SASVÁRI SZILÁRD (FIDESZ)
SASVÁRI SZILÁRD (FIDESZ)
SASVÁRI SZILÁRD (FIDESZ) Tisztelt Ház! Elnök Úr! Hölgyeim és Uraim! Azzal szeretném kezdeni, amivel az előző beszédemet abbahagytam, amikor is az iskolaszerkezet változtatásával kapcsolatban kritizáltam a közoktatási törvénytervezetet.
Erre a törvényre és erre a szakmaterületre, a szakképzés területére a közoktatási törvény olyan hatással van, hogy az koncepciója miatt megbontja majd a szakképzési rendszer egészét. Annak a szétszabdalt iskolaszerkezetnek, amit a közoktatási törvény koncepciója létre kíván hozni, az a következménye, hogy a szakképzési intézményrendszer, amely - mint itt elhangzott - a középfokú iskolások nagyobb részét foglalkoztatja, kénytelen-kelletlen alkalmazkodni fog valamilyen formában a közoktatási rendszerhez.
Ha tehát a nyolcosztályos iskolák szerkezetét megbontjuk, és nemcsak fölfele növekszik ezeknek az osztályoknak a létszáma, hanem lefele is, a 6+6 szerkezet irányában és más egyéb alternatív irányokban, ez azzal járhat, hogy az adott településeken - és itt főleg a kistelepülésekre kell gondolni vagy a kisebb városokra - járó gyerekek tulajdonképpen vagy korábban ki kell hogy kerüljenek a közoktatási, az általános képzést végző intézményekből, és gondolkodjanak azon, hogy hova menjenek tovább, és itt a továbbtanulásnak a leágazásai a következők lehetnek: vagy gimnázium vagy a szakképesítést biztosító intézmények felé kell elmenniük. Aki tehát ilyen irányba kíván elmenni, annak túl korán fölvetődik az a kérdés, hogy milyen pályát válasszon. Ha úgy döntenek, hogy az iskolában bennmaradnak a továbbiakban is és végigjárják a nyolcadik vagy a tizedik osztályig, akkor ebből a szempontból tulajdonképpen csak azok járhatnak jól, akik már korán elhatározták azt, hogy a gimnáziumban folytatják tanulmányaikat, ami előkészít a felsőoktatási intézményekbe való felvételhez.
Azt gondolom tehát, hogy a közoktatási törvény hatásában a szakképzés egy olyan szerkezeti módosulást szenved, amit szerintünk szükségtelen létrehozni. Tulajdonképpen emiatt a veszély miatt kellett azt a koncepciót képviselnünk a másik törvényben, amit képviseltünk, és részben ezért szabályozva, szűkítve van az a lehetőség, amivel kapcsolatban mi megközelíthetjük a szakképzési törvényt.
Egy aprónak tűnő dologra hadd térjek ki most, mondhatni zárójelben, ez a tanulóknak az a fajta védettsége, ami a munkaidővel függ össze. Nem igazán érthető számomra, hogy az előterjesztő miért nem tudta elfogadni azt a módosító indítványunkat, miszerint a két eltelt munkaidő között 16 óra szünetnek lennie kell. Úgy gondolom, hogy ez a védettség egy teljesen elfogadható védettséget jelent a tanulóknak, és szükségtelen magatartás az - az én álláspontom szerint -, ha ilyen egyszerű és a védelmet biztosító módosító indítványt nem fogad el az előterjesztő.
Most tulajdonképpen két rövid dolgot szeretnék még kiemelni. A szakképzési törvényben szereplő testületekről, a jegyzékről kívánok még néhány szót szólni, és majd a végén a posztszekunderi képzésről.
A testületekkel kapcsolatban az az álláspontunk alakult ki, hogy kétszintű testületet kell létrehozni, egyet az Országos Képzési Tanács néven, amelyik kimondottan az érdekegyeztetést végezné el, és egy másikat, az Országos Szakképzési Fórumot, amelynek a funkciója döntés-előkészítő, javaslattevő, véleményező funkció lenne.
(16.40)
E megoldás azért volt számunkra szerencsés, és azért gondoltuk ezt ilyen formában, mert a szakképzési törvény egy dolgot elfelejt: miközben leteszi a voksot egy korporatív szociáldemokrata modell mellett, amelyben a kormányzati résztvevőkön kívül a munkavállalók és a munkaadók vesznek részt, azt gondolom, hogy ebből a körből - sajnos - hiányzik az a kör, ami a '90-es önkormányzati törvény kapcsán figyelembe veendő. Ez pedig a fenntartóknak azon köre, akik a konkrét intézményeket a maguk önkormányzati költségvetésének részéből kiegészítve támogatják. Tehát érthetetlen számomra, hogy országos szinten csak kormányzat és csak a munkavállalók s a munkaadók vesznek részt, és ebbe a körbe nem kerülnek be az önkormányzatnak a képviselői.
Azt gondolom, hogy miután három éve működik ez a rendszer, és az önkormányzati törvény kapcsán még ezt a feladatot nem vette el senki az önkormányzatoktól, illetve a magasabb egységektől, tehát például a megyétől. Ha, mondjuk, a városi önkormányzat nem tudja fönntartani, vagy nem kívánja fönntartani a szakképző intézményt, akkor ezt a szerepet, szereplőt mindenképp figyelembe kell venni, és be kell építeni a törvénybe, az ő szempontjainak érvényesülnie kell.
Ebből a megközelítésből kellett azt a konstrukciót megalkotni, hogy létrejöjjön egy országos szakképzési fórum, ennek a szereplői tulajdonképpen mindazon érdekképviseletek, szakszervezetek, szülői szervezetek, amelyek érintettek ezen témában, és amelyeknek a legtöbb mondanivalója lehet a terület fejlesztéséről és a döntések előkészítésével kapcsolatos álláspontok kifejtéséről.
Néhány mondattal ezelőtt említettem, hogy a jegyzékről kívánok még néhány szót szólni. Ez mindössze az a megjegyzés lenne, amit már Fodor Gábor megtett a vezérszónoklatában, amikor is azt a problémát vetette föl: igen elképzelhetetlen e törvény kapcsán, hogy a Munkaügyi Minisztérium 1993. július 15-ig elkészítse ezt a jegyzéket. Nem tudom, hogy azóta megszületett-e ez a jegyzék, de azt gondolom, hogy azok a szakmai problémák, amiket akkor fölvetettünk, s amelyek arról szóltak, hogy ilyen rövid idő alatt nem lehet jól előkészített, tartalmas anyagot készíteni, ma is fennállnak, és nem sikerült megoldást találni erre.
Ezt a dolgot két szempontból tartom problémásnak. Mind a kettő tulajdonképpen a közvéleményt és azokat a szülőket és gyerekeket érinti, akik készülnek arra, hogy valamilyen szakmát válasszanak. Az egyik, hogy ez a szakképzési jegyzék biztosítaná a szülőknek és a jövendő diákoknak a tájékozottságát, és ugyanakkor nyilvánosságot is jelentene azoknak a szakmáknak vagy azoknak a szakképzési területeknek, amelyek ma Magyarországon már elfogadottak, továbbá: a ma elfogadott szakmákon kívül tulajdonképpen felhívná a figyelmet arra, hogy milyen szakmák hiányoznak ma Magyarországon olyan területeken, amiket - mondjuk - egy piacgazdaság megkövetelne magának.
Ez is elindítana egyfajta mozgást, amelynek segítségével a kamarák, gazdasági kamarák, a szakmai érdekképviseletek vagy szakmai szervezetek oda tudnának figyelni, hogy a szakmájuk vagy az új szakmájuk is megjelenjék a képzés különböző típusaiban, akár az iskolarendszeren belül, akár az iskolarendszeren kívül.
Itt térnék rá az utolsó gondolatkörre, amit kifejteni kívánok, ez pedig az iskolaszerkezeten, iskolán kívüli képzésnek a területe. Az előző felszólalásokban is említették már az úgynevezett posztszekunderi képzést. Jómagam a felsőoktatási törvény vezérszónoklatában már elmondtam, hogy ennek a területnek a szabályozása hiányzik nemcsak a szakképzési törvényből, hanem a felsőoktatási törvényből is, illetve ami ott szerepel, az nem elégséges.
Itt hadd tegyem meg azt a megjegyzést, hogy a kulturális bizottság részben a különböző képviselők, így a FIDESZ indítványait is magába foglaló csatlakozó módosító indítványt készített el, amely talán lehetővé teszi azt, hogy az úgynevezett posztszekunderi, tehát az érettségi utáni - talán ez a legmegfelelőbb kifejezés egyelőre - az érettségi utáni felnőttképzés vagy szakképzés, vagy átképzés - annak a terepe, legalábbis olyan terepe, ami már most nyitottá válik - a felsőoktatási intézményrendszeren belül történjék.
Ez már csak azért is fontos, mert ma nagyon sok, illetve a nagyon sok talán túlzás, de jó néhány felsőoktatási intézmény képez embereket, és ad különböző okleveleket, bizonyítványokat az odajáró tanulóknak. A magam részéről itt azt hangsúlyoznám, hogy a felsőoktatási intézményben tanuló diákok és a felsőoktatási intézmény hallgatói között kell jogi különbséget tenni, hiszen az egyik egy teljesen rugalmas képzési forma, amelyik 1-3 éves vagy 2 éves cikluson zajlik, míg a másik egy hosszabb időre vonatkozó képzés, amihez szerintem más-más jogok és kötelezettségek kellene hogy kapcsolódjanak.
Tehát a felsőoktatási törvény vitája, vagy a felsőoktatási törvény kapcsán is arra törekedtünk, hogy a törvényt - a felsőoktatási törvényt - nyitottá tegyük a tekintetben, hogy a felnőttképzés különböző terepei szabaddá váljanak. Erre pedig véleményünk szerint azért volt szükség, mert mi a felsőoktatást nem önmagában nézzük, és a szakképzést sem önmagában nézzük, hanem egy olyan rendszer keretén belül tartjuk egy fontos elemnek, amely a felnőttképzés rendszerére vonatkozik. Tehát, ha úgy tetszik, ez a harmadik rész, ez a harmadik szektor, ami a képzésben van, a felnőttképzési szektor komoly kiindulópontjának tekintjük a szakképzési törvény végénél létrejövő szakképzettséget és az innen elinduló további képzéseket, amelyek tulajdonképpen később lehetővé teszik majd azt, hogy létrejöhessenek Magyarországon az úgynevezett életfogytig tanulás különböző formái, hogy szabad kerete legyen az alternatív oktatási formáknak, például a távoktatásnak is, amely az én meglátásom szerint - a költségvetési törvénynél már el is mondtam jó párszor - az egyik nagy lehetősége lesz a felnőttképzésnek, illetve a fiatalok képzésének.
A szakképzési törvény kapcsán e három dolgot, illetve a negyediket, ami át is tér már a felsőoktatási törvényre, kívántam hangsúlyozni azzal, hogy a közoktatási törvény bizonyos szempontból behatárolja a mi lehetőségeinket, és ezért a szakképzési törvény elfogadása is kétségessé válhat. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a FIDESZ padsoraiban.)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
