SZIGETHY ISTVÁN, DR. (SZDSZ)
SZIGETHY ISTVÁN, DR. (SZDSZ)
SZIGETHY ISTVÁN, DR. (SZDSZ) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A késői Kádár-korszak önigazolásának egyik módszere volt az az állítás, hogy 1963-ban tulajdonképpen befejeződtek a törvénysértő büntetőeljárások. Ezt az állítást az 1963. április 4-én kihirdetett amnesztiával igazolták, és ebből következett volna az, hogy hasonló jellegű ügyek később nem voltak.
Akik a büntetőbíróságok környékén megfordultunk az elmúlt évtizedekben, tudjuk, hogy ez az állítás sok tekintetben nem fedte a valóságot. A diktatúra puhább időszaka sem mondott le arról, hogy az adott esetekben a büntetőjog eszközével éljen.
Meg kell jegyeznem azonban – és erre már néhányan utaltak, többek között Mécs Imre –, hogy közel sem annyira egyszerű ez a képlet. Három típusra tudnám bontani ezeket az ügyeket és a három típus közül kettőt érint a jelenlegi törvényjavaslat.
Az egyik típus az, ahol önmagában a Büntető Törvénykönyv törvényi tényállása olyan jellegű volt, hogy jogállamban ilyen tényállást nem lehetett volna meghozni. Önmagában a tényállás ellenkezett a polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmányában rögzített alapjogokkal, és éppen ezért ezeket a magatartásokat, álláspontunk szerint, minden további vizsgálat nélkül semmissé lehetne nyilvánítani, ezeket az elítéléseket semmissé lehetne nyilvánítani.
A másik kör már bonyolultabb, mert tartalmazott a törvényi tényállás olyan típuseseteket, amelyekre az előbbiek vonatkoznak, ugyanakkor tartalmazott olyan típuseseteket is, amelyekre nem vonatkoztak. Ezekben az ügyekben valóban indokolt egy különleges, egyedi bírói eljárás, egy különleges vizsgálat.
A legtöbb gondot azonban a harmadik csoport jelenti, és Mécs Imre erre az előbb már utalt.
A 30-as évek szovjet joggyakorlatában kialakult módszereknek megfelelően, tehát úgy, hogy egy bírósági tárgyalás tulajdonképpen nem a tárgyalóteremben zajlik le, hanem nyilvánosságtól elzárt, rendőrségi dolgozószobákban felvett tárgyalási jegyzőkönyveknek a felolvasásából, az azokhoz való igazításból, az előre meghatározott tényállások rögzítéséből állt, és ebben a körben nagyon gyakran köztörvényes cselekmények elkövetését bizonyították rá, időnként politikai megfontolásokból, olyan emberekre, akik ilyen cselekményeket valójában nem követtek el.
Ebben a harmadik körben általános törvényi semmissé nyilvánítást egyszerűen nem lehet megvalósítani, ennek nincs módszere. Ugyanakkor gondot jelent, hogy ezt a harmadik kört is valamilyen formában rendezni kellene, az ebben a körben okozott sérelmeket is orvosolni kellene. Különösen azért, hiszen az ehhez kapcsolódó kárpótlási törvényjavaslat is párhuzamosan most van az Országgyűlés előtt.
Próbálok erre is majd valamilyen megoldást mondani, de egyelőre a másik két körrel szeretnék foglalkozni.
Az első két kör tekintetében nem tartjuk minden esetben szükségesnek azt, hogy a bíróság minden ügyben vizsgálja, hogy az ítélet tárgyaként megállapított magatartás önmagában a polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségi okmányában rögzített alapjogok gyakorlását vagy az abban foglalt elvek és célok megvalósítását jelentette.
Önmagában a tényállás olyan, hogy elégséges a tényállás megállapítása, a minősítés megállapítása és a semmisséget meg lehet határozni ehhez. Ezért az egyik módosító javaslatunk arra irányul, hogy kétfelé bontja a törvényi tényállásokat, azoknál a magatartásoknál, amelyeknél nem látjuk szükségesnek ezt a vizsgálatot, azt javasoljuk, hogy a bíróság önmagában a minősítés alapján ezt az eljárást lefolytathassa. Ezzel egyrészt a bíróságok munkája egyszerűsödik, az eljárás gyorsul, másrészt pedig esetleg méltatlan bizonyítási nehézségeket nem jelent az egykor elítélteknek az ilyen magatartásuk bizonyítása a továbbiak során.
Egyébként ez véleményem szerint nem is valósítható meg másként, mint ahogy Fodor Gábor felvetette az előbb, hogy a bíróságnak lehetővé kell tenni ilyen körben bizonyítás felvételét.
A második körben viszont valóban szükségesnek tartjuk, hogy a bíróság ezt a vizsgálatot lefolytassa, hiszen nem lenne szerencsés, hogyha olyan magatartások miatt is valaki esetleg kárpótlásra tartson jelenleg igényt és semmissé nyilvánítsák a korábbi elítélését, amelyeknek semmi köze a jelenlegi törvény céljához.
A harmadik problémához sajnos nem tudok más megoldást találni, hogy addig, amíg a törvényességi óvás intézménye él, a legfelsőbb bíróság elnöke és a legfőbbügyész próbáljon ilyen ügyekben óvást emelni, egyébként pedig lehetőség szerint meg kell könnyíteni ilyen ügyekben a perújítási eljárások elrendelését, és a bíróság döntsön ezekben a kérdésekben, hogy hogyan lehet alkalmazni a jogkövetkezményeket.
Ennél a törvénynél szeretnénk elérni azt, hogy záruljon le az a kör, amely eddig az 1945. január 1. és 1963. április 4. közötti elítélésekkel foglalkozott, és kitágítva visszamenőleg a másik törvényjavaslatban 1941-ig a fajvédelmi rendelekezésekről szóló, szintén felháborító törvénnyel kapcsolatos elítélések semmissé nyilvánításával, illetőleg közel hozva időben, egészen 1989. október 15-ig, a köztársaság kikiáltása előtti hétig ezt az időbeli határt, ezt a semmissé nyilvánítási kört lehetőleg le kellene zárni.
Ugyanakkor azonban változatlanul szükség van arra, hogy a perújítási eljárásokban ezeket az ügyeket rendezni lehessen, hogyha ezek a törvények ezt a gondot nem oldották meg.
Konkrétan: már említettem azt, hogy egy törvényt és egy módosító indítványt terjesztettünk elő a törvényjavaslathoz. Ehhez kapcsolódóan szeretném még megjelölni azt, hogy további javaslataink is vannak.
Fodor Gábor hivatkozott arra, hogy nagyon nehéz meghatározni azt a törvényi tényálláskört, amelyre ennek a törvénynek ki kell terjednie. Ezzel messzemenően egyetértek.
A saját javaslatom többek között arra a körre tartalmaz teljesebb szabályozást, amely nyilvánvalóan az egyezségokmányban rögzített egyik alapjognak, a szabad lakóhely megválasztása jogának a korlátozását, a tiltott határátlépéshez kapcsolódó törvényi tényállások rendezését kísérli meg valamilyen formában lezárni. Itt van egy bűnsegédjellegű, önálló sui generis bűncselekmény, amelyet embercsempészésnek neveztek abban az időben, erre az eredeti javaslat nem terjed ki.
Ugyancsak feljelentési kötelezettséget is tartalmazott a korábbi Büntető Törvénykönyv mind a tiltott határátlépésnél, mind pedig az embercsempészésnél. Erre a feljelentési kötelezettségre szintén nem terjed ki a Kormány által előterjesztett törvényjavaslat.
Végül általánosan javaslom azt, hogy egy bűncselekményhez kapcsolódó elkövetési magatartás, amely önálló bűncselekmény a Büntető Törvénykönyv rendszerében, a bűnpártolás, essék a törvény hatálya alá azokban az esetekben, amikor az alaptényállás is a törvény hatálya alá esik. Ennek az a magyarázata, hogyha valaki például az elkövetés előtt nyújt segítséget, akkor bűnsegédként részese a magatartásnak, ha az elkövetés után, akkor bűnpártolóként más tényállás alapján kerül a bíróság elé és bűnpártolóként ítélték el. Ugyanakkor pedig a Kormány előterjesztése ezzel a körrel nem foglalkozik.
Fodor Gábor további ötleteket vetett fel. Ezért az előterjesztett módosítási indítványunk lehetőséget ad arra, hogy a módosítási indítványomhoz csatlakozóan bármilyen egyéb hasonló ötletet be lehessen terjeszteni akkor is, hogyha most esetleg az általános vita lezárulna.
Összességében: a Szabad Demokraták Szövetsége már mintegy egy évvel ezelőtt az alkotmányügyi bizottság ülésén szorgalmazta, hogy ezt a törvényt mindenképpen meg kellene hozni, méghozzá sürgősen, hiszen az ilyen semmissé nyilvánítási kört valamikor be kell fejezni, le kell zárni. Ezért messzemenően üdvözöljük, hogy a törvényjavaslat a Parlament elé került, azt támogatni fogjuk. Természetesen a javaslatainkkal próbáljuk azt jobbá tenni. Azt azonban meg kell jegyeznem, hogy a két most tárgyalt törvényjavaslat között nincs kellő összhang. Az életüktől és szabadságuktól megfosztottak kárpótlásáról szóló törvényjavaslat négyhónapos jogvesztő határidőt tartalmaz arra, hogy ezeket az igényeket elő lehessen terjeszteni. Ez a négyhónapos jogvesztő határidő annak a törvénynek a hatálybalépésétől kezdődik. Ez a törvény valószínűleg valamikor hasonló időpontban fog kihirdetésre kerülni, tehát ezeket az eljárásokat ezt követően lehet megindítani. Mivel egyedi bírósági eljárásokra kerül sor, a bírósági eljárásokban jogorvoslatot lehet igénybe venni, esetleg bizonyítást folytat le a bíróság, esetleg valaki nem azonnal adja be az igényét, nagy a valószínűsége, hogy a mostani törvényhez kapcsolódó semmissé nyilvánítási eljárások nem fognak befejeződni a másik törvény hatálybalépését követő négy hónapon belül. Ezért a két törvény között valamiféle összhangot mindenképpen teremteni kell. A saját módosítási indítványom ezt úgy próbálja megoldani, hogy a kárpótlási igény előterjesztési határideje a másik törvényben előírt jogvesztő határidőhöz képest módosuljon, és a jelenlegi törvény alapján meghatározott semmisségi eljárás jogerős befejezésétől kezdődjék ez a határidő, hogy megfelelő idő álljon rendelkezésre a kárpótlási igény előterjesztésére.
Befejezve: a Szabad Demokraták Szövetsége üdvözli, hogy végre erről a kérdésről is tárgyalunk, és a törvényjavaslatot egyértelműen támogatni fogjuk. Köszönöm. (Taps.)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
