SZILI SÁNDOR (MSZP)
SZILI SÁNDOR (MSZP)
SZILI SÁNDOR (MSZP) Köszönöm a szót, Elnök Úr. Tisztelt Országgyűlés! Fenntartva a közoktatási törvény részletes vitájában elmondott érveimet, már ami a több szakma megszerzésének lehetősége mellett szólt, szeretném néhány gondolattal a további módosító javaslataim mellett szavazásra bírni a tisztelt Házat, már ami a szakmunkástörvényre, szakoktatási törvényre vonatkozik.
(16.50)
Jómagam és mások is elmondták, hogy a mai foglalkoztatási viszonyokban mennyire hátrányos helyzetben van a szakmatanulás, a szakmunkásképzés. Valósággal kiszolgáltatottá válnak a beszűkült lehetőségek miatt a tanulók és még inkább a szülők.
Ezzel a kiszolgáltatottsággal élhetnek vissza, itt elsősorban a magánszférában tanulókra gondolok, de még az állami szakképzésben is, főleg, ha állami vállalatnál történik a képzés. A tanulót úgy tekintik, mint olcsó munkaerőt, és felkészültségének megfelelő munkát bíznak rá, és ha nem szabályozzuk, vagyis ha törvényben nem tiltjuk meg, akkor akár túlórára is kötelezhetik őket, mert a Munka Törvénykönyve csak a fiatalkorú munkavállalóra mondja ki a túlóráztatás tilalmát.
Tehát a tanuló, aki nem munkavállaló, könnyen kötelezhető lenne túlmunkára.
Szeretném felhívni tisztelt képviselőtársaim figyelmét Szigeti képviselőtársam tolmácsolásában a szociális bizottság állásfoglalására, amely támogatta módosító javaslatomat, mely kimondja, hogy a tanulót nem lehet túlmunkára kötelezni.
Szeretném, mivel ezt tudomásom szerint más bizottság, sem az oktatási nem támogatta, egy példával jellemezni. Például egy fodrászüzletben van egy tanuló, s a karácsonyi nagy forgalomban nyilvánvalóvá válik, hogy ott rászorítják, rákényszerítik arra, hogy a nagy munkában részt vegyen és túlórázzon, s ezt semmi nem szabályozza. Míg, ha ez egy fiatalkorú munkavállaló lenne, akkor a túlmunkát számára a Munka Törvénykönyve megtiltaná.
Egy másik lényeges módosításom az úgynevezett munkaközi szünetre vonatkozik. Nem új dolog, már régebben kimutatták, hogy az emberi szervezet teljesítőképességének a harmadik óra után, mármint a folyamatos munka harmadik órájában csökken az intenzitása. Ez érthető szellemileg is, fizikailag is, és ez még inkább igaz a fiatal szervezetre.
Ezért tehát javaslatom lényege, hogy a tanulót minden harmadik gyakorlati óra után illesse meg 15 perc pihenőidő. Ezt a rövid szünetet nyugodtan fel lehet használni arra, hogy ez alatt az idő alatt megtízóraizzon vagy uzsonnázhasson a tanuló. Az étkezés fontosságát, azt hiszem, nem kell külön hangsúlyoznom.
Itt mondanám, illetve hívnám fel a tisztelt Ház figyelmét a 10874-es számon beadott módosításomra, amely előírná, hogy csak olyan munkahelyen lehet tanulót oktatni, szakmára nevelni, amely egészség- és balesetvédelmi szempontból biztonságos.
Szomorú jelensége a gazdaság átalakulásának, hogy sok olyan kisüzem alakul, amely, mondhatnám, még a legminimálisabb egészségügyi elvárásoknak sem felel meg, és amely szinte maga a potenciális balesetveszély. Sajnálatos, hogy az Országgyűlésnek, illetve egyes frakcióknak fontosabb a szövetkezetek további szétverése, mint a munka világában már évek óta hiányzó munkavédelmi törvény megalkotása. Nem értem, miért "jegeli" a tisztelt Ház, holott az általános vitája már hónapokkal ezelőtt megvolt.
Szóval visszatérve a konkrét törvényhez, úgy gondolom, hogy nem lenne felesleges előírni mindazon gazdálkodószervezeteknek, amelyek szakoktatással foglalkoznak, hogy ezt csak egészségvédelmi szempontból biztonságos munkahelyen tehessék.
Tisztelt képviselőtársak! A szakmunkásképzés egyik fontos szereplőjéről, a szülőről szeretnék beszélni, mert valami módon a törvényalkotók úgy gondolják, hogy a pályaválasztással, illetve a szakmaválasztással a szülő felelőssége véget ér. Legalábbis nekem ezt sugallja, hasonlóan Körösfői képviselőtársamhoz és Béki Gabriella képviselőtársnőmhöz az, hogy olyan fontos kérdés, mint a tanulószerződés megkötése, felbontása, illetve módosítása nem tartozik a szülőre.
Igen, a tervezet alkotói úgy gondolják, hogy a szülő, mint egy mellékszereplő - nem merem kimondani -, mint egy szükséges rossz van jelen az egész rendszerben. A 14-16 éves fiatal pedig megfelelő felkészültséggel rendelkezik már ahhoz, hogy önállóan döntsön, illetve kössön alkut az őt képezni hajlandó intézménnyel vagy más jogi személlyel.
Én mindig is híve voltam annak, hogy a gyermek minél nagyobb önállósággal rendelkezzen, de azért akkor, amikor az egész életére kiható döntésre kényszerül, és főleg, ha fiatalkorú, akkor igenis, joga, sőt kötelessége a szülőnek erre a döntésre felkészíteni, és ha szükséges, ellenőrizni.
Ezért én azt szeretném, ha a tanulószerződések megkötésénél, felbontásánál, módosításánál igenis, jelen lenne a szülő vagy a fiatalkorú törvényes képviselője.
Végül két rövid megjegyzés. Az egyik a közoktatási törvény vitájában elmondottakhoz, mármint a több szakma választásának törvénybe iktatásához kötődik, és itt is megjelenik a módosításaimban, azzal összefüggésben, hogy plusz felkészülési idő illesse meg azt a tanulót, aki több szakmából vizsgázik.
A több szakma megszerzésének előnyeiről az előző törvény vitájában már szóltam, itt csak megismétlem abbéli reményemet, hogy meg tudtam győzni képviselőtársaimat, és támogatni fogják.
A másik téma, amivel tulajdonképpen kezdenem kellett volna, az a preambulumra vonatkozik.
Tisztelt Országgyűlés! Nem akarok rálicitálni azokra, akik fennhangon szokták hangoztatni ennek az Országgyűlésnek korszakalkotó szerepét, de úgy gondolom, hogy valóban korszakalkotó felelősségünk van abban, hogy az egyre növekvő társadalmi egyenlőtlenségek közepette az oktatási rendszert és benne a szakoktatást olyanná tegyük, hogy az lehetőséget adjon a leszakadó rétegek gyermekeinek felzárkózására, a tehetséges fiatalok továbbtanulásának biztosítására.
Én bízva az önök hazafias gondolkodásában, remélem, hogy támogatják a magyar fiatalok szakmaszerzését könnyítő javaslataimat. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
