hitvallása és más rendező elvek alapján.
Nagyon szép dolog és jól hangzik, amit Lakos képviselőtársam említett, hogy – ugye – kezeljük felnőttként a termelőszövetkezeti tagságot, és bízzuk rá, hogy döntsön szabadon a közgyűlésen. Csodálatos dolog, le a kalappal előtte, első hallásra. Miért mondom ezt, hogy első hallásra? Nem tehetek róla, én 1960-ban ott voltam az édesapám mellett – még kisgyerekként ugyan, de emlékszem rá –, amikor önként és dalolva bevonult a tsz-be. Ha akkor neki és másoknak olyan döntési szabadságot biztosítottak volna, mint amire most hivatkozik Lakos képviselőtársam, akkor a mai magyar mezőgazdaság nem így nézne ki. (Taps, közbeszólások jobbról: Így van! Vargáné Piros Ildikó: Jaj, ne csináld már!) És ez az egyik része.
A másik része, ami fontos, igen, felnőttként kezelni, rendben van, de akkor felnőtt a nyugdíjas tag is, nem? Nem csak azok az aktív dolgozók, akik ott vannak. Tessék nekem megmondani: a tulajdon léte vagy nem léte az életkor kérdése? Nem. Hát ha valaki 90 évesen tsz-tag, és dolgozott ott 5 vagy 10 évet, de akkor is ott van a vagyona az alapító tőkétől kezdve a gyarapítási idővel együtt, amit összehozott, és az a tőke működött és működik ma is; igenis, ő a saját tőkéjével felelősséget vállalt ott, abban a termelőszövetkezetben. Ebből eredően annak előnye és hátránya is az övé.
Következő része: jogos, merüljön föl, ne határozzunk meg semmiféle százalékot, felnőtt, nagykorú, ám legyen. Igen ám, csak mint tudjuk, volt lehetőség és mód erre már korábban, a Németh-kormány, illetve a korábbi Parlament jóvoltából, és akkor bizony jó néhány termelőszövetkezetben több-kevesebb sikerrel, de inkább többel, a fölvett fizetés került egyik döntő tényezővé. És mit ad a Teremtő, a tagok utólag döbbentek rá, hogy te jó Isten, mit szavaztunk meg. És most kapom a híreket több helyről, hogy már pontrendszert dolgoztak ki termelőszövetkezetekben és ipari szövetkezetekben, hogy e csodálatos szó, illetve szóhasználat, ami itt elhangzott, hogy a személyes közreműködés súlya alapján majd minél többet megszereznek. És már beosztották, hogy ki volt takarítónő, ki elnök, vagy főagronómus, annak megfelelően a különböző szorzószámok majd hogy néznek ki.
Nekem erről az a véleményem, hogy a személyes közreműködés súlya alapján mindenki szépen zsebre tette a havi fizetését.
A tulajdonosi felelősséggel kapcsolatos dolgok: hát itt elhangzott, hogy csak 1–2%. Hát akkor miért remegünk annyira ezen arányért? Tudjuk jól, hogy miért.
Szóval, nekem az a véleményem, hogy a tagsági viszonyban eltöltött év az konkrét és megfogható. Megfogható és bizonyítható, hogy valaki vitt-e oda vagyont be, vagy sem, szintén konkrét mérőszám. De ez a közepe, ez a személyes közreműködés súlya: nagyon szépen kérem, hadd kerüljön már elfeledésre, legalábbis ilyenformán. Mármint a törvény szövegéből kihagyásra.
Na most tudom, hogy ez nem tetsző esetleg azoknak, akik abban és úgy gondolkodtak, hogy még szerezhetünk az 50%-os nevesítés mellé egy kicsinykét magunknak. Na de hát, ha annyira és évtizedeken keresztül ezek az elnök elvtársak a közös vagyon hívei voltak, hogy a kutya fülébe lettek olyan lelkes hívei most a magántulajdonnak, hogy minél többet nekem? Az az érzésem, hogy eddig is ezt vallották és csinálták, csak másként hirdették a dolgokat.
És Lakos képviselőtársam itt felsorolta, hogy nem jut pénz osztalékra a termelőszövetkezetekben. Bizonyára így van. Az is elhangzott, hogy nem jut munkadíjra. Én hiányoltam az ő megközelítésükből azt, hogy nem jut földhaszonbérre sem. Ugye értjük a gondolatmenetet? Tényleg nem jut semmire? Hát akkor sürgősen abba kell hagyni.
De én azt hiszem, nem a tevékenységet kell abbahagyni, hanem ezt a szemlélet- és megközelítésmódot.
Hadd mondjak egy példát saját gyakorlati tapasztalatomból. Ugye, tíz éve magánvállalkozóként dolgozom, és a "hőskorban" próbáltunk termelőeszközt venni, így többek között közúti járműveket is. A Volán vállalatok a 4–8 éves gépkocsijaikat nemhogy elvitték a haszontelepre, hogy eladható legyen, elvágták az alvázát, és be a MÉH-telepre, pótkocsit is, nehogy megvegye a "piszkos" maszek és konkurrencia, mert akkor az azzal termelni fog. Honnan tudtunk eszközt szerezni annak idején? A honvédségtől a kiselejtezett csőrös Csepeleket – amit ugye, az ötvenes évek végén gyártottak –, illetve ilyen állattenyésztő vállalatoknál, illetve feldolgozó üzemeknél a hatvanas évek elején gyártott ilyen fabódés állatszállító pótkocsikat. Ezeket újítottuk fel és kezdtünk el dolgozni. És ma mit ad a Teremtő? Békés megyében gyakorlatilag több a magán teherfuvarozó, mint a Volán Vállalatnak az összes járműve, és Volán személytaxi nincs is.
Na, hát ez az a pont, a személyes érdek és motiváció, amely csodákra képes. Miért probléma az, hogyha ezt szabadon, a döntés szabadsága alapján biztosítjuk az állampolgárnak? Nagyon szerencsés dolog az, hogy vitatkozunk erről. Mi vitatkozunk erről, de fölmerül bennem, hogy vajon a termelőszövetkezetek vezetői lesznek-e annyira etikusak és tisztességesek, hogy előveszik az alapító okiratokat, és az alapító tagokat, illetve azok örököseit kiértesítik-e vajon, hogy ugyan jelentkezzetek már, mert itt nektek vagyonrészetek van. Én azt hiszem, nagyon kevesen fogják ezt megtenni közülük. De azért a lelkem mélyén reménykedem, hogy mi ezeknek az embereknek tudunk segíteni és szólni, jelezni, hogy nekik még ott valamijük van, ami jogosan megilleti őket.
Ehhez kérem az önök segítségét. Köszönöm. (Taps a jobb oldalon és középen.)