VASTAGH PÁL, DR. (MSZP)
VASTAGH PÁL, DR. (MSZP)
VASTAGH PÁL, DR. (MSZP) Köszönöm szépen, Elnök Úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A szocialista képviselőcsoport a köztisztviselők jogállásáról szóló törvényjavaslathoz 43 módosító indítványt nyújtott be. Ezek közül természetesen most a részletes vitában csak azokat az elemeket szeretném kiemelni, amelyek koncepcionális eltérést mutatnak a törvényjavaslatban vázolt koncepcióhoz viszonyítottan.
Az egyik ilyen pont, amiben a mi álláspontunk eltér a javaslattevők álláspontjától, a köztisztviselői kar stabilitásához fűződő igény megítélése, amelyet egy oldalról természetesen támogatni kell, más oldalról pedig el kell kerülni azokat a veszélyeket, amelyek a hivatalnoki kart kasztszerűvé teszik, és túlságosan hierarchizálttá teszik.
Ezt a feloldást, ami a stabilitás és a mobilitás látszólag egymásnak ellentmondó igényei közötti összhang megteremtésében mutatkozik meg, álláspontunk szerint a pályázati rendszer bevezetésével lehet többek között oldani, a nyilvános pályázati rendszer bevezetésével, amely egyben biztosíthatja valamennyi állampolgár számára azt, hogy az Alkotmányban biztosított köztisztség viseléséhez fűződő jogát érvényesíteni tudja. Ezért kapcsoltuk a törvényjavaslat 10. szakaszához azt a módosító indítványunkat, amely a nyilvános pályázati rendszer bevezetését szorgalmazza.
Ezt a javaslatunkat a bizottsági vitában a minisztérium képviselője kivihetetlennek minősítette, olyan javaslatnak, amely a jövőre vonatkozóan tartalmazhat értékes elemeket, de a jelenlegi szakaszban ez nem megvalósítható a minisztérium álláspontja szerint.
Ennek kapcsán szeretném elmondani önöknek, hogy 1944-ben jelent meg Magyari Zoltán, a modern magyar közigazgatási tudomány megalapozójának monográfiája, amely azt a címet viselte, hogy A hivatásos közszolgálat megoldatlan kérdései, és már ebben a monográfiában a nyilvános pályázati rendszer mellett tette le a voksát. Úgy látszik, ez a történelem különböző szakaszaiban elő-előkerülő javaslat mindig a megoldatlanság problémáival küszködik.
A másik javaslatcsokor, amelyet kidolgoztunk, részben a preambulumhoz, részben az összeférhetetlenség kimondásához fűződik, az összeférhetetlenségi feltételek megállapításához fűződik. Nagyon nagy vitákat váltott ki a politikasemlegesség megítélése az önkormányzati bizottságban is, hasonlóképpen az alkotmányügyi bizottságban is. Tulajdonképpen a politikai elem jelenlétét a közigazgatási tevékenységben nem lehet elvitatni. Bármennyire igaz a Max Weber-i megállapítás a szakszerűen működő közigazgatási hivatalnoki karról, a politika jelenléte a közszolgálat különböző szintjein és a köztisztviselők különböző szintjein mást és mást jelent.
Abban az értelmezésben tehát el kell fogadnunk a politika jelenlétét a köztisztviselő tevékenységében, hogy ez elsősorban a megfelelő szakismerettel rendelkező vezető tisztviselő azon képességét jelenti, hogy sokirányú tevékenységének, döntéseinek általános és helyi, társadalmi és politikai összefüggéseinek felismerésére képessé teszi.
Ilyen értelemben jelen van a politika a közigazgatás tevékenységében, de hangsúlyozom, különböző szinteken ez különbözőképpen jelenik meg. Tehát abban a felfogásban – ha a politikai elem jelenléte nem azonosul a hatalmi megbízhatósági feltételekkel, ha nem azonosul a pártpolitikai követelményekkel, ezeken kívül – a politika jelenlétét értelmetlen dolog vitatni.
Az összeférhetetlenséget szabályozó normák között, amelyek a törvényjavaslat 21. szakaszában kaptak helyet, több olyan elem van, ami álláspontunk szerint inkább a később kidolgozandó etikai kódex tartalmához kapcsolható és ahhoz illeszthető. Ilyennek ítéljük meg a hivatalához méltatlan tevékenység megjelölését, amelyet korábban – a háború előtt elsősorban – az állásszerű magatartás és viselkedés kategóriájában formuláztak, ami elsősorban etikai típusú norma, és nehezen lehet a jogi norma tartalmába sűríteni.
Hasonlóképpen elasztikusnak tűnik számunkra mindaz, amit a 21. szakasz (4) bekezdésének c) pontjába foglalt a jogszabály-előkészítő, ami a köztisztviselőt eltiltja attól, hogy párt nevében és érdekében közszereplést vállaljon. Tulajdonképpen ez is vitára adhat alkalmat minden egyes konkrét esetben, és helyesebb ezt is más típusú normaként kezelni. Rendkívül nehéz meghúzni a határokat. Azzal teljes egészében egyetértünk, hogy pártban tisztséget ne viseljen a köztisztviselő, de ezeket a szereplési lehetőségeket ilyen szempontból reálisan megítélni vissza-visszatérő vitákra adhat alkalmat.
A következő kör a módosító indítványaink között az, amely a vezetői megbízatások visszavonására vonatkozik. A törvényjavaslat ebben a körben nem tartalmaz indokolási kötelezettséget a vezetői megbízatások visszavonása esetében. Ezt az elképzelést mi nem tudjuk támogatni. Véleményünk az, hogy legyen indokolási kötelezettség, hogy kinek miért szűnik meg a vezetői megbízatása. Lehetőség szerint ez az indokolás írásban történjen határidő kitűzésével, más munkahely felajánlásának kötelezettségével, illetőleg ha ezt nem fogadja el a köztisztviselő, akkor legyen lehetőség végkielégítés nyújtására.
Ugyanakkor a javaslat más pontjában hasonló szellemű, az általunk javasolt módosító indítvánnyal tartalmilag egybeeső szabályozást ad a Minisztertanács, illetőleg a kormányhivatal a minisztériumok és az országos hatáskörű szervek esetében. Ugyanezt a gyakorlatot, amelyet pozitív diszkriminációként a törvényjavaslat elfogadhatónak tart a közigazgatás központi szerveinél, ugyanezt kell érvényesíteni álláspontunk szerint a közigazgatás helyi szerveinél is.
És végezetül szeretnék szólni a közszolgálati tanács szervezetéről, intézményéről, amely szintén a törvényjavaslatban szerepel, és véleményünk szerint másképpen kellene mindezt meghatározni, a törvényjavaslat 66. §-a foglalkozik ezzel. Ebben a felfogásban számunkra úgy tűnik, hogy inkább egy minisztériumi ügyosztály képe rajzolódik ki mindabból, amit a javaslattevő feladatként ennek a szervnek megjelöl, nem pedig egy társadalmi elemeket is tartalmazó, valóban véleményező, tanácsadó szerv a Kormány mellett. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
