ZIMÁNYI TIBOR, DR. az MDF vezérszónoka:
ZIMÁNYI TIBOR, DR. az MDF vezérszónoka:
ZIMÁNYI TIBOR, DR. az MDF vezérszónoka: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Csak elismerés illetheti a Kormányt, hogy egy ilyen szociális és igazságtételi jellegű törvényjavaslatot is benyújtott a Parlamentbe, amikor igen el van foglalva az Országgyűlés a gazdasági törvények alkotásával. De ennek a két feladatnak párhuzamosan kell haladnia.
Régen vártuk ezt a törvényt, mert igen fontos hézagot pótol. Időbelileg azért is van jelentősége, mert kiegészítő jellegű "Az életüktől és szabadságuktól politikai okokból megfosztott" törvényjavaslattal kapcsolatban.
Az a sok kritika, amely a személyi kárpótlási törvényjavaslatot érte, ennek a nemzeti gondozásról szóló törvényjavaslatnak a figyelembevételével mindjárt másként jelentkezik, és a megvilágítása, a kritikája is egészen másképpen.
Mi támogatjuk ezt a törvényjavaslatot és nagyon szükségesnek tartjuk. De azért el kell mondanom, hogy az előkészítésbe a társadalmi szervezeteket jobban be kellett volna vonni, mert egy sajnálatos és alapvető félreértés van a törvényjavaslatban. Ez pediglen az, hogy a nemzeti ellenállási mozgalomban részt vettek ügyét is ez a törvényjavaslat öleli fel, holott ez teljesen más jellegű kérdés. A nemzeti ellenállás fogalma, úgy tűnik, mintha tisztázatlan lett volna a törvényalkotók előtt. Elnézést kérek, hogy erre ki kell térnem, és nem is nagy örömmel teszem, mert hiszen ezzel mindenkinek tisztában kellene lennie, azonban mégis a javaslat néhány pontja miatt okvetlenül szükségesnek látom.
A nemzeti ellenállás fogalmát nem lehet semmiféle más korból vett hasonló ellenállási mozgalommal azonosítani. Az kifejezetten a német megszállástól, tehát '44. március 19-étől tart és egészen a világháború befejeződésig, tehát '44. május 8-áig. Teljesen más jellegűek azok a körülmények, amiket sajnálatos módon most ki akarnak egészíteni, illetve azonos szintre akarnak hozni az állampolgári egyenlőség, jog alapján a '45 utáni, '45-től '63-ig terjedő kommunista diktatúra elleni ellenállással.
A nemzeti ellenállás fogalma a magyar történelemírásban és a magyar társadalomban is elsősorban a náciellenes ellenállást tartalmazza. Nem helyes az antifasiszta kifejezés, mert nem antifasiszták el-len folyt a harc, hanem kifejezetten a nácik ellen. Magyarországnak nem volt érintkezési területe az antifasisztákkal.
Ezt később egy általános és homogenizáló kommunista frazeológia ültette bele a magyar nyelvbe. Tehát kifejezetten Hitler-ellenes és náciellenes ellenállásról van szó. És kénytelen vagyok kitérni a két ellenállás fogalma közti különbségre.
Ez a nemzeti ellenállás a német megszállás alatt és háború idején történt. Nagyon rövid idő állt rendelkezésre a magyar ellenállás teljes kibontakoztatására, mert hiszen csak '44. március 19-étől beszélhetünk ellenállásról, a korábbi időszak hasonló jellegű politikai ténykedése az ellenzéki tevékenység, tehát semmiképpen sem keverhető össze ez a két fogalom.
Ez a rövid idő tette lehetővé azt, hogy viszonylag kevés ellenállót tartóztattak le, vagy végeztek ki. A történelmi körülmények – most nem akarom ezt részletezni –, de a német propaganda és a trianoni megoldatlan kérdések, valamint a kétségtelenül később teljes joggal beigazolódó szovjetellenes propaganda megtévesztette a magyar társadalmat, és ezért viszonylag nagyon kevesen fogtak fegyvert, és illegális sajtóban álltak ki a náci német megszállás ellen. Azonban a veszélyessége összehasonlíthatatlan volt, mert akit elfogtak, azt gyakorlatilag felkoncolták, hiszen nagyon jól tudjuk, hogy legalább tízféle ok állt rendelkezésre, amiért az ellenállásban részt vevőkre egyszerűen felkoncolás várt.
Sajnálatos tény az valóban, és ez nagyon sokakat megtéveszt, hogy az ellenállás fogalmát kisajátították, és nem azokat minősítették '45 után ellenállóknak, akik valóban ebben részt vettek, hanem napi politikai célokat szolgálva kirekesztették az ifjúsági, a katonai s az egyházi ellenállást, és kifejezetten ellenállóknak lényegében csak a kommunista ellenállókat minősítették. Ez nem azt jelenti, hogy nem volt kommunista ellenállás, de teljes egészében az ellenállást kommunistává minősíteni azt jelentette, hogy a társadalom is az ellenállókat végül azonosította a kommunistákkal, holott erről szó sem lehet.
Tehát ilyen nehézségekkel kell valóban megküzdeni, hiszen a volt Partizán Szövetségben csak az lehetett tag, akit a területi párttitkár javasolt és elfogadott, és csak az számított ellenállónak.
Továbbá: nehéz is jelzőket találni azokra a tényekre, hogy például '56 után fölvették a görög szabadságharcosokat, akik vállalkoztak arra, hogy pontosan a letartóztatott '56-osok zárkáit őrizzék, mert a régi smasszerek erre már nem voltak hajlandók. De ugyanúgy felvette a Partizán Szövetség tagjai közé a karhatalmistákat. Akármilyen furcsán hangzik, de így történt.
És ezért van a társadalomban egy visszakozás és egy meg nem értés.
Mindenképpen szükséges, hogy a nemzeti ellenállásnak a minőségét, a becsületét helyreállítsuk, mert teljesen egy sorba kell helyeznünk az igazi magyar függetlenségi és szabadságharcos hagyományokkal. De sajnos, ezeket a szavakat is lejáratták.
Tehát semmiképpen nem oldható meg az, hogy ez a törvényjavaslat, amelyik lényegében szociális jellegű, két, a demokratikus Parlament által hozott törvényt és országgyűlési határozatot egyszerűen semmisnek nyilvánítson ki. Ezt, akár a törvényt, akár az országgyűlési határozatot, melyek a szociális bizottság gondos kimunkálásával jöttek létre, egyszerűen nem lehet, egy éven belül ugyanez a Parlament nem semmisítheti meg, mert nagyon jól tudjuk, hogy igenis értelme volt mind a két rendelkezésnek.
(11.00)
Tehát külön kell választani ezt a két kérdést és akkor ez a feszültséget teremtő ok meg fog szűnni. Szeretném hangsúlyozni, hogy a kommunista-ellenes küzdelemnek ellenállási küzdelemmé való minősítése szavakban lehetséges, de tisztában kell lennünk azzal, hogy ha erre az álláspontra helyezkedik a tisztelt Ház, akkor annyi kommunista-ellenes ellenálló lesz – legalább is 500.000 vagy egymillió –, amit képtelenség egyáltalán ellenőrizni, képtelenség lenne lebonyolítani. De erre azért nincs is szükség, mert aki a négy évtized alatt valóban kommunista ellenállási tevékenységet fejtett ki, az igen-igen kis %; talán 1 vagy 2% lehet, aki megúszta úgy, hogy nem került semmiféle szabadságvesztési formába.
Nagyon jól tudjuk, hogy a személyi kárpótlási törvény alanyai körülbelül 300.000 főt tesznek ki, tehát ezek alkotják voltaképpen a kommunista-ellenes ellenállókat, de itt tények vannak, itt bizonyíthatunk! Ha csak annyit fogunk mondani, hogy aki ellenállt, az jelentkezzen – pláne még anyagiakhoz is jut – hát elképesztő, hogy milyen jelentkezés lesz, és akit nem igazolnak le, az pediglen egyszerűen ellensége lesz a demokráciának, mert ugye: "Én miért nem vagyok ellenálló?"
Tehát nagyon kérem a tisztelt Házat, hogy különítsük el ezt a fogalmat, korlátozzuk csak a nemzeti náciellenes ellenállásra, amely '45 május 8-ig történt. Nagyon jól tudjuk, hogy mennyi sajnálatos esemény következett be, mert hiszen azokat a katonai alakulatokat, amelyek már azért jelentkeztek az új nemzeti hadseregbe, hogy Németország ellen forduljanak, előfordult, hogy a Szovjetunió egyszerűen hadifogságba vágta az egész frontra induló katonai vonatot. Tehát végtelen sok probléma és szinte lehetetlen körülmény adódott, de ezt a két fogalmat el kell választani. Ebben a törvényben nem szabad rendelkezni a nemzeti ellenállással kapcsolatosan, viszont minden körülmények közt meg kell adni, hogy a nemzeti gondozásban valóban érezzék, hogy az Országgyűlés, az ország gondoskodik azokról, akik önakaratukon kívül, vagy pedig vállalva a kockázatot, igenis elvesztették munkaképességüket, vagy pedig a szüleik estek áldozatul. Úgyhogy kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy ilyen értelemben szíveskedjék határozni. Egyébként támogatjuk a törvényjavaslatot. (Taps.)
Dr. Christine Weiss, a hamburgi tartományi kormány kulturális minisztere és kísérete köszöntése
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
