KŐRÖSI IMRE, DR. (független)
KŐRÖSI IMRE, DR. (független)
KŐRÖSI IMRE, DR. (független) Kíváncsian hallgattam államtitkár urat, komolyan mondom, bár lényegesen rövidebb lehetett volna a válasz, ha nem bővíti ki a kört olyan érdekcsoportokra, amit nem kérdeztem meg. De abban viszont igazat adok önnek, hogy a végén ön is úgy fejezte be, hogy nagyon kíváncsi, egyáltalán milyen új adatok vannak. Most én csak tényeket mondok. Végeredményben, amiket ön elmondott - hogy mondjam - nagyon nagy féligazságok, de amikor féligazságokat mondunk, lehet, hogy azoknak a gazdasági életben abszolút más értelmük van.
Jelenleg az a tény, hogy a Ferruzzi érdekcsoport hosszú távú stratégiája az, hogy megszerzett egy piacot és ezáltal megszerezte a következő nagy piacot Kelet-Európa felé. Tehát gyakorlatilag a növényolajiparunk és cukoriparunk felszámolása elkezdődött. Erre tényként hadd mondjam, hogy már július 1-jén bezárta a gyárat Kőbányán a Ferruzzi érdekeltség. Én csak erről beszélek. Amikor mondja, hogy mennyire emelkedett a cukor ára - 100%-kal -, egyetlenegyet kifelejt, azt, hogy a répa felvásárlási ára nem emelkedett. Tehát ezt vagy így lehetne játszani, vagy mindkettőt.
Ez itt nem spontán privatizáció volt, hanem egy tudatos privatizáció, ahol viszont sajnálatos módon a vagyonpolitikai irányelveket figyelembe sem vették. Az igaz, hogy a Ferruzzi csoport ígért 2 milliárd 600 millió forintot. De hozzátartozik az egészhez, hogy csak 600 millió forint befizetésének van nyoma, a többinek erősen kétes a sorsa.
Az viszont tény, hogy 1991-ben 1 milliárd forint veszteséget halmozott fel fél év alatt, majd '92-ben 1,8 milliárd forint veszteséget. És ezek után, ha még a cégbírósági adatokat nézzük, ismételten óriási és megdöbbentő tények vannak. Jelenleg a privatizált és tőkeemeléses gyáraknál kisebb a forgóeszköz, mint amennyi a nem privatizált magyar gyárakban és a rövid lejáratú hitelállománya szintén magasabb, mint a magyar gyáraknak. Ez mutatja, hogy itt nem tőkeinjekció volt - nagyon egyszerű közgazdasági számítás -, hanem tőkekivonás.
A 800 millió garanciáról pedig azt mondom, hogy nyilvánvalóan ha érdekeltté teszem a vállalatot, hogy veszteséges legyen, akkor az le is gombolja, meg is teszi és a 800 millió forintot sajnálatos módon ki is fogja fizetni a magyar állam rendkívül rossz szerződési feltételek mellett.
Hogy milyen dolgok vannak: nagyon sokszor megvádoltak, hogy 100 forintra mondtam a kenyeret. Kérem tisztelettel, a szolnoki cukorgyár igazgatója már mondja, hogy 100 forint lesz a fogyasztói ára, vagy megszűnik a magyar cukoripar - ez viszont tény. Mit is tettek ebben az időben? Leállították a gyárat, majd újraindították. Szolnokra irányvonatokon jön be folyékony, oldott állapotban a cukor. Ha megnézzük a külkereskedelmi és belkereskedelmi statisztikánkat, megdöbbentő, hogy az élelmiszerimportunk a privatizáció után sajnálatos módon mennyire növekszik. Az NGKM statisztikáit nagyon jó lenne megnézni mindannyiunknak. Gondolom, az ÁVÜ mindjárt átértékelné az eddig elmondottakat. Az a legmegdöbbentőbb, hogy az állítólagos rossz tulajdoni szerkezetben működő tőkeszegény magyar gyárak - amelyek öten vannak még, de már kínáljuk esetleg másnak is, isten óvjon tőle bennünket - azok nyereségesek és minden privatizált gyár csodálatos módon veszteséges. Ezt hívják egyébként tőkekivonásnak. Miután a Ferruzzi birodalom odahaza megbukott, előremenekül és a mi tőkénket szeretné elvonni.
Sajnos, ezek tények és a behozott pénz jelentős része bankba vándorol, mert ha tőkeinjekció lenne, akkor rövid távú forgóeszköz-hitelre nem volna szüksége.
Egyébként nagyon érdekes, hogy ezeket a tényeket az olasz sajtóból rendkívül jól nyomon követhetjük, nálunk ezek nem történnek meg. Azt szeretném és arra kérem tisztelt képviselőtársaimat, hogy a választ ne fogadják el. Nemcsak azért, mert államtitkár úr is kíváncsi volt ezekre a tényekre. Valóban elkezdődött a Ferruzzi érdekcsoport által birtokolt vagyonrésznek, az egész növényolajiparnak a privatizáció utáni felszámolása. Ha a cukoriparnál ugyanez történik, nagyon nagy baj következik. (Az elnök csenget.)
Bármennyire is bárki unja, hadd mondjam azt: a legnagyobb veszély ezekben a privatizációkban nemcsak az, hogy nem fizetik ki a vételárat, mert a szerződést egyszerűen nem … (Az elnök csenget.) Bocsánatot kérek! Megpróbálom nagyon gyorsan befejezni. … hanem az, hogy 25%-ot vásárol a részvényekből és a teljes irányítási jogot a többségi tulajdonos eladja. Uraim, semmilyen hatása nincs a magyar tulajdonnak a kisebbségi részvényesre. Hát nincs nekünk menedzserünk? Ezen az alapon aprópénzért eladni ezeket a csodálatos stratégiai cikkeket egyszerűen felelőtlenség.
Nagyon kérem képviselőtársaimat … én csak tényeket soroltam föl. Megéri, hogy a nagy monstrumok privatizációja előtt ezeket a tényeket vizsgáljuk át, nehogy nagyon nagyot hibázzunk. Köszönöm szépen figyelmüket! (Taps a bal oldalon.)
Határozathozatal
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
