FODOR GÁBOR, DR. (FIDESZ)
FODOR GÁBOR, DR. (FIDESZ)
FODOR GÁBOR, DR. (FIDESZ) Köszönöm szépen a szót, Elnök Úr. Nagyon röviden szeretnék pár szót hozzátenni ehhez a mostani törvényjavaslathoz, hiszen az előttem szóló képviselőtársaim már igen hosszasan és sokat beszéltek, és nagyon sok mindennel, amit elmondtak, én egyet is értek.
Tehát Szabó János képviselőtársam is nagyon sok érdekes dolgot mondott, ami beépíthető ebbe a törvényjavaslatba, Mécs Imre is és Iván Géza is tett néhány ilyenre javaslatot, és én nem szeretném fölöslegesen szaporítani a szót, csak pár konkrét észrevételt szeretnék tenni ehhez a törvényjavaslathoz.
Először is szeretném leszögezni azt, mint ahogy a másik, ezzel a történelmi igazságtétellel az utóbbi hetekben foglalkozó törvényjavaslatok kapcsán is elmondtam, hogy a FIDESZ frakciója az ilyen típusú törvényjavaslatokat támogatja. Tehát azokat, amelyek az áldozatok szempontjából vizsgálják az eseményeket, és az áldozatoknak próbálnak valamilyen módon igazságot szolgáltatni, próbálják jobb helyzetbe hozni őket. Mi ezt minden szempontból kívánatosnak tartjuk és helyesnek tartjuk.
Másodszor: mielőtt még rátérnék arra a pár apró kritikai észrevételre, amit tennék a törvényjavaslattal kapcsolatban, szeretnék az elején két apróságra utalni, elsősorban Iván Géza képviselőtársam beszéde kapcsán, és hát tulajdonképpen nem is azért, mert olyan nagyon védeni szeretném én ezt a törvényjavaslatot, mert nyilván meg tudják ezt tenni kormánypárti képviselőtársaim, jogász képviselőtársaim, akiket én nagyra becsülök, és biztos, ők is ugyanúgy érzik ezeket a problémákat, vagy akár a Kormány képviselői is, de mivel én magam is sok szempontból egyetértek ezzel a javaslattal, és kívánatosnak tartom, ezért engedjék meg, hogy egy kicsit én is a védelmére keljek két szempontból.
Egyfelől Iván Géza itt mondta a kegyelmi problémát, ő egy kegyelmi aktust javasolt. Én semmiképpen nem javasolnám, hogy ilyen irányban gondolkozzunk, mert mást jelent a kegyelem. Tehát a kegyelem végeredményben olyan esetekben használható, amikor a bűnösség valóban fennáll, de végül is megkegyelmez az állam. Én nem hiszem, hogy ezekben az esetekben erről lenne szó. Itt pontosan arról van szó, hogy azt kell kimondanunk, hogy nem voltak ezek az emberek bűnösök, akiket annak idején elítéltek ebben a szörnyű időszakban.
A másik pedig az egyezségokmánnyal kapcsolatos felvetése volt. Ugye, Iván Géza mondta, hogy előfordulhat az, hogy esetleg, netán itt erőszakos cselekmények is, amelyek történtek az elmúlt évtizedekben, úgy minősülnek, mint amelyek az akkori kommunista államrend elleni tevékenységek voltak, és ezek nem helyesek. De az az igazság, hogyha az egyezségokmányt alaposan elemezzük, értelmezzük, akkor az egyezségokmány ki fogja zárni ezeket az eseteket. Tehát én ettől nem félek, nem tartok. Úgy gondolom, hogy a hazai bíróságok, igaz, egy kis komolyabb munkával és intellektuális munkával, de meg fognak birkózni ezekkel a feladatokkal. S én ezt helyesnek tartom, a törvénynek ezt az irányát.
Nagyon szeretném az elején, most már belemenve a dolgokba, üdvözölni egyáltalán ezt a tendenciát, hogy a polgári és politikai jogok egyezségokmányára hivatkozik ez a törvényjavaslat, és ezt állítja egy olyan hátterévé a törvényjavaslatnak, amelyre hivatkozni lehet, és amelyre hivatkozással a bíróságok hozhatják meg az ítéletüket. Ez nagyon helyes, nagyon kívánatosnak tartom, és úgy gondolom, hogy a nemzetközi jognak s a nemzetközi jog által és az államok közösségei által is elfogadott jogelveknek egy olyan erősített érvényesítését jelenti Magyarországon, ami mindenképpen kívánatos és helyes folyamat.
Na most ehhez kapcsolódóan a két apró észrevétel, amit szerettem volna tenni, ez egy kicsit közeli ahhoz, amit már Mécs Imre képviselőtársam is elmondott, ez pedig az, hogy átnézve ezeknek a cselekményeknek a körét, hogy végül is melyek lesznek semmissé nyilvánítva, én úgy látom, hogy pár nem került be igazából itt a felsorolásokba, amelyek azért fontosak, és amelyek lényegesek az elmúlt évtizedeket vizsgálva. Kettőt hadd említsek itt meg.
Az egyik a sajtórendészeti vétségeknek a problémája. Mécs Imre már beszélt erről. Tudjuk nagyon jól, hogy az elmúlt évtizedekben ezek nagyon fontos olyan cselekmények voltak és olyan tényállások voltak, amiben nagyon sok embert, aki ez ellen a rendszer ellen, a kommunista rendszer ellen valóban kívánt valamint tenni aktívan és tevékenyen, ebbe a tényállásba szorítottak bele, és ezekben a tényállásokban ítéltek el. Tehát én úgy vélem, hogy ezekkel az emberekkel szemben is egyfajta történelmi igazságot kellene szolgáltatnunk, és lehetővé kellene tennünk ezeknek a bűncselekményeknek a semmissé tételét. Idézőjelben használom természetesen a bűncselekményeket most, az akkori minősítést kiemelve. Tehát úgy gondolom, hogy ez egy nagyon fontos dolog, nem maradhat ki ebből a törvényjavaslatból.
A másik pedig, amit szeretnék megemlíteni, ez a katonai szolgálat-megtagadásnak a kérdése, amelyben ugyancsak – hogyha emlékszünk – nagyon sok fiatal szenvedett az elmúlt években és különösen az elmúlt rezsim alatt, nagyon sok vallásos fiatal elsősorban, hiszen az első politikai szolgálatmegtagadó a nyolcvanas évek elején jelentkezett Magyarországon, addig csak olyan fiatalok kapták végül is meg ezt a büntetést, akik vallási okokból tagadták meg a katonai szolgálatot.
Úgy gondolom, hogy ez is idetartozik, ezeknek a cselekményeknek a körébe. Tehát én itt is kívánatosnak tartanám, hogy ha erre is kimondaná a semmisséget ez a törvényjavaslat.
Ugye, természetesen itt utalok arra, hogy végül is a törvényjavaslatban szerepel az, hogy egy demokratikus társadalomban az állam biztonsága, a közbiztonság, a közrend és több más fogalom kapcsán, érdekében szükségesnek bizonyulhatnak bizonyos korlátozások. Tehát ezt tudjuk jól, hogy a nemzetközi okmányokban is szerepelnek ilyenek, de úgy gondolom, hogy az előbb általam felsorolt esetekre ez nem áll, mert itt végeredményben nem arról van szó, hogy egy demokratikus államrend ellen követték el ezeket. Tehát se a sajtórendészeti vétséget, se a katonai szolgálatmegtagadást nem ez ellen követték el, nem állt fenn magának a demokratikus államnak az intézménye, tehát a demokratikus államrend védelmében nem lehetett ilyen módon korlátozni ezeket a jogokat, mert nem azt védték ezzel.
Tehát úgy vélem, hogy erre hivatkozással is érdemes lenne ezeket ide behozni, és ezáltal én egy olyan kiegészítést is javasolnék a törvényjavaslathoz, amely kimondaná, hogy a semmisségi eljárás lefolytatható minden egyéb olyan bűncselekmény esetében is, amelyben az ítélet az egyezségokmányban foglalt jogok gyakorlását büntette.
Tehát ha ilyet kimondanánk, ezzel erősen tágítanánk ezt a fogalmi kört, de beleférne az, amit én mondanék. Még adnánk mérlegelési lehetőséget a bíróságnak, amit én, még egyszer mondom, nem tartok rossznak, ugyanis itt olyan esetekről van szó, ahol a komoly és felkészült szakmai mérlegelés nélkül elképzelhetetlenek végül is azok a bírói ítéletek, amelyek a semmisséget ki fogják mondani. Tehát én ettől egyáltalán nem félnék, és úgy gondolom, hogy érdemes lenne még kiegészíteni az 1. §-t annak kimondásával is, hogy az egyezségokmánynak való megfelelés vizsgálata céljából a bíróság eljárása során bizonyítást is vehet fel. Ezzel számomra teljes lenne a kép a semmisségi törvénnyel kapcsolatban, és teljesen elfogadható lenne.
Befejezésül egyetlenegy gondolatot hadd mondjak el: ezt annak kapcsán szeretném szóvá tenni, hogy a sajtóban lehetett olvasni nemrég egy képviselőtársunk ügyével kapcsolatban – aki végül is ugyancsak ítéletet kapott, a 70-es évek elején elítélték, majd ezt most a bíróság semmissé nyilvánította – egy olyan glosszát, amelyet én azért szeretnék megemlíteni, mert nagyon szeretném, ha általában a semmissé nyilvánításoknak nem ez lenne a visszhangja, a közvélemény előtti visszhangja Magyarországon.
Az ismert ellenzéki képviselőtársunk, aki annak idején egy könyvet írt "Darabbér" címmel, és ezért ítélték el, annak kapcsán olvastam egy olyan glosszát, aminek az volt a végkicsengése, hogy most már, mivel az ítéletet megsemmisítették, nyugodtan mondhatja magára, hogy nem tett semmit a szocializmus ellen.
Tehát én azt szeretném, hogyha azok az emberek, akik végül is a semmisségi eljárásnak a kedvezményezettjei lennének és lesznek is a későbbiekben, semmiképpen se ilyen minősítést kapjanak tőlünk, tehát ne azt higgyük róluk, hogy most már ők egy olyan papírral rendelkeznek, hogy annak idején semmit nem tettek a rendszer ellen, hanem gondoljuk azt, hogy valóban most érkeztünk el oda, hogy tényleg igazságot tudtunk adni nekik, azoknak az áldozatoknak, akik megszenvedték az elmúlt évtizedeket különböző okokból, ítéleteket elszenvedve, állásokból való elbocsátásokkal vagy más nagyon kellemetlen és nagyon szomorú következményekkel járó büntetésekkel. Köszönöm szépen. (Taps.)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
